Kaland, kizárólag komolyan 7. rész

Keserves napok következtek. Fájdalmas volt a gyógyulás, de mindenki a lehető legtürelmesebb volt. Kivéve Lorát, ő maga sokszor iszonyúan elkeseredett. Rengeteget aludt és néha ijesztően erős fejfájás gyötörte, olyan erős, hogy hánynia kellett a fájdalomtól. Ekkor bárki, aki mellette volt, szó nélkül tartotta a fejét, takarított fel utána, húzta az ágyneműt, mosta a ruhát. Lora kicsit ingerült volt a tehetetlenségtől és a kiszolgáltatottságtól, de Miguel fáradhatatlanul ápolta, vitte az orvoshoz az ellenőrzésekre, ölbe kapta és cipelte, mint egy kisgyereket. Folyamatosan etette Lorát, minden kedvencét megtanulta elkészíteni és próbálta belediktálni, mert a lánynak nem volt étvágya, nagyon lefogyott.
Aztán mindig javult egy kicsit a helyzet. Lora először járógipszet kapott, aztán lekerült a gipsz a karjáról és összességében remekül állta a sarat, már tudott felhőtlenül nevetni. Aztán a fejfájások ritkábbak és kezelhetőbbek lettek, a közlekedés is egyre jobban működött. Eszter teljesen átengedte a terepet Miguelnek, elköltözött Péterhez, de naponta beugrott Lorához.
Mire kitavaszodott, Lora újra önmaga lett, egyre kevésbé szorult segítségre. Belevetette magát a tanulásba és Miguelnek hirtelen túl sok szabadideje támadt. Próbálta értelmesen eltölteni, még részmunkaidőt is vállalt egy bárban, ahol nagyon örültek a jóképű katalán mixernek.
Mégis egyre rosszabb kedvűvé vált. Legfőképpen attól, hogy Dávid, Lora egyik csoporttársa mindennapos vendég lett náluk. Bár sejtette, hogy valami közös munka hozza oda a fiút, mégis rettenetesen zavarta, hogy nem érti a párbeszédeiket, hogy látja az összekacsintásukat, azt, hogy mennyire jól megértik egymást.
Ezért inkább mindig programot csinált magának, mikor Dávid náluk volt. Hol a várost járta, hol Péterrel töltötte az időt, jól megértették egymást a férfival, de szerzett közben néhány barátot is az egyetemen, a spanyol szakosok mindig szívesen találkoztak vele.
Lora mindig csodálkozva nézett rá, mikor beszólt, hogy elmegy. Feltűnt a változás Miguel viselkedésében, de nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget, el volt foglalva az egyre közeledő határidővel, amire el kellett készülniük Dáviddal a közös munkájukkal.
Miguelnél váratlanul telt be a pohár. Elege volt abból, hogy Dávid most már minden délután náluk van. Köszönés nélkül rohant el és próbálta megérteni az indulatait. Féltékeny volt. Hiányzott neki a régi Lora. És rettenetesen hiányzott neki Barcelona, napról napra egyre jobban, ahogy egyre rosszabbul érezte magát. Mikor a Loráról való gondoskodás kitöltötte napjait, eszébe sem jutott a szülővárosa, de most, amikor szinte feleslegesnek érezte magát, egyre jobban vágyódott vissza Barcelonába, Szegeden rosszul érezte magát, Manuel pedig mindig arról mesélt, hogy mennyire jól mennek az éttermek, alig bírják a munkát. Már majdnem megrendelte a repülőjegyet, mégis valami visszatartotta, mégis úgy gondolta, hogy beszél Lorával.
Szótlanul viselte el, hogy Dávid újra náluk tölti a délutánt. A konyhában vacsorát készített és alig várta, hogy kettesben maradjanak a lánnyal. Mikor Lora meghívta Dávidot vacsorára, nem vette észre, hogy Miguel majd szétrobban a dühtől. Dávid megérzett valamit, sokáig szabadkozott, de nem bírt ellenállni Lora unszolásának, ezért ott maradt, de a vacsora után szinte azonnal elmenekült.
Mikor az ajtóban elbúcsúzott a lánytól, odasúgta neki, hogy nagyon dühösnek tűnt a fiúja. Lora elgondolkodott ezen és mikor visszament a lakásba, valóban úgy látta, mintha Miguelnek nagy erőfeszítésébe telne, hogy nyugalmat erőltet magára.
Még töltött egy pohár bort a fiúnak és magának is, és lehúzta maga mellé a kanapéra. Odabújt a fiúhoz, akinek szinte sütött a testéből a feszültség.
- Valami baj van, Miguel? – kérdezte óvatosan.
- Hazautazom Lora. – mondta a fiú határozottan.
- De hiszen még csak április van! – csodálkozott a lány tágra nyitott szemekkel. – Azt mondtad, május végéig maradsz.
- Nem, haza kell mennem. Minden nap beszélek Manuellel és alig bírják ketten a munkát.
Miért van az, ha az ember mellébeszél, megváltozik a hangszíne? Miguel ezen tűnődött magában és nagyon csodálkozott volna, ha tudta volna, hogy a lány is éppen erre gondol.
