Hellboy 2: Találkozás (4.rész)

- Megérkeztünk. Ez már az emberek világa. Megengeded, hogy elkísérjelek még egy darabig? Biztonságban szeretnélek tudni, utad során. És persze szeretném tudni, hogy sikerült-e megtalálnod gyermekeidet.
- Rendben, ha akarod, gyere velem. De ha célhoz érek, el kell válnunk. -
- Akkor ezt megbeszéltük. Azt hiszem, most szükségem lesz álöltözetre. – Nuada örült, hogy a lány nem utasítja vissza. Persze, esze ágában sem volt átengedni a lányt egy másik férfinak. Még akkor sem, ha az a férje.
Ezzel előhalászott hátizsákjából egy kapucnis kabátot, meg, egy napszemüveget. Evelinnek meg átadta régi rózsaszín szoknyáját, és amit hozzá beszerzett, fehér blúzt. Evelin meglepődött.
- Te számítottál rá, hogy velem tartasz hazáig?-
- Igen. Mindenre fel akartam készülni. Látod, még a régi szoknyádat is megtartottam. Tudtam, hogy egyszer hasznos lehet. Sajnos a toppot ki kellett dobnom, de beszereztem helyette egy blúzt. Remélem, jó a méret. -
Evelin gyanúsan nézett a férfira.
- De, ha ez a legközelebbi átjáró, hogyan tudtad ezeket beszerezni előre?- kérdezte.
Nuada azonnal kapcsolt, hogy lebukott. Okos egy lány, állapította meg magában.
- A Troll Piacon mindenfélét árulnak. Még emberek alkotta tárgyakat is. Ott vettem. - füllentette.
Evelin kissé kétkedve, de végül elfogadta a magyarázatot. Átöltöztek, majd folytatták útjukat.
- Azt hiszem, éjszaka kellene tovább utaznunk. – szólalt meg Nuada. – Hogy ne legyen túl feltűnő a kinézetem. Meg potyázni kellene a járműveket. Ebben a modern világban túl kevés a ló, és feltűnőek lennénk velük. -
- Igazad van. Kár, hogy elvesztettem a pénztárcám. Ha nálam lenne a bankkártyám, simán vehettünk volna jegyeket. Nem kellene a lebukástól tartani. -
- Fölösleges pénzkidobás lenne. Amúgy meg, nem is biztos, hogy itt érvényes lenne. - Ezt meg, hogy érted?-
- Mi van, ha ez mégsem a te világod?-
- Már megint kezded?-
- Én nem kezdek semmit. Csak az igazat mondom. Gondolkozzál. Hogyan érkeztél ide? Szerinted, mennyi esélyed van rá, hogy jó helyen jársz?-
-  50-50%. Én úgy fogom fel, félig tele a pohár. –
- Te tudod. – válaszolta a férfi. – Menjünk! -
Hosszas gyaloglás után megpillantottak egy falut. Tisztes távolban letáboroztak.
Éjszaka folytatták útjukat. Stoppal mentek tovább a legközelebbi városig. Megkeresték a pályaudvart, majd fellógtak az egyik tehervagonra. Többször is át kellett szállniuk. Órákig utaztak, majd mikor leszálltak, újabb autókázás következett. Végül megérkeztek.
- Ez az én városom. – sóhajtott fel a lány megkönnyebbülten.
- Biztos? Nem látsz semmi furcsát?- kérdezte Nuada. Magában azon imádkozott, ne legyen Evelinnek igaza. Szégyellte, hogy ezt kívánja, de nem akarta elveszíteni a lányt.
- Egyelőre semmi különös. Minden a helyén. Mennyünk arra! – mutatott boldogan az egyik utca felé. –
A lány nekiiramodott, a férfi követte. Most Evelin vezette a férfit. Felcsillant a szeme mikor megpillantotta otthonát.
- Ez az, itt lakom. – Hirtelen elkomorodott. Tudta elérkezett a szakítás ideje.
- Köszönöm, hogy idáig elkísértél! Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de hiányozni fogsz. Nagyon! – sóhajtott fel. – Sosem foglak elfelejteni. Kérlek vigyázz magadra, és próbálj megbékélni az emberekkel. Már ha ezt kérhetem tőled egyáltalán. Háborúval nem fogod megmenteni világodat. –
- Most nem akarok a háborúról vitatkozni veled. Engem csak te érdekelsz. -
- Biztosan találkozol majd egy hozzád illő elf hajadonnal, aki majd elnyeri a szívedet. Felejts el engem. Nekem itt van a családom. –
- És ha mégsem lakik itt, akit keresel? Mihez kezdesz akkor?-
- Ugyan már, felismerem a saját otthonom. –
- Te tudod. Csak, nehogy csalódás érjen. Ég legyen veled. Én mindig szeretni foglak. -  Nuada átkarolta a derekát és magához húzta, majd megcsókolta. Evelin most viszonozta csókját. Úgy érezte ez az utolsó alkalom, hogy láthatja. Még egyszer utoljára érezni akarta a férfi ölelését.
Nuada örült, hogy Evelin ilyen szenvedéllyel visszacsókolja, aztán hirtelen elengedte.
- Most menj, nehogy a férjed meglásson minket így ölelkezve. Sok szerencsét! Ezzel távozott. Evelin hosszasan nézett utána még a férfi el nem tűnt a szemközti utcasarkon.
Evelin becsöngetett a kapun. Felgyulladtak a lámpák, és egy ismeretlen férfi lépett ki az ajtón.
- Ki az? Mit akar ilyen későn?-
- Maga meg kicsoda?- kérdezte meglepve a lány? - A férjem itthon van?-
- Miről zagyvál itt? Nem ismerem a férjét. -
- Akkor meg, ki engedte be a lakásomba?-
- Mi az, hogy a lakásomba? Ez az én házam. Tűnjön el innen, vagy hívom a rendőrséget! – a férfi mérgesen becsapta az ajtót.
Evelin ismét becsöngetett. Odabentről veszekedés zaja hallatszott ki. Ekkor ismét kitárult az ajtó, és egy ismeretlen nő lépett ki. Odament a kapuhoz.
- Mi az, a férjem már a lotyóit is idehívja? Na, ide figyelj, kis-anyám, ha nem tűnsz el innen, én kikaparom a szemed!- nézett dühösen a nő.
- Várjon, azt hiszem, itt valami tévedés történt. - szólt szelíden a lány.
- Miféle tévedés?-
- Én nem a maga urát keresem. - Ezzel bemutatkozott. – Nem ismerős magának ez a név? Nem lakott itt valamikor ez a férfi a gyerekeivel? Talán maguk megvehették tőlük ezt a házat, még én távol voltam. –
Az asszony úgy nézett ki, lecsillapodott.
- Nem, sosem hallottam ezt a nevet. Ez a telek mindig is a nagyapám birtoka volt. Tehát nincs előző tulaj. Biztos, hogy jó házszámot nézett? Lehet, a sötétben eltévesztette. -
- Nem tévedtem el. - nézett keserűen maga elé Evelin.
- Ezt a házat kerestem. Ne haragudjon, hogy felébresztettem magukat. Bocsásson meg. Jó éjt! – ezzel távozott.
Nuada messziről figyelte a jelenetet. Azonnal megértette, mi történt. Ez nem a lány világa. Örült, hogy visszakaphatja Evelint, másrészt sajnálta a lányt. Tudta, milyen fájdalmas lehet a felismerés Evelinnek.
A lány magába roskadva haladt a járdán. Céltalanul bóklászott, szinte észre sem vette és kilépett az útra. Éles fényszóró vakította el, aztán hirtelen valaki félrerántotta.
Egy autó húzott el mellette.
- Megőrültél? Majdnem elütött az az autó. - kiabált vele Nuada.
Evelin remegve nézett fel, majd pofonvágta a férfit.
- Gyűlöllek! Miattad veszítettem el mindent. –   Újabb pofont eresztett meg. Nuada nem védekezett, hagyta, hogy a lány kitombolja magát. Evelin végül abbahagyta az ütlegelést, és könnyeket potyogtatva roskadt össze. Nuada vigasztalóan karolta át.
