Hogyan rontsd el az életed

Már legalább tizenöt éve ismerem Pétert. Akkor találkoztam vele először, amikor befejeztem az általánost és középiskolába mentem. Akkoriban a lakásunkhoz közeli parkban gyűltünk össze a haverokkal, és beszélgettünk, ittunk, jókat röhögtünk. Életem legszabadabb időszaka volt ez, és Péter megjelenése még csak dobott rajta. Az egyik srác hozta le hozzánk. Pillanatok alatt beilleszkedett és remek humorával, intelligenciájával igazi színfoltja lett ennek a majd húsz fős kamaszbandának. Buliban ivott, táncolt, udvarolt, soha nem volt bunkó, soha nem csinált kárt és bármennyire volt is részeg egyszer sem láttam, hogy kivetkőzik magából vagy maga alá hugyozva hever valamelyik sarokban. Péter ebből a társaságból szerezte élete első komoly barátnőjét, egy hozzá tökéletesen illő lányt és két évig jártak együtt. Aztán szakítottak és mi, pontosabban itt már beszélhetek egyes szám első személyben, szóval én végigcsináltam vele az ilyenkor szokásos tortúrát.

Órákat beszélgettünk, bíztattam, hogy majd jön más is vagy ilyen közhelyket szórtam el, hogy “amibe nem döglesz bele attól erősebb leszel”, de egy évnek kellett eltelnie mire Péter úgy-ahogy helyrejött. Szakításuk jelezte, hogy a régi bandaélet felbomlóban van és alig telt el egy év mindannyiunkat az élet más-más területére vezetett a munka vagy a magánélet. Érdekes módon Péter és én együtt maradtunk és azt vettem észre, hogy felszínes haveri kapcsolatunk sokkal több már, nyugodtan mertem a barátomnak nevezni. Mert barátak remek volt. Ha nem volt pénzem adott és ha nem volt állásom segített találni. Péter olyan ember volt amilyen nem terem manapság vagy csak kevés.

Voltak természetesen hibái is. Nagyon szertelen volt és szeretett csak úgy beleugrani dolgokba. Elkezdett egy halom egyetemet és főiskolát de egyiket sem fejezte be és pont így volt a nyelvtanulással is. Angol, görög, olasz, héber nyelvek mindegyikét tanulta, de végül oda jutott, hogy alapfokon pár mondatot elgagyogott, de eddig tartott az érdeklődése. Egyetlen dolog volt, ami tartós és látható változást hozott az életébe és ez nem volt más, mint a kereszténység. Péter 21 évesen ismerkedett meg egy keresztény gyülekezettel és azonnal el is újságolta mindenkinek élményeit. Bár mind azt hittük ez is olyan lesz, mint a többi hóbortja de Péter öt év után is kitartóan és töretlenül vett részt a nyáj életében. Itt ismerkedett meg Andreával, aki elmondása szerint hegedűs lány volt, szintén ebben a közösségben. Nagyon kíváncsi voltam a lányra, főleg azért, mert Péterem gyakorlatilag öt éve nők nélkül tengette életét.

Egyik összejövetelre én is elkísértem és meg kell mondjam, mind a látottak, mind a lány nagyon jó benyomást tett rám. Andrea külsejére nézve nyugodtan megállta volna a helyét bármelyik éjszakai szórakozóhelyen vagy plázában ha ruházatát a kor divatjának megfelelően alakítja. Találkozásunkkor viszont egy egyszerű szoknyát viselt és egy még egyszerűbb fehér inget. Nem nevezném igénytelennek, sem nőietlennek, csupán az ember megszokta a tangás, kirakott cicijű, piercinges nők látványát és ehhez képest Andrea puritán volt. Képzeljetek el egy gyönyörű arcú, remek alakkal megáldott lányt, akin nincs túl sok smink, és aki igyekezett egyszerűnek, de szépnek kinézni. Egyszerű és szép! Azt gondolom ez a két szó fejezi ki legjobban Andrea egyéniségét.

