Napló helyett 6. rész

6. Ajándékok, vallomások, meglepetések, kérdések és válaszok
A december első fele szinte elröppent. Alig találkoztunk, Phil sokat utazott ebben a néhány hétben, én pedig kihasználtam az időt, igyekeztem behozni a lemaradást a tanulmányaimban, mivel a sok munka és persze Phil miatt  kevesebbet foglalkoztam a tanulással.
De csavarogtam is sokat, mert London gyönyörű volt a karácsonyi hangulatban.
December közepétől megkezdődtek a karácsonyi partik.
Az ügynökségen  december 18-án fejeztük be a munkát és úgy döntöttünk, hogy a sikeres évet közös bulival ünnepeljük meg. Volt egy nagy irodánk - ahol az értekezleteket szoktuk tartani -, amit már korábban karácsonyi díszbe öltöztettünk, állítottunk egy karácsonyfát is, így igazi karácsonyi hangulat volt gyertyákkal, fahéj-, szegfűszeg- és narancsillattal.
Ebben az évben az ötlet az volt, hogy  ki-ki húzott egy nevet és annak a kollégának vásárolt vagy készített egy igazán szellemes és jellemző ajándékot.
Rendeltünk ételt, italt, néhány lány készült süteménnyel is, hogy a munka végeztével ebben az irodában ünnepeljünk.
Phil ebédidő után váratlanul állított be az irodába. Akkor már több, mint egy hete nem láttuk egymást, de egyébként nem is bírtam követni, hogy merre jár a világban. Nem is vártam még, hogy visszajöjjön Londonba, mivel előző este sem mondta, mikor telefonon beszéltünk. Ahogy belépett, tekintetünk boldogan villant össze. Később kaptam tőle egy SMS-t:
„ Várlak a liftnél.”
Körülnéztem, láthatóan senkinek nem hiányoztam, kiviharzottam a lifthez. Nem volt ott senki, kicsit értetlenkedtem, de végül hívtam a liftet. Kinyílt az ajtó, Phil már várt. Behúzott, gyorsan bezárta az ajtót, megnyomta a felfelé gombot, majd két emelet közt megállította a liftet. 
Magához húzott és már csókolt is.
- Phil, bolond vagy, miért kockáztatsz – suttogtam, de boldogan simultam a karjába.
- Hiányoztál, nem bírtam tovább. Kissy, csak még egy csókot és már mehetünk. Talán elég lesz estig. Siess haza. – sürgetett.
- De ma este lesz a karácsonyi buli! Későn tudok csak menni. – bánkódtam.
- Akkor én is megyek a buliba. De még el kell intéznem valamit. – Gyorsan újra megcsókolt, majd elindította a liftet. Az utolsó emelten kiszállt, én pedig visszamentem az irodába.
Jó, hogy már mindent elvégeztem, mert nem tudtam semmire sem odafigyelni, egyre csak Phil járt a fejemben. Szétszórt lettem és figyelmetlen. Nem lett volna szabad ezt tennie, eddig nagyon jól működött, hogy munka közben eszembe sem jutott.
Mivel így betoppant, a buliba Phil is eljött, sőt mindenkinek készült egy kis meglepetéssel is – ezek szerint ezt kellett még elintéznie, bár nem tudom, hogy sikerült ilyen gyorsan - , majd szólt néhány szót az eltelt évről, aztán megkért mindenkit, hogy néhány személyes gondolatot mondjon, mi volt a legfontosabb, legkellemesebb, a legrosszabb, ami ebben az évben történt vele, persze a munkához kapcsolódva. Jó csapat voltunk, de a magánéletben nem igazán tartottuk a kapcsolatot. Persze tudtuk nagyjából egymásról, hogy kivel mi történt a magánéletében, de komoly barátságok nem alakultak ki.
Mindenki elmondta a kis mondandóját, amiből az derült ki, hogy igazán jól megy együtt a munka, nem hiányzik az együttműködés, de a humor sem.
Itt senki sem sejtett semmit Phillel való kapcsolatomról és ebben a buliban sem volt semmi konkrét látható jele, hogy milyen közel kerültünk egymáshoz, bár néhányszor észrevettem Phil vágyakozó pillantását.
Miközben ettünk-ittunk, nagyon jó hangulat kerekedett, mire az ajándékozásra került a sor, már teljesen készek voltunk. Pedig csak igazán ekkor lett fergeteges hangulat. Nem egyszerűen átadtuk egymásnak az ajándékot, hanem azzal, ahogy körülírtuk az ajándékozottat, ki is kellett találni, hogy ki a jelölt. Jó móka volt, sokat szórakoztunk és látszott, hogy mindenki beletett apait-anyait a saját ötletébe.
Éjjel tizenegykor felkerekedtünk, kerestünk egy bárt, ott folytattuk a bulizást. Táncoltunk is, Phil minden lányt megtáncoltatott. Mikor velem táncolt, csak sóhajtozott a fülembe:
- Eve, már nagyon unom ezt a titkolózást. Itt vagy a közelemben és meg sem csókolhatlak. Én mindjárt megyek. Gyere gyorsan utánam. Siess.
Valóban egy félóra múlva távozott. Türelmetlen voltam, azonnal mentem volna én is haza, de ez nagyon feltűnő lett volna. Egy félórát még kibírtam, aztán gyorsan elköszöntem. Így is hajnali három volt mire hazaértem.
Phil türelmetlenül várt, alig tudtam betenni a bejárati ajtót, már halmozott is el a csókjaival és gombolta ki a ruhámat.
- Kissy! Mondd, hol voltál eddig? Meg akarsz őrjíteni? – dohogott közben.
- Phil! Mi van veled? Te is hiányoztál nekem! – próbáltam egy kicsit lassítani a tempóján. – Hagyj egy kicsit levegőhöz jutnom!
De ahelyett, hogy ő megnyugodott volna, inkább rám ragadt türelmetlensége, én is egyre nagyobb hévvel vártam a következő perceket.
Újra és újra megvallottuk szerelmünket egymásnak, majd a csókoktól és a heves érzelmektől kipilledve szorosan összebújva aludtunk el.
Phil másnap késő délelőtt ment el, nekem is akadt intéznivalóm. Még nem szereztem be a karácsonyi ajándékokat, így nyakamba vettem a várost. Este magamban voltam, mert ő egy partira volt hivatalos. Emaileket írtam, kicsit foglalkoztam a vizsgáimmal is, hiszen ebben  a félévben nyolc vizsgán kellett túljutnom. Phil ismét hajnal felé jött, én már aludtam.