- Sírd csak ki magad a vállamon, nyugodtan. –
Pár percig ott zokogott a lány a vállain, aztán lassan lecsillapodott. Majd fáradtan összeesett. Nuada a karjaiba kapta és elhagyta a várost. Tábortüzet gyújtott, majd betakarta a kimerült lányt. Ettől tartott, hogy a lány újabb sokkot fog kapni, ha szembesül az igazsággal. Most már biztos, hogy végleg elveszítette a családját.
Nuada tudta, pár napig nagyon türelmesnek kell lennie vele, még teljesen rendbe jön lelkileg. Másnap hagyta, hogy Evelin kipihenhesse magát. Nem ébresztette fel. Gondolta, az alvás majd elősegíti gyógyulását. Evelin sokáig aludt. Nuada beszerzett pár gyümölcsöt. Elővette tőrét és hámozni kezdte őket.
Már dél körül lehetett, mikor Evelin magához tért. Körbenézett kábán, majd tekintete megállapodott a férfin. Nuada valamit kevergetett egy pohárban.
- Mi történt? Hol vagyunk?- Csak halványan emlékezett az estére.
- Letáboroztunk. Sokkot kaptál, mikor rájöttél, hogy ez nem a te világod. Majdnem elütött egy autó. Én rántottalak félre, aztán nekem estél, felpofoztál. Meg is érdemeltem. Remélem, egyszer megbocsájtod, amit ellened elkövettem! – sóhajtott fel Nuada.
Evelin könnyekkel küszködött.
- Sosem láthatom többé őket. Hogy élem ezt túl? –
- Először is idd ezt meg!- nyújtott át egy poharat a férfi a nőnek.
- Mi ez?-
- Csak gyümölcslé. Szükséged van most vitaminokra, hogy rendbe jöjj. -
Evelin lassan elkortyolgatta, amit a férfi készített.
-  Köszönöm. - sóhajtott fel és letörölte könnyeit. Kérlek, ne haragudj, amiért úgy neked estem!-
- Megérdemeltem. Inkább én kérek tőled bocsánatot. -
Nuada örült, hogy valamivel jobban van a lány és már szót érthet vele. egy két nap és Evelin rendbe jön.
A lány csendesen ücsörgött és a leégett fahasábokat szemlélte.
- Van már ötleted, mihez kezdesz ezután? – kérdezte a férfi.
- Fogalmam sincs. Senkim sincs ebben a világban. Őszintén szólva, még csak nem is létezem, hivatalosan. –
- De, egy valakid már van. Itt vagyok én neked. Rám mindig számíthatsz! Gyere velem! Lehetne egy új otthonod. -
- Nem akarok a terhedre lenni. Csak kolonc lennék a nyakadon. –
- Hogy mondhatsz ilyet? Semmi mást nem szeretnék jobban, mint hogy velem légy. -
- Ez ostobaság. Te harcos vagy és király. Én meg csak egy gyenge nő, aki nem találja a helyét a világban, akire állandóan vigyáznod kell. Neked terveid vannak, én meg csak feltartanálak. –
- Elég! Velem jössz és kész! Ne vitatkozz! Most nem foglak magadra hagyni. A terveim meg ráérnek. – Nuada átkarolta a lányt. - Most nem vagy abban az állapotban, hogy egyedül bóklássz. Először is megkeressük az átjárót, majd visszahívjuk Fafhnét, hogy hazavigyen bennünket. Meglátod minden rendbe fog jönni. Hamar jobban leszel.
Így is tettek. A terv szerint megkeresték az átjárót és a túloldalon Nuada ismét szólította barátját. Fafhne meglepődve szállt le előttük.
„Máris végeztetek? Megtalálta a lány, amit keresett?” Kérdezte Nuadát.
„Nem egészen azt találta, amire számított. Sajnos Evelin nincs túl jó állapotban. Segítesz nekünk ismét? Szeretnénk minél előbb hazatérni, de most igazi otthonunkba. Eltudnál vinni minket az Amerikai Földrészre?”
„Persze. Pattanjatok fel!” Ismét megjelent a varázslatos nyereg. Nuada felsegítette a lányt majd bekötözte, aztán ő is nyeregbe szállt. A sárkány útnak indult.
Evelin csöndesen figyelte az alatta elsuhanó tájat. Nem igen izgatta most a látvány.
„Túl csendesek vagytok. Mi történt?”
„Evelin elvesztette családját.”
„Sajnálom. Tragikus baleset?”
„Nem. Miattam történt.” Felelte gondolatban, keserűen Nuada.
„Ó. Ezt nem tudtam. Azt hiszem akkor most nagyon haragszik rád. Mégis veled tart?”
„Igen. Nincs más választása. Nem fogom most magára hagyni ilyen állapotban.”
„Remélem, egyszer megbocsájt neked. Olyan kedves teremtést volt, mikor először megismertem.”
„Rendbe fog jönni, ezt érzem. Csak, idő kérdése.”
„Időd az van bőven.”
„Az van. És mellette leszek, amíg csak élek.”
„Ennek örülök.” Válaszolta Fafhne.
„Evelin. Bíznod kell Nuadában!” Hallotta a lány a sárkány gondolatait a fejében.
„Tudom, mennyire szenvedsz most, de a sebek előbb vagy utóbb begyógyulnak.
Egy új élet vár most rád. Ne engedd el, ragadd meg a pillanatot. Meglátod, még boldog lehetsz.”
- Sosem fogom elfelejteni a gyerekeimet. Nélkülük üres az életem. -
„Most még így érzel. De ha újból családot alapítanál…”
- Nem. Még egyszer nem viselném el, ha őket is el kellene veszítenem. –
„Mért kellene?”
- A sors kegyetlen. -
„Ez így, nem igaz. Mi irányítjuk a sorsunkat. Mindig van választási lehetőség.”
- Nekem nem volt. –
„Szerintem, csak nem ismered fel a lehetőséget. Gondolkozzál el a történteken! Rajtad áll a sorsod. Ennyi, amit tanácsolhatok.”
Evelin és Nuada között szinte érezni lehetett a feszültséget. Csendben szemlélték a tájat és mélyen elgondolkoztak. Két napig utaztak. Néha egy-egy kis szigetnél leszálltak pihenőre. És végül megérkeztek. Elbúcsúztak Fafhnétől, majd tovább folytatták az utazást. Nuada előrelátóan gondoskodott lovairól. Mikor otthagyták a faluban a lovakat utasításokat adott ki, hová szállítsák az állatokat. Felkeresték azt a falut ahová lovait szállíttatta és ismét egy idős házaspárnál szálltak meg. Másnap a férfi felkereste a falu piacát, vásárolni akart ezt-azt, meg találkozója volt valakivel, addig a lányt az öregekre bízta. A küldönc híreket hozott neki a királyi tanácstól. Sietnie kellene haza fontos ügyekben.
Evelin segített az öregeknek a házi munkában, s mikor végzett magára kapta köpenyét és kisétált az udvarra. Gondolta sétál egyet és kiszellőzteti fejét. Még mindig borzasztóan érezte magát ezért szüksége volt friss levegőre. Szemébe húzta a kapucnit és elindult a poros úton találomra. Sokáig gyalogolt. Kiért a falu határába. Már arra gondolt visszafordul, mikor pityergésre figyelt fel a távolból. Nem messze egy szakadékot pillantott meg. Valószínűleg az esőzéstől valamiféle vízmosás keletkezett az utat keresztezve, és ezt kiszárította a forró napsütés, és hirtelen beszakadt. Onnan jött a pityergés. Óvatosan megközelítette a szakadékot és lepillantott. Egy maszatos furcsa fajú gyermek pityergett odalent. Hirtelen az jutott eszébe, mi lenne, ha az ő gyermekeit érte volna ilyen baleset. Elszorult a szíve, úgy érezte, muszáj segítenie ennek a bajbajutott gyermeknek. Lekiabált, hogy megnyugtassa a gyermeket, de az nem értette az általa használt nyelvezetet. Tovább siránkozott. Evelin óvatosan ereszkedni kezdett lefelé.
