19:55

Egy történetet fogok elmesélni önöknek. Egy történetet rólam,és egy furcsa éjszakáról amely gyökeresen megváltoztatta az életemet.
Forró Júniusi napra ébredtem aznap. A fejem lüktetett,a torkom pedig ki volt száradva .A kiadóm nekem szervezett ünnepségén voltam az az elötti nap.
Mikor beléptem az ajtón,nagy tapsvihar fogadott,és egy számomra teljesen ismeretlen ember nyújtott kezet nekem,de ezt már megszoktam .Gondoltam
valamelyik rajongóm lehet,nem is fordítottam neki különösebben nagy figyelmet. Elvesztem a tömegben,mondtam valami általam írt szánalmas beszédet.
Felolvastam a nemrég kiadott regényemből pár mondatot,majd a bárpult felé vettem az irányt. A pultos már elő is készítette a kedvenc whiskey-m,
amit én egy húzásra le is döntöttem. Amit aztán egy újabb s egy újabb követett. Nem telt bele húsz percbe,és én teljesen lerészegedtem,aminek
a kiadóm nem igazán tudott örülni,de semmit nem szólt,odajött hozzám,és intett a csaposnak,hogy most már inkább csak szóda legyen a pohárba
egy kis whiskey-vel. Ezt persze már rég megbeszélték érkezésem elött. Tekintve,hogy nagy alkoholista hírében állok,de ezzel most nem akarom
önöket untatni. Szóval mikor letelt az a pár kurva óra amit ezeknek a seggfejeknek a társaságában kellett töltenem hazaindultam. Mielött
kiléptem volna az ajtón,az az ősz hajú kedves úriember ismét kezet nyújtott,de még akkor sem tulajdonítottam ennek túl nagy figyelmet,
kitántorogtam valahogy az ajtón aztán hazaindultam. Még csak 19:55 volt mikor a férfi kezet fogott velem. Onnan emlékszem,hogy az óráját csodáltam,
talán vagy 5-6 másodpercig is mielött elengedtem volna a kezét. Talán ha nem ismer még azzal is meggyanúsít,hogy azért nézem ,mert elakarom lopni.
Elég hamar hazaértem,a taxi lenn várt,és nekem más dolgom nem volt csak,hogy be és kiszálljak,előre ki volt fizetve,s az utat is tudta.
20:00-ra már otthon voltam,és 20:05 re már az épp most készülő regényem fölött görnyedtem,és talán 40-50 oldallal is gyarapítottam.
Bár ezeknek az oldalaknak a háromnegyedét valószínűleg még egy ponyvaregény oldalaiként sem fogadnák el,dehát mit mondhatnék?Majd utólag
javítom,ahogy szoktam.23:45 kor már ágyban voltam,nem valami szőke cicamacával,hanem többnyire egyedül,mint ahogy minden este a feleségem halála óta.
Nem csak őt,de a kisfiam,vagy kislányom is elveszítettem. Állapotos volt,6 hónapos,de a baba nemét csak születésekor akartuk
megtudni,szóval a meg nem született egyetlen gyermekem,akinek még a mosolyát sem láttam sose is elveszítettem. Most többnyire talán sajnálkoznak,
szánalmat éreznek,de én nem,azon már túl vagyok,elvégre 5 év hosszú idő,ahhoz legalábbis elég,hogy alkoholista drogfüggővé váljak.
Rászokjam a dohányzásra. Többször próbálkozzam az öngyilkossággal és így tovább. Ma már leginkább csak az alkohol az ami bennem van,de az mindig.
A Black Velvet,a Budweiser,a márkátlan ginek és így tovább. Mikor mit ad isten. Azt  ígértem mesélek az éjszakáról,amitől az életem megváltozott,
így is van. Aznap mikor olyan fülledt időre ébredtem,másnaposan átnéztem az az elötti este írásait. Szörnyűek voltak,és még csak nem is a regényemhez
tartoztak. Egy teljesen új regény volt,vagy tudjam is én micsoda. Tizenkilenc-Ötvenöt,az alku órája. Ezt a címet véstem fel a papírra,aztán
mindenféle bibliai idézeteket kezdtem irogatni, amiket még soha életembe nem láttam. Ezek az idézetek kitettek egy egész oldalt. A maradék 39 oldal
amiket összeszámoltam,a feleségemről,a gyermekemről-a halálukról szóltak. Nem voltam ott akkor,mégis mindent részletesen írtam le,olyan részletesen,
mintha a saját szememmel láttam volna a történteket. Összegyűrtem a papírokat,és kidobtam őket a kukába,aztán úgy éreztem mentem fel is kéne gyújtanom.
