Hellboy 2: Találkozás (3. rész)

Amint beléptek Nuada felfigyelt valakire. Egy hatalmas, rusnya lény ücsörgött az egyik asztalnál és valamit ivott kupájából. Amint beléptek, a rusnyaság felpattant az asztaltól és Nuadára támadt. Pár percig kőröztek egymással szemben, aztán a rusnyaság lecsapott bunkójával. Nuada félreszökkent és átkarolta hátulról a rusnyaságot. Pengéjét a torkának szegezte. Ekkor elnevették magukat és boldogan ölelték át egymást. A rusnyaság olyan erővel ütögette barátságosan az elf hátát, hogy az alig kapott levegőt. Majd mikor elengedte, Nuada a lányt a rusnyaság asztalához vezette, és leültek a másikkal szembe.
A herceg a lány számára ismeretlen nyelven, hosszas beszélgetésbe kezdett az idegennel.
Evelin lehúzta a kapucnit fejéről és kíváncsian nézte a beszélgetőket.
A rusnyaság egy pillanatra felmorrant, mikor megpillantotta Evelin arcát, de Nuada lecsillapította. Legalábbis Evelin ezt érezte, mert hát nem értett semmit sem abból, amit beszéltek.

- Barátom, semmi gond. A lány velem van. Látom, kiakadtál, hogy egy embernővel utazom. Hát, igen. Engem is kiakasztott kissé első találkozásunkkor. Ez a nő fenekestül felforgatta az életem, de ezt most már egy csöppet sem bánom. Ő a menyasszonyom, bár ő ezt még nem tudja. –
A szörny ezt hallva felröhögött.
- A hírhedt Nuada asszonyt szerzett magának. Ez tényleg új hír.  Mond csak, hány fiatal elf hajadon szívét zúztad össze, mióta nem találkoztunk?-
- Ami azt illeti, volt pár futó kapcsolatom. De úgy érzem, én tisztességesen viselkedtem velük szemben. Már a kezdet elején a tudomásukra hoztam, hogy ne várjanak tőlem semmit sem. Semmiféle ígérettel nem halmoztam el őket. Tudták, hogy én magányos alak vagyok. Ezért csak magukat hibáztathatják, ha hiú ábrándokat kergettek. -
- És ez a lány, most mért kivétel? Mért pont egy embernő? Úgy tudom, gyűlölöd az embereket. - szólt a rusnyaság.
- Tudod, ő más, mint a többi ember. A szíve tiszta, és ártatlan. Nem úgy, mint azoké, akik ellen harcolok. -
- És, megszerezted már? Az ágyban is olyan tökéletes?- röhögött ismét a szörny.
- Még nem volt köztünk semmi. De az enyém lesz, ezt veheted ígéretnek. – most már Nuada is felnevetett. – Sosem fogom átengedni másnak. – mikor Evelinre pillantott, kissé elmerengett. -

- Had mutassalak be egymásnak benneteket. - szólt a lányhoz Nuada. - Ő egy régi barátom. Framge. Ő egy hegyi fekete ork. – mutatta be barátját.
- Framge vagyok. Nuada herceg barátja. - mutatkozott be az ork. Evelin kissé meglepődött, hogy beszél a nyelvükön.
- Engem Evelinnek hívnak. - nyújtotta kezét az ork felé, hogy baráti kezet fogjon vele, erre az ork finoman megfogta a lány kezét és puszit adott kézfejére.
- Üdv, hölgyem. Nuada barátja mostantól az én barátom is. –
- Framge, vigyáznál Evelinre, amíg elintézem a szobafoglalást? Ma itt töltjük az éjszakát. - kérte Nuada az orkot.
- Persze. Minden rendben lesz. Vigyázok a hölgyre. - válaszolta Framge.
Nuada ezzel távozott az asztaltól és fogadóshoz sietett.
Az elf ép csak távozott mikor belépett a fogadóba 5 újabb vendég. Ezek is elég ijesztően néztek ki. Hatalmas lapát fülekkel, turcsi orr, piciny malac szemek és malac pofa ronda sárga fogakkal. Fegyverzetükön, és hatalmas izmaikon látni lehetett, hogy kemény harcosok. Evelinnek mégis, nem a megjelenés, hanem a durva modoruk tűnt fel a legjobban.  Szinte becsörtettek a fogadóba. Mikor megpillantották az asztalnál ülő orkot, meg a lányt, hangosan vihorásztak és lökdösték egymást. A leghangosabb, a lányék asztala felé kezdett el közeledni.
- Itt mindjárt, nagy baj lesz! – szólt Framge, és keze lefelé csúszott bunkósbotja felé.
Ekkor értek oda a kéretlen jövevények. Körbefogták az asztalt.
- Nocsak, egy embernő és egy ork. Micsoda gusztusa van itt valakinek. Röhögött az egyik férfi. - Hé, te ork! Hogy bírsz hozzáérni ehhez a gusztustalan kis békához?-
Ezzel, felrántotta Evelint a székről, és átpasszolta a másiknak. Framge felugrott az asztal mellől.
- Engedjétek el a lányt! Most, azonnal!- és meglendítette bunkóját. Az idegen bandita hatalmas szablyájával védte ki a támadást.
A terem hirtelen elcsendesedett és a vendégek a környező asztalok mellől félrehúzódva figyelték az eseményeket.
Nuada ép most fejezte be a szobarendelést, mikor felfigyelt a nagy csendre. Odapillantott barátai felé, és döbbenten nézte a jelenetet. Az egyik bandita az orkkal küzdött, még a többiek a lányt ráncigálták ide oda. Nuada azonnal előkapta fegyvereit és a belevetette magát a küzdelembe.
Evelin megpróbált kitérni a durva kezek ráncigálása elől. Ekkor érkezett segítsége. Nuada hátba szúrta az egyik támadót. Evelin hanyatt vágódott, mikor a bandita elengedte és holtan rogyott össze. A lány gyorsan talpra szökkent, tudta Nuada úgyis megvédi. Tekintetével az orkot kereste.
Framge ép csak kivédte a felé sújtó szablyát, mikor megpillantotta a közelben hadakozó barátját. A támadója kihasználva az alkalmat fellökte és már fölötte tornyosodott, hogy leszúrja, ekkor hirtelen hatalmas csattanás hallatszott. A támadó megtántorodott majd eldőlt. Ott állt a lány egy összetört székkel a támadó mögött. Evelin leütötte a halálos szúrásra készült banditát.
Framge csodálkozva nézte a nőt, majd talpra kecmergett. – Köszönöm. Framge örök hálával tartozik. - csak ennyit jegyzett meg.
- Szívesen. -
Ekkor ért melléjük Nuada. Lándzsáját felemelte, hogy halálra sújtsa a földön fekvő eszméletlen banditát, de ekkor Evelin hirtelen félrecsapta a fegyvert.
- Nuada várj! Ne tedd! Már nem veszélyes, hisz eszméletlen. –
- Ne légy ostoba, ha felébred újra támadni fog. -
- Nem, ha megkötözöd. Add át a hatóságoknak! Nem tudom, itt nálatok miként intézik az ügyeket, de bízd inkább őt a törvényre. Nem akarom, hogy még több vér tapadjon a kezedhez. –
- Elfelejted, hogy itt én vagyok a törvény. Rátámadott az Uralkodóra és kíséretére, ezért halálbüntetés járna. –
- Igazad van, de mentségére szólva, nem tudta ki vagy. -
- Rendben. Most az egyszer megkímélem ennek a féregnek az életét. De csak is, a te kedvedért. Majd az itteniek eldöntik, mi legyen a sorsa. -
- Framge, hozz valami kötelet. - Az ork kért a fogadóstól egy jó erős kötelet, amíg vigyázott Nuada a fogolyra, majd megkötözték és átadták a fegyveres őrjáratnak.
Ezután visszatértek a fogadóba. Leültek egy asztalhoz vacsorázni. –
- Nuada, ilyet régen sose tettél. Ennek a nőnek egyetlen szavára megkímélted annak a féregnek az életét. Mi ütött beléd? Ennyire megbabonázott ez a nő?-
Kérdezte, az ork idegen nyelven a férfit.
