Mákvirág92 adatai

"Telnek a napok, és lassan elér minket az ősz. András pedig minden nap jön értem, este pedig hazavisz. Az ajtóban búcsúzunk hosszasan, és a csókjaink egyre szenvedélyesebbek. Már nem bírunk magunkkal. Néha elkalandoznak a kezei, és én egyre jobban vágyom rá. Már rengetegszer fűzött, hogy legyek vele, de még korainak tartom."

"A szememet szorosan bezárom. Egy férfi keze simogatja az arcomat, majd egyre lejjebb halad. A nyakamat és a mellemet cirógatja, csókolgatja. Olyan jó érzéssel tölt el, fantasztikusabb bárminél. A szájába veszi a mellbimbómat és szívni kezdi. A hajába túrok és rászorítom a fejét a mellemre. Intenzíven szívja, már lassan fáj, én nyögök és rángatózok. Az élvezetek közepette kinyílik a szemem, és az arc, ami a mellemen fekszik András arca. Csak nézem, ahogy egyre több örömet akar nekem...

"- Elég legyen! A hölgy segítségért kiáltott, maguk meg röhögnek, mint a hiénák! Szégyelljék magukat! – hangzik a kiabálás, amire mindenki felfigyel, és azonnal abba is marad a kacagás. Mindenki elkezdi keresni a hang forrását. Én is próbálom lassan felemelni a fejem, látni szeretném a megmentőm."

"A bálba lassan mindenki megérkezik, és mi belekezdünk a zenébe. A parkett teljesen üres, mindenki beszélget. Vannak itt színészek, színésznők, bankárok és természetesen a felső tízezer jeles képviselői, szóval mindenki, aki számít. Gyönyörű libbenős estélyikben jelentek meg. Mindenki az Anna-bálra készült legalább fél évet. Erre az eseményre csináltatta a ruháját, vagy éppen ezért az eseményért ment még tavasszal gyorsan férjhez, hogy az estélyen bemutathassa „élete szerelmét” ennek...

"Kiszolgáltatottan négykézláb markolom a vörös lepedőt, miközben egy férfi hatalmas mozdulatokkal hátulról belém teszi a férfiasságát. Élvezem, ahogy megmarkolja a fenekem és magához húz. Hatalmas nyögésekkel könyörgök, hogy csinálja erősebben és mélyebben, és ő a kérésemnek eleget is tesz. Mélyre hatol a puncimban, és én sikoltozásommal tetszésemnek hangot is adok. Már érzem, hogy nem kell sok, és átlépek a gyönyör kapuján, de akkor…"

"Gyorsan leveszem a ruháimat, felkötöm a hajamat, és beleülök a hatalmas dézsába. Olyan érzés, minta egy hatalmas szikla esne le rólam. Lassan a kezembe veszem a szappant, és megdörzsölöm. Megmosom a karjaimat, a nyakamat, a lábamat, a hasamat. Majd a melleimhez érek, körkörösen mozgatom rajta az ujjaim; egyre közelebb a bimbókhoz. Olyan csodálatos érzés, annyira kíváncsi vagyok már évek óta egy férfi érintésére. A melleim kezdenek feszülni az izgalomtól, és haladni kezd egyre lejjebb...