Nuada eközben visszaérkezett az öregekhez. Mikor megtudta, hogy a lányt senki sem látta órák óta, azonnal a keresésére indult. Kérdezősködött a járókelőktől és a leírásból azonnal tudta merrefelé keresse.
Evelin végre leérkezett a szakadék aljára. Ott gubbasztott a gyermek. Csupa piszok és horzsolás volt. Mikor a gyermek megpillantotta az embernőt sikítozni kezdett. Azt hitte a lány majd megtámadja. Evelin próbálta lecsillapítania, mutogatni kezdett neki felfelé. Aztán valahogy a gyermek megértette mit akar, és mászni kezdett a meredek falakon. A lány alulról segítette. Ekkor a poros fal omladozni kezdett. A gyermeknek ép csak sikerült kimásznia. A lány is utána akart mászni, de állandóan visszacsúszott. Semmiben sem tudott megkapaszkodni. A gyermek valamit lekiáltott neki és elrohant. Evelin döbbenten nézte, ahogy az a gyermek cserben hagyta. Nem ezt várta azok után, hogy segítette neki. 
Nuada közeledett a falu határához, mikor egy riadt mutáns gyermeket pillantott meg. A gyermek egyenesen hozzá rohant. A férfi segítségét kérte, mert valaki bennragadt a kiszáradt vízmosásban. Nuada azonnal felismerte a leírásból a lányt.
Evelin többszöri próbálkozás után se járt sikerrel. Állandóan visszacsúszott. Még egyszer megpróbálta, nem adja fel. Elrugaszkodott és már majdnem sikerrel járt, ekkor ismét málladozni kezdett a fal és ő lefelé kezdett el csúszni. Próbált valamiféle kapaszkodót keresni, de hiába. Szétporladt keze alatt minden. Már majdnem visszacsúszott, mikor, valaki megragadta kezét és felhúzta.
A lány meglepve pillantott Nuadára.
- Köszönöm!- nyögte ki lihegve, mert igencsak kimerült a sok próbálkozástól.
- Te meg mi az ördögöt művelsz itt? Mégis ezt, hogy képzelted?- támadt rá mérgesen a férfi.
- Én csak, segíteni akartam egy bajbajutott gyermeken. -
- Nem kellett volna leereszkedned. Hívhattál volna segítséget máshonnan. Nem volt értelme az életed kockáztatásának. -
- Mégis, kinek szóltam volna? Szerinted, ki hitt volna egy embernőnek?-
- Itt vagyok én. Bennem bízhatsz. -
- Te távol voltál. Hol kereshettelek volna hirtelen?-
- Jó, igazad van. Mennyünk. Csak ne csinálj ilyet még egyszer. Rendben?-
- Semmit sem ígérhetek előre. –
- Csak annyit ígérj meg legalább, hogy vigyázol magadra.
- Oké, nem áll szándékomban elpatkolni. -
- Remek. Akkor mehetünk?-
Evelin megmosakodott, összeszedték cuccaikat, elbúcsúztak az öregektől, majd útra keltek.
Hosszú út előtt álltak. Már órák óta lovagoltak. Nuada azon gondolkozott, vajon a lánynak most ép mi járhat a fejében. Miért segített, annak az ismeretlen gyermeknek? Evelin már sokkal jobban volt, talán túltette magát a sokkon, de most meg mindenkinek segíteni akar úton-útfélen. Az előbb is amint ellovagoltak egy koldus mellett, a lány visszafordította lovát és kisegítette az öreget étellel.  Vad idegeneknek adakozik. Pedig még csak nem is a lány fajához tartoznak. Ahelyett, hogy viszolyogna tőlük, barátságosan közelít feléjük. Pedig tudja, hogy veszélyes, amit művel, mert sokan gyűlölik az embereket.
Egyik éjszaka a távolban tábortüzet pillantottak meg. Óvatosan kifürkészték kik lehetnek ott. Még szerencse, hogy nem lovagoltak rögtön oda hozzájuk, ugyanis banditák volta. Evelin két foglyot pillantott meg, akiket kikötöztek a fákhoz. A banditák a megszerzett zsákmányt turkálgatták.
- Nuada, mi folyik ott?- kérdezte halkan a lány.
- Banditák. Azon tanakodnak, mennyi váltságdíjat kérjenek a foglyok rokonságától. -
- Segítenünk kellene azokon a szerencsétleneken. –
- Nem. Túl sok a bandita. Nem tehetem kockára az életedet. –
- De te kiváló harcos vagy. Neked meg se kottyan ekkora túlerő. –hízelgett a férfinak.
- Tudom, hogy simán legyőzöd őket. –
- Azt hittem, utálod az erőszakot. –
- Azt igen, de most ezek lények veszélyben vannak. Segítségre van szükségük. Kérlek!- könyörgött a férfinek.
- Ez nem te vagy, te sosem gyilkolnál. -
- Lehet, de ez most más helyzet. Talán nincs is szükség gyilkosságra. Valahogy oda kellene lopakodni és észrevétlenül elengedni a foglyokat. -
- Ez lehetetlen. A harc elkerülhetetlen lenne. –
- Csak kifogásokat keresel. Nem kell gyámkodnod felettem, tudok vigyázni magamra.
- Vettem észre mennyire. Mostanában állandóan nekem kell téged kihúzni a bajból. -
- Ha nem vagy hajlandó segíteni, akkor egymagam teszem meg. – nézett elszántan Evelin.
- Na, jó. Lássuk, mit tehetek. – adta fel végül Nuada a vitatkozást.
A férfi felmérte a helyzetet, majd gyorsan megtervezte mik a lehetőségeik.
Megbeszélte Evelinnel mit kell tennie. A lány a foglyok felé lopakodott. Nuada előkapta fegyvereit és támadásba lendült. Azonnal zűrzavar keletkezett a táborban. A banditák meglepve érte ez a hirtelen támadás. Alig maradt idejük fegyvereiket összeszedni. Nuada úgy mozgott közöttük, mint a forgószél. A lomha izomkötegeknek esélyük sem volt a fürge elffel szemben. Nuada hamar levágta összes ellenfelét. Evelin eloldozta a foglyokat, akik hálásan köszönték meg a segítségüket. A lány undorodva nézett szét a véres csatatéren, majd sarkon fordult és távozni készült.
- Én figyelmeztettelek, hogy nem lesz szép látvány. Tudtam, hogy rosszul leszel a mészárlástól. –
- Menjünk, nincs kedvem erről beszélni. –
- Jó. Keresünk egy megfelelő táborhelyet éjszakára. –
Nuada hosszasan nézte az előtte lovagló nőt. Evelin nagyon csendes mostanában. Ki kellene valamit találnia, hogy jobb kedvre derítse. Az éjszakát megint csak egy erdőben töltötték. A telihold fénye bevilágította táborhelyüket. Megfürödtek a közeli patakban, majd lepihentek. Nuada betakarta a fáradt lányt, aki rögtön mély álomba zuhant, majd ő is mellébújt. Átkarolta és gyengéden megpuszilta az arcát.
- Jó éjt, kedves. – végigsimított a lány hosszú selymes haján.
Ahogy így átölelve tartotta karjai között a lányt, testét elöntötte a forróság. A vágy egyre jobban kínozta. Már nem bírja sokáig türtőztetni magát. Ha Evelin még mindig tiltakozik, kénytelen lesz külön aludni tőle, mielőtt még olyat tenne, amit később megbánna.
Másnap ismét betértek egy faluba. Megszálltak egy fogadóban. Aznap éjjel a férfi a kanapén pihent. Evelin furcsállta, hogy most nem bújik hozzá. Meg is kérdezte mi baja, de Nuada simán lepattintotta magáról, valami ürüggyel. A fegyvereit élezi, meg, hogy fáj a háta a puha párnáktól, stb.… Nuada persze nem akarta nyíltan a lány szemébe mondani, hogy már annyira kívánja, hogy nem bírná türtőztetni magát, ha mellé kellene feküdnie. Másnap Nuada a lányt mindenhová elkísérte.