Mégsem tettem. Elmentem megmostam az arcom,engedtem,hogy a vízcseppek legördüljenek az arcomon,majd felnéztem,vagyis inkább csak felemeltem a fejem.
A szemeim csukva voltak,nem mertem kinyitni őket a tükörrel szemben állva. Attól féltem,hogy majd ott állnak mindketten. A két drágaság életembe.
Kiléptem a fürdőszobából,és becsaptam az ajtaját,bevágtam,és kinyitottam a szemem. Semmi ijesztő dolgot nem véltem felfedezni szerencsére.
Kimentem a konyhába,felnyitottam egy újabb üveg piát,és töltöttem magamnak belőle. Megittam,de nem töltöttem újabb poharat,elővettem egy cigarettát,
meggyújtottam,és elkezdtem az üvegből vedelni a whiskey-t,mikor elfogyott újabb üveget vettem elő,pedig már többnyire járni sem tudtam. Talán még
egy-két korty csúszott le a torkomon mikor kidőltem az ágyamra,és egészen tizennyolc óra ötvenötig aludtam. Reggel tizenegy órától. Szóval úgy döntöttem,
hogy rendbe teszem magam és elmegyek valami étterembe,eszek valamit aztán az estét az írásnak,és ivásnak szentelem. Tizenkilenc óra harmincra
készen is álltam az indulásra,kiléptem az ajtón és elindultam a belváros felé gyalog. Mindössze húsz perc lelt el mikor beléptem az étterembe,s
leültem egy asztalhoz. Akkor egy elegáns,körülbelül 18-21 éves fiatal pincér lépett oda hozzám,s megkért,hogy fáradjak vele,mert a főnöke akar velem
beszélni. Egy kivilágított szobába vezetett ahol nem voltak ablakok,csak egyetlen ajtó. Ott ült az öreg ősz hajú úr s rám vigyorgott. A mosolya
nyugtató,s magabiztos volt,olyan amilyenre szüksége lenne minden üzletembernek. Olyan amivel biztos véghez viheted az üzleteid.
- Emlékszik rám?- Kérdezte az úr.
- Maga volt akivel kezet fogtam kétszer tegnap,de fogalmam sincs,hogy kicsoda maga,vagy hogy mit akar tőlem.
- Egy alkut ajánlok önnek,szóval hallgasson végig. - Mondta kérőn,majd folytatta. - Vissza adhatom azt amire mindennél jobban vágyik:a családját,
a régi életét,jobb író lesz mint valaha,rengeteg pénzhez jut,s én cserébe nem kérek semmi mást csak egy kézfogást.
-  Maga megőrült?Bizonyára nem normális!Most azonnal el is megyek innen!.- Mondtam majd megfordultam,de nem láttam az ajtót többé. Csak a vöröslő,
lángra emlékeztető falak néztek vissza rám.
- Akar-e boldog lenni vagy nem? - Kérdezte. - Mert ha akar még most mondjon igent,nemsokára lejár az időnk.
- Rendben van,szeretném én látni maga nem normális eszement barom!- üvöltöttem rá. Majd kezet nyújtottam neki,s hirtelen minden a régi lett.
A feleségem mellett ébredtem akinek ott növekedett a hasában a gyermekünk. Egy cseppet sem rémültem meg,nem kezdtem sikoltozni,vagy mit tudom én,
mi ilyenkor a szabály,csak átöleltem a szerelmemet,megcsókoltam,és kimentem a konyhába reggelit készíteni neki. Énekeltem,meg táncoltam meg minden.
Olyan boldog voltam mint még soha életembe,semmi más nem jutott eszembe csak a meleg téli kályha a karácsonyfa,meg a hasonló dolgok,amik megint
szépek lehetnek,amiket együtt élvezhetek a nejemmel,és majd a kisgyermekemmel. Nem jutott eszembe az öreg ősz sem,senki nem járt az eszembe,csak
a boldogság felemelő érzése. Nem hiányzott az alkohol,nem gyújtottam rá,semmi. Mikor készvolt a tojásrántotta a szalonnával,meg a pirítóssal,felkeltettem
életem egyetlen szerelmét,és megcsókoltam,és átnyújtottam neki a tálcát. Erre ő értetlenül nézett rám,s visszapuszilt. Szóval minden frankó volt.
