Történetek

Próbáltam kinyitni a szeme, összezavarodtam.
Mi történt? Hogy-hogy ő itt van? Csak abban lehettem biztos, hogy hol vagyok, éreztem a hideg követ.
Valaki elállította a vizet.
Egy gyógyszerszagú ember hajolt felém, éreztem a leheletét az arcomon.
Kinyitotta a szemem, belevilágított egy lámpával.
Megvizsgált tetőtől talpig, éreztem a hideg fém érintését...

- Most meg merre? – nézett körül, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve balra indult. –Talán várnom kéne… - torpant meg. –Biztos keresnek… - rémülten nézett maga mögé, de a sötétségen kívül nem látott semmit. Fáradtan támasztotta karjának a vizes homlokát, és hevesen zihált. Hallgatózott. Trappolásra figyelt fel, hegyezni kezdte a fülét, és lélegzetvisszafojtva várta az eseményeket.
- Megszökött! - üvöltötte valaki...

A Föld nevű bolygón, melyet az ott élő óriási, magukat rettenetes gyíknak nevező élőlények uraltak, csend és béke honolt. Persze a természet körforgását leszámítva, azaz hogy az erősebb megöli a gyengébbet: a béke nem is e szempontból értendő, hanem a már említett természet zavartalan körforgására kell érteni...

- Ne bánkódj amiatt a marha miatt… Meg sem érdemel téged… - Mosolyodott el Vic, közben hátrapenderítette az egyik vöröses tincsét.
- Te ezt…ezt… Honnan tudod?
- A szemeid fájdalomról árulkodnak… Olyan sebeket hordozol, amelyekre nem te vagy a hívatott személy… Segítek megszabadítani tőlük… - Victum kinyújtotta a kezét, és letette az asztalra. Tudta hogy a lány be fog hódolni, kérdés hogy mikor.

- Ez egy meteor? Vagy mi? - kérdezte magától John.
- Azt hiszem, igen. - felelt Tim - Látszik, hogy nem bolygó, hisz szabálytalan körvonala van, amennyire látni lehet, hiszen semmi sem világítja meg.
Ezután jöttek a lézer-fotók: ezen az egész testet különleges energia-lézer világítással világította meg a szonda, így már nem csak a körvonalai látszottak, hanem maga a teljes objektum, igaz, türkizkék színekben...

Üdvözlöm, Kedves Olvasó! Örülök, hogy az olvasás eszközével újra áthidalhatjuk a közöttünk húzódó távolságot. Köszönöm, hogy megtisztel figyelmével, így hát induljunk is el egy kirándulásra. Dőljön hátra kényelmesen a székében és képzelje el, hogy minket egy nagy légballon vár ránk. Beszállunk a kosárba, eloldjuk a köteleket és óvatosan felemelkedünk...

- Keresnem kell egy távoli bolygót a galaxisban, ahova elmenekülhetek.
Har-Chomnak saját építésű űrhajója volt, amivel nyugodtan utazgathatott bárhova. A térkép egyik oldalán a Jed nevű bolygóról talált leírást. Végigolvasta, majd így szólt:
- De hát ezen a bolygók olyanok élnek a térkép szerint, akiknek olyan képességeik vannak, mint nekem! - Har-Chom alig tudott a szemének hinni - Ez tökéletes. A Jedre megyek...

Tudtam, hogy a szüleim azonnal utánam küldik a testőröket, magánnyomozókat sőt még magát a Gárdát is. Mivel még kiskorúnak számítottam a tizenhat évemmel, minden joguk megvolt, hogy visszacipeljenek hozzájuk. Egyetlen esélyem a Föderáció Zsoldoshadserege volt. Ha egyszer belépek, még a Gárda sem érhet el...

Elindultunk a temetőbe, és amikor először leültünk, kérdeztem tőle, legyek-e rossz. Azt válaszolta, hogy legyek. Lehúztam a sliccét, és boxeren keresztül megsimogattam a kukiját. Eléggé furcsán nézett rám, úgyhogy kihúztam a kezem, és visszahúztam a cipzárt...

Napokig beszélgettünk, nevettünk, mindent kibeszéltünk, amit csak lehet. Majd bátyám elmesélte nekem, hogy ez a srác oda van értem, de nagy dzsigoló vigyázzak vele. Ohh, mondom biztos csak szórakozik, én meg ez a srác, na persze...