Felkeresték a helyi piacot, mert Evelin szeretne egy kicsit körülnézni. Evelint már kezdte zavarni, hogy a férfi mindenhová kísérgeti.
- Mért csinálod ezt velem?-
- Mégis mit?-
- Állandóan kísérgetsz, mintha a foglyod lennék. –
- Hogy mondhatsz ilyet? Tudod, hogy nem vagy a foglyom. Én csak szeretnélek megvédeni. –
- Mégis, mitől?  Semmi bajom sem lesz. –
- Ezt már máskor is hallottam. Állandóan bajba kerülsz mostanában. -
- Tudom, hogy féltesz, de ettől még nekem is jár egy kis szabadság. Kérlek! Legalább had sétáljak itt a piacon egyedül. Majd találkozunk a fogadóban. –
Nuada elszégyellte magát. Igaza van Evelinnek. Szinte megfolytja vele, ha állandóan nyakában liheg.
- Na jó, kapsz fél órát. de aztán le nem veszem rólad a szemem. - cukkolta.
Evelin egész megkönnyebbült, hogy Nuada nem vitatkozik vele.
Mikor a férfi távozott érdeklődve bóklászott az árusok között. Egyszer csak éles harangkongásra figyelt fel. A jónép rohangálni kezdett és hamarosan vizes vödrökkel a kezükben rohantak az egyik ház felé. Evelin követte őket, mi történhetett.
Az egyik emeletes házból dőlt ki a füst. Odakint két furcsa alak siránkozott. Egy férfi és egy asszony. A falusiak vízzel locsolták a környező falakat, nehogy tovább terjedjen a tűz. A férfi szorosan ölelte az asszonyt, akin látni lehetett, hogy be akar rohanni az égő épületbe, de az ura visszatartja. A nő kezében egy rongybaba volt.
Evelin azonnal megértette, hogy egy gyermek van odabent a lángoló épületben. Gyorsan cselekedni kellene. Elállta az egyik vízhordó útját. Magára öntötte a dézsa vizet, orrát és száját bekötötte egy vizes ronggyal és berohant a tüzes épületbe.
Odabent szerencsére még a lángok nem harapóztak el. Viszont a füsttől alig látott. Odafentről az emeletről gyereksírás hallatszott. Felrohant a lépcsőn, ekkor a tűz tombolni kezdett a földszinten. Valószínűleg ott gyulladt ki először. Ez szerencse, mert a gyermek ezek szerint még nem sérült meg. Sorba nézte át a szobákat, végül megtalálta a gyermeket. Még csecsemő lehetett. Habár igen furcsán nézett ki. kikapta a babát a bölcsőből, ekkor az ajtó lángolni kezdett. Arra már nem hagyhatja el a házat. Más menekülési útvonalat kell keresnie.
E-közben Nuada is felfigyelt a harangozásra. Tudta, ez csak egyet jelenthet, valahol tűz ütött ki. És ismerve a lányt, ahol a baj, ő ott terem. Azonnal kirohant a fogadóból és tömeget követve hamarosan rá is bukkant az égő épületre. Az ott tartózkodóktól megtudta, hogy egy köpenyes nő berohant az épületbe, mielőtt még a lángok erőre kaptak volna. valószínűleg a nő bent égett a gyermekkel, mert még senki sem látta távozni. A bejárat megközelíthetetlen a pokoli lángoktól. Nuada szíve összeszorult a hangzottaktól. Csak állt és bámulta a lángoló épületet. Eszébe jutott az ifjúság barlangjánál történt álma. Az égő épület, ahogy a lány eltakarja szemét mikor felcsaptak a lángok.  Az nem lehet, hogy így veszítse el. Értelmetlen lenne a halála.
Evelin kitörte az ablakot, ekkor a lángok még beljebb hatoltak. Gyorsan kimászott az ablakon és tovább kapaszkodva, egyik kezében a csecsemő, másikkal a közeli ereszt markolva nézett lefelé. És ekkor megpillantott egy ismerős alakot a tömegben.
Nuada miközben tekintetével az égő épületet fürkészte, hirtelen megpillantotta a lányt, ahogy ott csüngött az egyik ablakpárkányon. Szívéről nagy kő esett le. Még él, hála a teremtőnek.
- Evelin, ugorj!- Kiáltott fel – Majd, én, elkaplak.
- Először a gyermek. Figyelj!- Ezzel elengedte a csecsemőt.
Nuada sikerrel elkapta a csecsemőt és átadta szüleinek, akik boldogan ölelték magukhoz. Ezután a férfi intett a lánynak. Evelin elrugaszkodott, és a férfi karjaiban landolt.
Nuada talpra állította, majd hirtelen magához rántotta. Átölelte és össze-vissza csókolgatta. Evelin majd el olvadt a férfi csókjaitól. Testét elöntötte a forróság, aztán hirtelen hideg zuhanyként érte mikor a férfi elengedte. Nuada körbeforgatta, alaposan szemügyre vette.
- Mutasd magad! Megsérültél valahol?-
- Semmi bajom. – válaszolta a lány, aki csupa korom volt, de más baja nem esett.
Nuadát ekkor elöntötte a méreg.
– Hogy tehettél ekkor ostobaságot? Meg is hallhattál volna. Már azt hittem bent égtél. - kiabált a lánnyal. Megtiltom, hogy még egyszer kockára tedd az életed! Semmi hősködés! Világos?-
– De, jól vagyok, és sikerült kihozni azt a csecsemőt is épségben. – szeppent meg a lány.
- Engem nem érdekelnek mások bajai! Csak is egyedül te. Majdnem meghaltál. Mostantól, egy tapodtat sem mozdulok mellőled. Ha kell, egész nap a kezedet fogom, amíg észhez nem térsz. És nem tűrök ellenvetést. – dühöngött Nuada.
- Ezt nem teheted meg velem!-
- De igen. Bármire hajlandó vagyok, csak hogy megvédjelek. Még akár saját magadtól is. -
Ekkor félbeszakította veszekedésüket a házaspár. Köszönetet akartak mondani a gyermekük megmentőjének. De amikor megpillantották a lány arcát, teljesen ledöbbentek. Ez egy embernő, országuk ellensége. Ez meg, hogy lehet? Pont ő a gyermekük megmentője? Ezt sosem gondolták volna egy emberről. Félénken köszönték meg a segítséget. Nuada fordított. Evelin örült, hogy segíthetett.
- Nuada, kérhetek tőled valamit? – kérdezte a lány.
- Mit szeretnél?- kérdezte, most már higgadtabban a férfi.
- Látod, ezek a szerencsétlenek elvesztették mindenüket a tűzvészben. Most, hogy fogják felnevelni a kicsit? Nem tudnál valamit tenni értük? Te uralkodó vagy. Bármit megtehetsz. Mi lenne, ha a nevükre íratnál valami kisebb házat, ahol újrakezdhetnék életüket. Legfeljebb, ha összeszedték magukat valamennyire, részletekben kifizethetik a kölcsönt. –
Nuada kissé ledöbbent a kéréstől. Ez egyszerűen hihetetlen. Még ezek után is segíteni akar másokon. Itt az ideje, hogy végre tegyen valamit, mert a lány sosem fog magától észhez térni.
- Komolyan hihetetlen vagy. Majdnem meghaltál, téged meg csak az érdekel, mi lesz ezzel a családdal. Na, jó, ahogy akarod! Segítek rajtuk. De a fogadóban alaposan el kell beszélgetnünk az itt történtekről. -
- Köszönöm. –
Nuada váltott pár szót a házaspárral, akik leborultak előtte, mikor megtudták kicsoda és hálálkodva mondtak köszönetet. Ezután Nuada és Evelin a fogadóba siettek.
Nuada azonnal fürdőt rendelt a lánynak. Evelin alaposan kiáztatta magát. Megtörölközött, felvette azt a fehér pántos selyem tunikát, amit a férfitől kapott, majd kibontott hajjal megállt a nappaliban a tükör előtt. Nuada eközben bevonult fürödni. Evelin kissé meglepődött, mert a férfi azt mondta neki beszélni akar vele a fogadóban a történtekről. Ehelyett most csendben elvonult fürdeni. Vajon mi ütött belé? Azt hitte, majd jól leszidja megint.