- És mikor akarsz menni? – kérdezte Lora és reménykedett, hogy Miguel heteket mond.
- Az első géppel, amire kapok jegyet. – felelte a fiú szárazon és nem nézett a lány szemébe.
Lora viszont figyelte és érezte, hogy valami nagy baj van.
- Valami bánt, Miguel? – kérdezte bátortalanul.
A fiú nem válaszolt, csak bámult a semmibe. Aztán lassan felállt és kifelé indult a nappaliból.
- Már nincs rám szükség. – vetette oda. A hangja még sohasem volt ilyen visszautasító.
- Várj, Miguel! – Lora felpattan és a fiú elé állt, hogy ne tudjon elmenni. - Miattam van? Valami rosszat tettem? – kérdezte nyíltan a fiú szemébe nézve.
Miguel állta a pillantását, aztán végül szomorúan elmosolyodott.
- Rosszat? Nem tettél semmi rosszat Lora. Egyszerűen nincs szükséged rám. – a fiú hangja elképesztően lehangolt volt.
- És ezt honnét szedted? – kérdezte Lora harciasan. – Honnét szedted ezt a hülyeséget?
- Ezt látom minden nap. És nincs semmi baj. Úgy látom, már másvalakire van szükséged. – Miguel hangja megint elképesztően rideg volt.
Lora csak nézett rá tágra nyitott szemekkel. Alig bírt megszólalni.
- Miguel! Te féltékeny vagy? Féltékeny vagy Dávidra?
A fiú váratlanul hátat fordított, hogy ne lássa Lora az indulattól tolakodó könnyeket a szemében. Csak akkor szólalt meg, amikor már azt hitte, hogy megnyugodott.
- Nevezd, ahogy akarod. Dávid minden délután itt van nálad. Fel sem tűnik, hogy én viszont minden délután elmegyek. Fel sem tűnik, hogy már hetek óta nem csináltunk közös programot, hogy hetek óta nem szeretkeztünk. Vagy a tanulásba menekülsz vagy az alvásba. – Miguel kicsit elhallgatott, mert így kimondva a dolgokat, kicsit igazságtalannak hangzottak. – De nem baj Lora, csak szólhattál volna, hogy a dolgok megváltoztak.
Lora döbbenten nézte a hátat, ami beszélt hozzá. Nem volt arca, csak szörnyűséges mondatok jöttek belőle. Ezeket nem mondhatta Miguel! Nem fogok sírni! –döntötte el, de a könnyek ott bujkáltak a szeme sarkában. Nem is hallottam ezt az egész szörnyűséget!- határozta el.
Megsimogatta a fiú karját, aztán lassan szembe fordította a fiút. Egyenesen a szemébe nézett.
- Azt hittem, eljössz a prezentációra. – mondta látszólag könnyedén. – Dáviddal hetek óta arra készülünk, hogy a legjobbak legyünk. Éppen ma végeztünk.
Folyamatosan Miguel szemébe nézett, de semmit nem tudott kiolvasni belőle.
- Azt hittem, sokkal könnyebben fog menni. De az az igazság Miguel, hogy nehezebben értek meg mindent és sokkal nehezebben jegyzem meg a dolgokat. Sokkal többet kell tanulnom, mint korábban és sokkal fáradtabb vagyok. Dávid sokat segített, az anyag elkészítésében és a tanulásban is. Azt hiszem, kicsit furdalja a lelkiismeret, mert azon a napon együtt mentünk volna síelni, de lusta volt felkelni. Hiába mondom, hogy nem az ő hibája, azt hiszem, egy kicsit mégis annak tartja. – Lora elhallgatott, merőn nézett a fiúra.
- Azt reméltem, hogy ott leszel a prezentáción. – folytatta lemondóan. - Nagy buli lesz, úgy értem, a prezentáció nyilvános lesz, ott lesz Anya és Péter is. Dávid szülei és a barátnője is eljönnek Egerből. És ha a legjobbak leszünk, három vizsgából felmentenek bennünket.
Miguel még mindig nem szólt.
- Meg akartalak lepni. Elkészítettem a spanyol változatot, hogy követni tudd majd az eseményeket. – Lora már elveszítette a kontrollt, nem tudott gátat szabni a könnyeinek.
Miguel lassan átölelte a lányt.
- Ott leszek Lora, hát persze, hogy ott leszek. – suttogta a fülébe és magához szorította. – Ne haragudj rám, kérlek.
- Csak meg akartalak lepni! Annyira hálás vagyok neked, Miguel. És annyira szeretlek. – hüppögte Lora. – És annyira szeretnék szeretkezni veled, Miguel. Csak most elég volt az is, hogy mellettem vagy. Annyira nehezen megy minden.
Miguel rettenetesen szégyellte magát.
- Semmi sem megy nehezen. Mindent nagyszerűen csinálsz Lora, annyira nagyszerűen, hogy én már meg is feledkeztem arról, hogy súlyos baleseted volt. Kérlek, bocsáss meg!