A következő napra közösen terveztünk programot és pihennie is kellett, mert már kissé ki volt fáradva a sok éjszakázástól. Állítása szerint nem túlságosan szeretett a puccos partikra járni, de azért a tiszteletköröket megtette, hogy a hírneve ne csorbuljon. Én nem igazán faggattam ezekről a dolgokról és nem is nagyon érdekeltek az onnét származó hírek, illetve pontosabban fogalmazva nem vettem tudomást az onnét származó hírekről. Phil méltányolta hogy nem faggatom, nem kérek számon semmit. Minden este hazajött hozzám, és most ennél többre nem vágytam.
Egész nap heverésztünk, zenét hallgattunk és verseket olvastunk egymásnak. A közös kedvencünk Shakespeare szonettjei voltak, mindig megkerestük benne azt, ami leginkább kifejezte érzéseinket.
Este Billy kocsmájába mentünk, hogy a barátaival karácsonyozzunk. Amióta először voltam ott Phillel, nem jártunk arra. Ők most is tudomásul vették, hogy vele vagyok. Phil mindenkit meglepett valami apró ajándékkal, aminek nagyon örültek. Minden úgy zajlott, ahogy korábban. Lazultunk, táncoltunk, játszottunk, végül a fiúk zenéltek. Ezen az estén Phil nagyon igényelte a társaságomat, szinte el sem engedett maga mellől, sokat táncoltunk összebújva. Megint hajnalban értünk haza, de a hátralevő idő korántsem telt nyugalomban. Hosszan és gyengéden szerettük egymást.
Közös karácsonyunkat december 22-re terveztük. Sok dolgom volt aznap, mert saját karácsonyi vacsorával szerettem volna meglepni Philt. Anyu segítségével terveztem egy viszonylag egyszerű, de mutatós menüt, a bejglit pedig már megsütöttem. Még sosem csináltam ilyet, de egyszer el kellett kezdeni.
Alig vártam, hogy Phil elmenjen, mert még ajándékot is kellett kerítenem neki és a vacsorához is be kellett vásárolnom. Este hétre ígérte magát.
Mikor elment, azonnal elindultam, nézegettem a kirakatokat, hogy ötletet találjak. Végül találtam egy régiségboltot, kínomban oda is bementem.
Egy nagyon kedves békebeli öregúr voltam a tulajdonos. Szívesen segédkezett.
- A barátomnak keresek ajándékot karácsonyra. Valami különleges, egyedi dologra gondoltam, de nem igazán van ötletem. - magyarázkodtam, miután körbejártam az üzletet, de nem találtam kedvemre valót.
- Mondja kedvesem, a barátja szereti a jó zenét?- kérdezte.
- Ami azt illeti, ő is foglalkozik zenével – válaszoltam.
- Nagyszerű, akkor van valami különlegességem a számára. Tetszeni fog magának is. Nézze itt van ez a csodálatos és kiválóan működő lemezjátszó.
- Tényleg szép, de neki nincsenek bakelitlemezei. – mondtam csalódottan.
- Nem számít. Nézze csak kedvesem, itt van hozzá vagy kétszázötven lemezből álló gyűjtemény. A múltkor hozták be hozzám hagyatékból. A megboldogultnak kiváló ízlése volt, nézze csak Bob Marley, Janis Joplin, Doors, Deep Purple, Santana, Queen, Yes – csodálatos gyűjtemény. A barátjánál biztosan jó kezekben lesz, ha szereti a minőségi zenét.
- De hát ez csodálatos! – lelkesedtem. Gyorsan megegyeztünk az árban, ami igazán  kedvező volt. Megkértem az öregúrat, hogy csomagolja be díszcsomagolásba a lemezjátszót és a lemezeket és délután küldesse fel a lakásomra.
Nagyon örültem, hogy ilyen jól sikerült a meglepetés-keresés, úgy gondoltam, hogy nagyon találó ajándékot kaptam Philnek. Persze szerettem én is ajándékot kapni, de mindig sokkal jobban élveztem az ajándékozást, így most is azért voltam izgatott, hogy Phil értékeli-e az igyekezetemet, nem pedig azért, hogy vajon én kapok-e ajándékot tőle. 
Volt egy szusszanásnyi időm, így beültem egy kávéra. Bár már egy ideje itt éltem, az angol teázási szokásokat nem bírtam elsajátítani, maradtam a kávénál. Kicsit üldögéltem a kávézóban és azon gondolkodtam, hogy milyen hihetetlen furcsa módon alakult az életem az elmúlt félévben. Persze elégedett voltam, de ezt az életembe betörő intenzív  kapcsolatot azért néha nehezen viseltem.
Phil élte a saját életét, én is azt tettem, aztán mikor az ő élete engedte, közös életünket éltük a legtermészetesebb módon. A beszélgetéseink, a programjaink csak a máról szóltak, nem igazán tartalmaztak jövőt. Jól éreztem magam vele, szerettem és ő is szeretett, de mégis néha irritált ez a hozzá való állandó alkalmazkodás, hogy az ő életének kelléke lettem. Legalábbis most így láttam, de elhessegettem magamtól az előtörő negatív gondolatokat, inkább elindultam, hogy bevásároljak a vacsorához. Borlevest akartam készíteni és fogast grillezett zöldségágyon sajtmártással, csak semmi bonyolultat, így gyorsan bevásároltam.
Otthon már minden rendben volt, az ételt kellett előkészítenem és megterítenem. Egy kis fenyőfát már vásároltam, azt feldíszítettem, egyébként a lakás már teljes karácsonyi pompájában állt. Gyorsan végeztem a teendőkkel,  közben Phil ajándéka is megérkezett, csodálatos karácsonyi csomagolásban. Azt letettem a fa alá és miután az utolsó simításokkal is  elkészültem, lezuhanyoztam. Nem öltöztem túlságosan ünnepélyesre, nem akartam, hogy túl feszélyezett legyen a hangulat, és gyorsan befejeztem a vacsorát.
Éppen időben, mert Phil is befutott.
Csak nézett álmélkodva körbe, mintha nem is sejtett volna semmit.
- Ma kísérletet teszek rá, vajon a hasán keresztül képes vagyok-e egy pasit behálózni. Nálunk úgy tartják, hogy egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. – nevettem rá.
- Kissy, úgy érted, én vagyok az első kísérleted? Még főpróba sem volt? Soha? – játszotta a kétségbeesettet.
Ingattam a fejem – Még soha nem főztem pasira, ideje volt, hogy kipróbáljam. Gyere, igyunk előtte valamit, hogy bátrabb légy. Én is kíváncsi vagyok, hogy túléled-e.
Ittunk egyet, aztán tálaltam. Nem volt rossz az eredmény.
- Nem annyira izgató, mint a másik út a szívemhez, de nem rossz. Határozottan ízletes meglepetés volt. Köszönöm. – ölelt meg a vacsora végén.
- Édesem, az igazi meglepetés ezután jön – mondtam sejtelmesen.
- Nem várhatnánk egy kicsit, degeszre ettem magam – lelkesedett felcsillanó szemekkel és egyből tudtam, hogy most nem egyre gondoltunk.
