Történetek

"Kiszolgáltatottan négykézláb markolom a vörös lepedőt, miközben egy férfi hatalmas mozdulatokkal hátulról belém teszi a férfiasságát. Élvezem, ahogy megmarkolja a fenekem és magához húz. Hatalmas nyögésekkel könyörgök, hogy csinálja erősebben és mélyebben, és ő a kérésemnek eleget is tesz. Mélyre hatol a puncimban, és én sikoltozásommal tetszésemnek hangot is adok. Már érzem, hogy nem kell sok, és átlépek a gyönyör kapuján, de akkor…"

A történet a Kocsma-sorozat (Búfelejtő; Új barátságok, új kihívások; Meló) újabb eleme. Többnyire igyekszem a történeteimet úgy összehozni, hogy azok önmagukban is élvezhetőek legyenek, és az utalásokat lehetőség szerint minél jobban megmagyarázni, hogy, ha nem is 100%-osan, de érthető legyen minden. Ez a történet viszont inkább a sorozatba illeszkedve nyeri el valódi értelmét. Azt nem mondom, hogy a többi történet ismerete feltétlenül szükséges, mert nem tudhatom, de mindenesetre talán...

"Gyorsan leveszem a ruháimat, felkötöm a hajamat, és beleülök a hatalmas dézsába. Olyan érzés, minta egy hatalmas szikla esne le rólam. Lassan a kezembe veszem a szappant, és megdörzsölöm. Megmosom a karjaimat, a nyakamat, a lábamat, a hasamat. Majd a melleimhez érek, körkörösen mozgatom rajta az ujjaim; egyre közelebb a bimbókhoz. Olyan csodálatos érzés, annyira kíváncsi vagyok már évek óta egy férfi érintésére. A melleim kezdenek feszülni az izgalomtól, és haladni kezd egyre lejjebb...

Paraflash
(2012 április)
(flash – erős, rövid időideig tartó fény,
para- (előképző) az említett dolgon túli)


Gyere igyunk egy sört,
lehet elfelejtjük...

Habár már elmúlt, és más férfi karol át minden nap, és más férfi hív szerelmének, nekem mégis ő a NAGY Ő!

"Az első szerelem sohasem múlik el, de mindig véget ér."

Kincseink vannak, melyeket vagy elfelejtettünk, vagy veszni hagyjuk, pedig értékeik felbecsülhetetlenek!

Minden férfi vágyik az édes hármasra – gondolta az asszony -, de talán jobb lenne, ha egy dúskeblű, fehérmájú nőszeméllyel kellene esténként az ágyba bújnom, mint az, hogy a férjem szemében az a bizonyos harmadik az anyósom.

Mert királykisasszonyok vagyunk, mi nők.

...Tudja, miután lediplomáztam, egy nagyvállalathoz kerültem és lakótelepeket terveztem. A minisztérium megmondta, mennyiből kell kihozni egy lakást, s mi ehhez igazodtunk. Aztán egy nap meglátogattak a szüleim, én meg azt akartam, hogy büszkék legyenek rám, így elvittem őket egy háztömbhöz, amit mi építettünk. Anyám hosszan hallgatott, majd megkérdezte: fiam, miért üres ezeknek az embereknek a szeme?