Percekig álltak ott összeölelkezve, csendben. Aztán Miguel felnyalábolta a lányt és bevitte a hálószobába, lefektette az ágyra. Óvatosan levetkőztette, éppen olyan gyengéd mozdulatokkal, mint amikor Lora segítségre szorult, ráadta a pizsamát, betakargatta és megcsókolta.
- Pihenj csak! Mindjárt jövök, csak elpakolok kint.
Miguel indulni akart kifelé, de Lora nem engedte a kezét.
- Maradj itt kérlek! Maradj velem!
A fiú gondolkodás nélkül maradt. Levetkőzött és mezítelenül bebújt a lány mellé. Lora hozzásimult. Kívánta a fiút, de nem akarta, hogy úgy érezze, csak azért szeretkezne vele, mert szóvá tette. Miguel is kívánta a lányt, de nem kezdeményezett, mert nem akarta, hogy Lora úgy érezze, csak a szex hiányzott neki. 
Lora befészkelte magát Miguel ölébe, háta hozzásimult a fiú mellkasához, szorosan magára húzta a fiú karját. Miguel karjai féltőn ölelték át a lány testét. Lora nyaka ingerlően kínálta magát Miguelnek, egy idő után nem is bírt ellenállni. Hátulról belecsókolt Lora nyakába, apró csókokat lehelt a kulcscsontjára, nyelvével végigsimított a lány vállán, majd újra visszatért a nyakához. Érezte, hogy forróság önti el a testét és a farka egyre feszesebb. Kívánta a lányt, iszonyatosan kívánta.
Lora a nyakát érintő csókokra koncentrált. Aztán nem tudta nem tudomásul venni a fiú farkát, ami épp a fenekénél mocorgott egyre makacsabbul. Megremegett a vágytól. Arcát félrefordítva megkereste Miguel száját és kezével simogatni kezdte a fiú combját.
Ez volt a jel, amire Miguel várt. Miközben vágyakozva csókolta Lorát, kezei felfedező útra indultak a lány testén. Kezeit bebújtatta a pizsama alá, egyik kezével a lány melleit simogatta érzéki módon, másik kezével bebújt a combjai közé és ott fedezte fel a forrón vágyakozó, nedves helyeket. Lora teste megfeszült a gyönyörűségtől. És a vágytól.
- Kívánlak! – suttogta elalélva és próbált szembe fordulni a fiúval, de Miguel nem engedte, keze szorosan tartotta a lányt.
- Maradj így! – kérte a fiú, aztán újra csókolni kezdte Lora ajkát, miközben igyekezett megszabadítani a pizsamától. Sokáig csókolóztak, míg ez sikerült, Miguel nyelve mélyen fedezte fel a lányt közben.
Végre mezítelenül simultak egymás testének. Forrón feszültek egymásnak. Miguel farka akadály nélkül furakodott hátulról Lora combjai közé. A fiú ütemes mozgással újra és újra betolta a lány szorosan zárt combjai közé, miközben keze elölről fedezte fel a lány ölét.
Lora szaggatottan lélegzett az izgalomtól és a vágytól. Lábával átölelte Miguel combját, ezzel kitárta a kapukat a gyönyör előtt. A fiú ujjai egyre mélyebben kutakodtak elölről, miközben a farka hátulról hatolt be. Először óvatosan, aztán egyre bátrabban, egyre inkább vágyva a gyönyört. Közben a keze a lány mellét, hasát simogatta. Lora lelassította a fiú mozgását, minél jobban, minél alaposabban akarta kiélvezni a gyönyört. Közben ajkát újra csókra nyújtotta és Miguel csókolta, miközben nyújtotta a gyönyör perceit. Még egy utolsó mozdulat, Lora teste megfeszült, keze fájdalmasan szorongatta a fiú combját és a csúcsponton fejét elveszítve úgy beleharapott Miguel szájába, hogy kiserkent a vére. Érezte az édeskés, fémes ízt, de máshol járt az esze, hüvelyét ritmusosan összeszorítva páratlan gyönyörrel ajándékozta meg kedvesét. Miguel teste is elernyedt, szorosan átölelte a lányt és simogatta fáradhatatlanul.
- Csodás vagy Lora. Szeretlek! – suttogta még percek múlva is felhevülten. – Harapós kislány! – kuncogott bele a lány fülébe.
- Megharaptalak? – rezzent össze a lány és most ért el a tudatáig, hogy a vér ízét érezte a szájában. Megfordult a fiú ölében, most elölről simult hozzá szorosan, ujjával végigsimította a fiú ajkait, aztán apró csókokkal halmozta el, mintegy meggyógyítva a harapás helyét.
- Ez csak azért van, mert teljesen elveszítem a fejem, mikor veled vagyok. – állapította meg és tovább csókolgatta a fiút.
- Szeretlek Miguel! – suttogta két csók között.
- Én is szeretlek Lora! – viszonozta a csókokat a fiú.
Csak rövid idő kellett ahhoz, hogy a fiú újra bevetésre álljon. Fogalma sem volt, hogy működik a dolog, de Lorával képes volt az egész éjszakát végigszeretkezni, a lány újra és újra tűzbe hozta és farka újra meg újra harcképes volt.
- Kérlek Miguel! – könyörgött a lány felajzva és ő boldogan repítette a csúcsra.