- És ez zavarja a hallásodat? – kérdeztem komolyan.
- A hallásomat? Miért énekelni fogsz? – már teljesen elvesztette a fonalat.
- Phil nem sokkolni akarlak, hanem meglepni. – odabújtam hozzá. Megcsókoltam, aztán a karácsonyfához húztam. – Boldog karácsonyt kívánok! Bontsd ki, ez a tiéd.
Meglepődött, de aztán mint egy kisgyermek, nekilátott a csomagolásnak. Nem sejtette, hogy mi lehet benne. Végül lefejtette az egészet és meglátta a lemezjátszót és a lemezeket. Már tudtam, hogy jó választás volt.
- Eve, honnan szerezted ezeket? Isteni! Melyiket hallhassuk meg? Ezt tényleg én kaptam? Az apámat megeszi a sárga irigység? – lelkesedett. Gyorsan beüzemelte a lemezjátszót és felrakott egy lemezt. Aztán magához húzott, az ölébe vont és gyöngéden el kezdett csókolgatni. Hát ezért szeretek ajándékozni!
- Boldog karácsonyt ! – suttogta a fülembe és odaadott egy borítékot, ami a nevemre szólt.
Egy kártya volt benne, „ Szeretlek! Phil „ felirattal. Tulajdonképpen ez is elég lett volna. De volt még benne két repülőjegy Santorinire és egy kéthetes szállodafoglalás, 2 főre. A kedvenc számom a kettes lett.  Könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Santorini az a hely, ahová igazán vágytam, de nem is hittem, hogy emlékszik rá, hiszen csak az első nap említettem neki.
Megöleltem:
- Még emlékszel rá? Nekem Santorini a szívem csücske, de épp csak egy mondat volt, amikor említettem.
- Én mindenre emlékszem Eve, az első perctől. Remélhetem, hogy én leszek akit magaddal viszel? Mert nagyon kíváncsi vagyok a szíved csücskére, de minden zugára. És mindenre ami rólad szól, ami rajtad van…-  türelmetlen vágyakozással ölelt és csókolt. Elöntött a forróság és már a karjaiba is omlottam. A hihetetlen szenvedély ismét elsöpört mindent.
Másnap megint a csókjaira ébredtem. Vajon valaha hozzá fogok szokni? Vagy mindig ilyen izgató hatással lesznek rám az Álompasim csókjai? Reméltem hogy igen.
Délután nehéz szívvel utaztam haza. Alig tudtam lebeszélni Philt, hogy kikísérjen a reptérre. Még otthon pityeregve búcsúztam el tőle. Bécsbe repültem, az út másfél óráig tartott. 
Elgondolkodtam kettőnk kapcsolatán. Próbáltam választ találni néhány kérdésre. Most egy kicsit higgadtabban tudtam végiggondolni Phillel való kapcsolatomat, mint amikor közelemben volt vagy éppen vártam, hogy visszajöjjön. Miközben eszemmel tudtam, hogy szeretjük egymást, mostanában egy új érzés, a féltékenység markolt gyakran a szívembe. Nem értettem az okát, hiszen az utóbbi időben minden szabadidőnket együtt töltöttük, mégis minden perc, amikor nem velem volt, félelemmel töltött el.
Talán az volt az oka, hogy mindig csak a mára koncentráltunk? Hogy sosem beszéltünk arról, hogy mi lesz egy-két… hat hónap múlva. Még sosem jutott eszembe, hogy kellene erről beszélnünk, talán azért, mert nem voltam biztos abban, amit válaszolna. Próbáltam megrendszabályozni a gondolataimat, elvégre valószínűleg én voltam az egyik legirigyeltebb nő a világon, hiszen Phil Duchanan velem töltötte minden idejét, a titkait velem osztotta meg, velem bújt ágyba és nekem mondta, hogy szeret. Illetve, nemcsak mondta, tudtam, éreztem, hogy szeret. Mégis hiába tartott ez a kapcsolat már hónapok óta, olyan hihetetlennek tűnt, mintha nem is lett volna valóságos.
Vettem egy nagy levegőt és elővettem azt a vastag borítékot, amit elutazásom előtt adott oda.
- Csak akkor bontsd ki, mikor a gép felszállt - mondta, amikor odaadta.
Betartottam, már majdnem Bécsbe értünk.
Volt benne egy kézzel írt levél és sok kisebb boríték.
Elolvastam a levelet:
„ Kissy!”
Már el is nevettem magam, mert Kissy-nek csak nagyon-nagyon intim pillanatainkban szólított.
„Tudom, hogy eltávolodva egymástól kétségeid merülnek fel, hiszen én is így vagyok ezzel. Mikor távol vagyok tőled, mindig azon jár az eszem, hogy te biztosan az enyém vagy-e, biztos elég jó vagyok-e neked. Mindig attól félek, hogy mikor újra találkozunk, azt mondod: Phil, ennyi volt.
Az eszemmel tudom, hogy valószínűleg ez nem fog megtörténni, mégis bizonytalan vagyok.
Úgy érzem, olyan szoros kötelék köt bennünket össze, mikor együtt vagyunk, hogy a távollétünkben szinte fáj a másik hiánya.”
Ezzel egyetértettem. Mikor nem volt velem, valóságos fizikai fájdalmat jelentett a hiánya. Ez lehetett az oka annak is, hogy együttléteink olyan intenzívek voltak, mint a vulkán, úgy tört ki belőlünk az egymás utáni vágy. Jóleső érzés volt, hogy ő is így érez. Folytattam a levelet.
„ Azt szeretném, ha minden egyes külön töltött napon tudnád, hogy mit érzek irántad. Hogy érezd, mennyire szeretlek. Csak egy mondat minden napra, de fontos, hogy tudd.
Csókollak: Phil”
Beleborzongtam. Mintha tudta volna, hogy mi jár az eszemben.
Kibontottam az 1. számút:
„ Már most hiányzol!”
Én éppen így éreztem.
Elhatároztam, hogy minden nap az ő levele lesz az első, amit ébredés után megnézek.
A gép már leszállni készült. 
Nelli, a nővérem jött elém. Örültem neki, mert már régen találkoztunk és kettesben pedig annál is régebben voltunk.
Megöleltük egymást. Régebben hűvösebb volt a viszony köztünk, de most, hogy én is felnőtt lettem és a saját életemet éltem, sokkal könnyebben megértettük egymást.
- Menjünk be egy kicsit csavarogni a Shopping City-be, egy-két óra még belefér. - javasoltam.
Örömmel ráállt, gondolom a gyerekek mellett nem sok ideje volt arra, hogy magával is foglalkozzon. Beültünk egy kávézóba és be nem állt a szánk, mesélt a gyerekekről, hogy mi minden történt mióta utoljára itthon voltam, de a végén kibökte a nagy kérdést:
- Tényleg Phil Duchanan-nal jársz? Anya mondta. Nem hasonmás? Hol ismerted meg?- özönlöttek a kérdések.
