Hellboy 2: Találkozás (1. rész)

- Vitatom a Herceg jogát, hogy vezesse az Aranyhadsereget. - kiáltotta oda Piros az elf hercegnek.
- Te vitatod? Ki vagy te? Nem vagy te senki. Nem vagy királyi sarj, hogy ezt vitasd. - szólt Nuada.
- De az, ő egy Anongura, az elbukott fia. Joga van hozzá. Ki kell állnod ellene. - Vágott közbe Nuala.
Nuada elgondolkodott. - Jól van, legyen. –
- Piros, ne csináld ezt!- féltette Liz az ördögfiókát.
- Ha megölöd a herceget, a hercegnő is meghal. - szólt közbe Abe.
- Ne félj kicsim. - fordult Lizhez Piros.
– Nem fogom megölni, ígérem, csak egy kicsit bezúzom az arcát. - válaszolta Abenek.
Ezzel megkezdődött a küzdelem Hellboy és Nuada között…
Piros megragadta Nuadát torkánál fogva és elhajította. A herceg nagyot esett a túl oldalon. Azonnal talpra akart szökkenni, de Piros már ott is termett és a lándzsát a torkának szegezte.
- Ölj meg, muszáj, mert nem állok le, nem tudok. - mondta Nuada.
- Bocs haver, győztem, élni fogsz!- ezzel leemelte a herceg fejéről a koronát, hátat fordított neki, és távozni készült.
Ekkor furcsa jelenség kezdett kialakulni a mennyezeten, amire először fel sem figyelt. Apró villámok cikáztak a levegőben, gyenge fuvallat szelte át a termet, és örvényleni kezdett a levegő. Egy aprócska fényes pont tűnt fel a semmiből ép Nuada feje felett a plafonon, amire senki sem figyelt. Egyedül Nuala és Abe érzékelt valami különöset, de még ők sem értették mi történik. Nuala figyelme Nuadára terelődött. A férfi készült valamire. Nuala gyorsan döntött. Képes áldozatot hozni, hogy megállítsa bátyját. Előhúzta tőrét, hogy szíven szúrja önmagát.
Nuada végső elkeseredésében, hogy megkaparintsa a koronát elő akarta rántani tőrét, hogy hátba szúrja Pirost.
Ekkor a fényes pont hirtelen kitágult. Egy ismeretlen város képe bontakozott ki, majd a semmiből, valaki átzuhant. Egyenesen a férfin landolt. Nuada éles fájdalmat érzett a bal tenyerén. Saját tőre vágta meg, ahogy elő akarta rántani. A tőr visszacsusszant a hüvelyébe.
- Hú, ez fájhatott!- szólt Piros a többiekhez. –Égből pottyant ajándéknak ne nézd a fogát!-
Abe azonnal kapcsolt és tekintetével a hercegnőt kereste, aki ép akkor szorította magához vérző kezét.
Nuala már épp felemelte a fegyvert, hogy szíven szúrja magát mikor ő is éles fájdalmat érzett. Elejtette a tőrt és sérült bal kezét szorongatta, amiből ömlött a vér. Döbbenten nézte a bátyját leterítő lányt. Majd lehajolt és eltette a fegyvert. Tudta, a bátyja most tehetetlen a cselekvésre. A lány egy darabig feltartja, addig is Pirosék, talán megállítják a sereget.
Nuada döbbenten feküdt az ájult test alatt. A férfi arcát beterítette a hosszú barna hajzuhatag. Mikor megvágta a tőr, felszisszent és ekkor akaratlanul is beszívta a lány illatát. Szinte megbabonázta az illat. Félresöpörte a lány haját.  Bal keze beszorult kettőjük közé, ömlött belőle a vér, ezért jobb kezével próbálta félretolni a testet, de ahogy a lány bőréhez ért mintha áramütés érte volna. A lány bőrének tapintása annyira puha és bársonyos volt. Alig akarta elengedni. Úgy érezte egész teste lángban ég, olyan erős vágy fogta el a nő iránt. Azt sem tudta ki ez, még csak az arcát sem látta, mégis, mintha örökké rá várt volna. Meglepődött a saját érzéseitől. Már régen megfogadta, hogy soha többé nem enged az érzelmeknek, de most mégis, valami történik vele. Ez valahogy más, mint az az óriási tévedése. Ez, sokkal erősebb érzés annál. Egy illat, egy tapintás, és már el is vesztette a fejét. Eddig csak egyetlen igaz nőt ismert és ő a húga volt. Őt tudta volna szeretni, a problémát az okozta, hogy testvérek voltak. Így csakis plátói lehetett ez a szerelem. És most itt ez az idegen nő, és teljesen összezavarta.
