Anytime, Anywhere 7.

Amy képtelen volt a tanulásra koncentrálni, ólomlábakon vánszorgott az idő egész délelőtt. Csak arra tudott gondolni hogy randizni fog, méghozzá nem is akárkivel...végre kap mégegy szeletet a férfiből, egy nagyon fontos szeletet.
Álmában sem gondolta volna hogy eljut idáig amikor beszállt a Fordba azon az estén. Josh a legnagyobb jóindulattal sem volt a megtestesült szőke herceg a maga nyers modorával, mégis teljesen beleszeretett. Az örömbe azért vegyült némi üröm is, igazából még komolyabban bele sem gondolt abba hogy Joshuának nemsokára gyereke születik és akkor mi lesz? Mégha jól is sikerül a találkájuk, a kicsi örökre a feleségéhez köti majd, sosem lesz teljesen az övé.
Matek volt az utolsó órája, 45 percig ezen kattogott az agya.
A barátnőit nem avatta be a délutáni programjába, ők már régen elhagyták a sulit amikor ő még mindig a meglehetősen szolid sminkjét igazgatta a mosdóban. És nem csak az arcfestést fogta vissza, erre az alkalomra megpróbált a lehető legfelnőttesebben felöltözni, nem rakta ki sem a melleit, sem a combjait. Azt akarta, hogy Josh a szemeibe nézzen.
A Fordot már messziről kiszúrta, nem volt nehéz. Vegyes érzésekkel lépett be az üvegajtón, de amikor meglátta a férfit a legeldugottabb asztalnál, nagyot dobbant a szíve. Elszálltak a rossz érzései, őszinte öröm költözött a helyükre.
-Helló, Amy! Igazán csinos vagy!- derült fel Josh amikor megérkezett a fal melletti asztalhoz.
A lány elpirult a bókra. Már túlvoltak néhány dolgon, de Joshua még mindig zavarba tudta hozni.
-Szia Josh, és köszönöm. Te pedig... dögös mint mindig..
A férfi tényleg olyan volt mint mindig, nem változtatott az ing-farmer összeállításon. Miért is tette volna? Ebben érezte jól magát.
-Milyen volt a napod?- foglalt helyet vele szemben a lány.
-Hát... mozgalmas, izgalmas, majdnem megharapott egy ló... és a tiéd? Kaptál valami jegyet?
-Ne....
-Jól van na... Amy... először is, hoztam neked valamit. De szeretném ha otthon néznéd meg, oké?
-Oké...- vett el egy apró, piros dobozt Joshtól. Majd kifúrta az oldalát a kíváncsiság, de erőt vett magán és ahelyett hogy kibontotta volna, a táskájába süllyesztette.- Köszönöm szépen.
-Szívesen. Furcsa ez nekem, ezer éve nem randiztam...
-Nekem is furcsa.
-Szerinted van értelme?
-Szerintem van.
Amy majdnem megfogta a férfi kezét, az utolsó pillanatban kapcsolt, hogy ezt nem teheti. A pultoslány már így is érdeklődve figyelte őket.
-Azt mondtad, magányos vagy.... én szeretnék ezen változtatni, talán tudok is. Persze csak ha megengeded.
-Ez az én helyzetemben nem olyan egyszerű...
A lány torka elszorult. Próbált felkészülni a " Nem folytathatjuk " részre, szomorúan hajtotta le a fejét.
-Hé...!- Joshua végigsimította az állát, majd az arcát, nem foglalkozott azzal hogy megláthatják. - Persze szeretném megpróbálni, különben nem lennék itt... csak egyelőre bújkálnunk kell... titkolóznunk.. hazudoznunk... sajnos máshogy nem fog menni. És persze nem tudok még veled annyi időt tölteni amennyit szeretnék... látod, az ajándékodat sem hordhatom...
-Megértem...
-Idővel majd kialakulnak a dolgok.