- Tényleg és nem hasonmás. Tulajdonképpen neki dolgozom, mióta kimentem Angliába, csak titoktartási kötelezettségem van. Tehát hadititok, hogy neki dolgozom és az is, hogy együtt vagyunk. Csak a családja tudja és a barátai - meséltem.
- És miért nem együtt töltitek a karácsonyt? Anyu biztosan megértette volna - kérdezte.
- Tudom, de akkor esélyem sem lenne, arra, hogy levizsgázzam. Tudod, nagyon sokat dolgoztam, az orosz turnéra is vele mentem, mert én voltam a tolmácsa, így az előadásokban is lemaradtam. Sok a pótolnivalóm és még decemberben, karácsony után két vizsgám lesz. Nem leszek valami szórakoztató társaság. - feleltem.
- Gyere, nézzünk valami bulizós ruhát, a szilveszteri buli nálunk lesz. Eljössz?- kérdezte.
- Még nem tudom, a csoporttársaim is szerveznek szilveszteri retro partit, lehet, hogy inkább odamennék. De tényleg, nézzünk körül, néhány dolgot én is szívesen vennék.-
Ezzel bevetettük magunkat a boltokba és összevásároltunk mindenfélét. Közben még pótoltam a hiányzó karácsonyi ajándékokat is, mindketten elégedetten indultunk haza.
Még mindig fúrta az oldalát a kíváncsiság. Korábban sosem szoktuk ilyen részletességgel megbeszélni a magánéletünket, de gondolom, most kíváncsisága nagyobb volt. Nekem is jólesett, hogy beszélhetek róla, hiszen Anyunak mégsem számolhattam be az intim részletekről. Tulajdonképpen ő volt az egyetlen, akivel egyáltalán megbeszélhettem a dolgot.
- És hogy jöttetek össze? - kérdezte.
- Még júliusban a kollégákkal elmentünk, hogy ünnepeljünk és kivételesen Phil is ott volt. Aztán a vacsora után eljött velem, elkezdődött érdeklődni a kedvenc filmjeimről és mivel utunkba akadt egy kölcsönző, ki is vette a filmeket, Aztán feljött hozzám mozizni és az egész hétvégét együtt töltöttük - elnevettem magam a képtelen történetre.
- És mindjárt az első éjszakán a karjaiba omlottál?- kérdezte nevetve. - Mondjuk megértem - tette hozzá. Ő is nagy rajongója volt Philnek abban az időben, mikor felfedezték.
- Á, dehogy, első éjjel moziztunk, három filmet néztünk meg. A karjaiba omlás a második éjszaka történt, de akkor már nála voltunk. Nem tudom, mi történt velem, de nem tudtam ellenállni a vonzerejének.
- Mert próbáltál, igaz? - Nelli már kacagott.
- Elméletben. A gyakorlatban egyáltalán nem tűnt megvalósíthatónak - vele nevettem.
- És azóta együtt vagytok?- folytatta tovább a faggatózást.
- A következő hetet még együtt töltöttük, esténként bujálkodtunk, elcipelt a haverjaihoz és a keresztlányának a szülinapi bulijába, aztán elment egy három hónapos forgatásra. Össze voltam zavarodva, mert nem értettem, hogy miért von be ennyire az életébe, miért árulja el a titkait. Azután jött a hidegzuhany. Két hónapig semmi. Csak munkaügyben írt nekem emaileket, de azt is olyan rideg hangnemben, hogy nem is akarok emlékezni rá. Nagyon szenvedtem - ezek az emlékek most is elszomorítottak.
- És miért nem hívtál fel, hogy kibeszéljed magadból?
- Az igazság az, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy hazajövök, de aztán maradtam. Szerinted, mivel vigasztaltál volna, ha elmondom, hogy volt egy másfél hetes kalandom Phil Duchanan-nal és most tudomást sem vesz rólam? Biztosan mondtad volna, hogy örüljek, hogy ennyi is volt, hányan elégedettek lennének ezzel is. Vagy mit mondtál volna?  - kérdeztem.
- Talán igazad van. És mi történt később?- kérdezte.
- Felhívott Phil nővére telefonon, hogy menjek át vigyázni a kisfiára, mert a kislányát el kellett vinnie orvoshoz és nem talált senkit, aki vigyázott volna Sam-re. Ott ragadtam éjszakára, elsírtam neki a bánatomat. Éppen az ágyamban bömböltem bánatomban, mikor éjjel Phil betoppant, hogy nem bírja nélkülem.
- Micsoda romantikus!
- Hát akkor inkább mérges voltam, de aztán túltettem magam rajta. A nagy visszatérést pedig másnap reggel vakbélgyulladással ünnepeltem meg, de ezt biztosan mesélte Anyu is - folytattam.
- Szóval, szerelmes vagy, mint a nagyágyú, igaz? - kérdezte.
- Hát, mit tagadjam… Nelli, olyan hihetetlenül vonzzuk egymást, mint a mágnes. És mikor távol vagyunk egymástól, szinte fáj. Most azt vettem észre magamon, hogy féltékeny vagyok arra, amikor nincs velem. Ez már egészségtelen, nem?- kérdeztem.
- Szerintem normális. Ráadásul, ő nem átlagpasi, gondolom ragadnak rá a nők, mindig a kalandjaival van tele a bulvársajtó, nem lehet könnyű neked. Ráadásul titokban. – hümmögött.
- A bulvárban levő hírek általában hülyeségek. Nem igazán volt hosszú kapcsolata, ő elég zárkózott, megközelíthetetlen pasi. - feleltem.
- De szeret téged, igazán? - kérdezte.
- Úgy gondolom, igen. És úgy is érzem. Fontos vagyok neki - mondtam.
- És kimondta már, hogy szeret? – kérdezte. - A pasik ezt nem nagyon szeretik megtenni.
- Szerinted számít ez? Nem elég, hogy úgy viselkedik? De egyébként mondta, sokszor mondta, hogy szeret. És én is - válaszoltam.
- Hú, milyen gyorsan hazaértünk!
Már meg is álltunk a ház előtt.
Ahogy megfogadtam, minden nap Phil levele volt az első, amit elolvastam.
Dec. 24. 2. nap Szeretlek Kissy! Boldog Karácsonyt!
Dec. 25. 3. nap Elképzelem, hogy tested hozzám simul és csókolom az ajkadat. Hihetetlen!
Dec. 26. 4. nap Nem találom a helyem nélküled!
Dec. 27. 5. nap Ügyes legyél a vizsgán! Szeretlek!
Dec. 28. 6. nap Kérlek segíts, hogy kibírjam ezt a hónapot nélküled!
Titkos telefonunk újra hatalmas forgalmat bonyolított. 