Nuala hirtelen megtántorodott, amint megérezte fivére felől érkező érzelmi hullámot. Igen erőteljesen érzékelte, a férfit mennyire megérintette ennek a nőnek a lényege. Még sosem tapasztalt felőle ilyen szenvedélyes hullámokat. először azt hitte képzelődik, de aztán felfogta, hogy igenis, az ikertestvére produkálja ezeket az érzelmeket. Meglepő fordulat. De, legalább végre nem őt zaklatja érzelmeivel. A bátyja azt hitte szerelmes belé, de Nuala szerint ez csak testvéri rajongás. Még szerencse, hogy bátyja tiszteletben tartotta a tilalmakat, és erkölcsi megfontolásból, egy újjal sem ért hozzá.
Nuada nagy nehezen felült, az ájult lányt az ölében tartva. Szorosan tartotta, nehogy eldőljön. Első pillantásra tudta, hogy ez egy ember. „Hogy pont egy embernő? Miért nem lehetnél valami más? Pont a legnagyobb ellenségem vagy. Mért teszed ezt velem? Hát, jól van. Mutasd magad!”- sóhajtott fel keserűen. Most alaposan szemügyre vette. Fehér bőrű, középkorú nő volt. Fehér hosszított toppot viselt, térdig érő rózsaszín apró virágos szoknyával és fehér szandált. Kedves arca volt. Bár nem volt az a manöken alkat, mégis önmagában csinos volt. Egy csöppet sem hasonlított azokra a plázacicákra, akiket reklámoztak a hirdető táblákon. Semmi szolárium, csak természetes barnulás a napsugárzástól, de ezt se vitte túlzásba. Arcára is csak kevés sminket vitt fel, ép csak a szemeit húzta ki zöld szemceruzával. Nuadát elbűvölte egyből a nő természetes szépsége. Kora ellenére, igen fiatalosnak nézett ki. „Csak tudnám, honnan jössz. Olyan furcsa vagy, teljesen más, mint az itteni asszonyok. És egyáltalán, hogyan történhetett ez az egész? Mi volt ez a jelenség? Szinte a semmiből pottyantál rám. Szépen elintéztél, mondhatom! Pokolian fáj a kezem még mindig.”
- Hahó, kislány ébredj!- emelte fel a lány állát. –Térj magadhoz!- semmi reakció, erre kissé megrázta a lányt, hogy észhez térjen, ekkor a lány felnézett. A szürkészöld szempár szinte megbabonázta a férfit.
- Mi történt? - Evelin kábultan nézett fel. Tekintete találkozott a férfiével, aki kíváncsian méricskélte őt. Megdöbbent a látványtól. A férfi ismerős volt számára. Úgy érezte magát mintha valamiféle filmforgatásba csöppent volna bele. Ez a férfi ép úgy nézett ki, mint a Hellboy 2-ből Nuada herceg. Bár voltak apróbb részlet különbségek. Sokkal fiatalosabb, vonzóbb volt, mint a filmben. Először is, ez az idegen, hatalmas narancssárgás íriszű szempár, mintha foszforeszkált volna a félhomályban. És ez a márvány fehér bőr annyira élethű. A filmben szinte feltűnően műanyagszerűnek tűnt az arca, hisz csak maszkot hordott. De most itt élőben teljesen valósághű volt ez a megjelenés. Ennyit csal a kamera?  És a fekete szemfesték és rúzs sokkal lágyabb volt. Ez most smink, vagy a bőre színe? Nem tudta eldönteni. Talán ez által tűnt a férfi vonásai fiatalabbnak, vonzóbbnak. Viszont, ez az aranyszínű ruházat vörös kiegészítővel. Ez totál a filmből van.
