Történetek

Érzem, amint megbénulok, nem tudok lőni, sőt a fegyver is kihullik kezemből. A szörny fogakkal teletűzdelt pofájából sárgás- fehér nyál csorog, nyelve kígyóként tekereg elő, a homlokán lévő szarvak pedig igazán ördögi külsőt teremtenek. Szemem sarkából látom Robert testét élettelenül a földre hullani, de nem tudok tenni semmit! ...

- Mi a baj? – kérdezte lágy hangon.
Volvand nem felelt. Egy darabig hallgattak, és a csönd most kissé kínos volt.
- Apád az egyetlen tímár Teniterában? – kérdezte a lovag, csak hogy valamivel megtörje végre a hallgatást.
A lány csodálkozva emelte fel a fejét.
- Apám? Apám nem tímár. Földművelő, mint a telepesek legtöbbje. Az iparosok itt szinte mind xwandok. A teniki kormányzat gondoskodott róla...

A pénzt, amit gyűjtöttem nem bankban tartottam, hanem a szobámban az ágyam alatt őriztem egy utazótáskában. Én sem tudom miért, de valahogy mindig az járt a fejemben, hogy eddig mindent magamnak intéztem, ezáltal hamar értelmet nyert nálam az ismert mondás miszerint „ha azt akarod, hogy valami sikerüljön azt magad csináld”. Talán ezért nem bíztam bankra a pénzem. Ezenkívül a szobám mindig is privát szféra volt nagyon kevesen léphettek oda be. A barátaim sokáig nem is értették ezt a „szeszélyemet”...

- Éjszakánként bezárkózóm, és behúzom a függönyöket. Engem megkímélnek, szükségük van rám. A kocsma még az ő fajtájuknak is a legfontosabb dolog egy ilyen porfészekben – Amasra visszafogott, tébolyult hangon felvihogott. – Ám azt hiszem… hamarosan útra kelek. Ezt… nem lehet sokáig elviselni. De lehet, hogy már nekem is késő.
A lovag közelebb lépett a kocsmároshoz, kardját fenyegetően előreszegezve.
- Teniterán kívül is elszaporodtak?
Amasra lassan bólintott.
-...

Erre nekinyomtam a gázt, és hajtottunk ezerrel. A kocsiban lévők észrevettek minket, miközben a reptér felé mentek. Megérkeztek és kiszálltak. Legelőször egy barna kabátos meg sapkás gengszter szállt ki, az volt Morello. Utána ment három gengszter. Az egyik beindított egy repülőt, amire Morello felszállt. A másik kettő meg fedezte őket. Salleri a kocsiban a kezembe dobott egy gépfegyvert és azt mondta:
- Menj, nyírd ki őket! Majd találkozunk...

- Mi? Ezek szerint…te, voltál!
- Igen, ő volt a szerencsés, aki előbb halhatott meg. Nekem kellett megölnöm... Salleri kedvenc játéka, mikor a Mafia törvényei életbe lépnek, mindig a legjobb barát adhatja le a lövést...
- Te egy aljas áruló!
- Én? Ti árultátok el Mr. Sallerit. Ezért halt meg Paul. És ezért fogsz te is! Hát, most mennem kell. Először vagyok itt. Még meg szeretném nézni a műveket. Tudod, azt mondják, egész szépek. Sajnállak, Thomy. Fiúk intézzétek el!...

A kulcs, mintha egy láthatatlan zsinór húzná, megfordult a zárban, majd kipattant, és a feje fölött átröppenve egyenesen Maureen kezében landolt.
July megpördült.
- Engedj el! - követelte riadt hangon.
- Ne aggódj, kicsim, nem bántalak! - mosolygott Maureen. - Én is tudom, milyen vagy, te is tudod, milyen vagyok, miért akarnék ártani neked? Az egész életemet arra tettem fel, hogy segítsem az ilyen fiatalokat, akik a képességeik miatt számkivetettek lettek. Nem kell félned...

Ezzel arra szeretnék utalni, hogy a mai rohanó, elérzéketlenedett világban, ahol az emberi és erkölcsi értékrend a feje tetejére állt, kifejezetten jó az, ha egyesek a múlt tápláló gyökereibe kapaszkodnak, és lelküket hittel átitatva veszik fel a harcot az élettel szemben. Mai viszonylatban a mélyen vallásos és tiszta lelkületű ember számít konzervatívnak vagy éppen konzervatív felfogásúnak. Húszévesen így látom ezt, és véleményemet a hétköznapi életben tapasztaltak alapján formáltam......

Előjött a szoba egyik sötét sarkából és elindult egyenesen felém. Ránéztem, de arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni, hogy boldog-e, szomorú-e, mérges-e. Képtelen voltam rá.
- Miért félsz tőlem kicsim?- kérdezte, s mikor már teljesen odaért hozzám, pár centire állt csak meg tőlem.
- Nem félek. Csak...
- Csak fáj, hogy szó nélkül itt hagytalak?- emelte fel a fejem.
Pillantásomból ki tudta olvasni a választ, s magához ölelt.
- De most itt vagyok, nem lesz...

Cuki volt az első komolyabb kapcsolatom. Azt hittem szerelmes vagyok belé – aztán elveszítettem, és csak akkor értettem meg igazán, hogy mi is az a szerelem… De már mindegy, hisz mindez csak a múlt! Ő nem hajlandó szóba állni velem – hogy miért, azt persze nem nagyon tudom… Minél jobban próbálok a zenére figyelni, és nem gondolkodni, annál jobban kezdek érzelgőssé válni, és ez már engem is zavar, így aztán jobb híján kicsit idegesen, és céltalanul végignézek magamon ...