Történetek

Lassan felült, a lovacska segítségével, aki szabályosan odanyújtotta a sörényét, hogy legyen mibe kapaszkodnia. Óvatosan ráfeküdt a hátára és elindultak hazafelé.
De honnan tudja ez a jószág, hogy én merre lakom – morfondírozott magában, de többet nem tett, mert annyira fájt minden része. Semmi nem jutott eszébe, csak a fájdalmat érezte egyre jobban. Mikor ráfordultak a várhoz vezető útra, megnyugodott.
- Ez tényleg hazahozott engem. – Az örömtől óvatosan megveregette a ló...

Ez a kis novella arról szól, hogyan talált meg a szerelem.

Ismét csak közelítsük meg a sci-fit a fantasy irányából! (Vagy fordítva.)

"Lassan végignéztem a legyengült testen. Arcát égésnyomok barázdálták, melyeket még Ypres mellett szerzett, amikor, korát letagadva, kamaszként beállt az expedíciós seregbe, hogy részt vegyen a Nagy Háborúban. Érezte, hogy neki ott kell lennie. Azt pedig már a sors kegyetlen játéka volt, hogy belefutott a németek gáztámadásába. De ahol az Isten valamit elvesz, ott mást vissza is ad. Az arcába égett...

A házasság az az intézmény, melyben az utódok érdekében lemondunk az olyan apróságokról, mint a szerelem és a szabadság - gondolta az asszony, miközben mosogatott. De -, nézett ki az ablakon keresztül az udvarra, ahol az unokája játszogatott – megérte.

Egy kis kalandozás a sci-fi és a fantasy határmezsgyéjéről (ezúttal erotika nélkül).
Kellemes olvasgatást!

"Nem tudom, mi történt. A tér és az idő mintha megremegett volna, de aztán el is múlt. Mire észbe kaptam, már semmi. De mégse. Éreztem a jelenlétét. Nem fordultam meg, de tudtam, hogy ott áll. Nem láttam, mert továbbra is a várost bámultam. Nem hallottam, mert csak a hirtelen beállt csendre figyeltem. De tudtam, hogy ott áll, már az előtt is, hogy megszólalt.

Elolvasom »