Nuada elmerült a habokban. Folyamatosan a lány járt az eszében. Itt az ideje, hogy az övé legyen, mielőtt még a lány végzetes ostobaságot követ el. Magában mosolygott. A lány nem is sejti, hogy mire készül. Nyugodtan tollászkodik a tükör előtt, miközben a férfi, a legszebb éjszakát készül eltölteni vele.  Ahogy fürdés közben a plafont bámulta, megszédült és egy látomás bontakozott ki szemei előtt. Furcsa betűk kezdtek kavarogni a levegőben és egy ismerős szöveg jelent meg:
„ Harcos, tedd le fegyvereidet, és tiszta szívvel lépj tovább!
A Tűz mely benned ég, mindent felemészt.
Űzd el haragod, s a lányt megkaphatod.
Ha nem teszed, kedvesed elveszted.”
Ezután a szöveg szertefoszlott a semmibe. Ezt akkor olvasta először, amikor rátalált az ifjúság forrásának barlangjára. Vajon most mért jelent meg előtte újból? Valamit üzenni akar neki ezzel? Talán amire készül, összefüggésben lehet a szöveggel? Tegye le fegyvereit. De hát egyszer már megtette, ott a barlangnál. A tűz mely benned ég, mindent elemészt. Ez kétértelmű. Valószínűleg a szerelemre céloz, vagy esetleg másra? A háború. Igen, ez lehet a gond! Döbbent meg. Űzd el haragod! A gyűlölete az emberek iránt. Ha nem teszed, a lányt elvesztheted. Igen, ebben az utolsó mondatban benne van minden. Most értette meg, annak idején mit üzent neki a barlang. Az emberek iránti gyűlölete pusztulást hoz az egész világra, és önmagára is. És végül a lányt is elveszítheti, ha nem fejezi be a háborút. Most már tisztában van vele, mit kell tennie, ki kell irtania minden gyűlöletet a szívéből és akkor végre boldog lehet Evelinnel.
Evelin kiengedett hosszú hajjal állt a tükör előtt. A fésű megint csak belegabalyodott hajába. Mérgesen ráncigálta.
- Nyugi, majd én segítek. – fogta meg kezét hátulról a férfi.
- Azt hiszem, ebben van már ép elég gyakorlatom. - Mosolygott ravaszkásan.
- Beszélnünk kell az elmúlt időszakban történtekről. - Kezdte Nuada, miközben rendbe szedte a lány haját.
Evelin halkan felsóhajtott.
- Pedig már azt hittem, megúszom a fejmosást. –
- Ez nem ilyen egyszerű. Tudod, hogy nagyon megrémültem, mikor megtudtam, hogy bent vagy az égő épületben? Meghalhattál volna. Nézd, én már nem bírom tovább, ezt az állandó rettegést az életedért. Nap-mint nap azt látom, miként sodródsz életveszélyes helyzetekbe. Nem mentheted meg az egész világot! Elvégre te is csak egy halandó ember vagy. Azt hiszem, tennem kell valamit, hogy ne kövess el több ilyen ostobaságot. – ekkor letette a fésűt.
Evelin meglepődve fordult meg.
- Mégis, mit akarsz tenni? Nem kötözhetsz meg. –
De ahogy a férfi szemébe nézett, rájött mekkorát hibázott, hogy közel engedte magához.
- Bizonyos értelemben, igen, magamhoz foglak láncolni. Örökre. –
- Ezt meg, hogy érted?-
- Már sosem akarod befejezni ezt az önpusztítást? Tudom, hogy fájdalmasan érintett a gyerekeid elvesztése, de talán, ha lesznek közös gyermekeink, megbékélsz. –
- Miféle közös gyerekek? Sosem volt köztünk testi kapcsolat. -
- Még nem. – Ezzel magához húzta és finoman megcsókolta. Nekidöntötte a tükrös asztalnak.
Evelint ismét elöntötte a forróság. Élvezte a férfi csókját, mégis tiltakozni akart, el akart menekülni, de az asztal feltartóztatta. Nuada jobb keze lefelé vándorolt és megállapodott a lány hasán.
- Ha terhes leszel, majd meggondolod, hogy kockáztasd e gyermekünk életét. Ezután már kettőtökért leszel felelős. Kétszeresen meg kell fontolnod, hogy mibe avatkozol bele. - 
- Ezt nem teheted meg velem. Megígérted, hogy nem erőszakoskodsz. -
- Nem lesz itt semmiféle erőszak. – mosolygott Nuada és újra megcsókolta.
Evelint teljesen levette lábáról csókjaival a férfi. Úgy érezte kicsúszik lába alól a talaj, és jól is érezte, mert Nuada felkapta és a franciaágyra fektette. Kezei felfedezőútra indult. Evelin ismét tiltakozni akart, de Nuada finoman lefogta, - Tudom, hogy félsz az első alkalomtól, de hidd el, nem lesz semmi baj. Csak engedd, hogy szeresselek! Óvatos leszek, megígérem. - majd csókolgatni kezdte nyakát. Evelin halkan felnyögött. A férfi érintései felborzolták érzékszerveit. Nuada egyetlen rántással megszabadította a lányt fehér hálóruhájától. Majd kezei lefelé vándoroltak, a csipkés bugyiig, amitől szintén megszabadította a lányt. Majd ő is ledobta fekete tunikáját. Teljesen meztelenül feküdtek egymáson. Gyengéden simogatta a lány testét. Majd csókjai egyre lejjebb vándoroltak. Nyelvével finoman cirógatta a lány combjait még Evelin magától teljesen meg nem nyílt előtte. Csókjai megérintették a lány legérzékenyebb pontját. Evelint testét pillanatok alatt elöntötte a forróság. A vágy egész testét átjárta. Hihetetlenül jól csókolta férfi. Végül a lány minden ellenállása megszűnt, szinte ösztönösen reagált minden egyes érintésre. Érezte amint a férfi kezei egyre feljebb tolják combjait. Nuada tudta, most már az övé lehet Evelin. Annyira gyengéd volt vele amennyire csak lehetett.
Evelin éles fájdalmat érzett, mikor a férfi belé hatolt. Hirtelen összerezzent, ekkor Nuada abbahagyta egy pillanatra. Ő is érzékelte a lány görcsös összehúzódását. Neki is kissé fájdalmat okozott.
- Nyugi lazíts!- suttogta a fülébe, miközben ajkuk összeért. Csókjával próbálta enyhíteni a lány fájdalmát.
Picit várt, majd mélyen a lány szemébe nézett.
- Már jobban érzed magad? Folytathatom?-
Evelin bólintott, ekkor a férfi lassan megmozdult…
Nuada aznap éjjel gyengéden szeretkezett vele. Tudta, ez az első alkalom a lánynak, mióta megmártózott abban a gyógyító tóban, ezért nem akart neki fájdalmat okozni. Visszafogta tüzes természetét. A csúcsponton Nuada szenvedélyesen megcsókolta és szinte egyszerre nyögtek fel.

Evelin kimerülve feküdt a karjaiban. A férfi szerelmesen nézte a karjában bóbiskoló nőt.„Milyen gyönyörű és most már, csak az enyém. Sosem fogom másnak átengedni. Ha valaki, egy ujjal is hozzáér, én megölöm.”- merengett Nuada.  „ Állj, ez így nem ok! Már is féltékenykedem. Ez mindig a kapcsolat végéhez vezet. Nem fojthatom meg azzal, hogy folyton a nyakában lihegek. A végén még elrémiszteném. Ó, Evelin, ha tudnád, mennyire féltékeny vagyok, ha csak arra gondolok, hogy egyszer más ölelt. De ez már a múlt. Szerencsémre!” A lány ekkor kinyitotta szemeit és szerelmesen nézett rá.
- Sosem hittem volna, hogy az első alkalom ilyen fantasztikus is lehet. – csókolta meg a férfit.
Nuada megkönnyebbülten vonta a karjaiba.