A kiadóm felhívott,és én mondtam neki,hogy nemsokára kész az új könyvem,ott tartottam a kezembe,pedig tudom,hogy én ezt sosem írtam még meg.
A címe:"Csak egy kéznyújtás" volt. A tőlem megszokott horror történetek egyike. Egy fiatal fiúról szólt és egy lányról aki valami érthetetlen
oknál fogva minden nap le akart ugrani egy ház tetejéről,de a fiú minden nap megmentette úgy,hogy megfogta a kezét. Aztán egyszer csak megelégelte,
és nem mentette meg a lány életét,aki emiatt szörnyen dühös lett a fiúra,és kiirtotta az egész családját,a barátait,és mindenkit akit csak ismert.
Majd a fiúval is végzett. A kiadóm repesett az örömtől,én pedig úgyszintén odáig voltam. Hisz ismét a régi életemet élhettem a feleségemmel,s a
gyermekemmel,akit még sosem láttam a való életbe. Minden remekül ment. Valami idétlen társast játszottam egész nap Rebekával,aki ezzel
készült a gyermek harmadik szülinapjára,amikor  már képes lesz,társasjátékokat is játszani. Aztán kényszerített,hogy én is kötögessek vele
zoknikat meg pulcsikat. Bár gondolhatják,nem kellett sokat kérlelnie,olyan szorgosan kötögettem,hogy talán valami klub elnöke is lehettem
volna. Talán a papucsférj-apukák klubjának vezetője,ahol minden nap átvettük volna a kötögetési módszereket,meg az "igen drágám" máris
felkiáltásokat. Ez engem mondjuk cseppet sem zavart,de a haverjaim,a gimis haverjaim biztos halálra cikiztek volna,amiatt ahogy kinéztem.
Egy sima-egy fordított,és így tovább."folytasd csak ügyes vagy".Mondta a feleségem,majdnem minden ötödik percben,és én folytattam. Aztán
lassan beesteledett és eljött az ideje a lefekvésnek. A feleségem arcára nyomtam egy utolsó puszit,majd lefeküdtem,és elnyomott az álom,
csupán egy két percbe telt. Ami viszont akkor történt,sosem hiszik el,vagy talán ez még hihetőbb,mint,hogy feltámadt a halott feleségem.
Egy kivilágított szobában találtam magam,egy ősz hajú úr ült velem szemben,és rám mosolygott. Akkor megértettem. Ezek valahogyan bedrogoztak.
"Ittam én egyáltalán valamit?"Nem  hiszem.
-Mégis mi a fene volt ez maga szemét?- Kérdeztem
-Amit megbeszéltünk nem emlékszik?A mi kis alkunk,és látja valóra vált amit annyira akart. Sőt annyira szerencsés,hogy a többi utazása viszi
majd tovább a napokat. Vagyis olyan lesz,mintha maga itt sem lenne ezen a világon,mintha ez lenne az álom. Érti már?
- Hagyjon engem békén. Mondja mit adott be nekem? Tünjön a francba!!!!-Üvöltöttem a férfi arcába,aki erre csak cüccögni kezdett.
-Nem drogoztam be én magát,szóval most húzzon innen a francba,és csak akkor tolja ide a képét újra,ha vissza akar menni oda.Addig viszont
menjen szépen haza abba a házba,igya le magát és csak sírjon.Vagy csináljon amit akar,bánom is én.-Mondta és az ajtóra mutatott ami ekkor
valóban a helyén volt.
Kiléptem az ajtón,és nem az étterembe,hanem az utcán találtam magam,és mögöttem nem is volt semmiféle étterem,vagy bármilyen épület.
Beletelt talán tíz tizenöt percbe is mire észleltem a körülöttem lévő világot,a dudák hangját,meg az orditozásokat,mindent.
Mintha csak egy rossz álom lenne,olyan volt az egész."ez csak egy rossz álom",mondogattam újra,s újra még végre haza nem értem.