Úgy éreztem, hogy Péter választása betalált, és ha létezik Isten és ha létezik két egymásnak teremtett ember, akkor ők minden bizonnyal azok. A következő pár hónap a felhőtlen boldogság ideje volt Péter életében. Ilyen idők minden közösség és egyén életében eljönnek egyszer, hogy élvezzük a tökéletes jót addig amíg lehet, mert titkon minden ember tudja, hogy ezek a szép napok egyszer eltűnnek, de létezésük korántsem volt felesleges, mert a próbák ideje alatt az ember ezekre a szép és tökéletes napokra gondol. Arra gondol, hogy a harcok után talán ismét eljön az életében ez az aranykorszak és ez adja meg az erőt a túléléshez a mindennapok sivárságában. Furcsa módon, Péterhez hasonlatosan én is révbe értem. Megismertem a későbbi feleségemet, akit szerettem, és tudva azt, hogy a környezetemben mindenkivel jó dolgok történnek, kényelmesen hátradőltem életem karosszékében és csak szivarozgattam meg szemlélődtem. Aztán az egyik ilyen valószínűtlenül szépnek induló nap reggelén megjelent az én Péterem kissé nyúzott arccal.

- Mi van? – kérdeztem idétlenül, mert nem számítottam rá.
- Beszélnem kell veled. – motyogta és ledobta magát a konyhába.
Odaballagtam a hűtőhöz kivettem két sört és a habzó nedüt két üvegkorsóba töltöttem. Letettem az egyiket Péter elé, aki hálásan nézett. Nagyot kortyolt a sörből majd egyszerűen az ingujjával letötölte a habot a szájáról.
- Mi a baj? – kérdeztem atyáskodva.
- Andreával van a baj. – mondta egyszerűen – Nem fogod elhinni mik történtek mostanában.

Nem igazán voltam kíváncsi a siralmaira, mert engem inkább a tények érdekeltek, melyekkel lehetett mit kezdeni, elemezgetni őket és végül a valós problémára megoldást találni. Hátradőltem és ceasari gesztussal intettem, hogy mondhatja mi nyomja a szívét. Ezzel indult életem addigi legfurcsább és végül tragédiába torkolló története.
- Az egész dolog két hónapja kezdődött. – kezdte Péter – Megbeszéltünk egy randit egy pályaudvaron, de sajnos dugóba kerültem a busszal és sikerült negyed órát késnem. Andi magán kívül volt és egyszerűen ott mindenki előtt leköpött valamint olyan szavakat használt melyek nem tűrnek nyomdafestéket. A legenyhébb, hogy ”rákos, szemét”.

Annyira ledöbbentett, amit mondott, hogy nem tudtam felfogni. Egyszerűen nem bírtam magam elé képzelni, hogy ez a gyöngyszem lány ilyen szavakat használjon nem is beszélve a köpködésről. Azt mindenestre már ekkor tudtam, hogy izgalmas beszélgetésnek nézek elébe.
- Mit mondtál neki? – kérdeztem Pétert, aki maga elé bámulva üldögélt, mintha már bánná, hogy beavatott titkába.
- Hát..nem is igen emlékszem annyira meglepett. Aztán persze dühös lettem és lehúztam a jeggyűrűt és elkértem az övét is, hogy fejezzük be ezt a dolgot. Erre Andi sírni kezdett, hogy kidobták a szülei otthonról és nincs hová menni ezért volt ilyen ideges.
- Na látod! – mondtam vígasztalón – Végül is valahol érthető, hogy kétségbe volt esve és nem tudta mit csinál.
Péter lemondóan legyintett. – Még semmit sem mondtam – mondta jelentőségteljesen. – Úgy döntöttem, hogy amíg találok neki valami albérletet oda költözhet hozzánk. Neked persze ez teljesen természetes, de nem felejtsd el, hogy mi aktív keresztények vagyunk ahol az ilyen együttlakás nagyon nagy botrányt okozhat. Szóval Andi jött és ott lakott nálunk két hétig. Elmesélte, hogy 18 éves korába tért meg, előtte sok mindent kipróbált…
- Drogozott? – kérdeztem gúnyosan.
- Hát nem éppen! A benne volt sokmindenben, többek között azt jelentette, hogy volt együtt két hapsival és olyan is volt, hogy ő meg egy baratnője feküdtek le egy csávóval. Elmesélte, hogy egy évig azért járt egy palival mert az jópofa ajándékokat vett neki. De a legdurvább az az volt amikor megcsalta egy barátját, akivel két éve járt csak azért, mert az nem hívta fel időben.

Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy miért nem én futottam össze egy ilyen számító, nimfomániás nőcskével, de hamar el is hessegettem magamtól ábrándjaimat, mert Péter folytatta.
- Te mit szólnál, ha a szentnek hitt barátnőd, akivel le akarod élni az életed ilyeneket mondana? – kérdezte és újra ivott kíváncsian pillantva rám a söröskorsó felett.
- Szerintem az, hogy mit csinált valaki tinikorában még nem ad okot aggodalomra.- mondtam határozottan.
- Ellent kell mondjak.- tlitakozott Péter – A jelen és a jövő a múltból táplálkozik. Nem törölheted csak úgy el, főleg nem akkor ha jelei vannak annak, hogy a múlt kihat a jelenre. Például egy alkoholista…
- Jól van! – szakítottam félbe, mert attól tartottam, hogy az egész beszélgetés a filozófia sikamlós területére téved – Ha jól tudom te keresztény vagy?! Nem vagyok teológus, de nem azt tanítják nálatok, hogy ha valaki megtér akkor a bűnei eltöröltetnek?
Péter majd kiugrott a székéből a szavaimtól – Ezért szeretek veled beszélgetni. – szögezte le izgatottan – Meg tudod fogni a dolgok lényegét. A megtérés itt a kulcs! A megtérés fontos dolog…mármint a keresztény életben és annak, hogy valaki megtér jelei vannak. Az ember nem csinálja azt, amit a hite tilt, amit Isten bűnnek mond.
- Hát akkor Péterem a te Andreáddal valami baj van. – állapítottam meg.
- Baj! – húzta fel a szemöldökét – Baj? A gond az, hogy Andrea egy kereszténynek álcázott világi nő. Alapvetően semmi bajom a világi nőkkel csupán én nem szeretnék elvenni egy ilyet, mert egészen más értékrend szerint él, gondolkozik, mint én. Hogy jön ahhoz például, hogy megverjen.
Meglepetésemben kilöttyintettem a söröm.
- Hogy mit csinált?
- Megvert.
- Úgy érted, hogy…komolyan…szóval, megütött?

Válaszul Péter felállt és kigombolta az ingét, hogy megmutassa mellkasát és hátát. Mindkét testrészén mély vörös barázdák voltak, melyek Andrea körmeitől eredtek nem is beszélve a tisztán kivehető fognyomokról meg a kék-zöld foltokról.
- Te mit tennél, ha a menyasszonyod összeverne, mert valami nem tetszik neki? – kérdezte siránkozva.
Ez feldobott labda volt:- Nem vennék el olyan nőt, aki ver engem!
Péter összegombolta az ingét és visszarogyott a székbe.
- Szeretem ezt a lányt. – mondta csendesen – Tudom baromságnak tűnik, de a sok rosszal együtt nagyon sok tulajdonságunk is egyezik. Ő is vidám, optimista természet, ugyanaz az érdeklődése és még sorolhatnám. Meg aztán azt mondják, hogy egy nő életében két olyan időszak van, ami változást hoz. A házasság és a szülés.
- Szóval elveszed? – kérdeztem, mert úgy láttam Péter már eldöntötte, hogy mit tesz.
- Igen. – mondta határozottan – Augusztusban esküvő.
- Tulajdonképpen miért jöttél el akkor hozzám? Nem arról számoltál be, hogy felhőtlenül boldog vagy, hanem arról, hogy vernek, aláznak, leköpnek. Mi van ha ezek a dolgok még erőteljesebben lesznek jelen a házasságkötés után?

