Anytime, Anywhere 8.

Anytime, anywhere 8.

Amy maga sem tudta hogyan keveredett le a buszról, nem volt teljesen észnél hosszú percekig. Nem tudta felfogni amit látott, nem tudta elhinni hogy a férfi akit szeret valószínűleg holtan fekszik az út szélén. Annyira hihetetlen volt és borzalmas, hogy egyszerűen nem lehetett igaz.
Szerencséjére nem találkozott a szüleivel, villámgyorsan felszaladt a szobájába majd magára zárta az ajtót. Belebújt Josh polójába, befeküdt az ágyába és a mobiljával készített képeket nézegette miközben csak sírt és sírt. Csak Joshua háta és feneke volt megörökítve, de ha behunyta a szemét, a mosolyát is látta maga előtt. Az már beleégett az agyába.
-Amy! Bemehetek?!-az anyja kopogott bőszen az ajtón pont a legrosszabbkor.
-Most inkább ne...-szipogta a lány válaszképpen.
-Te sírsz, kicsim? Mi történt?
-Anya...!
-Kérlek, hadd segítsek! Megkönnyebbülsz ha elmondod...! Na, engedj be szépen!
Amy lassan kimászott az ágyból és kinyitotta az ajtót. Annyira meg volt zavarodva hogy Joshua pólójáról meg is feledkezett...
Az anyja először megölelgette, csak azután tűnt fel neki a férfi ruhadarab.
-Amy, ez meg kié?!
-Ez?!- ez nagy hiba volt, idáig mindig figyelt arra hogy a szülei ne lássák meg miben alszik. -Egy barátomé...
-Aha... és ki vele, miért sírsz még mindig? Őszintén!
Melanie megérezte hogy férfi lehet a dologban, pláne amikor meglátta Joshua pólóját.
-Őszintén? Ezt nem mondhatom el... most pedig szeretnék megfürödni...
-Csak segíteni szeretnék...
-Tudom, de nem tudsz...
-Rendben, akkor lemegyek, fürödj csak meg....
Amy megkönnyebbülten sóhajtott fel amikor az anyja végre magára hagyta, nem is sejtette hogy Melanie csak arra vár hogy elhagyja a szobát... arra gyanakodott hogy a lánya terhes és erre csak a naplójából kaphatott választ. Tudta hogy nem szép dolog amit tesz, de ugye a cél szentesíti az eszközt... és mellesleg az sem volt szép dolog, ami az utolsó oldalon részletesen le volt írva. Bele is pirult, de végigolvasta.
Amy a forró fürdőtől sem lett jobban, pedig majdnem egy órán keresztül ücsörgött a kádban. Maga köré tekerte a kedvenc törülközőjét és sietett volna vissza a szobájába, az anyja azonban elállta az útját az ajtó előtt.
-Amy! Mélységesen...meg vagyok döbbenve!
-Mi... mi történt?- a lány rosszat sejtett, a hangnem és a pillantás nem ígért semmi bíztatót.
-Mi történt?! Szeretném ha elmondanád mi van közted és Joshua Rayner között! Most azonnal!
Amy lábai megremegtek. Brandy ezek szerint kitálalt.... fontosabb neki a bosszú, mit az hogy elveszítette a férjét?!
-Rendben van. Szeretem őt. Nincs ebben mit titkolni.... vagyis szerettem...
-Ebben biztos lehetsz, mert apád már átment hozzájuk... szerintem puszta kézzel tépi szét.
-Josh meghalt. Balesetet szenvedett, ezt nem mondta Brandy?!
-Nem beszéltem vele. Istenem, ez szörnyű!
-Akkor honnan tudod hogy mi...?
-A naplódból. Azt hittem, teherbe estél csak nem mered elmondani...
-Sajnos nem. Elolvastad a...?! Atyaég!
Amy lángvörös arccal lépett a szobájába. Mindent de mindent részletesen leírt, annyira szégyellte magát hogy képtelen volt az anyjára nézni.
-Kicsim... olvastam hogy tényleg beleszerettél. Sejtettem hogy nem vagy már szűz, de miért pont egy nős férfival aki majdnem az apád lehetne?!
-Ne beszéljünk most erről, jó?! Kérlek!
-Rendben. De én ittleszek ha valakivel meg akarod beszélni!
Éppen végszóra ért haza Jack Smile enyhén megtépázott állapotban, vérző orral és nagyon morcosan.
-Apa, mi történt veled, ki tette ezt?!-rémült meg Amy, azt hitte, megtámadták.
-Hát a szeretőd, ki más?!
-A... szeretőm?! Nem halt meg?!
-Nyugodj meg, még nem. Verekedtünk, de életben maradt. Mel, keress nekem jeget, drágám! Bíztam benne, már már azt hittem hogy a barátom, erre megrontja a lányomat! És még vissza is üt..!
Amy az utolsó mondatot nem hallotta. Josh nem halt meg! Josh nem halt meg! Akkor viszont... Brandy... és a baba...
-Nekem most el kell mennem...!
-Szó sem lehet róla, kisasszony!
-De apa!
-Nincs "De apa"! Most pedig menj a szobádba gondolkodni!