- Most az egyszer hagytam futni. De, csak is Evelin kedvéért. De ha legközelebb összefutok vele, biztosan nem kegyelmezek. -
Az ork és Nuada idegen nyelven folytatták tovább a társalgást. Evelin unatkozva temetkezett ételébe.
- Látod Framge, ez az, amiért megtetszett ez a nő. Evelin szíve tiszta. Láthattad a saját szemeddel, még az ellenségének is képes megbocsájtani. Ha rajtam múlott volna, már rég halott lenne az a bandita. –
- Már értem, mit eszel azon a csenevész embernőn. Tudod, egyetlen embertől sem vártam volna el, hogy kiálljon mellettem. Erre ő megmentette az életem. Ezzel örökre lekötelezett. -
- Na, azért mielőtt még itt közelebbi hálálkodásra gondolnál, figyelmeztetlek, ő az enyém! – nézett morcosan barátjára Nuada.
- Nyugi, nem az esetem. Én Grellint szeretem. Ha csak rá gondolok. Azok a dús keblek, az a ringó gömbölyded fenék. És az az akrobata mutatvány az ágyban. Vau… az aztán a tüzes szuka! Máris elönt a forróság. Már nagyon hiányzik az asszony. Az ölelése, a csókjai, és mikor vetkőzni kezd…-
Nuada felkacagott.  - Te aztán nem vagy szégyenlős. Ilyen nyíltan beszélni a hálószobai eseményekről. Erről nem akarok részleteket hallani. Tartsd, meg magadnak! –
Eközben Evelin kíváncsian turkálta ételét. Vajon miből készülhetett? Reméli nem valami ocsmány humanoidból. Nem szeretne kannibál lenni. Bár, Nuada biztos figyelmeztette volna, ha valami ilyesmi étellel akarták volna megkínálni.
- Mi az nem ízlik?  Hozassak valami mást?– kérdezte az elf.
- Hát, igazából, még meg se kóstoltam. Csak, tudni szeretném miből készült. –
- Nyugodtan megeheted. Szárnyas jószág. Amolyan, háziállat, mint nálatok a csirke. Nem foglak megmérgezni semmiféle torzszülöttel. - mosolygott a férfi. Evelin megkönnyebbülten kóstolt bele.
- Ó, ez egész finom. -
- Tudom.
Evelin, mit szólnál hozzá, ha egy darabon elkísérne minket Framge? Ép hazafelé tart és útja arra felé vezet, amerre mi megyünk. –
- Felőlem. - vonta meg vállát a lány - Semmi akadálya. -
- Remek, akkor ezt megbeszéltük. –
Miután elfogyasztották vacsorájukat, elvonultak lakosztályukba. Másnap hármasban indultak útnak.
- Mióta nem találkoztunk, jó pár dolog megváltozott körülötted. – szólt az ork.
Evelin megint csak nem értette miről, beszélgetnek.
- Sosem gondoltam volna, hogy így fogsz apád helyébe lépni. -
- Sajnálatos baleset volt. Nem ezt akartam. Tudod, apám halála mélyen megrendített. Annak ellenére, hogy én magam végeztem vele. Nem fogadta el döntésemet és ki akart végeztetni. És ezzel aláírta ártatlan húgom halálos ítéletét is. Tudod, hogy húgommal milyen szoros kötelék kapcsol össze, hisz ikrek vagyunk. Ha bármelyikünket éri valami, átérezzük egymás fájdalmát. Nuala nem ezt a sorsot érdemelte volna. Miattam ő ne pusztuljon el értelmetlenül. Ezért voltam kénytelen védekezni, és ölni. – válaszolta Nuada.
- Igen, megértelek. És milyen érzés uralkodni?-
- Még csak pár új rendeletet vezettem be. Még nem sokat tudtam foglalkozni a Tanács gondjaival. Egyéb ügyeim kötöttek le. –
- Látom, most is egyéb ügyeiden fáradozol. – intett a szemével a lány felé az ork.
- Hát, ami azt illeti, részben a Tanács óhaját is teljesítem.  Ha nem is egészen úgy, ahogy ők azt elvárnák tőlem. –
- Igen? És mi lenne az? Miféle küldetés? Esetleg nincs szükséged segítségre? –
- Nem, eszedbe ne jusson!. - rázta meg fejét az elf uralkodó. –
- A Tanács örököst akar a trónra. Képzeld, ép csak trónra kerültem, egyből előálltak lehetetlen ötletükkel. Sorban hozták elém a kiszemelt menyasszony jelölteket. Képzelheted milyen kínosan éreztem magam, mikor kénytelen voltam visszautasítani őket. Persze, a jelöltek, a kis ártatlanságok, igen csak híján voltak az ártatlanságnak. Legtöbbjüket egész közelről ismertem. Ugye érted mire célzok?- vigyorgott.
- Persze. Na de az illem kedvéért azért nem fedted fel titkukat, igaz?-
- Diszkrét maradtam. Finoman küldtem őket haza apucihoz, meg anyucihoz. – húzta el száját a férfi. – Egyszóval, eszem ágában sem volt mostanáig egyetlen nő mellett sem lekötelezni magam. Evelin azonban más. Ő benne megfogott valami. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy életünk szorosan össze fog kapcsolódni.
És ha már a Tanács ilyen erőszakosan követelőzik, hát legyen meg az óhajuk. Bár nem egészen azt kapják, amit várnak. Ha azt hiszik, hogy irányíthatnak, hát nagyot tévednek.– vigyorgott a férfi.
- Ó, már értem. A lány. Ugye ő a jelölted?-
- Igen. És azt hiszem, egy kissé ki lesznek akadva, ha megtudják. Viszont semmit sem tehetnek ellenem. Én vagyok az Uralkodó, a döntésjog az enyém! –
- És a lány, tudja már, mit akarsz tőle?-
- Még nem mondtam el neki. – Nuada a lányra pillantott, aki csendben vezette lovát mellettük. Szerencsére egy árva kukkot sem értett abból, amit beszéltek.
- Hát nem gyönyörű? Fiatal és tökéletesen egészséges. Előtte az egész élet. Még rengeteg gyermeke születhet. Szerintem tökéletes anya lenne. -
- Ízlések és pofonok. Nem tudom értékelni az emberi asszonyok szépségét. –
Válaszolta az ork.
- Szeretnék kérni tőled valamit. - folytatta Nuada.
- És mi lenne az?-
- Te ismered az átjárókat az emberek világába. Tudod, hogy jó pár van a közelben is. Kérlek, ne beszélj róluk a lánynak! Azt hiszi a legközelebbi átjáró a másik földrészen van. Muszáj volt hazudnom neki, hogy időt nyerjek. Meg akarom hódítani, mielőtt még átlépnénk a kaput. -
- Miért, mi történik, ha átlépitek a kaput?-
- Ez hosszú történet. A gyerekeit keresi, és ha megtalálja őket, talán örökre elválna tőlem. Ezt akarom megelőzni. Azt akarom, hogy addigra engem szeressen és mellettem maradjon, bármi történjen is. –
- Micsoda? Gyerekei vannak, és te mégis el akarod venni? Azt hittem, neked az erkölcsösség fontos szempont. Egy családos nő, nem illik bele az ideálodba. -
- Evelinnél más a helyzet. Hidd el semmi baj vele. Már régóta nem él együtt a férjével. Csak is, a gyerekek miatt vannak még együtt. Vagyis, voltak. Mert hát ki tudja, megtalálja-e őket valaha is? –
- Miért? Elvesztette őket? Hogyan?-
- Hát ez a problémája. Ezt most nehéz elmagyaráznom, de megpróbálom.
Ő egy másik világból csöppent ide. Szóval, nem tartozik se közénk, se az általunk ismert emberek világához. De ő azt hiszi, odaát megtalálja a családját. Én ezt kétlem. Mindenesetre segítek neki, persze nekem is meg van az indokom mért tartok vele. De ezt nem kötöttem az orrára. Szóval ezért húzom az időt. –
Framge kíváncsian szemlélte a lányt.