- Nagyon szeretlek. És azt akartam, hogy ezt az első együttlétet te is ugyanúgy élvezd, mint én. Nagyon fájt? Ne haragudj, de finomabban ezt nem lehetett. -
- Csak egy pillanatra az elején, aztán elmúlt a fájdalom. És már csak, azt akartam, hogy tied lehessek. Nem tudom mikor történt, de beléd szerettem. Tiszta szívből szeretlek Nuada Silverlance. –
- Ennek örülök. Ugye most már velem maradsz és vigyázol magatokra?-
- Megígérem. De még ne beszélj többes számról. –
- Én bízom benne, hogy sikerrel jártunk, hisz tökéletesen egészségesek vagyunk mindketten. -
- Ez nem csak ezen múlik, de gondolom ezzel tisztában vagy. –
- Persze, de ha nem is jön össze elsőre, lesz még ép elég alkalmunk megismételni. - vigyorgott a férfi.
Evelin szorosa hozzásimult a férfihez. – Máris akarod?- kérdezte türelmetlenül.
- Szeretném, de azt hiszem, kicsit pihenned kellene. Majd ha rendbe jön ez az apró sérülésed. – ezzel a lepedőn lévő vörös foltra mutatott.
- Ti emberek sokkal sérülékenyebbek vagytok, mint mi elfek. Nem szeretnék még nagyobb fájdalmat okozni. Előbb gyógyulj fel. Pár napot még itt töltünk a fogadóban, amíg rendbe jössz. Azután sok mindenre megtaníthatlak. Akár a szerelem területén is. Meglátod, mellettem sosem fogsz unatkozni. – Ezzel finom csókot nyomott a lány ajkaira, majd gyengéden lefejtette magáról. Evelin csalódottan vette tudomásul, bárhogy is kívánja a férfit, az most türtőzteti magát. Felült, hogy vegyen egy friss fürdőt, de ekkor ismét fájdalmat érzett a hasában, és kissé vérezni kezdett.
- Látod, erről beszéltem. Várj, majd én segítek! Majd együtt megfürdünk. A vizet már jó előre elkészítettem. - Ezzel Nuada ölbe kapta a lányt és a fürdőszobába sietett vele.

Pár nap múlva összeszedték cuccaikat és elhagyták a falut. Útjuk során a lány teljesen normálisan viselkedett. Nuada boldogan nyugtázta magában, hogy Evelin végre észhez tért. Úgy látszik a szerelem helyrehozta lelkivilágát. Jól döntött, a lánynak szüksége volt egy új kapcsolatra, hogy végre lenyugodjon zaklatott lelke.
Két hétig utaztak mire végre hazaérkeztek. Nuada azonnal felkereste húgát, hogy elmesélje útjukat.
- Örülök, hogy végre haza tértetek. Ahogy látom, egész jól kibékültetek. –Nuala a kezét nyújtotta a lánynak, aki mit sem sejtve viszonozta a kézfogást. Nuala azonnal ledöbbent.
- Te és a bátyám? Ilyen gyorsan összejöttetek? Azt tudtam, hogy a bátyám szerelmes beléd, de te még nem voltál erre felkészülve. –
- Útközben jobban megismertük egymást. És rájöttem, hogy Nuada nem is annyira kőszívű, mint amilyennek mutatja kívülről magát.  Azt nem tudom mikor történt, de teljesen belehabarodtam. –
- Sokat tanultam tőle. Megtanultam tisztelni az életet, és rájöttem, milyen önző módon viselkedtem. Csakis saját haragomra koncentráltam, a bosszú teljesen elvakított. De Evelin felnyitotta szemem. Azt hiszem, benne megtaláltam mindazt a nyugalmat, amire egész életemben vártam. - szólt közbe Nuada.
- És én is sokat tanultam a bátyádtól. - Mosolygott a lány, majd hirtelen elfehéredett és megtántorodott. Nuada elkapta mielőtt még összeesett volna.
- Gyere, ülj ide!- ezzel leültette Evelint egy padra. - Mi a baj kedvesem? – kérdezte ijedten.
- Nem érzem jól magam. Szédülök és olyan hányingerem is van. –
- Csak nem?- mosolyodott el a férfi és kezét a lány hasára tapasztotta.– Te állapotos vagy. – és ezzel megcsókolta boldogan.
- Ilyen hamar? Ez lehetetlen. – nézett fel a lány.
- Miért ne? Elvégre már két hete együtt vagyunk. –
- Akkor is ez korai. -
- Úgy néz ki, az első éjszakánk, nagyon is sikeres volt. - vigyorgott Nuada.
- Bátyám, ezt jól átgondoltad? Mért nem védekeztetek? Ez túl korai még, hisz csak nemrég ismerkedtetek meg. – szólt közbe Nuala.
- Most mért vagy ellenünk? Inkább örülnöd kellene a jó hírnek. Hamarosan nagynéni leszel. Hát, nem te akartad a legjobban a békét? Ez a gyermek a békét hozza el erre az országra. Ennek így kellett történnie. –
- Persze, hogy örülök, csak nagyon meglepődtem. De gratulálni majd akkor fogok, ha már megszületik a kicsi. Szeretném, ha minden rendben menne. – mosolygott Nuala is. – Csak egy dolog aggaszt. –
- És mi lenne az? – kérdezte a férfi.
- A Tanács. Hogy fogják fogadni ezt a hírt? Mert biztosan ellenezni fogják, mivel Evelin nem királyi származású, ráadásul ember. -
- Ezzel te ne foglalkozz. Őket bízd rám. Én vagyok az Uralkodó, és a gyermek is királyi vérből származik. Vagyis az enyém. Tehát már nincs visszaút, el kell fogadniuk, Evelinnel együtt. Mert el fogom venni feleségül. –
- Micsoda? Ezt csak így egyszerűen kijelented? Engem már meg se kérdezel? –
Szólalt meg a lány.
- De, mi ezzel a problémád? Szeretjük egymást, és már úton van a baba. Egyértelmű, hogy feleségül kívánlak venni. –
- Elfelejted, hogy férjnél vagyok, és sajnos nem tudok tőle hivatalosan elválni. Ezért sosem mehetek újra férjhez. –
- Az nem zavar, hogy ép egy másik férfival élsz együtt és gyermeket vársz? –
- A szívem most már a tiéd, de papír szerint a régi uramhoz tartozom. -
- Ahogy mondod. Az csak egy papír. Ami számomra semmit sem jelent. Főleg, hogy egy teljesen ismeretlen világban érvényes. Csakis odaát. Hivatalosan tehát, ebben a világban, szabad vagy. Még hajadon. –
- Valóban. Igazad van, bizonyos szemszögből. De…-
- Nincsen, de. Gyere hozzám feleségül! Senki sem fogja vitatni az érvényességét. –
- De én akkor is tudom az igazat. –
- Nézz magadra! Egy fiatal, teljesen új Evelin áll most itt előttem. Szerinted a volt férjed megérdemelné ezt az új, fiatal Evelint? A régi életed lezárult, és egy új életet kaptál a sorstól, hát ragadd meg, és ne szalaszd el! –
- Ne haragudjatok, hogy beleszólok, de úgy hiszem, igaza van a bátyámnak. Evelin, te tényleg most már ide tartozol. Ez a te új otthonod. Vedd fontolóra bátyám ajánlatát. - Szólt Nuala.
Evelin kissé elgondolkodott, majd helyeslően elmosolyodott.
- Rendben. Hozzád megyek, Nuada. –
Nuada boldogan ölelte át és csókolgatta. Nuala kissé zavarban volt e-miatt. Azután megállapodtak, hogy összehívják a Tanácsot. Sürgős bejelentést kell tenniük. És Hellboyékkal is beszélniük kell. Nuadának bocsánatot kell kérnie tőlük.