Úgy tűnt olyan dolgokat ragadtam meg melyektől titkon Péter is félt csak bátorsága nem volt ahhoz, hogy félelmeivel szembenézzen. Egész életében mindenbe belefogott, aztán abbahagyta és más után nézett. Ahogy ő magyarázta sokrétű az érdeklődése és ő maga pedig későn érő típus és nem tudja mivel szeretne igazán, élete végéig foglalkozni. Egy ilyen típusú embernek, egy ilyen súlyú döntés, mint a házasság csak egy volt a sok közül. Péter hurráoptimizmusa egyszerűen nem volt képes felfogni, hogy a dolog rosszul is elsülhet. Innentől sokáig nem beszéltem Péterrel. Megtartották az esküvőt, ahol természetesen jelen voltam. Az élet ismét külön sodort minket, hogy pár év múlva ismét összehozzon egy munkahelyen.

Az eltelt idő alatt Péter sokmindent megpróbált de semmivel nem foglakozott komolyan. Elmúlt már harminc éves és halántékán megjelentek az első ősz hajszálak is. A mondás szerint – az igazi barátságot az idő nem múlaszthatja el – ott folytattuk ahol abbahagytuk de ez a folytatás egyenesen megdöbbentő volt. Két év verekedésekkel és vitákkal megspékelt házasság után Péter új ötlete az volt, hogy vállaljanak gyereket, hátha az egy kicsit megnyugtatja Andreát. Három év alatt megszületett két tündéri kislány, ám Andrea jottányit sem változott. Péter végül fogta a holmiját és elköltözött otthonról ám két hónap különélés után annyira visszahúzta a szíve, hogy Andrea első szavára hazatért. Három hónapig volt nyugalom aztán minden kezdődött előről. Végül egy levélhullós augusztusi, napsütéses délelőttön Péter megjelent nálam – ez volt az utolsó, hogy láttam -,de már csak árnyéka volt önmagának.

- Megsértettem Isten törvényét. – mondta keserűen – Elváltam, mert azt hittem ezzel teszek jót. Andrea gyakorlatilag hét éve tart terrorban, megalázva. Nem változott meg semmitől és nem vetkőzte le azt az énjét mellyel nem lehet együtt élni. Akkor döntöttem a válás mellett amikor engem rugdosott a földön, a pici lányom előttem és közben torkaszakadtából azt ordibálta, hogy segítség rendőrség. Ahogy felpillantottam láttam a lányom megdöbbent arcát és döntöttem. Hogy szorulhat valakibe ennyi gonoszság? A verekedés után kijött két rendőr, akik bevittek az örsre, hogy verem a családot. Kissé megdöbbentek rajta amikor megmutattam maga. Persze Andit senki nem nézte meg, van e rajta valami külsérelmi nyom. A váloperes tárgyaláson előadta magát, hogy ő az ártatlan bárányka a bíroság természetesen neki ítélt mindent. Gyereket, lakást, mindent!

Szomorúan néztem a barátomat és különös módon azok az átbulizott balzsamos éjszakák jutottak eszembe melyeket a többiekkel együtt eltöltöttünk. Ki hitte volna, hogy ez lesz a vége?!
- Mi lesz most? – kérdeztem, mert szavaiból olyan mértékben sütött a reménytelenség, hogy tartottam tőle, hogy valami bajt csinál magával.
- Nem tudom. – bökte ki – Igazán nem tudom. Próbálok új életet kezdeni aztán meglátjuk mi lesz.

Péter visszaköltözött az édesanyjához de láthatóan nem találta a helyét. Nem bírta a gyermekei nélkül, és megalázónak tartotta, hogy akik világrajövetelénél ott volt, akiket fürdetett, pelenkázott, akikkel együtt éjszakázott most pár közönséges órára láthatja.
Péter, 1994 augusztus 18.-án lett öngyilkos. Kevesen jöttek el a temetésére, de akik ott voltak mind tudták, hogy egy remek ember ment el. Aztán a sírján kinőtt a gaz és fél évvel a temetés után valaki a sírkövét is ellopta. A folytatás azonban olyan rémes volt, hogy szerencsének éreztem, hogy a barátom nem látja azokat amiket én. Andrea pár hónap múlva másik társat talált magának. Ez az ember azonban nem volt olyan türelmes hozzá, mint Péter. Andi egyik uralkodási kísérletét egyetlen ökölcsapással intézte el, majd dühében összeverte a kislányokat is. Andrea súlyos sérülésekkel került kórházba a gyámhatóság pedig nevelőcsaládokhoz tette a gyermekeket. Ahogy megtudtam a hírt kimentem Péter sírjához, hogy egy pohár pezsgőt emeljek fel neki.
- Látod haver! – mondtam – Egyben igazad volt. Isten vagy a sors igazságos és általában még az életben visszaadja azt a szart amit kevertünk.