- Elég fiatal ahhoz, hogy több gyereke is legyen. –
- A látszat csal. Rábukkant az Ifjúság Forrására, ezért ilyen fiatalos. -
- Ez aztán a fordulat. És te is jártál abban a barlangban?-
- Igen. A barlang engem is beengedett. Valószínűleg csak a lány miatt. -
- És milyen belülről? Hogy néz ki? Tényleg olyan fantasztikus?- kérdezte az ork izgatottan.
- Gyönyörű látvány. Foszforeszkáló falak, hatalmas cseppkövek és gyönyörű tiszta vizű tó, közepén a forrással. Lenyűgöző látvány. És az a bizsergető érzés, mikor meggyógyulsz, el nem mondható. – áradozott Nuada.
- De látom, te semmit sem változtál. Legalábbis külsőleg. Ugyanolyan idős maradtál, mint voltál. -
- Nem ittam a forrásból. semmi kedvem még egyszer pelyhes állú kamasznak kinézni. Nekem így jó, ahogy vagyok. –
- Értem. A férfiúi büszkeséged! – vigyorgott az ork.
- Így is mondhatnám. - mosolyodott el Nuada is. – Nem hinném, hogy Evelin örülne egy kamasznak. –
- Úgy látom ez a nő teljesen elvette az eszed. Mióta vagy ennyire oda érte?-
- Amióta megismertem. Igazából ő talált rám. Úgy 5 napja. –
- Akkor elég friss ez a kapcsolat. És máris családalapításon jár az agyad? Nem korai ez kissé? Hisz alig ismered. Csak nehogy újabb csalódás érjen. –
- Nuala is találkozott a lánnyal. Ő is érzékelte, mennyire tiszta szívű. És a húgom belelát mindenki szívébe. Elég neki egy érintés. Ezért vagyok olyan biztos, hogy sosem csapna be. Tökéletesen megbízom Evelinben. -
- És te? Biztosak az érzéseid? Ilyen rövid idő alatt, ritkaság az igaz szerelem. Nem kellene mindjárt fejjel a falnak rohanni. Adj még magadnak időt. Először tisztázd érzéseidet, nem e kevered össze a rajongást a szerelemmel. Ráérsz később a családalapításon gondolkozni. –
- Tudom, mit érzek. Abban a pillanatban, mikor először megpillantottam, rájöttem, hogy ő az igazi. Tényleg ritka, de van ilyen. –
- Ezt hitted Moyránál is. És az az átkozott némber csúnyán átvert. Majdnem belehaltál. -
- Ő volt életem legnagyobb tévedése. Hallani sem akarok felőle. - nézett maga elé komoran Nuada.
- Rendben, ahogy akarod. Nem hozom szóba többet. -
Evelin furcsállta, hogy a két férfi hirtelen megszakították társalgásukat és Nuada komoran bambul a távolba. Pár percig csendben lovagoltak, majd a lány kérdőn nézett rájuk.
- Valami bajotok van? Mi történt? Az előbb még vidáman cseverésztetek, most meg búskomoran hallgattok. Talán összevesztetek valamin?–
- Nincs köztünk harag. Csak emlékeztettem Nuadát egy régi baklövésére, nehogy újabbat kövessen el. - szólt az ork a lányhoz.
- Elég. Mondtam, hogy ne firtassuk a múltat! – horkant fel az elf herceg.
- Oké, már be is fogtam a szám! – válaszolta Framge.
Evelin érezte a feszültséget a két férfi között. Furdalta a kíváncsiság, mi lehet az a nagy titok Nuada múltjában, de nem akarta még jobban elmérgesíteni a helyzetet, ezért nem szállt be a vitába. Gondolta majd kikérdezi később az orkot, ha Nuada éppen nincs a közelben.
A nap lassan kezdett lenyugodni. Az erdő sötétbe burkolózott. Kerestek egy tisztást a letáborozásra.
- Holnap elválnak útjaink. - szólt az ork. –Én a hegyek felé veszem utamat. Az asszony már nagyon vár. Egy két nap alatt hazaérek. Remélem, megtaláljátok a helyes ösvényt. – és Nuadára nézett.
- Persze, minden rendben lesz. Ezt biztosan tudom. Ne izgulj értünk. -
Nyugtázta barátja, miközben elengedte a lovakat.
– Én most megyek, szedek egy kis tűzifának valót. Addig vigyáznál Evelinre? – szólt megint idegen nyelven Nuada. – Szeretném, ha jobban megismerkednétek, hogy lásd, igazam van. A lány tökéletesen megbízható. Sosem csapna be. És még megkérnélek valamire. Tudakold meg tőle, tapintatosan, hogy mit érez irántam? Bár sejtem, de, tisztán akarok látni.
- Azt akarod, hogy kémkedjek? Ez nem szép dolog. -
- Csak most az egyszer. Kérlek!-
- Rendben! -
Ezzel távozott a herceg.
Evelin furcsállta, hogy Nuada így faképnél hagyta, de örült, hogy végre kettesben maradhat az orkkal. Most végre megtudhatja, mi is történt Nuadával. Mi az a titok az életében.
- Most hová ment Nuada?- kérdezte az orkot, hogy beszélgetést kezdeményezzen.
- Csak tűzifáért ment, a tábortűzhöz. Sok errefelé a vadállat. -
- Remélem, hamar visszajön. Kezd hűvösé válni a levegő. Fázom. - húzta össze magán köpenyét.
- Odaadjam a kabátom? Én nem vagyok annyira fázós. Kibírom amíg Nuada visszajön. -
- Köszönöm. -
Az ork felsegítette a kabátot a lányra. Evelin borzasztó kínosan érezte magát, egyáltalán nem fázott, csak szóba akart elegyedni vele. Ezért nem akarta a férfi segítségét visszautasítania.
- Mond csak kislány, van családod? -
Érdeklődött Framge, mert kíváncsi volt a lány reakciójára. Vajon tényleg őszinte e?-
- Igen. Férjnél vagyok és gyerekeim vannak. De sajnos elvesztettem őket. Meg kell találnom az emberek világába vezető kaput. Ezért kértem Nuada segítségét. -
- És mért pont Nuadától kértél segítséget?-
- Mert ő mindennek az oka. Miatta ragadtam itt. Valahogy helyre kell hoznia hibáját. - És mást nem is ismertem, aki segíthetett volna. –
- A férjed biztosan nagyon hiányolhat már. Mióta nem láttad?-
- Vagy öt napja. De szerintem, nem is izgatja, mi lehet velem. Hacsak azért nem, mert a gyerekeket neki kell most egyedül rendezni. –
- Ezt meg, hogy érted? Talán nem szeret igazán?-
- Már rég vége köztünk mindennek. Már csak a gyerekek miatt voltunk együtt. - sóhajtott fel a lány. – Nagyon hiányoznak a gyermekeim!-
- És mi a helyzet Nuadával? Tudod, hogy rajong érted? -
- Igen, észrevettem. Túlságosan is ragaszkodik hozzám.  De mért kérded?-
- Mert ha egyszer hazaérsz, el fogod hagyni őt. És ebbe belepusztulna. –
- Nem akarom megbántani, de nekem a gyerekeim mellett a helyem. -
- És ha nem lennének a gyerekek? Akkor talán tudnád viszonozni az érzelmeit?-
- Azt hiszem, egyre jobban kezdem megkedvelni, de sajnos ennek semmi értelme. Mert a valóság az, hogy otthon várnak a gyermekeim. Nem köthetem össze életem egy másik férfival. A gyerekek nagyon szeretik apjukat, és ha elválnék, akkor a gyerekek lelkivilága sérülne. Ezt én nem akarom. Inkább áldozatot hozok értük. Bármilyen vonzónak is tűnik, hogy új életet kezdjek valaki mással. Nem tehetem!-
Framge elhűlve hallgatta a lányt. Most már tudja, tökéletesen igaza van Nuadának. Ez a nő, teljesen tiszta lelkű, sosem ártana készakarva barátjának.