- Evelin, te is velünk jössz. Legalább megismerik leendő királynőjüket a népem. És be kell, hogy mutassalak az ügynökségnek is, mielőtt még bonyodalmak keletkeznének származásodból kifolyólag. -
- Hogy én királynő? Ez számomra felfoghatatlan. Azt elfogadom, hogy a feleséged leszek, de ne várd el tőlem, hogy politizáljak. Ezt meghagyom neked. Úgy sem tudok népedről szinte semmit sem. -
- Azt hiszem, a népem szeretni fog. Jól kezdted a bemutatkozást. Azok az apró segítségek most megtérülnek. Eddigre már biztosan faluról-falura szál a pletyka, hogy egy embernő segítséget nyújtott a rászorultakon. Igaz, bosszantott, hogy az életedet kockáztatod, de mégis be kell látnom, meg volt a haszna. Máris megnőtt rajongóid száma. Amúgy meg a politikát nem kell elsajátítanod, ezt megtartom magamnak. Emiatt ne fájjon a fejed. -
Pár nap múlva már megtartották az elf gyűlést. Kitárult a tanácsterem hatalmas kétszárnyú ajtaja, és az uralkodópár, köztük egy idegen embernővel, belépett a terembe. Ahogy végig vonultak a folyosón, hangos morajlás zúgott végig a termen. Az ikrek tudták, ezt a hangzavart a lány jelenléte okozza. Nuada Helyet foglalt komoran a királyi trónuson. Egyik oldalára húga ült, másik oldalon meg Evelin.
- Csendet kérek!- üvöltötte végig a termen a férfi. -
- Fontos bejelentést kell tennem! – A zajongás hirtelen félbeszakadt, senki sem mert ellenszegülni a királynak. – Ezennel hirdessék ki, hogy a háborúnak vége. Legalábbis, nem fogok nyílt harcba kezdeni az emberek ellen. Úgy határoztam, finomabb módszerekhez fogok folyamodni. Nem fogom háborúval veszélybe sodorni a lakosság életét. A természet is megszenvedné a véres háborút és ezt nem akarom. Pont az pusztulna el, amit védeni szeretnénk. Erre akkor döbbentem rá, mikor megismerkedtem ezzel a lánnyal. Felállt és Evelint kézen fogva talpra állította. -  A tömeg ismét felmordult. – Igen jól látják, ő egy ember nő. A neve Evelin. De ő más, mint a többi. Az ő lelke tiszta, nincs tele kapzsisággal. Ő mutatta meg nekem a helyes utat, és hozta el a békét a szívembe. – a bemutatkozás után helyet foglaltak.
- Még egy fontos dolgot közölnöm kell önökkel. Tisztában vagyok a Tanács követelésével. Tudom, hogy örököst akarnak a trónra, hát legyen. De a választási jog az enyém. Úgy döntöttem, Evelint veszem el feleségül. –
Újból zúgolódás támadt. – Micsoda? De hát ő egy közönséges embernő. Nem hercegnő és ráadásul még csak nem is elf. A tiszta elf vérvonal meg fog szakadni. Ezt mi nem engedhetjük meg! –
- Nem tűrök ellenvetést! Én vagyok az Uralkodó, a Tanács ebbe nem szólhat bele. Ha még egy szót hallok kiüríttetem a termet. Már döntöttem. Vagy őt veszem el vagy senki mást. És amúgy is, már nincs visszaút. Evelin állapotos. Hamarosan megszületik közös gyermekünk. Pontosan egy hónap múlva megtartjuk az esküvőt. Akinek ez nem tetszik, annak velem gyűlik meg a baja. Ezt vehetik fenyegetésnek! -
- A gyermek már úton van? De, hát miért ilyen gyorsan? Az a gyermek félvér lesz, halandó. Uram, ezt jól átgondolta? Mi lesz a trónnal. Ön sem hallhatatlan, bár elég hosszú életnek néz még elébe. Ön túl fogja élni a saját gyermekeit, ha ezt a nőt veszi el. És akkor halála után megint csak üres marad a trón. Mi lesz így az országgal?- szólalt fel az egyik tanácstag.
- Nem hinném, hogy gond lenne. Majd az unokáink, vagy ükunokáink öröklik a trónt. De ez már a jövő kérdése. Van még valakinek ellenvetése?-
A tömeg hallgatott.
-  Akkor ezt megbeszéltük.  Térjünk át egyéb ügyekre. -
Még hosszasan tárgyalták az ország ügyeit, majd feloszlott a tanács.


A két elf és a lány megérkezett a titkos támaszpontra. Hellboyék mindent előkészítettek a találkozóra. Béketárgyalásokat akarták megbeszélni. Piros és csapata még bizalmatlanul méricskélték az elf királyt a tárgyalóasztalnál.

- Mielőtt megkezdjük a tárgyalásokat, a bátyám szeretne valamit mondani. - kezdte a gyűlést Nuala.
- Úgy érzem, fontos, elrendezni a kapcsolatunkat. Tudom, egyelőre nem bíznak bennem, és ezt meg is értem. - állt fel az asztalnál Nuada. – Ezennel szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni mind azért a bűnökért, amit a múltban elkövettem. Tudom a vétkeim megbocsájthatatlanok, de ezúttal ígéretet teszek, hogy sohasem fogok ártatlanokra támadni! Már nem vagyok az a gyilkoló gép, aki voltam, megváltoztam. Bár, a lelkem még mindig tombol, azért amit az emberek elkövettek a természet ellen, megpróbálom indulataimat kordában tartani. Még egyszer, sajnálom, és főleg azt, hogy az itt jelenlévők életére törtem. –
- Elfogadjuk a bocsánat kérését. - szólt Johann Krauss ügynök. – Egy feltétellel, hogy beáll a csapatunkba. Szövetséget ajánlunk. Szükségünk lesz egy ilyen erős harcosra, mint maga. Mindig adódnak újabb ügyek, melyek veszélyeztetik a Föld lakosságát. Azt hiszem ez közös érdek. A maga népét is érintheti egy újabb támadás. – Micsoda? Ezt most komolyan gondolták? Az egy dolog hogy most bocsánatot kértem, de az, hogy szövetségre lépjek az emberekkel, nekem ez már túlzás. Én erre nem készültem fel. Álmomban sem jutna eszembe, hogy egyszer az emberek oldalán harcoljak. Nem könnyű elfelejtenem a történteket. Főleg barátom halálát. Wink hű társam volt több száz éven keresztül, erre azt a hírt kapom, hogy megölte egy Piros.-
Hellboy hirtelen felugrott az asztal mellől. – Ő tehetett róla. Rám támadott, én csak védekeztem. – nézett farkasszemet Nuadával.
- Na persze! És puszta véletlenségből kerestétek fel a troll piacot. -
- Nyomozást folytattunk. Valaki lemészárolt egy csomó civilt az aukciós házban. És a nyomok a troll piacra vezettek. Te voltál az a gyilkos, aki szabadon engedte azokat a fogtündéreket. – mutatott ujjával az elf uralkodóra.
Nuada most már fortyogott a dühtől. – Háborúra készültem, és a háború áldozatokkal jár. Azok a sznobok megérdemelték a halált. Bemocskolták Bethmoora emlékét. Ki akarták árusítani a korona egy darabját, ami az én családi hagyatékom volt. -
- De kérem Uraim!- szólt közbe Krauss ügynök. – Most nem azért vagyunk itt, hogy vitatkozzunk a múlton. – Hellboy ügynök, kérjen most azonnal bocsánatot az itt jelenlévő Uralkodótól. A vendégünk békülési szándékkal keresett fel bennünket és nem azért, hogy a sértéseinket hallgassa. –
- Ez nem sértegetés, ez tény. -
- A múltamon már nem tudok változtatni, de ha továbbra is ujjal mutogatsz rám, én mindjárt itt hagyom ezt az egész kócerájt és fújhatják a békülési szándékomat. -
- Nuada, kérlek, csillapodj. A harag sosem vezet jóra. – próbálta Evelin oldani a férfi feszültségét. Újból el akarod követni a régmúlt hibáit? –
- Kedvesem, nem tűrhetem, hogy bárki így beszéljen velem. Ez az alak készakarva bosszant. -
- Hellboy néha meggondolatlanul locsog, de hidd el, jó szándék vezérli. Talán ha jobban megismeritek egymást, még barátok is lehetnétek. -
- Barátok? Azt kétlem. Mi teljesen különbözőek vagyunk. –
- Én sem tartozom közétek, mégis belém szerettél. – ezzel megcsókolta a férfit.