- Nuada herceg? Ez nem lehet. Úgy látszik ez egy rossz tréfa. Valaki most szórakozik velem? Ez biztosan kandi kamera. – teljesen magához tért.
- Te ismersz engem? Honnan? Még sosem találkoztunk. – a férfinek kellemes, lágy hangja volt mikor megszólalt.
- Tényleg nem találkoztunk, mégis ismerem magát, és még sokan mások. Ennek csak örülhet. Klasszak a filmjei. Maga egy híres ember. –
- Miket hordasz itt össze? Nem értelek. Először is nem vagyok ember, nézz csak meg alaposabban. Szerinted, ilyen kinézete van egy embernek? A szemem, a bőröm nem emberi. Másodszor meg mi az, hogy híres? Nem hinném, hogy túl sok emberismerősöm lenne. -
- Ne vicceljen már. Azt hiszi, mindent beveszek? Biztosan, csak valamiféle maszkot hord. Egy jó smink és színes kontaktlencse, és kész is. Még, hogy nem ember. Akkor mi?
- Ha jobban megnéznél, láthatnád, hogy ez tényleg valódi. A szemem színe igazi. És gyere, érintsd meg a bőröm! Szerinted, ez maszk?- ezzel a férfi megfogta a lány kezét és az arcához húzta. -
Evelin meglepődött, mikor a férfi arcához ért. A férfi bőrén érezte a melegséget, ahogy lüktetett benne az élet. Ez, semmiképp sem lehet maszk.
- De hát, ez meg hogy lehet? Ez annyira... - hökkent meg.
- Élethű? Igen, ez vagyok én. A bőröm eredeti hófehér és nem viselek semmiféle kontaktlencsét. Én egy elf herceg vagyok. -
- Eddig azt hittem, más humanoidok nem is léteznek, csak is emberek. Nem értem, mi folyik itt? -
- Sok fajta teremtmény létezik, akikről ti emberek azt hiszitek, csak kitalált mesefigurák. –
Evelin kissé elgondolkozott.
- Hol a kamera? – nézett körül. – Maga teljesen bolondnak néz. -
A férfi megcsóválta a fejét.
- Nincs semmiféle kamera, hidd már el! -
Evelinnek semmi kedve nem volt vitatkozni, gondolta jobb, ha eltűnik innen. Fel akart tápászkodni mikor kapcsolt, hogy a férfi ölében tartózkodik, de az szorosan átkarolta a derekát. Ekkor vette észre, hogy toppján furcsa aranybarna folt virít.
- Ez meg mi? Ez olyan mintha… - megtapogatta a foltot, összedörzsölve ujjait nézegette mi lehet ez a furcsa aranybarnás folyadék. –Vér? De hát az vörös, ez meg, valami más. De, mért ilyen? Nekem nem fáj semmim, nem én vérzek. Maga? Megsérült valahol?-
- A bal tenyerem. De nem érdekes, apró karcolás. –
- Mutassa csak!- Evelin megragadta a férfi kezét és alaposan szemügyre vette.  A vágás a mutató- és hüvelykujjközt kezdődött és végigszántotta tenyerét. A férfi kezéből ömlött az a furcsa színű vér.
- De hisz ez a vágás hatalmas. Azonnal orvoshoz kellene mennie. Lehet össze is fogják varrni. Addig is kellene valami kötszer, hogy elállítsuk a vérzést. Van magánál? Mert én nem hoztam magammal. –
- Nem, nálam sincs. de fölösleges aggódnod. Semmi bajom sem lesz. Hamar rendbe jön. Tudod, az én fajtám, gyorsan regenerálódik. –
- Nem, ezt nem hagyhatjuk így. Ez egy nyílt seb. És el is fertőződhet, azonkívül erősen vérzik. – Evelin kicsit gondolkozott. – Azt hiszem, van egy ötletem. A filmekben mindig ezt csinálják, Elvileg beválik. Bár csak ideiglenes megoldás, de per pillanatban jobb nem jut eszembe. – Hirtelen mozdulattal megpróbált letépni egy csíkot a toppja aljából, kissé nehézkesen ment, de végül sikerrel járt. – Tartsa a kezét. – ezzel kötözni kezdte a férfi tenyerét.