- Pedig, ha elhagyod, nagyon meg fogod bántani. Úgy hiszem, valóban szerelmes beléd. –
- Hogy szerelmes?- döbbent meg a lány. - Én azt hittem, csak egy kis kaland vagyok számára. Ilyen rövid idő alatt, hogy szerethetett belém? Még csak nem is ismer igazán. -
- Nuadának elég volt a veled eltöltött pár nap arra, hogy kiismerjen. És most már én is megértem őt. Tudod, kevés errefelé, az olyan igaz lelkű nő, mint te. És ezt ő jól tudja. Mindig is egy ilyen nőről álmodozott, mint amilyen te vagy. Félek, ha elválnak útjaitok, összetöröd a szívét. Egyszer már csalódott. Másodszorra már nem élné túl.  Nem szeretném elveszíteni a legjobb barátomat. –
- Sajnálom. Nem én akartam, hogy így legyen. Talán, ha akkor az utamra enged, most nem fájna neki annyira az elválás. -
- Ezt meg, hogy érted? Kényszerített valamire?-
- Erőszakkal megakadályozta, hogy hazatérhessek. Saját magának köszönheti, ha szenved. –
- Erről nem tudtam. De ha már a múlton nem lehet változtatni, legalább a jelent fogadd el. Ha viszonoznád a szerelmét, hidd el, boldogok lehetnétek. –
- Boldogok? Háborúra készül. Szerinted, milyen jövő várna ránk? Én otthon ücsöröghetnék idegeskedve, mikor érkezik meg halálhíre. Ráadásul pont a saját fajomat pusztítaná. Megszakadna a szívem a tudattól, hogy talán ép az én családomon van a sor a kiirtásban, és közben azon is izgulnék, nehogy Nuadát baleset érje. Két tűz közé kerülnék. Ez aztán a fényes jövő! –
- Ez valóban probléma. -
- Apropó, még azt sem tudom, mért gyűlöli ennyire az embereket. Szerintem a természet pusztítás csak kifogás. Azt háború nélkül is meg lehetne akadályozni, más módszerekkel. Valaminek kell lennie a háttérben. Miért van tele a szíve gyűlölettel? Tudsz erről valamit? Te jól ismered, hisz a barátja vagy. –
Nuada távolról figyelte őket. Látta milyen elmélyülten társalognak. Gondolta még ad egy kis időt barátjának, hogy jobban megismerhesse a lányt. Hogy megértse miért is szeretett bele ebbe a furcsa emberlányba.
- Nuada nem volt mindig ilyen vérengző. Mielőtt találkoztunk, becsületes harcos volt, aki védte családját, és országát. Sajnos az Aranyhadsereg elzárásakor ő nem értett egyet apjával, így önkéntes száműzetésbe vonult, mert nem akart családja ellen fordulni. Ekkor még élt szívében a becsület.
A sok-sok éves száműzetése alatt történt vele valami. Amíg járta az emberek világát, megismerkedett egy ember nővel. Moyra szépsége egyből elbűvölte. Egy fehér bőrű, karcsú, magas, fekete hajú, égszínkék szemű nő volt. Bájaival teljesen levette a lábáról a női ügyekben tapasztalatlan herceget. Nuada teljesen belehabarodott és közben nem vette észre a nő ármánykodását. Mint később kiderült, a nő, egy boszorkányvadász csoport tagja volt. És hát Nuada, a kinézetével magára vonta a boszorkányvadászok figyelmét. Moyra elcsábította a tapasztalatlan férfit, és mikor Nuada az ágyában kötött ki, csapdába csalta. A nő társai rájuk törtek miközben Nuada aludt, valószínűleg a nő belekevert valamit az italába, és börtönbe vetették. Kegyetlenül megkínozták, hogy árulja, el hol van az átjáró, de Nuada semmit sem mondott nekik. Sokáig vallatták, mert rájöttek, hogy a férfi szervezete újra és újra regenerálódik. A hosszas vallatások után megvárták még rendbe jön, aztán újabb kínzások következtek. Még végül a férfi szervezete feladta a küzdelmet. Haldoklott. Mivel semmit sem sikerült kiszedniük belőle, máglyahalálra ítélték, hogy a tömeget megnyugtassák, egy újabb démonnak vége. Ekkor találkoztam vele először.
Néha én is fel szoktam keresni az emberek világát, hogy beszerezzek pár hasznos cuccot. Álöltözetben jártam a piacot, mikor hangos kiabálásra lettem figyelmes. A tömeg ujjongva szemlélte, mikor egy foglyot hoztak szekéren a kivégzőtér felé. A máglya már elő volt készítve. A megkínzott, tehetetlen férfit kikötözték az oszlophoz, és felolvasták halálos ítéletét. Én rögtön láttam, hogy ő nem egy démon, hanem az én világomhoz tartozó idegen. Azonnal úgy döntöttem, meg kell mentenem ezt az alakot. Nem hagyhattam a sorsára. Átvágtam a tömegen, ekkor gyújtották meg a máglyát. Ledobtam a köpenyem, ami elrejtett a kíváncsi szemek elől, és előrántottam fegyvereim. Kiszabadítottam a lángok közül a férfit, majd távoztam az eszméletlen, félholt testtel. Azonnal visszavittem az én világomba, és akkor tudtam meg, hogy ő az uralkodói család tagja. Sokáig ápoltam mire rendbe jött. Igaz barátság szövődött közöttünk. De sajnos a történtek mély nyomot hagytak szívében. Mikor felépült iszonyú mészárlást rendezett. A lánnyal kezdte, aztán társai és megkínzói következtek. Egyetlen éjszaka alatt lemészárolt mindenkit, aki benne volt az elfogásában és megkínzásában. Azóta gyűlöli az embereket. Sosem felejtette el azt a csalódást. Ezután már nem bízott egyetlen nőben sem. Hatalmas űr tátongott szívében. Csak futó kapcsolatai voltak. A mai napig. És gyűlölete egyre nőtt az emberek iránt. De te valami újat hoztál ki belőle. Úgy hiszem, változáson megy keresztül. Mélyen megérintetted a lelkét. Ezért is nem szeretném, ha elhagynád. –
- Ez nagyon szomorú történet. De miért pont én? Mit lát bennem? Én csak egy egyszerű háziasszony vagyok, aki ráadásul férjnél van és gyerekei vannak. –
- Valóban különös ez a hirtelen jött szerelem. Főleg, hogy ismerem múltját. Hogyan találkoztatok? Biztosan történnie kellett valaminek, hogy fel keltetted a figyelmét. -
- Megakadályoztam, hogy megkaparintsa az Aranyhadsereget. Bár az az igazság, hogy sosem lett volna az övé, mert meghalt volna, ha én nem húzom át a terveit. –
- Ez furcsa. pont te száltál vele szembe? Még csak harcolni se tudsz igazán?-
- Nem harccal tettem. Véletlen baleset volt. A sors egyszerűen az ölébe pottyantott, de szó szerint. Ugyanis mikor megnyílt az átjáró az én világom és a tiétek között, egy forgószél felszippantott és Nuadán landoltam. Ezzel megakadályoztam, hogy hátba szúrja Hellboyt. Sosem sikerült volna terve, mert e-közben Nuala majdnem öngyilkos lett. Miközben én feltartóztattam, Liz elpusztította a koronát, ami a hadsereget irányította. - így történt.
- De ha keresztül húztad a számítását, meg kellett volna ölnie téged. Nem fogott fegyvert rád?-
- Borzasztó dühös volt, kiabált velem, és megütött, de nem emelt fegyvert rám. Az utolsó pillanatig. -
- Mi történt? –
- Nuala közbelépett, mikor a torkomnak szegezte tőrét.–
- És ha a húga nem lép közbe? Akkor megölt volna?-
- Talán. Nem tudom biztosra. Habozott. Lehet, csak fenyegetőzött. -
- És mi van, ha már akkor tetszettél neki? Elvégre létezik olyan, hogy szerelem első pillantásra. –
- Ezt kétlem. Hisz gyűlöli az embereket. És hát én is ember vagyok. -
- Nem mindig volt így. Már tudod az okát, mért utálja a fajtátokat. Egy nő okozta keserűségét, lehet, hogy egy másikra van szüksége, aki helyrebillentse lelkivilágát.