De a fényes ,és hideg acélkilincs tapintása biztosított róla,hogy nem álmodom,mintha csak valami fura olcsó sláger lenne az egész
ami velem történik:"gyere fogd meg a kilincset,ez nem álom,Ez nem álom barátom".Ezt mondta nekem akkor minden,a zörgő kulcs hangja,
a szobám kocsmához hasonlítható alkoholbűzös szaga,a sötétség ami mindig otthon fogad,a magány.Minden:"Táncold el a végét is
még ha tőle úgy féltél is".Azonnal rohantam az üvegér,és inni kezdtem belőle,megállás nélkül nyertem le a kortyokat,még nem
nem bírta tovább a torkom,és az egészet ki nem ürítettem  magamra.De a hatását megtette,berúgtam és úgy bűzlőn,lehányva,
kinyitottam egy újabb üveget,zenét kapcsoltam kornyikáltam,és sírtam,és táncoltam és ittam és ittam.Minden olyan gyors volt.
Az óramutató 20:12-őt mutatott.Hát persze a szokásos Steve aki már nyolc óra tizenkettő perckor képes olyan részeg lenni,
mint mások talán soha.Kiindultam a fürdőbe,ám már jóval az ajtó elött becsuktam a szemem,a pólóm,és a ruháim betettem a
szennyesbe,és egyből bevágtam az ajtót.Futottam a szobámig,mintha valami ki akarna nyúlni a sötétségből,és visszarántani.
Éreztem a hátamon a szemeit,és a lehelletét a nyakamon,futottam,és futás közben sírva akartam fakadni.A szobámig talán
maximum egy pár métert kell megtenni a fürdőszobától,én mégis leizzadva,és lihegve érkeztem vissza,mintha órákig
futottam volna.Aztán hallottam a nevetését,vagy tán nem is ő nevetett,talán csak a szél zúgott az ereszek alatt,de
a térdeim felhúztam az államig és ringattam magam,és sírtam.Rettentően féltem.Sosem láttam még a rémeket mindig
csak írtam róluk,de most azt hiszem egyel találkoztam.Azt hiszem ez velem lakik,vagy mindig is velem lakott.
Ő vigyázza most az álmaim,az ágyam felett áll esténként,és mosolyog míg szívja ki belőlem az érzéseket,a jó érzést.
Ma pedig jól lakhatna,ha a másik világban lennék,és ő ezt nagyon jól tudja.Biztos hogy ma a feleségemmel álmodom majd.
Igazam volt,a ringatózás közepette aludtam el a padlón,és a feleségemmel álmodtam,hogy társasozunk,és kötögetünk,
de sosem néztem rá.Féltem,hogy az arca helyén csak egy gonosz vigyor lenne,a szemei közül pedig férgek nézelődnének.
Álmomban megfogta a kezem,és elindultunk az ajtó felé,kinyitottuk,és kiléptünk az utcára.A nap sütött,mi pedig nevettünk,
bár én még mindig féltem,féltem,hogy a keze karommá változik át,a nap eltűnik az égről,és ő felfal.De mentem csak melette
lépdeltem,és nevettem.Aztán az ég vörössé változott,és egy autó a semmiből feltünt.Szólni akartam neki,hogy menjen onnan,
menjen mellőlem,de ő nem hallgatott meg,csak ment a kocsi felé,és elengedte a kezem.Aztán az végighajtott rajta,
és én most láttam.Láttam azt amit akkor nem láthattam,mikor őt elzavartam orvoshoz egyedül mert nekem a kurva
regényt kellett irnom.Most láttam ahogy az autó áthajt rajta,halottam a sikitását.A sikitására ébredtem,hallottam,
nem csak álmomban,a valóságban is.Egy macskát akasztottak a punkok a fára és szurkálták.De nem mentem a megmentésére,
nem hívtam rendőrt,csak sírtam mint egy őrült,CSApkodtam,röhögtem és bőgtem.ÚGy éreztem sikerült elijesztenem,azt a valamit.
Felvettem néhány ruhát,ami épp a kezembe akadt,és elindultam az étterem felé.Vittem magammal egy keresztet is,vagy micsodát,
nemis tudom mi volt azt,csak két toll amit éppenséggel összeragasztottam,és énsem tudom minek vittem őket.Sétáltam,
de cseppet sem nyugodtan,aztán futni kezdtem ,féltem,hogy nem találom majd ott az éttermet,s így is volt,valóban nem volt a helyén.