Feltétlenül látnia kell Josht! Borzalmas lehet most neki, mellette lenne a helye... és ráadásul az apja is bántotta, mintha nem lenne elég baja. Egész éjszaka rá gondolt, reggelre készen is volt a meglehetősen egyszerű terve. Felöltözött, megreggelizett mintha suliba készülne, csak éppen az ellentétes irányba induló buszra szállt fel. A szíve a torkában dobogott, nem tudta hogy mit fog mondani és attól is félt hogy milyen állapotban fogja találni a férfit. Egyben biztos volt. Józanon tuti nem.
Joshua nem nyitott neki ajtót, hiába kopogott teljes erőből, a csengőt is nyomta, de azzal sem ért el semmit. Ilyen könnyen nem lehetett lerázni, nyitva találta az ajtót, egy sóhaj után belépett. Bízott benne hogy kutya nincs a háznál...
Az egész házban félhomály uralkodott, a függönyök el voltak húzva. Horrorfilmekben sejtelmes zene is társult az ilyen környezethez, most viszont éppen a nagy csend volt ijesztő.
-Josh?!
Semmi válasz. Amynek már a legrosszabb is az eszébe jutott, de bízott abban hogy Joshua nem tett kárt magában. Erre gondolni sem akart, tegnap már éppen eleget siratta...

A földszinten nem bukkant rá ezért felment az emeletre, a hálószobában végre megtalálta. Elég nagy franciaágyuk volt, ezen feküdt hason, csukott szemmel. Az ajkára rászáradt a vér és monoklit is szerzett, nagy valószínűséggel az apjától, bár amilyen tömény füst és alkoholszag csapta meg az orrát amikor belépett, azt sem tartotta kizártnak hogy úgy berúgott hogy esett-kelt, így törte össze az arcát.
-Josh...- gugolt az ágy mellé a lány majd finoman végigsimította az arcát.
-Amy?!
-Igen. Én vagyok. És nagyon sajnálom....
-Menj el!
-Nem hagylak itt. Ilyen állapotban biztosan nem!
-Dehogyisnem! Húzz el innen, nem akarlak látni!
-Josh...
-Tűnj el a picsába és vissza se gyere!
Amy összerezzent, Joshua ordított vele, erre számított a legkevésbé. Nem volt értelme maradni, de mielőtt elhagyta a házat, kinyitotta az ablakokat...