Azt hiszem ez a feladat rád vár! És sikeresen bele is kezdtél. Ne okozz neki újabb csalódást! –
- Mért pont engem szemelt ki a sors? Én nem vagyok egyedülálló.  Egy olyan asszonyra lenne szüksége, aki örökké mellette lehetne, jóban, rosszban. Ezt én nem tehetem meg. Nem fogom hiú ábrándokba kergetni. Biztosan megtalálja majd a számára megfelelő nőt. -
- Már megtalálta. Nézz tükörbe!-
Evelin tiltakozni akart tovább, de ekkor Nuada felbukkant mellettük.
- Mi ez a sugdolózás? Mi olyan rejtélyes? Valami titok, amiről én nem tudhatok? – viccelődött a férfi és ledobott a földre egy halom tűzifának valót. Majd rendezgetni kezdte.
- Ép rólad beszélgettünk. – szólt Framge.
- Rólam?- hökkent meg a férfi, mert azt hitte barátja csak kipuhatolózza mi a helyzet a lány érzéseivel.
- Igen. Evelin mindent tud. -
- Na, várjunk csak! Mi az a minden?-
- Rólad, és Moyráról. –
- Hogy mi? Te elmondtad az egész életem? – Nuada dühösen szitkozódni kezdett ismeretlen nyelvre váltva.
- Mégis, hogy tehetted ezt velem? – Üvöltözött Framgeval.
Evelin nem értette ezt az idegen nyelvet, de sejtette, hogy mi lehet a vita tárgya. Kellemetlenül érezte magát, hogy miatta most veszekednek.
- A legjobb barátom vagy, és már te is elárulsz?- támadta az orkot.
- Nem ezt beszéltük meg. Megkértelek, hogy puhatold ki, mit érez irántam. Erre te elmesélted az egész életem. Semmi köze ahhoz a nőhöz. Most biztos idiótának gondol, amiért hagytam magam becsapni és megalázni. -
- Erről szó sincs! Nagyon sajnálja, hogy ez történt veled. Átérzi fájdalmadat, de akkor sem érti, mért gyilkolsz még mindig. Mindez már nagyon régen történt, el kellene engednek a múltat. –
- Ezt ő mondta neked?-
- Nem egészen ezekkel a szavakkal, de így érez. –
- Nem akarom, hogy sajnáljon. Ha nem érez irántam mást, csak sajnálatot, el kell engednem. Nem akarom, hogy csak ezért maradjon velem. - sóhajtott fel keserűen.
- Csak most tudta meg a történeted. Semmi köze a sajnálatnak az irántad érzet szeretetéhez. –
- Szóval mégiscsak szeret?- kapta fel a fejét Nuada.
- Szerintem igen. Bár ezt nem mondta ki nyíltan. Csak feltűnt pár megjegyzése. És túlságosan érdeklődik irántad. -
- Akkor jó úton haladnak a dolgok. – Nuada teljesen megnyugodott.
- Azt hiszem, mindenféle szempontból. –eresztett meg egy mosolyt Framge. – Ha kitartasz, veled fog maradni. Ezt biztosra veszem. Bár egyelőre még tiltakozik, a gyerekeire hivatkozva. Szerintem az lenne a megoldás, ha el tudnád fogadni a gyermekeit és magaddal vinnéd mindnyájukat. Mert nélkülük őt sosem kapod meg. –
- Én sosem tiltakoztam a gyerekei ellen. Semmi kifogásom ellenük. Nekem az a legnagyobb problémám, hogy Evelin álmokat kerget. Mert lehet, sosem találjuk meg őket. Valószínűleg ott ragadtak abban a másik világban, és a lány engem okol, amiért elvesztette őket. És igaza is van. Mentségemre szólva, szeretem őt. Ezért nem tudtam hazaengedni.–
- Ha tiszta szívből így érzel, és mellette maradsz, talán egyszer megbocsájt. Szeresd és ő is szeretni fog.  És még valamiről tudnod kell, aminek nem igen fogsz örülni. -
- Mond csak, ne kímélj, ha már a témánál tartunk! Mi lehet még ennél a kínos helyzetnél rosszabb? -
- A háború, amit elindítottál. –
- Mi köze ennek a lányhoz?-
- Fél tőle. Attól, hogy felemészt teljesen. Attól, hogy talán az ő családja lesz a következő célpontod, és az állandó rettegéstől, hogy egyszer elveszíthet. Ezért is nem akar ebbe a kapcsolatba belekezdeni. -
- Erről eddig fogalmam sem volt. Azt tudtam, hogy nem szereti az erőszakot. De, hogy ilyesmi jár a fejében? Ezek szerint, ha feladnám a harcot, elfogadna? -
- Tudom, hogy erre jelen pillanatban képtelen vagy. Nem értelek. Boldog lehetnél vele. És te mégis eldobod az életed egy ostoba és értelmetlen háború miatt?-
- Tudod, jól miért harcolok. Nem adhatok fel mindent az önző céljaim eléréséért. Az én életem nem fontos. A népemért és világunk megmentéséért küzdök. -
- Ez csak kifogás. Önző vagy. Te azért harcolsz, mert Moyra csorbát ejtett hiúságodon. A mai napig nem dolgoztad fel, hogy becsapott, pedig az már több ezer éve történt. Evelin egy új lehetőség számodra, hogy kijavítsd hibáidat. Fogadd el, és békélj meg múltaddal! –
- Elég! Fejezzük be ezt a témát!-
- Ahogy akarod, barátom- csóválta fejét az ork. Majd vállon veregette barátját. – Csak hallgass a szívedre, ne fogod megbánni!-
Nuada kissé lehiggadt. Tudta barátja csak jót akar neki. Sosem csapná be. Halkan felsóhajtott és elővette takarójukat hátizsákjából. és intett a lánynak, hogy ideje nyugovóra térni.
Evelin megkönnyebbülten nyugtázta, hogy oldódik a feszültség a két férfi között, bár Nuada még mindig kissé morcos. Nem szerette volna, ha az ő kíváncsisága miatt most összevesznének.
Az éjszaka nyugodtan telt. Framge külön aludt, távolt tőlük. Nuada és Evelin összebújva feküdtek takarójuk alatt a tábortűz mellett a túloldalon. Evelin mélyen aludt, még Nuada csöndben bámulta teliholdat. Töprengett, háborgott a lelke, a történtek miatt. Vajon Evelin most még jobban el fog távolodni tőle, hogy tudja az igazat? Hogy valamikor egy másik nőbe volt szerelmes, és ő ostobán bedőlt neki?
És mi lesz, ha tovább folytatja a háborút. Vajon megéri-e, hogy örökre elveszítse a lányt. Vagy adja fel a harcot? Valamelyikről le kell mondania. Mit tegyen, melyik a helyes út? Úgy érzi, ő mindenképpen csak veszíthet. Bármilyen döntést is fog hozni, keserű lesz számára a veszteség.
Másnap Evelin kipihenten ébredt. Nuada furcsán, csendesen viselkedett vele szemben. Látszott rajta, hogy valami bántja. Máskor mindig egy kedves puszival ébresztette, most meg ridegen eltolta magától.
Framge miközben összepakolta cuccait, mérgesen nézte az elf duzzogását. Ez így nem lesz jó. Hiába papolt neki tegnap? Makacs egy alak.
Miután befejezte pakolását elbúcsúzott társaitól.
- Viszlát, Evelin. Vigyázz magadra, és erősen fogd a kezét ennek a durcás alaknak! El ne engedd! Hátha ragad rá belőled valami jóság. – ölelte át a nőt.
- Jó utat, Framge.
- Viszlát, drága barátom. – fordult Nuadához. – Te pedig fontold meg, amiről este beszéltünk. –
- Egész éjjel ezen, gondolkoztam. Feladtad a leckét. –
- Remek. Ez volt a célom. Bízz a megérzésedben és helyesen fogsz választani! Most mennem kell, már alig várom, hogy láthassam az asszonyt és a kölyköket. -
- Jó utat barátom!-
Ezzel Framge elhagyta a tábort.