Egy punk gyerek ült ott egy padon,az intett nekem.Elindultam felé,közbe elhajítottam a "keresztemet"
-Steve igaz?Téged kell várnom,a főnök jelenleg nem tud veled beszélni.Dolga van.Holnap viszont lenne rád ideje,azt mondta.
-Hogy hívják a főnöködet?Mond el a nevét!Vagy mi ő?Kérlek tudnom kell!-Könyörögtem neki,pedig sosem könyörögtem még,talán csak istenhez,
mikor a temetésen a feleségem koporsójára bújva bőgtem.
-Semmi közöd a nevéhez,vagy ahhoz hogy ki ő! Értetted?Ha akarod azt amit ő adhat,akkor ne kiváncsiskodj!-Szólt rám cseppet sem higgadtan,
majd kivirította rothadó fogait.
-Rendben van.Rendben!Értettem,akkor mond meg,holnapra mikorra jöjjek?
-Tizenkilenc óra ötven percre legyen itt,sem elöbb sem később,értette?Na viszlát!-mondta majd megérintete a homlokom,és én otthon ébredtem,egy szál alsógatyába.
Ráadásúl reggel tíz órakkor.Bementem a fürdőbe,felkapcsoltam a  villanyt kitártam az ablakokat,és lezuhanyoztam odabenn,de mindvégig éreztem azt a valamit.
Éreztem,hogy le akar rántani a mélybe.Talán képes lenne a lefolyón át berántani?Kiszáltam a zuhanyzóból,és felöltöztem.Úgy döntöttem bemegyek a kiadómhoz,és megmutatom
Harrynek az összegyűrt,szemétbe kidobot lapokat.Mikor megmutattam neki ő elképedve bámult rám.Aztán a tekintete átváltozott,és hírtelen gyűlöletet éreztem iránta.
Sajnálkozva nézett rám!Megakartam ragadni,és ütni még vérezni nem kezd az orra,vagy tudom is én hogy meddig,és azt hiszem ő is észrevette ezt a tekintetembe,és gyorsan
témát váltott.Kérdezgetett az új könyvemről,hogy mikorra lesz már kész,meg hasonlók,de én tudom,hogy mire volt igazán kiváncsi.Meg akarta tudni,hogy miért írtam ezt,
hogy miért tépem fel a sebeim,és,hogy hogy lehet az,hogy ilyen részletesen írtam meg.Ehelyett viszont lefutottuk a tiszteletköröket,ő elköszönt én pedig elmentem.
Folyamatosan,mindig csak az órám néztem,ültem egy padon és vártam 12:00-12:04,és csak ültem.Az idő pedig úgy vánszorgott csak mint egy öreg izületi gyulladásos ősz hajú
vénlány.Míg végül el nem jött a várva várt hét óra 45 perc.Felálltam a padról,és lesétáltam az egy utcával arrébb lévő étteremhez.Pontosan 19:50 kor léptem át a küszöböt,
ahol már a punk fiú várt.Ám most felettébb elegáns volt,ismét bevezetett a szobába,és becsukta az ajtót.Az öreg úr,intett,hogy üljek le,de nem nézett fel.Állandóan az
óráját bámulta,majd 19:55 kor felemelte a fejét.
-GYorsan kell döntenie,csak 60 másodperce van,Vissza akar menni? Ezúttal az utazásért ki kell majd nyitni egy garázsajtót,amihez én adom a kulcsot és a címet.Akarja?
-Akarom-Feleltem,és ismét visszakerültem.
Ahogyan az öreg mondta,másnap volt,annak a társasjátékos napnak a másnapja.Ezuttal sétálni mentünk a reggeli után,rózsát vettem neki,moziba vittem,minden felé.Még a doktornál is voltunk,
de most sem kérdeztem meg a gyermek nemét.Ma viszont nem estem abba a hibába,hogy elaludjak.A-a,ma fenn maradtam ameddig lehetett,és néztem amíg alszik,még végül elnyomott az álom.
Hazamentem az öregtől,kezet fogtam vele mielött kimentem és megígértem,hogy holnap itt leszek.Annyit kért,hogy még ma nyissam ki a garázst,hogy tárjam az ajtajait teljesen ki.Megtettem.