-Igen.- Amy annyira vágyott rá hogy megcsókolja a férfit, de annyira nem lehetett... ahányszor körbenézett, a pultosnő mindig őket figyelte. Volt valami gyűlölködő a tekintetében amitől a lánynak görcsbe rándult a gyomra. -Josh, mit szólnál ha inkább a kocsidban folytatnánk a beszélgetést?
-Azt hittem...
-Eszem egy fagyit, azt a Fordban is el tudom nyalni.
-Ahogy akarod.
Pár pecen belül már a Ford-ban ültek, Amy hatalmas adag csokifagyit nyalogatott, Josh tequilát iszogatott. A kesztyűtartóból került elő az üveg, félelmetes volt a pasi...
-Tudod, aggódom érted...- Amy nem bírta tovább megállni szó nélkül.
-Miért?
-Mert ittasan vezetsz...
Josh csak legyintett.
-Húszonéve vezetek, részegen, józanon... nem kell aggódnod, tudom hogy mit csinálok. Kivéve amikor gyanútlanul felveszek csinos lányokat az út széléről akik gaz módon elcsábítanak...
-Gyakran előfordul?
-Hetente kétszer, háromszor.
A lány nem tudott tovább uralkodni magán és már nem is akart, a férfihez hajolt és puhán megcsókolta. Igazán finom volt a tequila-csokoládé ízkombináció, Josh is beleborzongott, bár őt nem az ízek nyűgözték le ennyire. Különös élvezetet nyújtott számára hogy kezdetben konkrétan majd' lefagyott a nyelve.
A férfi még bőszen kutakodott a szájában amikor Amy kinyitotta a szemét, megdöbbenve tapasztalta hogy a pultos még az üvegen keresztül is őket figyelte. Nem szívesen szakította félbe Joshuát, de most eltolta magától.
-Mi a baj?
-Semmi... csak beszélgessünk egy kicsit.
Josh értetlenül húzta fel a szemöldökét, de bólintott.
-Oké, igazad van. Végülis azért jöttünk...
-Tudod már hogy kisfiad lesz vagy kislányod?
-Nem. Nem nézettük meg. Meglepetés lesz.
-Annyira írigylem a feleségedet...- Amy lassan simította végig Josh borostás állát.- Én megpróbálnék mindent hogy boldogok legyünk...
-Hát Brandy nem olyan mint te. De én is hibás vagyok, el sem kellett volna vennem... dehát ki tudta ? Senki. Most itt vagyok egy születendő gyerekkel egy rossz házasságban, ki tudja még meddíg?
Amy szíve szerint kimondta volna amire gondolt, hogy reméli már nem sokáig, de inkább visszafogta magát.
-Mi a hobbid, Josh?- terelte el a férfi figyelmét ravaszul a szomorú témáról.
A férfi rágyújtott mielőtt válaszolt.
-Talán az állataim... ami a munkám is. Gyönyörű lovaim vannak, majd egyszer megmutatom őket.
-Az jó lesz. Imádom a lovakat!
-És neked mi az álmod? Mi szeretnél lenni?
-Amikor kislány voltam, modell szerettem volna lenni. Ma már tudom hogy sem a súlyom, sem a magasságom nem megfelelő... állatorvos viszont szívesen lennék, ahhoz viszont rengeteget kellene tanulnom. De vágyom családra is, korán szeretnék gyerekeket. Főleg ha... ha komolyra fordulna ez a dolog kettőnk között. Bárhová szívesen mennék veled és bármit szívesen csinálnék. Azt sem bánnám ha otthon kellene maradnom a gyerekeinkkel.
-Olyan ártatlanul naív vagy... neked tanulnod kell, nem szülnöd. Előtted az élet, Amy!
Akármi lehet belőled.
-Most csak egyvalamit tudok biztosan. Hogy veled szeretnék lenni.
-Hát most velem vagy... -most Josh csókolta meg a tőle megszokott "gyengédséggel",Amy ezúttal nem nyitotta ki a szemeit, magasról letojta, nézik-e őket, vagy sem.