Nuada és Evelin is összepakoltak, majd lóháton folytatták útjukat. A férfi még mindig magába roskadva, hallgatagon lovagolt mellette.
- Mi történt az este? Miről beszélgettetek Framgeval? Olyan furcsa vagy ma. -
- Ezt megtartom magamnak. Ha meg nem sértelek. Majd egyszer elmondom, ha már döntöttem. - Válaszolta csendesen Nuada.
- Döntöttél? Miről? – Evelin kíváncsian fürkészte a férfi arcát, mikor az mérgesen nézett rá. – Jó, nem firtatom! Akkor, beszéljünk másról. – próbálta oldani a feszültséget. – Gyönyörű ez az erdő. Te az egész környéket ismered? Gondolom, sokat töltesz a szabadban. -
- Volt rá elég időm. Sokáig voltam távol az otthonomtól. - sóhajtott fel Nuada.
Örült, hogy a lány semleges témára tereli a szót.
- Főleg éjszaka szeretek a szabadban kóborolni. Megnyugtat a friss levegő és táj csendje. Nem bírom a nagyvárosok zaját. Persze, ott is jól kiismerem magam, de csak ha dolgom van ott, akkor keresem fel. Inkább a vidéki életet választom. Ha akarod, tehetünk egy kis kitérőt. Ismerek egy fantasztikus vidéket. Hatalmas varázslatos fák, különleges, zamatos terméseikkel, csörgedező, friss vizű patak és misztikus állatok. Biztos tetszene.  – mosolyodott el végre a férfi.
- Szívesen megnézném, de szeretnék már minél előbb hazaérni. -
- Kár, pedig biztosan rajonganál az egyszarvúakért. - nézett ravaszul a lányra.
- Egyszarvúak?- Evelin kíváncsian kapta fel fejét.
„ Ez betalált.” gondolta Nuada. „ Sikerült felkeltenem a kíváncsiságát. Azt hiszem, még kapok plusz pár napon.”
- Szóval, mégis érdekel a dolog?-
- Oké, menjünk, nézzük meg őket. - mosolygott a lány.
Nuada hirtelen vágtába kezdett.
- Gyere, érj utol!- szólt a lányhoz.
Evelin meglepődött, de aztán ő is csatlakozott a férfihoz. Nem akart egyedül maradni itt a rengetegben.
- Várj, nekem ez túl gyors! Még csak pár napja tanultam meg lovagolni. - kiáltott a férfi után.
- Egy kis gyakorlás nem árt. – vágott vissza Nuada.
- Tudod, hogy szörnyű egy alak vagy? Olyan vagy, mint egy hajcsár. Ez túl sok nekem. -
- Ne panaszkodj, inkább iparkodj, mert sosem érsz így utol!- Nevetett a férfi.
Hosszas vágtázás után Nuada lelassított. Bevárta a lemaradó lányt, nem szerette volna túlhajszolni.
- Azt hiszem, most már pihenhetnek egy kicsit a lovak. Meg te is. – tette hozzá a megjegyzést, és lesegítette a nyeregből Evelint.
- Megérkeztünk. Itt kezdődik a Varázslatos Tölgyes. Fújd ki magad, aztán megyünk tovább. –
Az egyik fáról szedtek valami narancssárgás gyümölcsöt, amit jóízűen befaltak, majd tovább lovagoltak. Estefelé letáboroztak, majd összebújva aludtak el. Másnap kipihenten ébredve folytatták útjukat. Fél napi utazás után leszálltak a lovakról, mert túl sűrű volt az erdő és kötőféken vezetve a lovakat haladtak tovább. Néha ettek valami gyümölcsöt, amit az erdőben szedtek.
- A lovakat most itt hagyjuk. Majd visszajövünk értük. Alkony tudja, hogy ne kóboroljon el, majd ő helyrerakja Ariselát. Innen gyalog folytatjuk az utat. Már nincsenek messze az egyszarvúak, de óvatosnak kell lennünk, nehogy elijesszük őket. -
Evelin csendben követte a férfit. Hamarosan kiértek a sűrűből. Három gyönyörű egyszarvút pillantottak meg a patakparton, ép szomjukat csillapították. Két felnőtt állat és egy kiscsikó.
- Mennyünk egy kicsit közelebb! – kérte a lány a férfit.
- Nem lehet, megijesztenénk őket. – Persze a férfi tudta, hogy Evelin úgy sem fog hallgatni rá. Hiszen túl makacs, és persze az egyszarvúak varázslatos hívásának egyetlen szűz sem tud ellenállni. Ösztönösen vonzzák egymást.
- Legalább addig a bokorig. Onnan jobban látni őket. - könyörgött a lány.
- Látom, nagyon odavagy értük. Na, jó, gyere! –
Kicsit közelebb húzódtak. Az állatok felfigyeltek, aztán nem törődve tovább kortyolgatták a hűs vizet. Evelin kilesett a bokorból, majd óvatosan a következő bokor felé lopózott. Nuada felé kapott, de csak látszatra. Hagyta a lány had közelítse meg a mágikus teremtményeket. Evelin kicsusszant keze közül és már a másik bokornál leskelődött. Nuada nem követte, hisz ő csak elijesztené az állatokat, de Evelin sikerrel járhat.
A lány már egész közel volt az egyszarvúakhoz. És akkor az egyik állat beleszagolt a levegőbe. A kanca elszaladt a kiscsikóval, ám meglepő módon a csődör kíváncsian közeledett a lány felé.
Nuada mosolyogva szemlélte a jelenetet, amint Evelin kedvesen simogatja az állatot.
Ez is bizonyítja a lány tisztaságát, mindenféle szempontból.
Az egyszarvú hagyta, hogy Evelin simogassa a sörényét, majd mikor meghallotta társa hívását, orrával finoman arrébb taszigálta a lányt. Ezután elvágtatott.
Nuada ekkor előmerészkedett a bokrok közül.
- Lám-lám. Mégiscsak sikerült az egyiket megnyerned. Tudtad, hogy az egyszarvúak csak a tisztalelkű szüzeket engedik közel magukhoz? Ugye, most már nem is bánod azt a gyógyfürdőt a hegyekben. -
Evelin kissé elpirult a férfi megjegyzését hallva.
- Te most csapdába csaltál? Csak azért hoztál ide, hogy meggyőződj róla tényleg szűz vagyok-e? Nem értem, ez most mért olyan fontos neked. Ez semmit sem változtat a helyzetemen. Tudod, hogy haza kell térnem. –
- De azért megérte, nem-igaz? Vétek lett volna kihagynod egy ilyen lehetőséget. Lehet több esélyed nem lesz rá, hogy megsimogathass egy ilyen különleges állatot. – Mosolygott kétértelműen a férfi.
- Ezzel most mit akarsz mondani? –
- Semmit. – most már vigyorgott a férfi. - Te mondtad, hogy haza akarsz menni. – terelte el a szót. Persze egész máson járt az agya. Legközelebb, reméli, a lány már nem lesz ennyire tiszta. Erről ő fog gondoskodni.
- Akkor jó, mennyünk! -  Válaszolta Evelin és már indult is visszafelé az ösvényen. Nuada követte, miközben le nem vette tekintetét a lány ringó csípőjéről.
Hamarosan megtalálták lovaikat, felpattantak a nyeregbe és ismét a régi úti cél felé haladtak tovább.