Bár ne tettem volna!Másnap a hírekben bejelentették,hogy valami Tony nevű srác,öt haverjával odabenn fogyasztottak heroin-t,és hogy mind ott haltak meg benn.A garázsnak viszont,nem volt
tulajdonosa.Aznap úgy éreztem,hogy az én hibám,hogy én engedtem be őket oda.De meg kell érteniük,látni akartam a feleségemet újra.Aznap csak a regényem írásával törődtem.
Beleírtam,hogy hogyan veszti életét a főhős legjobb barátja.Aki sosem drogozott,most mégis túllőtte magát,valami érthetetlen oknál fogva,miközben életében elösször droghoz nyúlt.
Leírtam,ahogy a barátja nyomozni kezd,és bukkan rá az öregemberre,aki olyan furcsa.....Majd az egész anyagot elküldtem Harryhez,aki nem sokkal az elolvasása után felhívott,és kijelentette,
hogy ilyen jót még sosem írtam,és szeretné ha így folytatnám.A számra pedig egy gonosz mosoly ült ki mindössze,és megköszöntem a bókjait.Majd elindultam az étterembe,bekísértek a szobába.
Az öreg ajánlatott tett,én pedig elfogadtam,elvégre kinek lehet abból baja,hogyha megfordítok egy  közlekedési táblát egy zsákutcában?Megint elmentem abba a másik világba,megcsókoltam,
megöleltem,énekeltem neki szerettem.Majd eljött az este,és elveszítettem.Hazafele megfordítottam a táblát,másnap pedig egy két halálos áldozatot követelő halálos balesetről számoltak be.
A túlélő sofőr azt mondta,hogy a tábla megvolt fordítva,így  semmi sem jelezte neki,hogy teherautóval nem haladhat be az utcára.A halottak között ott volt Billy Torrence 13 éves fiú,és kishúga
Kelly Torrence 9 éves kislány.Mikor hallottam a hírt,ismét az üveghez nyúltam,egyik kezemmel ittam,másikkal a hajam téptem és ütöttem magam,de mindkét szememmel sírtam,ahogyan azt kell.
Ezt egészen délután öt őráig folytattam,aztán bevettem valami szart ami régről maradt,egy nyugtatót.Az teljesen kiütött.Egész pontosan 19 35 kor tértem magamhoz.Az öreg keltett fel álmomba,
rám ordított,és felriadtam.Elindultam az étterem felé,bár minden végtagom nehéz volt.A srác ismét bekisért,és én megin leültem.Odabenn meglepődve tapasztaltam,hogy a kábultság,és a részegség eltűnik.
-Maga barom,megölte őket maga szemét!!!!!!-Orditottam az ősz hajú férfira.
-Nem,nem barátom.MAga volt meg a sofőr barátja,és ezt pontosan tudja maga is.-Felelte higgadt hangon.Majd folytatta.-A mai ajánlatom.....
-Szarok a tetves ajánlatára maga hibbant.-Vágtam közbe.-Hagyjon engem a kurva ajánlatával.
-Azt mondtam már,hogy ha egy napot kihagy az a világ megszűnik?A felesége örökre halott lesz,soha többé nem láthatja.-Mondta,mintha mi sem történt volna.-Szóval ki kell tekernie egy égőt,a helyéről.
Mit szól hozzá?Akarja még látni?-Kérdezte,és kérem,könyörgöm értsenek meg,látnom kellett,nem veszíthettem el újra.Igent mondtam neki,és megint azon a más világon voltam.Rettentően jó volt,el is felejtettem
azt ami a valóságban tegnap megtörtént. Hazafele menet kicsavartam a villanykörtét a lépcsőházba,és másnap örömmel nyugtáztam,hogy csak valami öregasszony lelte halálát,mikor leesett a lépcsőn.
Az aznapi "menü",vagyis az öreg ajánlata egyszerű volt,örökre ott maradhatok a nejemmel egy kis semmiség árán. Azt ígérte ezen az ajánlaton gondolkozhatom egy napot. Annyit kért,hogy menjek ki,
és minden emberbe akit meglátok eresszek bele egyet,majd a 12. tölténnyel magamat végezzem ki.Szóval ha látták a hírekbe az elmeháborodottat,aki lemészárolt 11 embert,majd végzett magával,tudniuk kell.
A kezemben a fegyver,most pedig indulok.Viszlát önökkel!