Egymás karjában aludtak és a fiú csak hajnal felé ébredt fel. Óvatosan felkelt a lány mellől, néhány másodpercig gyönyörködött benne, aztán hangtalanul kiment, hogy kissé elpakoljon és eloltsa az égve maradt lámpákat a házban. Aztán visszabújt az ágyba, és Lora álmában is szorosan hozzásimult, magára kulcsolta a fiú kezét és ő is elaludt.
A lány csókokkal és kávéval ébresztette reggel.
- Fél háromkor találkozunk az egyetem előtt. Ott várlak, pontos legyél. Háromkor kezdődik a verseny.
Miguel addig azzal töltötte az időt, hogy megnézte és próbálta megérteni Loráék prezentációját.
Eszterrel és Péterrel izgatottan várták Loráék előadását. Figyelmesen végighallgatták a többieket is, de közben Loráért izgultak mindhárman.
Lora és Dávid magabiztosan, frappánsan adták elő mondanivalójukat. Amennyire meg tudták ítélni, az előadásuk érdekesebb és összeszedettebb volt a többiekénél.
Péter izgatottan súgta a fülébe:
- Szerintem az övüké volt a legjobb.
Nem kellett sokat várni az eredményhirdetésre. Igazából senki nem lepődött meg, hogy Dávid és Lora anyaga lett az első helyezett.
- Három vizsga. Másfél hét. Ennyivel előbb mehetek hozzád Barcelonába. – ugrott Miguel nyakába Lora.
- Büszke vagyok rád, szívem! Nincs nálam nagyobb rajongód! – nevetett a fiú. – És kösz a másfél hetet.
Miguel átadta Lorát Eszter és Péter büszkeségének, ő pedig odament Dávidhoz, akit szintén körberajongtak a vendégei.
- Gratulálok Dávid. És köszönöm, amit Loráért tettél. – fogott kezet a fiúval. – És elnézést, ha néha modortalan voltam, de fogalmam sem volt, hogy mire készültök.
- Hát, egy kicsit kényelmetlen volt, de Lora akarta, hogy ne áruljuk el neked. Azt hiszem nagy szüksége volt erre, hogy bebizonyítsa magának, hogy ugyanannyit ér, mint régen. Mi mindketten tudjuk ezt, de ő bizonytalan volt. – nevette el magát Dávid. – És őszintén szólva, kicsit rosszul érzem magam a történtek miatt. Ott kellett volna lennem vele aznap. – nézett őszintén Miguel szemébe. – Lora a legklasszabb lány, akivel találkoztam. Jó volt vele együtt dolgozni.
- Kösz még egyszer, Dávid. – lépett el Miguel. – Ja, és bármikor szívesen látunk. – szólt vissza barátságosan.
Futólépésben teltek a napok. 
Már csak egy hét volt hátra Miguel elutazásáig. Már megvette a repülőjegyet, összerendezte a holmiját és élvezte az utolsó napokat. Napok óta törte a fejét valamin. Valami meglepetésen. Végül választott, döntött és rendelt. A csomag ott áll előtte a hálószobában az asztalon, csodásan becsomagolva. Lorát este nyolcra várta haza, a vacsorát már elkészítette.
Mikor Lora berobbant, feldobva, éhesen, láthatóan nem vett észre semmit a kissé ünnepélyes körítésből. Jóízűen falatozott és csacsogott, fel sem tűnt neki, hogy Miguel csak mosolyog rajta. Vacsora után segített leszedni az asztalt és csacsogott tovább.
- Mit csinálunk ma este? – kérdezte érdeklődve. – Nincs kedved elmenni valahova?
Miguel elcsodálkozott.
- Őszintén szólva, nincs. Te csak most jöttél haza, hová szeretnél menni?
Lora mélyen a szemébe nézett.
- Tulajdonképpen sehova. Azt gondoltam, hogy ma olyan otthonülős napod volt, talán lenne kedved elmenni valahova. Hogy telt a napod?
- Egyáltalán nem volt otthonülős. Este hatkor jöttem haza. Volt egy kis dolgom, aztán lementem úszni, ütöttünk egy órácskát Péterrel, aztán elkészítettem a vacsorát. Most nem vágyom más társaságára, csak a tiedre. – Miguel hangja nem volt célzás nélküli és Lora azonnal megértette a szavak igazi értelmét. Átölelte kedvese nyakát és a fülébe suttogta:
- Tíz perc. Ennyit kérek, Miguel. – Ezzel eltűnt a fürdőszobában.
Miguel felbontott egy üveg bort és bekészítette a hálószobába. Halk zenét kapcsolt és épp szabadulni készült a ruháitól, mikor Lora belépett. A lány pillantásán látszott, hogy azonnal észrevette a dobozt, de nem reagált. Odasimult a fiú testéhez és a száját csókra nyújtotta.
- Hiányoztál! – suttogta a hosszú csók után és játékosan megharapdálta a fiú fülét.