Két nap múlva elértek egy kisebb faluba. Nuada elhelyezte az állatokat egy istállóba. Majd szállás után néztek. Egy kedves öreg házaspárnál pihentek meg aznap éjjel. Még Evelin nyugodtan aludt, Nuada gyakorlatozott kint az udvaron. Majd megfürdött és ledőlt a lány mellé. Evelinről a nagy melegben lecsúszott a takaró. Az oldalán feküdt, egy szál bugyiban, és fehér hálóingében, ami most felcsúszott egész a derekáig. Olyan csábos volt így, Nuada nem bírt magával. Ledobálta ruháit és hozzásimult a lányhoz. Kezével átfogta derekát és végigsimított a lány hasán. Arcát belefúrta a lány hajába és beszívta illatát. – Evelin kedvesem. Ébredj! – suttogta a fülébe. Evelin álmában hanyatt dőlt. A férfi óvatosan ráfeküdt a lányra. Keze felfedező útra indult felfelé, majd óvatosan lehúzta róla hálóingét. Gyengéden simogatni kezdte a lány melleit, miközben a nyakát puszilgatta. Evelin álmában halkan felnyögött és Nuada nevét suttogta. Aztán hirtelen kinyitotta szemeit, még tisztán emlékezett álmára, a férfi csókjaira. Borzasztóan kívánta őt. Először Azt hitte csak álmodik. Gyönyörű álomnak indult, de mikor felébredt rá kellett jönnie, hogy a férfi csókjai valódiak. Nuada teljesen meztelenül simult hozzá és nyelvével cirógatta a nyakát. Evelin a combjai közt érezte amint a férfi vágya egyre nőtt.
– Nuada. Mit művelsz?- nyögte halkan.
- Csitt. Csak élvezd!- sutogta fülébe Nuada.
Evelin még tiltakozni akart, de a férfi egy csókkal fojtotta belé a szót. Olyan érzékien csókolta, hogy a lány nem bírt tiltakozni. És ekkor Nuada kezei megindultak lefelé. Szinte letépte róla a kicsiny tangát. Hirtelen szétfeszítette a lány combjait, keze felfedező útra indul. Evelint elöntötte a forróság mikor a férfi gyengéden simogatta. Egész teste lángolt. Vágyakozott a férfi ölelésére, de tudta, ha most rögtön nem vet véget ennek, elveszett. Örökre beleszeret Nuadába. Érezte, a férfi sem bírja tovább türtőztetni magát, mindjárt megteszi. Gyors döntés kellett hoznia. Egy erőteljes mozdulattal levetette magáról a férfit. Majdnem lefeküdt Nuadával. Levegőért kapkodott, mikor megpillantotta teljesen meztelenül Nuadát. Teljesen belevörösödött a látványtól. Eddig csak a férfi felsőtestét látta ruha nélkül, de most itt állt előtte, teljesen pucéran, ráadásul tettre készen. Bár a férfi bőre más volt, mint az övé, mégis fantasztikusan jól nézett ki. Vékony volt, mégis, erős izomzatú. Teljesen megbabonázta a látvány. Hófehér bőre szinte szikrázott a gyertyafényben. Aztán hirtelen kapcsolt, mennyire feltűnően bámulja. Borzasztóan elszégyellte magát, amiért ilyen hatással van rá.
- Mégis mit képzelsz magadról!- dühöngött. - Erre senki nem jogosított fel. Ne merészelj még egyszer hozzám érni az engedélyem nélkül! Világos? – Ezzel a hálóinge után nyúlt és gyorsan magára öltötte.
Nuada összerezzent. Hogy lehetett ilyen ostoba? A lány még nincs erre felkészülve lelkileg. Ő meg, letámadja itt éjszaka. Reméli, nem hagyja faképnél azonnal.
- Kérlek, ne haragudj rám! Nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak megbántani, kérlek, bocsáss meg! Többé, nem teszek ilyet, ha nem akarod. – mentegetőzött.
- Azt hiszem, jobb, ha ma éjjel ott alszom a kanapén. Egyedül. - sóhajtott fel.
- Örülj, hogy ennyivel megúszod, és nem lépek le rögtön. - ezzel Evelin durcásan visszafeküdt az ágyba, és, ha bár melege volt, fülig magára húzta a takarót. Megpróbált elaludni, de folyamatosan a meztelen férfi képe járt a fejében. És az az érzés, mikor hozzáért, teljesen felborzolta érzékeit. Nem, ez nem lehet, nem szabad beleszeretnie! El kell felejtenie, hisz útjaik hamarosan elválnak. Sokáig ábrándozott, mire végre sikerült elaludnia.
Nuada is összeszedte ruháit, gyorsan felöltözött, majd ledőlt a kanapéra. Egész éjjel le sem hunyta a szemét. Csendben hallgatta az alvó lány szuszogását. Azon gondolkodott, vajon hol rontotta el? Vajon, mért utasítja vissza még mindig a lány? Pedig, amikor hozzáért, Evelin az ő nevét suttogta álmában, és érezte, a lány egész teste milyen hevesen reagált minden egyes érintésére. Ez pedig, csak egyet jelenthet, hogy szereti őt. Hogy lehet ilyen makacs? Értelmetlenül elfojtja a saját érzelmeit. „Azt hiszem jobb, ha minél előbb hazaviszem. Talán, ha bebizonyítom neki, hogy ez nem az ő világa, végre elfogadja sorsát. És akkor majd közel enged magához. Jobb lesz, ha addig türtőztetem magam, ha el karom érni, hogy testestől-lelkestől szeressen.”
Másnap korán ébredtek. A lány szokatlanul csendes volt.
- Muszáj duzzognod? Kérlek, fejezd ezt be! Már egyszer bocsánatot kértem. De, ha ez nem segít, pár óra múlva megérkezünk Fafhnéhez és onnan már nincs messze a cél. Hamarosan hazaérkezel, legalábbis ahová tartasz. –
- Ez remek. Utána elválnak útjaink. – sóhajtott fel a lány.
- Mond! Egy kicsit sem számít neked, mit érzek? Hogy lehetsz ilyen szívtelen?-
- Nagyon is számít. De nem tehetek semmit. Már az elején megmondtam, hogy nekem a gyerekeim a legfontosabb az életemben. Kérlek, ezt tartsd tiszteletben. -
- Evvel semmi gondom. Csak az a baj, hogy hiú ábrándokat kergetsz. Mert ez nem a te világod. Eltaszítanál magadtól a semmiért? Mi lesz, ha kiderül, hogy nekem van igazam, és sosem találsz haza? Akkor mihez kezdesz majd egymagad?-
- Tévedsz, meg fogom találni őket. -
- Csak, nehogy csalódjál! Mindenesetre én várni fogok rád. –
Aznap gyalog folytatták útjukat, a lovakat az istállóban hagyták. Fél napig gyalogoltak, mire betértek a DNy-i erdőségbe.  Bevetették magukat a rengetegbe. Pár óra múlva Kiértek egy hatalmas zöldellő rétre. Nuada Előhalászott hátiszákjából egy furcsa sípot és belefújt.
- Ne ijedj meg a látottaktól. Fafhne egy hatalmas Jégsárkány. Nem kell félned tőle. –
- Egy igazi sárkány? Azt hittem sárkányok csak a mesékben vannak. -
- Ez egy misztikus világ. Itt bármi előfordulhat. – Nuada örült, hogy végre megszólalt a lány. Kíváncsisága talán felülkerekedik haragján.
Ekkor félelmetes üvöltést hozott feléjük a szél. hirtelen árnyék takarta el a napot, és erős légáramlat csapta meg a lányt. A szél faleveleket és száraz fűszálakat sodort szana-széjjel. Evelin hirtelen becsukta szemét, mikor egy falevél nekivágódott. Mikor pislogva felnézett, lélegzete elakadt egy pillanatra. Toronymagas, óriási, ezüstpikkelyes fenevad nézett vele farkasszemet. A hófehér, jeges pillantás szinte megbabonázta. Nuada meghajolt a sárkány előtt üdvözlésképp.
„Üdvözöllek idegen. Nuada barátja az én barátom is. Ne félj tőlem! ” – szólalt meg egy hang Evelin fejében.
A lány körbetekintett, vajon ki szól hozzá.
„ Én vagyok az, Fafhne. Bár, csak a humanoidok szólítanak így. Igazi nevemet ti úgy sem értenétek meg. Az én hangomat hallod a fejedben. Így tudunk csak kommunikálni.”
- Te gondolatban kommunikálsz?- kérdezte Evelin kissé ijedten.
„Igen. Csak így érthetjük meg egymást. A sárkányok hangját, ti nem érthetitek.