Nuada szenvedélyesen visszacsókolta és kissé lehiggadt. Ekkor kapcsolt, hogy nézőközönség szemléli a jelenetet. Gyengéden lefejtette magáról a lányt.
- Rendben, megegyezhetünk. Ha önök is ígéretet tesznek, hogy segítséget nyújtanak a természet pusztítói ellen. Hisz az emberek érdeke is, hogy Földünk megőrizze tisztaságát. –
- Áll az alku. De gyilkosságokban nem veszünk részt. Csakis tisztességes módszerekhez folyamodhatunk. – válaszolta az ügynök.
- Ezek szerint sikerült az üzlet. Mostantól a rendelkezésükre állok. Ha kellek, szóljanak és én megteszem, ami tőlem telik. – felelte Nuada.
Evelin kissé ijedten nézett a férfira. Nuada az asztal alatt megfogta kezét.
- Nyugi, nem lesz semmi bajom. Tudok vigyázni magamra. - nyugtatta a lányt a férfi.
- Nem akarom, hogy újból harcba szállj! -
- Ez még nem háború. Csak megvédem népemet, és leendő családomat. Ez a ti érdeketek is. –
- Tudom, Csak féltelek. –
- Nem fogsz elveszíteni, ezt megígérem! – ezzel finoman puszit adott a lány arcára.
Nuada, az ügynök és csapata felé fordult ismét.
- Szeretném bemutatni menyasszonyomat. Mivel maguk paranormális ügyekkel foglalkoznak, gondoltam, jó, ha tudnak róla, mielőtt még bonyodalmak keletkeznének. Evelin egy másik világból érkezett, de azt hiszem ezt önök is észrevették. Első találkozásunk, hogy úgy mondjam, nem volt ép felhőtlen. Nagyon felmérgesített, bár igazából neki köszönhetem, hogy most itt vagyok. És örülök, hogy így alakult. Teljesen megváltoztam, más szemszögből látom a világot, és ez az ő érdeme. Evelin velem fog lakni, az én világomban. Megígérem, ő nem fog bonyodalmakat okozni kormányuknak. Igaz, hogy nem ide valósi, de teljesen ártalmatlan. Nem egy vérengző szörnyszülött. Ő is ugyanolyan ember, mint önök, tisztelet a kivételeknek. - Nézett a csapatra. –
- Üdvözlet hölgyem. - Szólt az ügynök. – Én Johann Krauss vagyok és ők a társaim. – Mutatott körbe.
- Üdv, a nevem Piros. -
- Én Liz Sherman vagyok. -
- Én pedig Abe Sapien. De, mintha egy kissé máshogy nézne ki, mint akkor. Mi történt?-
- Maguk mágiának hívnák, de ez csak puszta véletlen műve. Rátaláltunk egy mágikus barlangra, ivott a gyógyvizéből, ettől lett fiatalabb. Talán a sors akarata, hogy új életet kezdhessen velem. - vágta rá Nuada.
- Az örök ifjúság tehát mégsem mese. – lepődött meg Krauss ügynök.
- Azért még ne reménykedjenek. Nem örök az az ifjúság se, csak ad plusz pár évet. Egyébként az a barlang, csak az én világomban létezik, és saját maga válassza meg ki méltó rá, hogy beléphessen. Nem lehet csak úgy megtalálni bárkinek. Evelint valamiért kiválasztotta. És én is csak miatta léphettem be, bár én nem ittam a forrásból. -
- Szóval az emberek nem találhatnak rá. Nagy kár!-
- Hölgyem, maga nagyon szerencsés. -
- Bizonyos értelemben igen, most már én is belátom. Had mutatkozzam be mindenkinek. A nevem Evelin. Mint már Nuada is említette én egy másik világból származom. Az én világom nagyon hasonló az önökéhez. Kivéve, hogy nálunk nincsenek semmiféle más humanoidok. Csak is emberek élnek a Földön, növényzet és állatvilág. A dimenzió ugrás készakarva lehetetlen. Csak véletlen, hogy idekerültem. Talán a természet akarta így. Szóval nem jelentünk veszélyt önökre. -
- Ez remek. Akkor egy gond letudva. Kormányunk már attól tartott, hogy invázió fog indulni a mi világunk ellen. -
- Erről szó sincs. Erről én biztosíthatom magukat. - szólt közbe Nuada. Evelint a sors csak is miattam küldte ide. Láthatták a saját szemükkel miként esett át azon a kapun. Evelin ártatlan. Sosem tudna bántani készakarva senkit sem. –
- Igen, ezt érzem. – szólt Abe. – Nem is ő miatta fájt a fejünk.
- Tudom, borzasztó dolgokat műveltem. De ez már a múlt. Ígéretet tettem és álom a szavam. –
- Ez jó hír. – szólt az ügynök.
- Szeretnék kérni maguktól valamit. – szólalt meg Nuala.
- És mi lenne az hercegnő?- fordult Abe Nuala felé.
- Evelinről van szó. A bátyám erre nem is gondolt, de én, mint a húga, és mint nő azt szeretném, ha Evelin megfelelő orvosi ellátásban részesülne. Evelin gyermeket vár és hát ki tudja, a két faj keveredése milyen bonyodalmakkal járhat. Szeretném, ha néha megvizsgálnák az itteni orvosok is, hogy minden rendben van-e a babával. Tudom, hogy mennyire szeretnék ezt a gyermeket, és jó lenne, ha problémamentes lenne ez a születés. -
- Babák. – szólt közbe Abe. -
- Hogy micsoda? – kérdezte meglepve Nuada.
- Ó, hát ikrek lesznek. Nem tudta? Megéreztem amint belépett a hölgy a terembe.–
- Drágám, ezt a meglepetést. Ikrek, mint én és Nuala. - ezzel megcsókolta boldogan a lányt.
Liz és Piros összenéztek és ők is elmosolyodtak.
- Nekünk is ikreink lesznek. Lehet, a gyerekek a legjobb barátok lesznek majd. –vágta rá Liz
- Nagyszerű, akkor minden rendben.
Egy újabb jó hírrel szolgálhatok. Pontosan egy hónap múlva lesz az esküvőnk. Ezúton szeretném önöket meghívni életem egyik legfontosabb eseményére. Barátságom jeléül. -
- Örömmel fogadjuk a meghívást. Ott leszünk. Reméljük, nem jön közbe semmiféle szörnyeteg támadás. – felelte az ügynök
- Evelin jöjjön, megmutatjuk egy orvosnak. -
- Állj! Lenne egy kikötésem. - szólt közbe a férfi.
- Mégis mi a gond?- kérdezte meglepve Evelin.
- Csak is női orvos nézhet meg. Nem tűröm, hogy bárki idegen férfi hozzád érjen!-
- Ugyan már, orvosról beszélünk és nem holmi pasikról. -
- Az orvos is férfi, ezt ne feledd. -
- Most féltékeny vagy? – mosolyodott el a lány. – Hidd el semmi okod rá. Tudod, hogy nagyon szeretlek. Sosem kezdenék ki más férfiakkal.
- Tudom. De nálunk csakis női bábák vannak. A hagyományaink ezt követelik. – vágta rá Nuada látszatra közömbösen, pedig szívét égette a féltékenység. Nem tűrhette, hogy más nyúljon kedveséhez, még ha orvos is az illető, de ezzel Evelint sem akarta bántani.
- Rendben, ha ez az óhajod! Nekem aztán édes mindegy ki vizsgál meg, csak értsen a szakmájához. - válaszolta a lány. Nuada megkönnyebbülten nyugtázta magában győzedelmét.
- Vannak női orvosaink is, nem probléma. – szólt az ügynök. – Kövessenek, megmutatom hol található a professzor asszony. Megbeszéljük a teendőket. -
Nuda elkísérte Evelint. Mindent rendben találtak nála. Ezután hazatértek az elf otthonába.

-Vége-

(folytatás: Hellboy 3, : Hellboy és csapata kibékültek Nuadával és együtt veszik fel a harcot a gonosz vámpírok ellen. Közben megszületnek az ikrek, mindkét párnál… )