Phil minden nap hívott telefonon, általában este tíz után, tudta, hogy akkor nyugodtan tudunk beszélni. 
Dec. 29. 7. nap Eltelt egy hét. Nem bírom tovább. 
Az ágyban voltam, mikor telefonált.
- Hol töltöd a szilvesztert? Remélem, nem akarsz akkor is tanulni!- kérdezte hirtelen.
- Nem áll szándékomban. A csoporttársaim meghívtak egy szilveszteri retro buliba Bécsbe, azt hiszem oda elmegyek.
- Szerinted, én is elmehetnék veled?- kérdezte váratlanul.
- Miért ne? - válaszoltam, anélkül, hogy leesett volna, hogy mit mondott. Aztán feleszméltem. – Mit mondtál Phil, eljönnél velem? - izgalomba jöttem. - Tényleg eljössz? Mikor?- már ujjongtam.
- Holnap. És január 5-én jövök vissza.
- Jaj, mi lesz a vizsgámmal?- tettettem a siránkozást.
- Ne menjek? - kérdezte és magam előtt láttam, ahogy kinevet - Kár, mert már szállodát is foglaltam.
- Valahogy csak megoldom. De, de, de,  Phil gyere, alig hiszem el! - majd kibújtam a bőrömből.
- És megteszel bármit, amit kérek?- kérdezte évődve.
- Csak lesütött szemmel - válaszoltam én is incselkedve.
- Nos, most hogy megállapodtunk, a praktikus dolgokat is beszéljük meg. Holnap délután 4-kor érkezik a gépem Bécsbe.
- Kimenjek eléd? - kérdeztem izgatottan.
- Szerintem ne, béreltem egy kocsit, azonnal megyek a szállodába. Várj ott. Nem probléma, ha Bécsben alszol?
- Phil, felnőttem már. Holnap vizsgázom, úgyis el kell mennem. De négyre már végzek. A szállodát is elárulod, vagy ki kell találnom, és te leszel a jutalom?
- Nem rossz ötlet, de nem bírok addig várni. A Sofitelben foglaltam. Ott várlak. Ezek szerint valami retro cuccot is be kell szereznem.
- Szerintem nézz körül apukád szekrényében.
- Nem is rossz ötlet. Az Öreg mindent megőrzött. Akkor holnap izgatottan várlak.
- Inkább én várlak. És mi lesz az én kívánságaimmal?- kérdeztem élcelődve.
- Bármit kívánhatsz, amit csak akarsz, igyekezni fogok.
- Phil, tudod, hogy mennyire szeretlek?
- Én is szeretlek, Eve. Nagyon.
Elbúcsúztunk. 
Kipattantam az ágyból, gyorsan beleszórtam néhány ruhát és a szilveszteri buliba szükséges cuccot a kis bőröndömbe.  Firkantottam egy üzenetet Anyának:
„Szia Mami!
Holnap Bécsbe utazom és majd csak elsején vagy másodikán jövök haza. Phil utánam jön Bécsbe, ugye megértesz? Csókollak benneteket és boldog új évet! Az enyém jól kezdődik. Nektek is ezt kívánom”
Kitettem a cetlit a nappaliba és utána az izgalomtól alig tudtam elaludni. Hát, aznap éjjel nem a vizsga miatt voltam izgatott..
Vonattal jártam Bécsbe, nagyon kényelmes volt és nem is kellett sietnem. A vizsga miatt nem izgultam, viszonylag jól fel tudtam készülni.
Nem is volt nagy meglepetés, a vizsgám jól sikerült, délre már végeztem is. Kicsit beültünk a társaimmal egy kávézóba és kibeszéltük, hogy milyen szerelésben menjünk a szilveszteri buliba. Jól esett beszélgetni velük, mert nagyon ritkán találkoztunk, de elismerték, hogy a lehetőségeket meg kell ragadni. Így elfogadták, hogy nem vagyok ott, de a barátság megmaradt. Többen közülük is dolgoztak, de inkább Bécsben.
Nagyon szerettem Bécset egyszerre volt világváros és mégis emberi. Hálás voltam anyámnak, hogy meggyőzött, tudok annyira németül, hogy a bécsi egyetemre jelentkezzem.
Még három óra sem volt, mikor elváltam a többiektől, úgy döntöttem, mégis kimegyek a reptérre Phil elé. Nagyon izgatott voltam.
Szerencsém volt, a gép nem késett, hamarosan megláttam a beérkező oldalon. Érdekes volt, mert úgy beszéltük meg, hogy a szállodában várom, mégis úgy tekintgetett körül, mintha tudná, hogy ott vagyok.
Aztán észrevett és én úgy repültem a karjaiba, mint egy kisgyermek.
Magához szorított, megcsókolt és a fülembe suttogta, hogy gyorsan tűnjünk el, mielőtt valaki kiszúrja.
Odamentünk az autókölcsönzőhöz, átvettük a bérelt autó kulcsait és már mentünk is a szállodába.
- Ugye itt maradsz velem?- kérdezte.
- Phil, te bolond vagy, azt képzeled, hogy haza bírnék menni, miközben te eljöttél ide Londonból? Naná, hogy maradok - feleltem.
- És van valami ötleted mára?
- Azt mindenképpen szeretném, ha sétálnánk egyet este, mert Bécs gyönyörű. És neked van valami ötleted mára?- kérdeztem.
- Naná, hogy van, de egy esti séta belefér. Még sosem jártam itt. - és én sejtettem, hogy mi lehet az ötlete.
- És hogy hogy eljöttél? Miért nem a csilivili partikra jársz? Biztosan hiányolni fognak  - faggattam.
- Ó, idén az volt a taktikám, hogy minden meghívást elfogadtam. Így nem kellett magyarázkodnom, hogy miért nem megyek el. Szerintem észre sem veszik, hogy nem vagyok ott. Eszemben sincs olyan helyekre járni, amiknél sokkal jobbak is vannak a világon. Úgy döntöttem, ha van egy szabad hetem, amikor nem kell senki felé elszámolnom az időmmel,  olyan helyre megyek, ahol jól érzem magam. És ahol te vagy, én ott érzem jól magam – simította meg az arcom.
Csak egy kis ártatlan mozdulat volt és az adrenalin száguldozni kezdett az ereimben. Épp odaértünk a szállodához, szerencsére nem fújták fel, hogy ki a vendégük.
Megkaptuk a szobát, pardon lakosztályt, és betelepedtünk. Igazán gondosak voltak, be volt készítve étel, ital.
Ledobtuk a táskáinkat, a kabátot és magához szorított. Remegve bújtam a karjába, olyan meleg, biztonságos érzés volt.
- Nem bírom sokáig nélküled, Kissy. Annyira hiányzol, ha nem vagy velem, hogy szinte megőrülök. Remélem, hogy te is így érzel. Van valami ötleted, hogy ne így legyen?- suttogta a fülembe.
