Történetek

Vasárnap este. A sötét, kihalt utcákon végigfújt a szél, a zuhogó eső a háztetőket kopogtatta. Az utcalámpák halovány fényei az egyre növekvő víztócsákban néztek voltak vissza a járókelőkre.
Csak néztek volna, ugyanis senki sem járt az utcákon. Kivéve őt.

Whatever

Egy öreg csobántól vásároltam egy kecskét is és egy szamarat is. A kecskét azért, hogy legyen tejem a szamarat teherhordásért.
-Nem öreg ez a szamár?-kérdeztem a csobánt.
-Lehet, hogy öreg de a szamarak sokat élnek, ne aggodj, valószínűleg túlél téged.

" Amy megkönnyebbülten sóhajtott fel amikor az anyja végre magára hagyta, nem is sejtette hogy Melanie csak arra vár hogy elhagyja a szobát... arra gyanakodott hogy a lánya terhes és erre csak a naplójából kaphatott választ. Tudta hogy nem szép dolog amit tesz, de ugye a cél szentesíti az eszközt... és mellesleg az sem volt szép dolog, ami az utolsó oldalon részletesen le volt írva. Bele is pirult, de végigolvasta. "

Egy saját kútfőből mert regény részlete...

Jó szórakozást minden kedves olvasónak :)

Történetem végéhez értem, az utolsó rész. Fejezetei:
23.Fejezet(Az erőm...)
24.Fejezet(edzés....)
25.Fejezet(Egy hét telt el...)
26.Fejezet("Készen állsz.")
27.Fejezet(Szétválás)
28.Fejezet(A Szétválás)
29.Fejezet(A valódi probléma! I.)
30.Fejezet(A valódi probléma! II)
31.Fejezet(Feltámadt?!)
32.Fejezet(A hír!)
33.Fejezet(Találkozás)
34.Fejezet(A jelen)

Néha vannak olyan kifejezések, amik olyan világosan beláthatóan illenek ránk, mint amilyen átlátható egy tiszta medence. Semmi sem illett volna rá jobban, mint ez az idézet: “A legjobb idők voltak, a legrosszabb idők voltak”. Így tudnám a legjobban leírni Charlie-t.

"Amy képtelen volt a tanulásra koncentrálni, ólomlábakon vánszorgott az idő egész délelőtt. Csak arra tudott gondolni hogy randizni fog, méghozzá nem is akárkivel...végre kap mégegy szeletet a férfiből, egy nagyon fontos szeletet."

Néha furcsa dolgokat teszünk, mik saját magunk számára sem érthetők...
Nem csengetek kétszer, nincs postásmundér rajtam...és mégis levelet hoztam..