Amolyan utószóként hadd mondjam el miért írtam le ezt az egészet. A történtek ellenére hiszek a házasságban. Hiszek viszont abban is, hogy jó házasságot kötni és abban megmaradni nagyon nehéz. Ha most láttok idős hajléktalanokat, nyomorultakat azok mind-mind fiatal korukban rontották el az életüket egy hibás döntéssel vagy azzal, hogy életüket célok, tervek nélkül élték. Péter szintén jó ember volt, de sajnos ez ebben a világban vajmi kevés. Arra biztatok mindenkit, hogy addig éljen tudatosan amíg lehet, és ameddig van értelme annak, hogy a terveinket megvalósítsuk. Roppant rossz dolog lehet ötven évesen ráébredni, hogy életünk kilátástalan és üres és azt ami még hátra van ezzekkel a nyomasztó érzéssel kell leélnünk.

Hogy mitől lett Andrea olyan amilyen?! Hosszú órákat töltöttem el azzal, hogy analizáljam a problémát. Andi anyja – fogalmazzunk így – sajátos nevelési elveket vallott. Andi elmesélte, hogy anyja kiskorában fiúruhákat adott rá, mert ő mindig is fiút akart. Ahogy Andi cseperedett úgy nőtt a kettőjük közötti konfliktus is. A mamma feltörte a saját lánya szobáját, hogy hozzáférjen Andi titokdobozához és elolvassa azokat a szerelmes leveleket, melyeket a tini hódolók írtak neki. A legvadabb azonban mégis az volt, ahogy anyuci az esetleges késéseket “honorálta”. Ilyenkor percenként vágta szét Andi ruháit amíg haza nem ért. Egyik alkalommal hét ruhadarab végezte az olló alatt pusztán azért mert egy karambol miatt a busz hét percet vesztegelt a forgalomban. Ezek miatt Andi kristálytiszta gyűlölettel viszonyult az anyjához.

Ami számomra, és Péter számára is érthetetlen, hogy miért vitte be azokat a dolgokat a házasságába melyeket ő maga az édesanyjánál elítélt. Mert Péter ugyanolyan rettegve ment haza, mint anno Andi a különbség csupán annyi volt a két büntetés között, hogy Andi nem tett kárt Péter ruháiban, ámbár leinstallálta a programjait a számítógépről vagy szimplán órákig hagyta az ajtó előtt párját, hogy a gonosz megtanulja mi a rend a családban.

“Az okos ember más kárán tanul, a buta meg magáén.” Ezt a mondást ajánlom mindenkinek, aki ezt a történetet olvassa, hogy tanuljon belőle, változzon tőle és, nem utolsósorban, hogy olyan életet tudjon élni, amilyenről álmodott. Egy rossz házasság az ember egész életére rányomja a bélyegét, akkor is ha elválunk, mert a gyermekeink, lelki sebeink állandóan emlékeztetnek a hibás választásunkra. Sajnos nagyon kevés embernek adatik meg, hogy mosolyogva gyalogoljon végig azon az ajándékon, melyet úgy hívunk élet. Száz szónak is egy a vége: ne feledjétek, hogy van a világban egy nő, akit Andinak hívnak, aki szép, aki tudja, hogy kell levenni egy férfit a lábáról, aki a legpiszkosabb és legperverzebb álmaidat is megvalósítja de aztán…otthagy és kifacsar, mint egy rongyot, eldob és megaláz. Vigyázz!!!