Megkerestem a száját, óvatosan megcsókoltam.
- Például ez, hogy csillapodjon a hiányérzeted.
Visszacsókolt és a vulkán  lassan el kezdett fortyogni, hogy újra kitörjön és forrósága elborítson mindkettőnket. Azt reméltem, hogy ez a kitörés sohasem fog elemészteni mindkettőnket.
Úgy szerettük egymást, mint még soha. Hihetetlen volt, hogy eljött utánam Bécsbe, hogy ismét együtt lehettünk.
Később összeszedtük magunkat, megvacsoráztunk és elmentünk sétálni a belvárosba. Elég hideg volt, a hó is szállingózott. Felraktam a jó meleg sapkámat, sálamat és neki is adtam egyet, hogy ne fázzon.
- Itt nem olyan idő van, mint Londonban, nem szeretném, ha megfáznál és ebben a rövid időben ápolónőt kellene játszanom. És álcának is jó, sokkal jobban nézel ki, mint Phil Duchanan - viccelődtem vele.
Átkarolta a vállamat, én is átöleltem:
- Gyere, megmutatom a kedvenc helyeimet! Nézd milyen gyönyörű ez a város, még a karácsonyi díszletek is megvannak, olyan hangulatos így felöltöztetve – lelkesedtem.
Jó gyerekként jött velem, de nem volt különösebben lelkes. Szófogadóan megnézett mindent, meghallgatta minden történetemet. Én elememben voltam, szóval tartottam egész úton.
Később feltűnt a szótlansága.
- Phil, valami baj van ugye? Azért jöttél el, hogy elmondd? - kérdeztem halkan.
- Nincs baj, Eve, nyugi. De valamit valóban meg szeretnék beszélni veled – nyugtatgatott. - Szeretném, ha lenne időd átgondolni.
- Bökd már ki! Ne csigázz!- sürgettem.
- Szerettem volna, ha a szállodában beszéljük meg... Nos mindegy – kezdte, de mégsem folytatta.
Késő volt, csak kevesen jártak az utcán, csak néhány hasonló sétálgató párral találkoztunk. Hirtelen nyomasztóvá vált a hangulat.
- Valami komoly, Phil? –kérdeztem kissé megilletődve. El nem tudtam képzelni, hogy miről lehet szó, de a lelkem mélyén tartottam attól, hogy valami rossz lesz. Úgy elkomorodott.
- Felkértek egy filmszerepre. - kezdte.
- De ez jó, nem? - vágtam közbe.
- Várj, hadd mondjam végig. Nagyon szeretném eljátszani, de iszonyú sokáig tart a forgatás és elég sok helyszínen. Sokáig nem leszek Londonban. Nem fogunk tudni találkozni. De még nem adtam választ - folytatta.
- De szeretnél igent mondani, ugye?
- Hát, ami azt illeti, igen - mondta vontatottan.
- De mi a probléma? Miért nem mondasz igent? Miért nem azt teszed, amit szeretnél?-  értetlenkedtem.
- Nem ilyen egyszerű, a forgatás majd egy évig tart - magyarázta.
- Hát, az elég hosszú idő. Phil, ne kerülgesd a forró kását, mondd, hogy mi a helyzet! Azt akarod mondani, hogy ha ilyen sokáig nem tudunk találkozni, akkor nincs is értelme folytatni? - csattantam fel. A szememben már gyűltek a könnyek.
Dühösen fordult szembe velem.
- Te bolond vagy Eve? Hogy rakod össze a gondolataidat? Úgy ismersz, mint aki eljön utánad, szerelmeskedik egyet, aztán szakít veled? Kinek nézel engem? - határozottan haragudott rám.
Megöleltem.
- Ne haragudj rám, Phil. Úgy megijesztettél és olyan gondterhelt vagy. Tudom, hogy szeretsz, de a kisördög mindig ott van bennem, hogy bármikor elhagyhatsz. Hidd el, nem olyan könnyű egy nevezetes ember titkos barátnőjének lenni - mondtam bocsánatkérő hangon.
- Hát ez az!- csattant fel. - Mi az, hogy titkos barátnő? Mindenki, aki fontos az életemben tudja, hogy összetartozunk. A többi nem számít. – Elgondolkodott. - Bár igazad van. Egészségtelen ez a bujkálás.
Magához húzott és megcsókolt.
- Ne légy buta, Eve! Tudod, hogy te vagy a legfontosabb. És meg akarom veled beszélni azokat a döntéseket, amiket hozok, mert hatással lesz az életünkre.
Az életünkre, így többes számban. Megborzongtam. Életünkre. Közös életről beszél? Phil Duchanan? Velem? Most én csókoltam meg felszabadultan, hiszen a szakítást már kizárta.
- Phil, ne légy ilyen drámai, Ha szeretnéd azt a szerepet, mondj igent! Biztosan meg tudjuk oldani, hogy találkozzunk. Ígérem, én megvárlak - suttogtam.
- Ebben biztos vagyok, de mi lesz velem? Eve, nem tudom, hogy kérhetem-e tőled azt, hogy gyere velem. Légy a partnerem, az élettársam, akármim, csak gyere velem. Költözz hozzám és élj velem Kissy. - hadarta el.
Annyira meglepődtem, hogy egy ideig szólni sem bírtam. Várakozóan nézett rám.
- Hu, ez igen váratlan ajánlat. - böktem ki végül. – Te most tulajdonképpen azt mondod, hogy velem akarsz élni?
Hozzásimultam. Éreztem a belőle áradó feszültséget, ahogy várta a reakciómat.
- Sokat kérek, ugye? Ne döntsél azonnal, de kérlek, mondd el, hogy mit gondolsz? - kérte.
Sóhajtottam és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Biztosan jobban végig kellett volna gondolnom, de őszintén, olyan boldogság melegített át, amilyet még sohasem éreztem. Hogy ilyen fontos vagyok neki, hogy nem akar nélkülem dönteni és elmenni. Már tudtam, hogy ez volt az, ami hiányzott. A jövő együtt.
Még szorosabban bújtam hozzá:
- Szerintem nincs választási lehetőségem. – jelentettem ki.
- Ezt hogy érted? – kérdezte feszülten..
- Phil, túl jó az ajánlat, majdnem tisztességtelen. Mert mik a lehetőségeim? Az egyik az, hogy te elmész a forgatásra – mert oda mindenképpen el kell menned, hiszen szeretnéd -, én pedig várom, hogy mikor van egy kis szusszanásnyi időd a találkozásra. Ez még elfogadható. A másik, hogy mielőtt elmész, szabadon engedjük egymást és meglátjuk mi lesz azután. Ez annyira nem tetszik nekem. A harmadik, hogy teljesítem a kérésedet… - sóhajtottam egy nagyot. Ő várakozóan figyelt rám.
