Történetek

Egy saját kútfőből mert regény részlete...

Jó szórakozást minden kedves olvasónak :)

Történetem végéhez értem, az utolsó rész. Fejezetei:
23.Fejezet(Az erőm...)
24.Fejezet(edzés....)
25.Fejezet(Egy hét telt el...)
26.Fejezet("Készen állsz.")
27.Fejezet(Szétválás)
28.Fejezet(A Szétválás)
29.Fejezet(A valódi probléma! I.)
30.Fejezet(A valódi probléma! II)
31.Fejezet(Feltámadt?!)
32.Fejezet(A hír!)
33.Fejezet(Találkozás)
34.Fejezet(A jelen)

Néha vannak olyan kifejezések, amik olyan világosan beláthatóan illenek ránk, mint amilyen átlátható egy tiszta medence. Semmi sem illett volna rá jobban, mint ez az idézet: “A legjobb idők voltak, a legrosszabb idők voltak”. Így tudnám a legjobban leírni Charlie-t.

"Amy képtelen volt a tanulásra koncentrálni, ólomlábakon vánszorgott az idő egész délelőtt. Csak arra tudott gondolni hogy randizni fog, méghozzá nem is akárkivel...végre kap mégegy szeletet a férfiből, egy nagyon fontos szeletet."

Néha furcsa dolgokat teszünk, mik saját magunk számára sem érthetők...
Nem csengetek kétszer, nincs postásmundér rajtam...és mégis levelet hoztam..

A vendégeket este kilencre hívtuk. Charlie-val hétkor kezdtünk öltözködni. Mindketten megcsináltuk a hajunkat, majd kifestettük a körmünket és elrendeztük a sminkünket. A ruhák egyszerűen lélegzetelállítóak voltak. Az enyém egy fekete darab volt, mély kivágással. De messze nem olyan méllyel, mint a hátán. Hosszú ujjai voltak, ami csak még jobban kiemelte meztelen hátamat.
A tükörben méregettem magam, és mintha egy másik nő bámult volna vissza rám. A melleim teltek voltak és vonzóak,...

A következő két hét nagyon gyorsan eltelt. A végén haza vittem a gyerekeket és Mark házvezetőjénél hagytam őket. Gyűlöltem távol lenni tőlük. Mielőtt haza mentem volna, felhívtam Markot. Megegyeztünk, hogy a kövezkező héten találkozunk. A visszafelé úton sokat gondolkodtam a helyzetemen.

Forróság vett körül és súlytalannak éreztem magam, de ugyanakkor végtelen biztonságban. Éreztem, hogy erős karok ölelnek át. Ott, a sötétségben, békét találtam, és gyengéd ajkak ölelték csókba az enyémeket. Kinyitottan a szemem és a fölém hajoló arc vonásai egy pillanat alatt kirajzolódtak előttem a sötétségből. Széles mosoly terült szét rajta. Mark volt az.
A szemeim felpattantak. Körbe néztem és pislogva figyeltem a homályon áttörő napfényt. Charlie kórházi szobájában voltam.

Az ihletet a Nightwish "The Poet And The Pendulum" című száma adta.