A férfi becsúsztatta a kezeit a sárga, térdig érő szoknya alá majd a combjait kezdte el simogatni, a lány "válaszképpen" a fekete ing alatt kezdett kutakodni. Azonnal képes lett volna hátramászni vele a hátsó ülésre, nem érdekelte hogy egy viszonylag forgalmas parkolóban állnak.
-Oké, oké, oké...! Ezt most itt nem csinálhatjuk.-tért észhez a férfi hamarabb, visszahúzta a kezét és Amy-ét is lefejtette magáról.- Ezt persze őszintén bánom... mit szólnál ha sétálnánk kicsit?
-Azért mert veszélyes nekünk ha össze vagyunk zárva?- kacsintott rá Amy mosolyogva.
-Nem, azért mert enyhén hányingerem van a piától és a melegtől.- kacsintott vissza Josh.
-Persze, menjünk... menjünk...
Egészen romantikusra sikeredett a kis sétájuk, leszámítva a végét... a semmiből ugyanis megjelent Brandy. Taxival érkezett és nagyon de nagyon dühös volt, alig vágta be maga után az autó ajtaját, már ordított is a férjével. Amy remegni kezdett amikor meglátta és Joshua is elveszítette egy hosszú pillanatra a macho attitűdjét....
-Ne... ne csinálj jelenetet!- köszörülte meg a torkát amikor visszanyerte a lélekjelenlétét.
-Még te nyugtatsz engem?! Tudod... gondoltam hogy megcsalsz... dehogy egy taknyossal?! Egy gyerekkel, Josh?! Gusztustalan vagy!
-Nem... nem vagyok már gyerek....- szólt bele Amy is. Talán nem ez volt a legjobb ötlete, de nem csak Joshua volt a hibás.
-Te csak fogd be! Anyádék büszkék lehetnek rád!
-Brandy, nyugodj meg...! Hazaviszlek...
-Kussolj, Josh! Végeztem veled, te engem nem viszel sehová!
-Amy, menj haza... elintézem...- suttogta a férfi.
Amy csak bólintott. Alig tudott menni, annyira remegtek a lábai, de sietett minél hamarabb a buszmegállóba. Hátra sem nézett, bár sokáig hallotta még a veszekedést. Félúton elkapta a sírás, nézték is az emberek de ez volt most a legkisebb baja. Mi lesz most velük? Mi lesz ha a szülei megtudják? Minden elromlott.
Egy órát kellett várnia a buszra, hála a sötét gondolatainak, kettőnek tűnt. Azt sem tudta mi várja majd otthon, megelőzi-e a hír, vagy már otthon lesz amikor kitör a botrány?!
A buszon alig voltak, leghátra ült, olyan lassan haladt a jármű hogy legszívesebben beszólt volna a sofőrnek, akinek mindössze annyi volt a bűne hogy betartotta a sebességhatárt. Ha végsebességig nyomja, Amynek az sem lett volna elég gyors és ezzel a lány is tisztában volt.
Hogy kicsit megnyugtassa magát, felhívta Jessicát, valakivel beszélnie kellett a kialakult helyzetről ez általában bevált nála. Jessica próbálta is lelkesíteni, bár nem volt könnyű dolga, azzal vigasztalta hogy előbb utóbb úgyis kiderült volna ha tényleg összejönnek. Ebben volt is valami igazság, már kezdett felderülni amikor váratlanul megállt a busz a semmi közepén. Már éppen előre akart masírozni hogy megkérdezze mi történt amikor újra elindultak lassan de legalább biztosan. Baleset történt, ezért terelték egy sávba az autókat, még ez is hátráltatta... visszaült a helyére és kikukucskált az ablakon hogy lássa, pontosan mi is történt és el tudja mondani a barátnőjének, de amint meglátta a letakart testet és az összeroncsolódott autót , kiesett a telefon a kezéből. A Ford füstölt kegyetlenül összetörve, fejreállva a fák között ...