Másnap ugyanaz volt a reggeli program, csak most a boltba is beugrott útközben hogy reggelit vegyen a férfinak, mert biztos volt abban hogy Josh-t ugyanúgy találja majd, ahogy otthagyta. Igaza volt, Joshua még mindíg az ágyon feküdt amikor felment hozzá.
-Jó reggelt! Ébresztő!
-Mi a....Megint itt vagy?!-Josh még arra sem vette a fáradtságot hogy a vérét letörölje magáról.
-Igen, mivel nem zárod az ajtót... csináltam reggelit és szeretném ha lejönnél a konyhába. Megértem a fájdalmadat, de enni kell... szeretném ha velem tartanál és beszélgetnénk...
A férfi motyogott valamit de Amy magára hagyta és lesietett a konyhába. Öt percig várt rá, aztán szomorúan enni kezdett nélküle. Éppen elkészült a tea amikor Josh mégis megjelent az ajtófélfának dőlve. Szörnyen festett, akár egy zombi.
Amy arca felderült amikor meglátta, már feladta a reményt hogy lejön. Felkapott egy szalvétát, bevizezte a csapnál, majd óvatosan megtisztogatta a férfi arcát.
-Sütöttem tojást, szalonnát..
-Nagyon kedves tőled, de nem kellett volna...
-Foglalj helyet, öntök teát.
Joshnak nehezére esett a járás, az oldalát tapogatta mialatt elvonszolta magát az asztalig. Szabályosan megkönnyebbült amikor végre leült a székre.
-Milyen tea?
-Fahéjas.
-Van rum a...
-Nem, most nincs alkohol...!-foglalt helyet a lány is. -Josh, nagyon sajnálom ami Brandy-vel történt és a gyermekeddel...
-Hát igen... honnan tudod hogy...?
-Láttam a buszból. Azt hittem, te vagy... szörnyű volt.
-Bárcsak én lettem volna... de Brandy erősködött hogy nem jön haza taxival és elkérte a kulcsot.
-De hogy került oda a semmiből?
-A pultosnő hívta fel, nem tudtam, de barátnők voltak.
Akkor ezért nézte őket annyira.
Joshua enni kezdett, alig tudta kinyitni a felrepedt száját.
-De a pici... nem az enyém volt. Más volt az apja. Ettől függetlenül nagyon sajnálom őket. Borzasztóan... Szerettem Brandy-t. Ki hitte volna, hogy ő is megcsalt engem?!
-Tényleg sajnálom. Őszintén. És apát is... elolvasták a naplómat amíg fürödtem...
-Jól összevert, de igaza van. Nem is ütöttem volna vissza, de teljesen megvadult... Amy, ezek után nem maradhatok itt...az emberek és az emlékek... túl sok ez nekem. Nagyon kedves vagy és talán... szeretlek, de el kell mennem.
-Veled megyek!
-Nem.
-A szüleim majd belenyugszanak, nem lesz semmi baj! Most nem maradhatsz egyedül, szükséged van valakire aki szeret.- Amy megsímogatta Joshua kézfejét, a férfi nem mondott erre semmit.- Bármit képes vagyok félretenni ha rólad van szó. Bármit. Szeretlek, és akár meg is szököm veled. Nem tudsz lerázni.
Josh nagyot sóhajtott.
-Holnap, reggel hatkor indulok.
-Ittleszek!
-Tetszett az ajándékom?
Amy meg is feledkezett a dobozról.
-Még meg sem néztem, annyira megijedtem hogy elvesztettelek. Mi az?
Joshua kigombolta az ingét. A dögcédulája nem lógott a nyakában.
-Hordani fogom.
-Egyébként.... nem kéne most suliban lenned?
-De... de....
-Akkor menj be. Köszönöm szépen a reggelit, de még nekem is van dolgom.
-Hát ha ezt akarod.- állt fel Amy picit csalódottan, de Joshua kárpótlásul magához húzta és amennyire a sebe engedte, megcsókolta.
-Köszönöm a törődést és a reggelit. Most pedig indulj... pár perc múlva jön egy busz.
-Igenis! Akkor viszlát holnap!
-Viszlát Amy!

Hazudott Joshnak, nem ment be a suliba, inkább feltette a nyakába az ajándékát majd csomagolni kezdett. Izgatottan tervezgette a közös jövőjüket a férfival. A szüleinek azt mondta hogy a barátnőjéhez készül pár napra ha elengedik, ők pedig elengedték mert addíg sem volt Joshua közelében. Úgy tervezte, majd később felhívja őket.
Alvás helyett megint járt az agya, négykor "kelt", ötkor indult a rózsaszín gurulós bőröndjével és az első busszal. A gyomra akkora volt akár egy zöldborsó amikor egyedül leszállt a buszról, az izgalomtól még a keze is remegett.
Örömmel tapasztalta hogy Josh végre bezárta az ajtót, azt viszont nem, hogy nem akarta neki kinyitni. Eszébe jutott hogy talán hátul van az állatoknál, de az istálló üres volt, akárcsak az ólak. Nyilván elvitette őket... de ő hol a pokolban van?!
Körbejárta a házat, bekopogott minden ablakon, szólongatta, hiába. Kétségbeesésében elkezdett kulcsot keresni, a lábtörlő alatt kulcs helyett egy neki címzett borítékot talált.Hullani kezdtek a könnyei, elég nyálas filmet látott már hogy tudja, mi áll majd benne. Joshua elment nélküle. Itthagyta.

"Drága Amy! Bocsáss meg nekem, de nem hagyhattam hogy tönkretedd miattam az életedet. Annyi minden vár még rád és úgy helyes, ha én kiszállok a képből hogy tényleg megtaláld a szerelmet és a boldogságot.
Köszönöm hogy voltál nekem. Minden jót kívánok, csókollak!   Joshua "

Ez legalább annyira letaglózta mint a baleset. Megfogta a bőröndjét majd kifordult az udvarról, a könnyei megállíthatatlanul folytak, így nem akart buszra szállni. Elvesztette a férfit, de az jobban fájt neki hogy Josh ilyen könnyen lemondott róluk.
Gyalog indult hazafelé hogy legyen ideje megnyugodni. Josh elment, de ő meg fogja keresni... igen. Meg fogja találni és bebizonyítja neki hogy szereti... befejezi a sulit, lead pár kilót és érett, csinos nőként újra belecsöppen majd az életébe...
Jobb kedve lett hogy ezt így kitalálta, dúdolászni kezdett magában, amikor egy terepjáró lelassított mellette.
Meg sem nézte ki az, csak intett neki hogy menjen tovább....
Senki nem téríthette le az útjáról.

Vége ?