Miguel bebújtatta ujjait a lány köntöse alá és lefejtette róla. Közben forró csókokkal halmozta el a nyakát, aki boldogan tűrte ezt. Aztán felkapta Lorát és befektette az ágyba. Melléheveredett, újra végigcsókolta a nyakát, a vállát, a mellkasát. Aztán váratlanul leállt, kikelt az ágyból. Lora csodálkozva nézett a fiúra és a tekintetében már látszott az izgatottság. Miguel kényelmesen öntött mindkettőjüknek a vörösborból, az egyik poharat Lora kezébe nyomta, aki a szemét le nem véve a fiúról kortyolt bele a pohárba. A szemében a vágy szikrái csillogtak.
- Van egy meglepetésem. – Miguel végre az asztalhoz lépett, elvette a csomagot, beült a lány mellé az ágyba és a kezébe nyomta.
- Az enyém? – kérdezte Lora csodálkozva, mintha nem tudta volna.
Miguel bólintott.
Lora kezében forgatta a csomagocskát, végül megbontotta a vörös masnit. Miguel kissé elhúzódott tőle, mintha onnét jobban látná a meglepetés hatását.
- Köszönöm. - Lora kíváncsian leszedte a szalagot, a díszcsomagolást és a kezében volt egy tökéletesen jellegtelen doboz, amin egyáltalán nem volt felirat, Lora hiába forgatta.
- Mi ez? – kérdezte kíváncsian.
- Bontsd ki.
Lora ujjai izgatottan tépdesték a papírdobozt és végre a kezében tartotta „a meglepetést”. Csodaszép, formatervezett fekete dolog volt. Forgatta a kezében, láthatóan nem tudott vele mit kezdeni.
Hitetlenkedve meredt Miguelre.
- Egy vibrátor? – a kérdése szinte megütköző volt.
Miguel elnevette magát Lora megrökönyödésén, de magában kissé elbizonytalanodott. Talán mégsem kellett volna ezt adnia a lánynak ajándékba? Lehet, hogy félreérti? De azért magabiztosan bólintott.
- Annak látszik?
- Hát … - Lora újra megforgatta a kezében, ujjai újra és újra végigsiklottak a finom tapintású darabon. – Akár dísztárgy is lehetne. – Egyenesen a fiú szemébe nézett. – Úgy érzed, hogy szükségem van rá? – elgondolkodott. – Nekem tökéletesen jó veled, Miguel. Nem hiszem, hogy segédeszközre lenne szükségem. – mondta komolyan. Aztán hirtelen, mintha bevillant volna neki valami. – Vagy szükségem lesz rá? Helyetted?
Miguel elmosolyodott.
- Ne komplikáld túl. Csak élvezetet akarok neked szerezni, minden módon. - válaszolta. Kivette Lora kezéből a vibrátort, bekapcsolta és óvatosan hozzáérintette a lány bőréhez.
Lora meglepődött, hogy mennyire kellemes az eszköz érintése. Szinte nem hallott semmit, csak a simogató rezgést érezte a bőrén. Behunyta a szemét. Érezte, hogy Miguel a vibrátorral a mellbimbója körül simogatja. Miközben a másik mellét csókolgatja finoman.
Felnyögött az élvezettől, ahogy a fiú puhán, rezegtetve végigsimogatta a hasát, majd bedugta a vibrátort a combjai közé.
Miguel élvezte, ahogy nézte, hogy Lora elengedi magát és átadja testét az élvezetnek. Miközben folyamatosan simogatta, izgatta a lányt, széttárta a lábait és bebújt a combjai közé. A vibrátorral csak játszott tovább a legizgalmasabb helyeken. Mikor Lora csiklóját izgatta, a lány teste megfeszült, önkéntelenül lejjebb csúszott, még jobban széttárta a lábait, hangosan sóhajtva, szinte felkínálta magát. Miguel becsúsztatta a játékszert a lány hüvelyébe. Ő alaposan áttanulmányozta a használati utasítást és épp a megfelelő erősségre kapcsolta. Lora behunyt szemmel, csendesen pihegve élvezte a vibrátor kellemes hatását. Miguel fokozta az intenzitást és egyre mélyebben kalandozott a vibrátorral. És közben a nyelvével Lora csiklóját izgatta. Lora csak kapkodta a levegőt és próbálta elviselni a gyönyörhullámokat. Amik egyre gyakrabban és egyre erősebben jöttek. A lány teste ívbe feszült és vergődött a szinte elviselhetetlen gyönyörtől.
- Elég! Elég! – kiáltotta, és úgy érezte rögtön szétrobban. Miguel nem hallgatott rá. Tovább kutakodott a fáradhatatlan játékszerrel és tovább nyalogatta, izgatta Lora csiklóját, ami már keményen meredezett.
Lora vergődött és hangosan kiáltozott a gyönyörtől, közben iszonyatosan feszítő érzést érzett a hasában, mintha sürgősen pisilnie kellene. Aztán a sürgető érzés váratlanul elmúlt és olyan forróság öntötte el, hogy alig bírta elviselni. Aztán mintha megrázta volna az áram, egész testén végigfutott egy zsibongató érzés, sejtről sejtre haladt és szinte elviselhetetlen gyönyörhullám árasztotta el. Kapkodta a levegőt, hang nem jött ki a torkán, vadul markolta Miguelt, miközben teste kontrollálatlanul vergődött a kéj fogságában. Aztán lassan lenyugodott, teste megpihent és megkönnyebbülten érezte, hogy nem szállt el, Miguel megnyugtatóan simogatja és türelmesen várja, hogy befogadja őt. Lassan feljebb húzta a fiút, szinte önkívületben csókolta és iszonyatosan vágyott arra, hogy magában érezze.