- Hát persze, hogy megyek veled, akár a világ végére is – nevettem rá boldogan.
Szinte láttam, ahogy a feszültsége kienged. Felkapott és boldogan forgott körbe velem, mint a kisgyerek, majd mikor lehiggadt, hosszan és lágyan megcsókolt. Aztán riadtan nézett rám:
- És a szüleid? Mit fognak szólni a szüleid?
- Ezt komolyan kérdezed? Tényleg komolyan? Az elmúlt hónapok után? – nevettem ki hangosan. - Elmentem Londonba Peterhez és gyakorlatilag nem jöttem haza. Vakbélgyulladásom volt és ki várta anyámat a reptéren? Phil Duchanan. Szerinted tudnék olyan dolgot tenni, amin komolyan meglepődnek?
Megkönnyebbülten rázta a fejét , aztán a mélyen a szemembe nézett és megkérdezte:
- Feltétel?
- Ja, feltétel az van. Nem lehetünk kevésbé boldogok, mint most. És én is tehetem, amit szeretnék.
- Mint például? - kérdezte felszabadultan.
- Szeretnék továbbra is dolgozni. És folytatni akarom az egyetemet. És semmi kötelező elvárás. – folytattam.
- Mire gondolsz? - kérdezte kíváncsian.
- Nem elvárás, hogy a csillogó életedben részt vegyek  Semmi kötelező parti, fogadás stb. Én a hétköznapi Philt szeretném.
- Ennyi?
- Most más nem jut eszembe.
- Feltételek elfogadva, kedvesem – boldogan magához húzott és megcsókolt.
Továbbsétáltunk. Az agyam pörgött, egyrészt a boldogságtól, másrészt azért volt bennem egy kis félelem. Ez most hosszú távú döntés volt.
- Ez volt az, ami miatt olyan nehéz volt a szíved? - kérdeztem később. Csak bólintott.
- Milyen lüke vagy, te Álompasi! - nevettem rá megkönnyebbülten.
Észre sem vettük, de jól átfagytunk mindketten. Összebújva, de sietősen indultunk vissza a szállodába.
Jó volt bemenni a meleg szobába. Gyorsan levetkőztünk, bebújtunk az ágyba és pezsgőztünk. Mintha ünnepeltünk volna. A döntést meghoztam, így Phil nem hozta szóba többé a dolgot, de láthatóan megkönnyebbülten bújt hozzám. Nyugodt, gyöngéd éjszakát töltöttünk együtt, pihenten ébredtünk délelőtt. 
Megint az Álompasi csókjára ébredtem és ez rögtön boldoggá tett. Napközben összebújva csavarogtunk a városban nem törődve a néha rámeredő szemekkel, megebédeltünk, közben kifaggatott a szilveszteri buli résztvevőiről. Nem sokat tudtam mondani róla, mert a szervezés végére iszonyú nagy buli kerekedett, több mint száz részvevővel. Egy raktárépületben szervezték, valami zenekart is szereztek. Belépőt kellett fizetni, így rendben volt a hozzájárulás. A feltétel azonban igazi retro szerelés volt. Így délután még néhány kiegészítőt is beszereztünk, aztán este hét körül el kezdtünk készülődni. Belőle egy igazi vad rockzenész lett egyenesen Woodstockból, én pedig úgy néztem ki, mint akit itt felejtettek a West Side Story-ból. Amíg elkészültünk, hatalmasakat nevettünk egymáson, de valójában nagyon jól néztünk ki.
Tíz körül értünk oda, már javában dübörgött a zene, folyt a tánc, igen felszabadult hangulatban. Néhány csoporttársamnak bemutattam, néhányuknak megakadt a szeme Philen, de nem tették szóvá, hogy káprázik-e a szemük vagy valóban ő.
Néha csatlakoztunk egy-egy csoporthoz, beszélgetni,  iszogatni, nevetni egy jót, de sokat voltunk kettesben is.
Gyorsan eltelt az idő, mindjárt éjfél lett. A szokásos menet: elhangzott a himnusz (mindenki eldúdolgathatta a sajátját, mert igen vegyes társaság gyűlt össze), kölcsönös koccintások, jó kívánságok.
Kicsit félrevonultunk Phillel, mert mindketten bensőségesebb hangulatra vágytunk. Összeölelkeztünk, megcsókoltuk egymást és a fülembe suttogott:
- Boldog közös új évet kívánunk magunknak Kissy!
- Én is ezt kívánom veled, Phil! Biztosan meggondoltad? - kérdeztem.
- Sokat gondolkodtam rajta. Először azon, hogy miért érzem magam rosszul a bőrömben, mikor nem vagy velem, hiszen tudom, hogy szeretsz. Amikor rájöttem, hogy azért van, mert nagyon hiányzol, azon gondolkodtam, hogy mi a megoldás. Nincs nagy gyakorlatom az ilyen jellegű elkötelezettségvállalásban, de rájöttem, hogy együtt kell élnem veled. Veled el tudom képzelni az életem. Később azon törtem a fejem, hogy vezessem ezt elő neked, mert féltem, hogy visszautasítasz. Tulajdonképpen még most sem hiszem el, hogy igent mondtál nekem. - vallotta be.
- Phil, nem értem, mi van veled? Azt gondolod, hogy olyan könnyedén lemondanék rólad? Nem túl nagy áldozat részemről, hogy együtt legyek veled, sőt! Én szeretlek és ha szerinted itt az idő, hogy együtt éljünk, próbáljuk meg. Kivel éljek együtt, ha nem azzal a pasival, akivel álmodom? Phil, nekem ez bizonyosság, hogy te is szeretsz, annyira amennyire én téged. Phil Duchanan! Én olyan szerelmes vagyok beléd, hogy bármit kérhetnél tőlem, szó nélkül megtenném. - már belepirultam a vallomásba.
Szorosan átölelt és a fülembe suttogta:
- Én ugyanígy érzek Kissy, ugyanígy. Csak félek, hogy nem tudod mit vállalsz. És néha attól is tartok, hogy nem tarthat örökké ez a boldogság.
- Gondolom, ez tőlünk függ. Én mindent megteszek érte - ígértem.
- Én is – mondta, de ajka már az ajkamon volt ismét.
Úgy tűnt a zenekar is úgy érezte, hogy az új év simulósan kell, hogy kezdődjön, jó hosszan összebújós számokat játszottak, mindenki örömére. Aztán később ismét a lovak közé csaptak és olyan fergeteges bulit rittyentettek hogy ihaj. Phil nagyon jól érezte magát a buliban, kevés helyen tudta így elengedni magát. 
Reggel 7 körül, holt fáradtan tértünk vissza a szállodába, délutánig aludtunk, utána az ágyban lustálkodtunk. Ki sem dugtuk az orrunkat a szobából. Szó szerint izomlázunk volt a sok tánctól.
