Történetek

Kiszivárogtatott hírek szerint újra, felosztották az országot politikai gazdasági érdekszférákra. Új munkatörvénykönyvet fogadtak el, benne napi „tizenkét óra” törvényes munkaidőt. A multinacionális cégek visszakapták a korábban tőlük elvett gyáraikat. Adókedvezményt kaptak huszonöt évre és alkalmazottaikért nem kellett járulékot fizetni. E járulékokat az állam fizette helyettük. A magyar vállalkozások és a mezőgazdasági termelők hetvenöt százalékos nyereségadót voltak kötelesek fizetni......

Reactorfighter indított. A Raider motorja életre kelt, és a jármű lassan, Y alakban megfordult a szűk utcában. Reactorfighter ezúttal nem a forgalmas sétálóutcát választotta, hanem úgy döntött, az északi tehermentesítőn megy – a Deszkatemplom felé. Rövidebb út lett volna az, amelyiken idejöttek, de eszében volt, hogy a sátánista lány esetleg figyeli őt, és tudja, melyik útvonalon jött erre. A Széchenyi utcán esetleg egy jól felállított csapda várja. Semmiképpen nem akart kockáztatni, ha...

Csillapodok, hallgatunk. Mit gondol? Nem tudom, én azt elszúrtam és szégyellem magam. Keze még mindig ott, ahol a vágy szűnőben és mikor a szűnőben is tűnőben, kontrollálja, óvatosan hátamra fordít. Úgy csókol, nyelve alig érint, így végig fentről le, lentről felfele. Lúdbőrzök, annyira kívánom és azt ne rontsa, ne rontsam el, mi múlik ezen? Csak az életem, hiszem...

- Lidércek!? - nyögte Gordon. - Az nem lehet, nem szabadulhattak ki!
- Dehogynem! - bólintott a fiatalabb Zanconi. - Sokan megsérültek, vérfürdő van odakint! Az igazgató, Geleder, elrendelte a csapatok indítását. Nektek is indulni kell.
Lidércek… July rettegve hallgatta a szót, mióta csak tanult róluk. A lidérceket évszázadok óta a pokol ketreceiben tartják fogva, nem szabadulhatnak ki maguktól, minden bizonnyal vagy az őket záró erőtér gyengült, esetleg szűnt meg, vagy valaki...

- Nézzétek – mutatott Deviator északnyugat felé, túl a katedrális épületén. Messze-messze egy idegen tornyot vettek észre. Egy tornyot, ami külön állt a várostól. Hengeres, felfelé vékonyodó torony volt, lapos, kúp alakú tetővel. A tetején valamiféle zászló lobogott. A torony elején lévő nagy, sötét, tompa kupolás ablak egyenesen a katedrális hátsó részére nézett.
- Ott vannak ők.
Reactorfighter rámarkolt az impulzusfegyverére.
- Ők építették?
- Nem építették...

- Hoooooaaaaaaa! – harsogta egy hatalmas torok ekkor, s a tűzből egy izzó fényvonalakból álló sárkányra hasonlító szörnyeteg emelkedett ki, hátravetett fejjel. Hátán széles, bűzlő denevérszárnyak, szája körül megannyi vékony csáp, szemei tömött narancssárga fénnyel égtek, hatalmas mellső mancsát magasra emelte…s ekkor a világ ismét visszaváltozott a darkervilággá...

- Az egész dolog két hónapja kezdődött. – kezdte Péter – Megbeszéltünk egy randit egy pályaudvaron, de sajnos dugóba kerültem a busszal és sikerült negyed órát késnem. Andi magán kívül volt és egyszerűen ott mindenki előtt leköpött valamint olyan szavakat használt melyek nem tűrnek nyomdafestéket. A legenyhébb, hogy ”rákos, szemét”...

Kekta persze tudta az igazat. Magora - akit felettébb tisztelt- nem önszántából ajánlotta fel magát. Rákényszerült. Senki sem állhat ellen Erósznak, főleg nem a leggyengébb nővér.
Azurin. No igen. Ő már nehezebb falat lett volna. És sokkal alkalmasabb, hogy kihordja Erósz, az éjszaka gyermekét...

Egymás mellett ültünk, és szótlanul néztük a tavaszt az ablakon át. A rügyeken hirtelen úrrá lett valami nagy-nagy nyughatatlanság, és úgy tűnt, hogy egy nap alatt kizöldült minden. A madarak is megbolondultak, a fázós, ágon üldögélést feledték, és most ide - oda röpködnek nagy csivi zajjal. A kert végében, ahol legkésőbb olvadt el a hó, most sár van. Csak én emlékeszem a hajdan volt fehérségre, mert láttam az árnyékban végsőkig kitartó hókupacot...

A lány barátnőjének lakásán feküdtek a széles franciaágyon. Zalai keze még mindig meglepő gyengédséggel simogatta a lány testét, pedig az esze már nem ott járt, hanem valahol máshol. Jók voltak ezek a lopott órák. Nagyon, nagyon jók voltak, mégis elviselhetetlen terhet róttak Zalaira. Szerette ezt a lányt, talán jobban szerette, mint ahogy akár magának is be merte volna vallani. Olyanok voltak neki ezek a ritka együttlétek, mint a sivatagi vándornak az oázisok. Egyik randevútól a másikig...