- Érezni akarlak! – suttogta felhevülten, s mikor Miguel farka besiklott a puha, forró mindenségbe, Lora úgy érezte azonnal elélvez újra. Megragadta a fiú fenekét és szorította magába, szinte alig engedte mozdulni, miközben hüvelyének erőteljes mozdulataival masszírozta a farkát.
- Úristen, Lora! – kiáltott fel Miguel felhevülten és szinte erőszakos mozdulatokkal merült el újra és újra a lányban.
Lora testében újra indult a forró, kéjes érzés. Hangosan nyögve vadul fogadta be a fiút, szinte állatias módon kívánta. A nyögések egyre sűrűbbek, egyre hangosabbak lettek, testük szétválaszthatatlanul összefonódott, ugyanabban a forróságban égtek, ugyanazokat a csillagokat látták, együtt repültek a gyönyör csúcsára, majd együtt csendesedtek el. Összesimulva feküdtek, csak néztek egymás szemébe, Lora szemei könnybe lábadtak a feszültségtől és a meghatottságtól. Átölelte Miguel nyakát és a könnycseppek akadálytalanul folytak le a fiú bőrére, szinte égetve azt.
Miguel erős karjai biztonságban tartották és szerelmes szavai lassan megnyugtatták.
- Szeretlek! – suttogta el századszor is a fiú és Lora tudta, hogy a szívéből beszél.
Az utolsó napokban már egy este sem mentek el sokáig, kiélvezték a maradék időt. A kis játékszer érintetlen maradt, ott feküdt csinos kis zsákjában, nem nyúltak hozzá.
Miguel az utolsó előtti napon mindenkitől, aki fontos volt neki, akivel összebarátkozott elbúcsúzott egy Péternél tartott kerti partin. Az utolsó napot kettesben töltötték Lorával. Egész nap beszélgettek, tervezgették, hogy töltik a nyarat, fejükben az utolsó simításokat is elvégezték Eszter és Péter esküvőjén. Végigjárták Miguel kedvenc helyeit Szegeden és mikor kért egy órát Miguel, hogy még vásároljon valami meglepetést Manuelnek, Lora elvégezte az utolsó tennivalókat a buja, kettesben tartott vacsorához. Ugyanis erre a napra Lora készített meglepetést. El akarta csábítani Miguelt. Felvette az előző héten vásárolt csábító baby dollt, előkészítette a pezsgőt és feltálalta a vacsorát.
- Ma minden kívánságodat teljesíteni fogom! – közölte egyszerűen a fiúval a vacsora után, akinek csak a gondolattól is megkeményedett az ágyéka.
Szinte durván az ágyra lökte Miguelt és érzéki módon vetkőztetni kezdte. A fiú várakozva nézett rá. Lora föléje térdelt és az ágyékától felfelé indulva csókolgatni kezdte Miguel testét. Feljebb csúszott, térde már a fiú mellkasánál volt, buján csókolgatta. Közben előhúzta a párna alá rejtett kendőket és kikötötte Miguel mindkét kezét az ágy fejrészéhez. A fiú ott feküdt kikötve és izgatottan bámulta Lorát, a szemét egy pillanatra sem vette le róla. De csak addig, amíg Lora elő nem vette a puha szemtakarót és el nem rejtette a külvilágot Miguel elől. Leszállt a fiúról és hangos mozdulatokkal mozgott a szobában. Majd bekapcsolt egy halk, sejtelmes zenét és Lora zajai eltűntek. Miguel próbálta kivenni, merre mozog a lány, de nem érzékelte a mozgását.