Nuada említette, hogy segítségre van szükségetek. Szívesen elviszlek benneteket egy darabig. De aztán jól kapaszkodj, le ne pottyanj!”
- Köszönöm! Szívesen meghálálnám, de nem hinném, hogy valamit is nyújtani tudnék érte. -
„Ne hálálkodj. Szívességből teszem. Tartozom Nuadának. Nem csípem az embereket. Vadásznak az én fajtámra a másik világban. Ha nem lennél Nuada barátja szóba sem állnék veled.”
- Ha nem lennék Nuadával, sosem találkoztunk volna. - válaszolta Evelin.
„Hogy felvágták a nyelved. Egy csöppet sem félsz tőlem?”
- Miért? Kellene? Nem ártottam neked. -
„Te is ember vagy, mint a többiek. Tehát az ellenségem.”
- Ugyan, mit árthat neked egy gyenge nő?-

A sárkány elhúzta a száját, mintha nevetne.
„Tetszel nekem, asszony. Mókás vagy. Kár, hogy nem vagy sárkányhölgy. Már értem Nuadát, mért téged választott.”
A sárkány picit gondolkodott.
„Tudod mit? Ha meg akarod hálálni a segítségemet, kérnék tőled valamit.”
- Mi lenne az?-
„Maradj Nuada mellett! Ne taszítsd el magadtól!”
Evelin ledöbbent.
- Ez csak énrám és Nuadára tartozik. Mért kérsz tőlem ilyet?-
„Ez egy jó tanács. Én csak segíteni próbálok. Gondolkozzál el rajta.”
Ekkor megjelent a semmiből a sárkány hátán egy szépen kidolgozott nyeregféleség.
„Gyertek, üljetek fel! Indulunk.”
Nuada felsegítette a lányt, majd ő is felpattant mögé. Kényelmesen elfértek mind a ketten. Beszíjazták magukat és a sárkány elrugaszkodott a földről. Evelin behunyta hirtelen a szemét, mert tériszonnyal küszködött.
- Jól vagy?- Kérdezte a férfi és megfogta a lány derekát.
Evelin most egy cseppet sem tiltakozott a férfi érintése miatt.
- Nem egészen. Tériszonyom van. Azt hiszem. – reszketve kapaszkodott a sárkány szíjaiba. 
- Nyugi, nem eshetsz le. A szíjak megtartanak. És itt vagyok én is. Nyisd ki a szemed, kérlek. Olyan gyönyörű a kilátás. - próbálta biztatni a férfi.
-A-A..” - Rázta fejét a lány.
- Így akarsz egész úton utazni? –
- Ha kell igen. Legalább nem fordul fel a gyomrom. Bocsi, de nem bírom a magasságot. -
- Pedig, meg kell szoknod! Sokáig fog tartani az út, unalmas lesz így. –
- Ne, törődj velem! Te csak élvezd az utazást! -
- De nélküled, nem az igazi. - A férfi gondolkozott. – Na, várj csak! Úgyis ki fogod nyitni a szemed. – Kissé lazított saját szíjain, hogy jobban előre dőlhessen, majd hátulról, csókolgatni kezdte finoman a lány nyakát.
Evelint mintha áramütés érte volna, nagyot ugrott, már ahogy a szíjak engedték, és kinyitotta szemeit. De ebben a pillanatban megpillantotta az alatta elsuhanó tájat. Felsikoltott és kóvályogni kezdett a gyomra. Nuada szorosan átölelte hátulról.
- Semmi baj, nyugodj meg. Mindjárt hozzászoksz, és jobban leszel. – Nuada élvezettel simult a lányhoz. Arcát belefúrta a lány hajába és élvezte a lány finom illatát. Tudta, a nő most nem tud, és nem is akar tiltakozni. Evelint egyelőre, lefoglalja a tériszonya.
„Mit műveltek a hátamon?” –kérdezte a sárkány tőlük.
„Semmi különös. Csak Evelin tériszonnyal küszködik. Most próbálom hozzászoktatni a magassághoz.” – Válaszolta gondolatban Nuada.
„Örülök, hogy ilyen jól szórakozol. De egy cseppet sem zavar a jelenlétem? Tartogasd a csókjaidat későbbre!” – Morgott a sárkány Nuadára.
„Ne haragudj Fafhne! Muszáj volt, valahogy kizökkentenem a rettegésből.”
„Jól van, nem haragszom. De nincs több csók, ezt vésd az eszedbe!”
„Rendben.”
Eközben Evelin kezdte megszokni a magasságot és gyorsaságot. Már sokkal jobban volt. Újból lepillantott és elcsodálkozott, hogy eddig mért nem vette észre milyen csodálatos innen felülről a kilátás.
- Milyen gyönyörű! – Ámuldozott. - Sosem gondoltam volna, hogy valaha is hozzászokom a magassághoz. -
- Látod, mellettem bármire képes vagy. – súgta fülébe a férfi.
- A bármire, az túlzás. De valóban sokat tanultam. Olyasmiket, amiről régen azt hittem, sosem lennék rá képes. -
- És még mennyi mindent megtaníthatnék neked, ha velem maradnál. Kár, hogy el válnak útjaink!- sóhajtott fel Nuada.
- Sajnálom. - Szólt Evelin szomorúan.
- Hát még én!- Válaszolta halkan a férfi.
Nuada érezte a lány hangjából, hogy fáj neki is az elválás. Úgy érezte, a lány egyre közelebb kerül hozzá. Talán még sincs olyan messze a cél. Reméli, hamarosan elfogadja a lány a szerelmét.
- Nézd, ott lent, a víz felszínét! – mutatott a távolba. - Az ott Nessie. –
Evelin lepillantott és meglepődve bámulta a hatalmas tovaúszó dinó szerűséget.
- A Loch Ness-i szörny?-
- Igen, ti így hívjátok. -
Jó pár órát utaztak. Nuada rengeteg mindent megmutatott a lánynak. Evelin élvezte az utazást, és teljesen megfeledkezett a tériszonyáról. Fafhne átrepült az óceán felett
És a hegyek felé tartott. Egy rövid időre leszálltak, még melegebb ruhába bújtak, majd folytatták útjukat
- A Kárpátok. Lassan megérkezünk. - szólt a férfi.
Fafhne átrepült a hegyek felett, majd ereszkedni kezdett. Egy zöldellő tisztáson értek földet. Megköszönték a segítséget, majd a sárkány tovaszállt.
- A Kárpát-medence. Megkeressük a legközelebbi falut, majd újabb lovakat bérelünk. Keresünk valami szállást, majd tovább haladunk Dny felé van az átjáró.–
Így is tettek. Az éjszakát egy újabb fogadóban töltötték. Ezúttal Evelin ismét Nuada ölelő karjai közt aludt el. Nuada most semmi ostobasággal nem próbálkozott. Tiszteletben tartotta a lány akaratát. Másnap korán útra keltek. Pár napot még a szabadban töltöttek, és végre megérkeztek az átjáróhoz.
- Ez a kapu. - mutatott a férfi egy ágakkal és kúszónövényekkel benőtt sziklára. Tenyerét hozzáillesztette egy ponthoz és a növényzet egy szempillantás alatt félrehúzódott. A szikla megremegett és félregördült. Egy széles üreg tátongott előttük, melyen poros lépcső vezetett lefelé. A férfi megindult lefelé, Evelin követte. Nuada előhalászott egy fáklyát a hátizsákból.
- Én látok a sötétben is, de neked szükséged van fényre. Tessék, fogd!-
Ezzel meggyújtotta és átadta a lánynak. Evelin követte a férfit lefelé a csigalépcsőn. Megérkezve egy hatalmas barlangfolyosón találták magukat. Fárasztó gyaloglás következett. Nuada tökéletesen kiismerte magát az útvesztőben. Evelin már rég eltévedt volna. A hosszas gyaloglás után végre felfelé haladtak. Egy hatalmas szikla zárta le az utat. Nuada ismét matatott valamit a sziklán és az félregördült. Evelint hirtelen elvakította a beszűrődő napfény. Kellett pár másodperc még kitisztult a látása. Kiléptek a szabadba.