Történetek

Hazafutottunk és felkeltettük Frenket. Nem akarta elhinni elsőre, hogy szemtanúi voltunk, amint egy szörny felfal egy nőt, aztán a rendőrség csak megerősítette. Mindenütt zöld nyálkát és algát találtak. A nőt elevenen felfalta.
A rendőrség köröztette a szörnyet és ötvenezer dollárt tűzött ki a nyomravezetőnek. Mi is elkezdtük a "nyomozást". Jane és én a partra mentünk jegyzeteket készíteni, majd emlékezetből leírtuk a szörny külső tulajdonságait...

Kedves mindenki! aki azt mondod, hogy a számodra oly nagyra tartott "mesterkélt műmell" gyönyörű alliteráló szókapcsolat, na Te. Most nézd meg! Nagy tével írtam haszontalan nevedet, pedig tudom, nem kellett volna, ugyanis nem érdemled meg, legfeljebb groteszk ábrázolásmódban, de te is tudod, hogy a bájos lágyan hullámzó hölgyek mindig is szebbek lesznek a debella alkatú durva didivel megáldott melákoknál, talán érthetően: a hullámok mindig kedvesebben veszik hátukra az incselkedő...

Amikor már mögöttünk volt úgy negyven méterrel, cikkcakkba kezdtünk el futni. A barnamaci a gatyába volt bőven, az adrenalin meg csak a felhőket verte, amikor a motoros szánra szerelt gépágyúval kezdett el ránk tüzelni. A golyószórás fénye vakítóan villogott. Szerencsére nem talált el minket...

Ez a kocsmáros teljesen bolond. Mit csináljak vele? A rabló esze megakadt itt a gondolkodásában. Nem tudta, hogy hogyan érveljen tovább. Ki parancsol itt neki más, mint én –vagy mégis? Egy bolonddal vitázni nem lehet, de megsérteni sem – gondolta a rabló – nekem is van erkölcsöm. S máris eltette gondosan a fegyverét mintha misem történt volna. Mintha mindent elfelejtett volna, ami történt ezelőtt. Csak a bolond kocsmároson gondolkodott, hogy milyen hülye...

Füstöt hagy az égen a repülő. Bár nem tudom miféle s kivezeti kiféle, lehet egyiptomi hadsereg szállingózik a magas égen, lehet az irakiak akarják megbosszulni kis hazánkon a még le nem dobott atombombát, mely a magyarok legnagyobb találmánya. Emlékezzünk most egy kicsit a rég volt korok újszerű embereire. Ott van példának okáért maga az ember. Elég rég volt, hogy újszerűnek fogták fel - ha felfogták - az állatok, hogy itt valami magasabb rendű lény keletkezett, bár sokszor manapság alattuk...

Amerikai Haditengerészeti Bázis, 2092. szeptember 20.
- Mr. Torton, most kaptuk a bejelentést, hogy a Mariana-árok Connors nevű vulkánja megint feléledt. - mondta Jeny.
- Nem vulkán az! - mondta az a Blake nevű ember, aki 30 éve hallgatta Jacket.
- Hogy mondta katona? - kérdezte Alex Foward, a Navy igazgatója és parancsnoka.
- Ez igaz! Jack Connors harminc éve elmondta, hogy ötven éve kiírtottak ott egy ufóvárost. Mondott még valamit, amit csak nekem, a fülembe...

Ma éjszaka eljött hozzájuk maga a testet öltött boldogság, a Hold Leánya, aki holdfénykapuból lépett a tisztásra. Gyönyörű volt. Ezüstruhájának a látása is békét, gyógyulást, megnyugvást hozott: a róka magához ölelte az imént felébresztett nyulat, a vijjogó vércse pedig szárnyával megsimította a galambot, és visszavitte fészkére. Az ezüst leány hozzálátott munkájához: végigsimított a beteg, öreg fák kérgén, érintése nyomán üdezöld hajtások nyíltak, a fák meggyógyultak, és a szenvedés helyett...

"Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki."
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " ...

igen: igéket idézek ide, idegeid idegesítése jóvoltából, játékosságainak jéggé jelentéseivel, jósággal jelesít jámborságod, oda ordítok odvas olvasóimnak olyanokat, okoskodásaik oktalanok, csak csűrökbe csápolásra csacsognak cserfes csitrik csodálatiasan zizegnek zavaró zárt zokszókat zempléni zártságomban, ehelyen etetnének ehetetlen eledellel ekkoriban, ezt eszem elemeiből erőltetve cuppantom cáfolatlan célzásaim célpontját célszemélyeimre...

Az ember kíváncsi teremtmény. Mindig csak kutat újabb kérdések után, majd megválaszolja és ezáltal még több kérdésre lel... így megy ez a végtelenségig. De sajna néha porszem kerül a rendszerbe és a válasz helyén üres terek várják, hogy betöltsék őket és az ember eleget tesz a kérésnek... gondolkozik, magyaráz, és talál: szellemeket, istenkéket és más lényeket; hisz kell valami amorf és egyben nagyon is közeli, amivel megmagyarázhat, majd elázhat ha mégis fény derül az üresterek betöltőjének...