Aztán váratlanul finom rezgő mozgást érzékelt a hasán. Elmosolyodott, Lora a vibrátorral izgatta őt. Körkörös mozdulatokkal haladt előre, egyre feljebb, végigsimogatta Miguel mellkasát, nyakát, végül a szájánál körözött. Aztán hirtelen buján megcsókolta, nyelve mélyen kalandozott a fiú szájában. És ez a csodás, forró száj kalandra indult rajta, miközben a játékszer is bejárta a teste minden zugát. Aztán a száj, a forró játékos nyelv végigfutott a fiú kőkemény, meredező farkán. Majd a farkát átkulcsolta egy finom kacsó és gyengéden masszírozni kezdte. Közben a lány nyelvét érezte a heréinél, szája játékosan be-, bekapta a golyókat, miközben a vibráló, simogató érzés meghatározhatatlanul kényeztette az ágyékát. Egy simogató kéz szétnyitotta a combjait és a vibrálás a heréi alatti területet járta be, egyre kellemesebb érzést hagyva maga után. Lora szája újra Miguel farkán kalandozott, miközben a vibrálás egyre erőteljesebben masszírozta a heréi alatti területet. A fiú teste megfeszült az élvezettől. Lora, mintha jelt kapott volna, vadabbul kezdte kényeztetni a farkát, nyelvét végigfuttatta rajta, miközben a kezével simogatta fel, le, fel, le, fel, le, aztán mélyen bekapta és mozgatta fel, le, fel és újra le…. Miguel nagyot sóhajtott, teste remegni kezdett. Kezdte elveszíteni az önkontrollját, csípője megemelkedett és mélyen nyomta a farkát a lány szájába. Lora kissé kicsúsztatta a fiú farkát a szájából és csak a végét kényeztette és aprókat harapott a forró, érzékeny makkba és közben a játékszer fáradhatatlanul vibrált a fiú heréi alatti végtelenül érzékeny területen. Mikor Miguel azt hitte, hogy nem bírja tovább, Lora kiengedte a farkát és a heréit kapta be felváltva, játékosan szívogatva őket. Miguel hangosan felnyögött a fájdalmas élvezettől, miközben érezte, hogy a vibrátor erőteljes mozdulatai egyre elviselhetetlenebb élvezetet okoznak. Lora újra beszippantotta Miguel farkát, erősen, szinte vadul mélyesztette magába, újra és újra mélyebbre engedte. Miguel csípője vadul megemelkedett, szinte érezte, hogy a magja áramlik a farkába, a belsejében elindult egy forró, alig elviselhető gyönyör, az ágyéka lángolt. Még tartani akarta, időt akart adni a lánynak, hogy eleressze.
Utolsó józan pillanatában még figyelmeztetni akarta:
- Lora! – kiáltotta és próbálta csípőjét kibújtatni a lány feje közeléből, de Lora keze vasmarokként szorította.
A vibrátor fáradhatatlanul kényeztette, Lora szája vadul szippantotta be farkát, nem volt kiút. Teste tehetetlenül vergődött a gyönyörben és nem bírta tovább, a forróság végigfutott a farkán, a teste megfeszült és a magja Lora szájába áramlott. Szinte félájultan arra eszmélt, hogy Lora szája körbejárja az ágyékát és a csókjai egyre feljebb kúsznak, végül a nyelve ott kalandozik a szájában. Érezte a saját kissé kesernyés ízét a lány szájában és a tudatára ébredt, hogy Lora szájába élvezett. Szinte önkívületben csókolta a lányt, aki mintha érezte volna ki nem mondott kérését, szabaddá tette a szemeit és a kezeit is eloldozta. Boldogan, szorosan ölelte magához Lorát, szinte majd összeroppantotta.
Lora, látva Miguel boldogságát, szerelmesen elmosolyodott:
- Szeretlek Miguel. Soha senkit nem szerettem ennyire és soha nem is fogok.
- Honnan tudod, hogy nem is fogsz? – kérdezte a fiú incselkedve.
- Mert nincs már hely a szívemben. Elfoglaltad az egészet. – kuncogott a lány és újra megcsókolta Miguelt.
- Hol rejtegetted eddig ezt a vadmacskát? Ezt a csábító buja nőszemélyt? – kérdezte a fiú.
- Mindig megvolt. Csak várta a megfelelő alkalmat. – jelentette ki Lora komolyan.
- És máskor is eljön?
- Amikor csak akarod.
- Komolyan? – Miguel hangja egy kicsit, csak egy kicsit hitetlen volt. Lora már sokszor kényeztette a szájával, de még sohasem hagyta, hogy beleélvezzen. Nem mintha Miguel ezt erőltette volna, de mindig érezte Lora távolságtartását ebben a tekintetben és ezt tiszteletben tartotta. De mindig szívesen megtette volna.
- Veled átlépek minden határt, Miguel. – komolyodott el Lora. – És nagyon élvezem.
- Ezt én is elmondhatom, Lora. Veled bármit kipróbálok, bármit, amit szeretnél, amiről titokban álmodozol.
- Tudom. De ma éjszaka a te kívánságaidat teljesítem. – jelentette ki a lány. – Mit kívánsz, mit tegyek?
A fiú elgondolkodva nézte szerelmét és hirtelen kikristályosodott egy gondolat.
- Szeretném, ha játszanál magaddal. Ha kielégítenéd magad és én csak néznélek. És azután… - a fiú hangja elakadt. Várt egy kicsit, figyelte Lora arcát. Nem merte kimondani, fogalma sem volt, hogy Lora mit szólna hozzá. Még nem volt abban biztos, hogy valóban átlép vele minden határt. Pedig nagyon szerette volna, nagyon vágyott arra, hogy Lora …
Lora lágyan elmosolyodott, ölébe húzta Miguelt, felhevülten megsimogatta és forrón megcsókolta. Aztán benyúlt az éjjeliszekrény fiókjába, elővett valamit.
- Itt van. Tessék. Ezekre szükséged lesz. – ezzel a fiú kezébe nyomott egy flakont és egy óvszert.
Miguel értetlenül forgatta a kezében a dolgokat. Aztán kajánul elvigyorodott.
- Mire gondolsz? – kérdezte és felhúzódott, hogy közelebb legyen Lorához.