Mindig szerettem a január elsejét, hiszen akkor mindig lelkiismeret furdalás nélkül lehet lazítani.
Philnek iszonyatosan jó volt a kedve, egész nap pajkos volt és szószátyár. Imádnivaló volt.
Megbeszéltük, hogy másnap hazamegyünk hozzánk, negyedikén visszajövünk Bécsbe, mivel a következő napon utazik vissza Londonba, nekem pedig vizsgám van. Én egy kicsit izgatott voltam a családlátogatás miatt, de ő egyáltalán nem mutatott különösebb érzelmeket, egyszerűen tudomásul vette, hogy hazamegyünk és meg fog ismerkedni a családommal. Anyut már ismerte a vakbélgyulladásos kaland óta, de még ott volt az apám és Nelliék.
Így aztán másnap hazautaztunk. Szerencsére nem volt különösebb felhajtás körülötte, mindenki tudomásul vette, hogy velem van, senki nem faggatta, egyszerűen a fiúm volt, aki hazajött velem és kész. Barátsággal és szeretettel fogadták. Megmutattam a kedvenc helyeimet a szülővárosomban, néhány érdekes nevezetességet, sétálgattunk és nagyon sokat beszélgettünk. Most elsősorban rólam, mivel az én világomat fedeztük fel.
Séta közben néhányan megbámulták, de mivel reálisan igen kicsi volt a valószínűsége, hogy az emberek vele találkoznak az utcán, gondolom mindenki arra, gondolt, hogy mennyire hasonlít ez a fiú Phil Duchananra, eszükbe sem jutott, hogy valóban őt látták.
Késő délután átmentünk Nelliékhez, mivel szilveszteri after partit szerveztek.
Nelliék már korábban kiköltöztek a városból egy közeli kis faluba, ahol nagyon szép környezetben laktak az erdő mellett. A kertjük óriási volt, egy kis patak is átfutott rajta, a házuk a fenyőfák árnyékában állt. Most különösen hangulatos volt, mert a néhány napja leesett hó nem olvadt el, így varázslatos volt a táj.
Nelli kérte, hogy menjünk egy kicsit korábban, hogy jusson idő egy kis ismerkedésre és beszélgetésre. Így aztán, miközben egy kicsit előkészültünk a bulira – salátát készítettünk, sajtos rudat sütöttünk, előpakoltuk az italokat, poharakat – jutott idő beszélgetésre.
Szerencsére Phil és közte nem voltak nyelvi akadályok, úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben Nelli jól feltuningolta az angol nyelvtudását. Néha kettesben is maradtak Phillel, a háttérben hallottam, hogy ekkor is fesztelenül társalogtak.
Időközben Nelli férje, Laci is megjött, így aztán négyesben folytatódott a beszélgetés. Phil kifaggatta Lacit, hogy mivel foglalkozik és láthatóan tetszett neki, ahogy Laci kezében tartja, tudatosan építi az életüket, nem csak úgy történnek velük a dolgok. Laci vállalkozó volt és már sikeresen vezette vállalkozását. Nellivel jól kiegészítették egymást és igen harmonikus párt alkottak.
Közben megérkeztek a többiek is. Én szinte mindenki ismertem még korábbról – Nellire és Lacira ez is jellemző volt, hogy nagyon stabil baráti társaságuk volt, szinte gyermekkoruk óta - de évek óta nem találkoztam velük. A kölcsönös csodálkozás után, hogy ki mennyire változott meg, mit történt, mióta nem találkoztunk, ki ez a fiú itt velem, jó kis buli kerekedett. Ettünk, ittunk, táncoltunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat.
Később Phillel kimentünk friss levegőt szívni, sétáltunk egyet ebben a varázslatos környezetben. A levegő nagyon tiszta volt, a havas tájat a hold világította meg, a hangulat mesébe illő volt.
Phil átkarolt, odabújtam hozzá, olyan biztonságos, melengető érzés volt.
- Hogy tetszik nálunk? – kérdeztem, mert még nem is igazán beszéltünk arról, hogy milyen benyomások érték.
- Nálatok minden olyan magától értetődő, mindent olyan racionálisan és nemes egyszerűséggel tesztek. Nincs görcs, nincs felesleges stressz. Minden olyan laza – jelentette ki.
- Ezek szerint jól érzed magad vagy hiányzik a nagyvárosi lüktetés? – kérdeztem.
- Abszolút jól érzem magam. Azt nem tudom, hogy meddig tudnék ebben a nyugalomban élni, de jó lehet ide hazajönni.
- Azt hiszem, az a jó a családomban, hogy nem kell meggyőzni senkit arról, hogy amit teszel, az helyes, egyszerűen elfogadjuk egymás döntését és nem akarjuk a saját akaratunkat ráerőltetni a másikra. Persze nem mindig ilyen idilli a helyzet, de ide bármikor visszajöhetek, biztonságban vagyok – feleltem.
- Azt tudod, hogy Nelli nagyon aggódik érted? Egészen nyíltan kifejtette, hogy félt téged attól, hogy … - nem fejezte be, elgondolkodott. – Azt hiszem tőlem félt. Megkérdezte, hogy mit akarok tőled, hogy miért éppen te és, hogy miért jöttem el hozzátok. Nem minden  kérdése volt kedves. Azt hiszem ő eléggé gyanakvó természet. – folytatta.
- Na, és mit válaszoltál neki? – kérdeztem kíváncsian.
- Hát az igazat. Hogy imádjuk egymást, hogy nem tudok nélküled élni és, hogy mindent akarok tőled. Hogy szeretném, ha velem élnél és, hogy vigyázni fogok rád. – Magához húzott és megcsókolt, majd folytatta. – Nem tudom, hogy sikerült-e meggyőznöm arról hogy én is csak egy átlagpasi vagyok.
- Phil, te nem átlagpasi vagy, hanem bolond – dünnyögtem. – Te egy álompasi vagy és én sem értem, hogy keveredtél bele az életembe. És bármennyire jól érzem magam veled, mindig attól félek, hogy egyszer felébredek és az álompasi volt, nincs. – egészen elszomorodtam, mire befejeztem a gondolatsort.
Magához húzott, ajka az ajkamat kereste, majdhogynem erőszakosan megcsókolt.
- Még hogy álompasi! Így csókol egy álompasi? Felébredtél már Csipkerózsikám? – Újra és újra megcsókolt. – Hol van az az álompasi, hadd bánjak el vele! Ébresztő Csipkerózsikám, a herceged eljött érted.
- Szóval, te nem is az Álompasi vagy, hanem az én saját Hercegem? Az még jobb – sóhajtottam
- És boldogan élünk, míg meg nem halunk – súgta a fülembe.
Hozzábújtam, szorosan átkaroltam.
- Megoldható, a részemről rendben – súgtam vissza.