- Na mire? Szerinted? – kérdezte Lora ártatlanul incselkedve.
- Honnan tudod? Hogy ezt akarom? Hogy a popsidat akarom? – vallotta be a fiú megkönnyebbülten.
- Ismerlek, szívem. – nevetett Lora. – Pontosan emlékszem arra a forró éjszakára, amikor elmesélted, mit tennél velem. És azóta várom, hogy megtedd. - Szorosan hozzásimult a fiú testéhez, átkarolta és a fülébe suttogott. – Hajt a kíváncsiságom. Azt akarom … – kacéran belenyalt Miguel fülébe és mocskos szavakat suttogott bele.
Miguel összerázkódott Lora nyelvének érintésétől és az előtte álló lehetőség miatti izgalmától. A farka már délcegen feszített, készen a bevetésre.
Keményen hasra fordította Lorát, aztán szorosan ráfeküdt. Testük minden négyzetcentimétere érezte a másikat. Csókolgatva, nyalogatva, simogatva csúszott egyre hátrébb Lora testén, csak akkor állt meg, amikor Lora feneke vájatához ért. Széthúzta a lány popsiját és a nyelvével kezdte kényeztetni a szorosra zárt lyukat. Lora izgatottan sóhajtott fel és önkéntelenül kissé feljebb nyomta a fenekét.
Miguel tovább izgatta a lány popsiját, közben ujjával el-elkalandozott a puncijába és a csiklójához. Lora puncijától nedves ujját izgatóan végighúzta a gáton, aztán óvatosan benyomogatta a szűk nyíláson. Mikor sikerült, a lány popsija azonnal szorosan záródott az ujja körül. Kezébe vette a flakont, amit Lora adott neki. Síkosító volt benne. Bőségesen megöntözte Lora popsiját és érzékien masszírozni kezdte. Lora aprókat nyögött és fenekét egyre feljebb és feljebb tolta. Miguel ujja már könnyen becsúszott a lány popsijába, már két ujját dugta be, próbálta óvatosan tágítani. Újabb adag síkosítót locsolt oda, az ujja egyre könnyebben betévedt a vágyott helyre. Már tövig benyomta két ujját és egyre erőszakosabban hatolt mélyebbre.
Lora remegett az izgalomtól, s mikor Miguel ujjai mélyre hatoltak, hangosan nyögött. Miguel úgy érezte itt az idő. Lora kezét odahúzta, hogy izgassa magát, amíg felrakja az óvszert farkára. Feljebb húzta Lora fenekét, hogy erőlködés nélkül hozzáférjen. Farkával izgatta Lora nyílását, közben Lora ujjait odahúzta a puncijához. A lány simogatni kezdte magát, közben Miguel a farkával igyekezett behatolni. Meglepően könnyen sikerült, bár nagyon óvatos volt, centiméterről centiméterre haladt előre, nehogy fájdalmat okozzon. Mikor teljesen benne volt, Lora popsija szűken, feszesen ölelte körül a farkát. Mozogni kezdett, először óvatosan ki, be, ki, be, minden mozdulatát Lora élvezettel teli nyögése kísérte. Érezte, hogy a lány erőteljesebb mozdulatokra vágyik, ujjaival egyre gyorsabban simogatta a csiklóját és ujjai egyre mélyebben tűntek el puncijában.
Miguel erősebb fokozatra kapcsolt. Egyre erőteljesebben nyomta be farkát Lora popsijába, aki már teljesen elveszítette az önkontrollját. Teste megfeszült, ujjai hol ökölbe szorultak, hol kétségbeesetten markolták a lepedőt, fenekét egyre vadabbul tolta rá Miguel farkára. Az utolsó nyögések sikoltássá élesedtek és Miguel fáradhatatlanul döfött újra és újra. Egyre jobban vágyta a lányt, farka feszült, majd szétdurrant, minden mozdulat a fájdalom és a hihetetlen élvezet keveréke volt. Lora teste először megrándult, popsija fájdalmasan összeszorította Miguel farkát, bőre libabőrös lett, nagyot sikoltott, aztán az orgazmus többször végighullámzott a testén, alig bírta megtartani magát, egész teste remegett. Miguel abban a pillanatban élvezett el, mikor Lora popsija összerándult, fájdalmasan markolt a lány fenekébe, miközben hangosan felkiáltott és Lorára omlott. Csak feküdtek, Lora szinte kiterülve pihegett, alig volt magánál, Miguel testével betakarta, aztán oltalmazva szorosan átölelte. Lora lassan magához tért, ajkával megkereste Miguel száját és szinte erőszakosan megcsókolta. Még mindig kívánta a fiút, minden porcikájával. Azt akarta, hogy újra és újra tegye magáévá, a fiúé akart lenni.
- Kis vadócom! – suttogta szerelmesen Miguel, aki jól értette Lora testének a jelzéseit.
- Akarlak! – nyögte Lora. – Miguel … - újabb mocskos szavakat súgott szerelme fülébe.
- Nem akarom, hogy hiányt szenvedj bármiben, kis szívem. – suttogta a fiú és újra bevetésre készen csókolgatta végig a lány testét.