Nuada meglepődött a lány kedvességén. – Nem emlékszem, hogy bárki ember valaha is így törődött volna velem. Mond, mért teszed ezt? Én egy gyilkos vagyok. -
- Gyilkos? Ez nevetséges. Én ezt nem hiszem el. De tudja mit? Engem nem érdekel akár mi is, most megsérült és a sebet el kell látni. Ez van. Fogadja el a segítséget! –
- Köszönöm. - Nuada csak mosolygott a lányon, amiért ilyen naiv. Ráadásul, most, hogy megszaggatta topja alját, még többet enged mutatni magából. Teljesen kilátszódott a lány dereka. Szép bőre volt, egy csepp ránc sem látszódott rajta. A férfi szeme felcsillant. – Mond, mi a neved? –
- Evelin. -
- Gyönyörű neved van. Szeretném, ha tegeződnénk. rendben? Ha már ilyen segítőkész vagy. –
- Rendbe. – Evelin elkötötte a rögtönzött kötszer végét. – Így ni, már kész is. Nem a legszebb, de egy darabig kibírja, amíg találsz orvost. Megsérültél még valahol?-
- A jobb karomon. - Mutatott a férfi sérülésére. De ez már félig beforrt. Semmi gond. –
A nő azonnal a férfi jobb karját kezdte el szemügyre venni.
- Milyen régi ez a sérülés?- Megtapogatta a vágás helyét.
- Mostani, kb. egy órás, ha lehet. De ne is törődj vele! -
- Tényleg, már nem is vérzik. És mintha kezdene összeforrni. Fura. Ez meg hogy lehetséges?-
Nuada egész közel hajolt a lány arcához, mintha csak véletlen lenne. Élvezettel szívta be hajának illatát. –Már mondtam, gyorsan gyógyulok. –
- Mond, mik ezek a sérülések? Hogyan szerezted? –
- A bal tenyerem miattad sérült meg, bár akaratlanul okoztad. De a jobb karomon harc közben történt a sérülés. - ekkor a férfi szeme résnyire összehúzódott a felismeréstől.
- A harc! - Hirtelen felpillantott és meglátta, amint Liz elhamvassza a koronát.
- Ne!- kiáltott fel és ellökte magától a lányt. Azonnal talpra szökkent és körbepillantott a termen. Az Aranyhadsereg katonái sorra estek össze és semmisültek meg. Evelin most látta csak, hogy mennyire magas a férfi, amint háttal állt neki és körülnézett.
- A seregem! – szólt döbbenten, teljesen magába roskadva. Látni lehetett rajta mennyire megviselte a történtek. Aztán hirtelen kihúzta magát. Iszonyú dühöt érzett, de higgadtan fordult a lány felé, kezét tőre markolatán tartva.
- Te, átkozott boszorka! Teljesen megbabonáztál. Elvontad a figyelmemet és most miattad elvesztettem a seregem. –
Evelin megijedt a férfi visszafogott hűvös modorától. Vihar előtti csend?  Ekkor meglátta a sárga izzó tekintetén, mennyire dühös. Úgy érezte a férfi mindjárt nekiugrik. Riadtan hátrált előle, és ekkor a férfi támadásba lendült.
Nuada rettentő dühös volt. Gyűlölte a lányt, amiért becsapta őt, egy újabb csalódás, és mégis valamiért vonzódott hozzá. Nem értette mi van vele. Meg kellene ölnie. Már-már előhúzta tőrét, de aztán hirtelen meggondolta magát. Nem tudja ezt megtenni ezzel a lánnyal. Elég lesz, ha megleckézteti.
Egy szempillantás alatt ott termett a lány előtt, lekevert neki két hatalmas pofont, majd fellökte.
Evelin elvágódott a kövön. Most döbbent rá, hogy ez tényleg a valóság, és nincs semmiféle kamera. A film kedvéért, nem vernek el senkit sem igazából. Döbbenten tapogatta fájós arcát, ekkor a férfi felrántotta és szorosan magához húzta.
- Átkozott nőszemély. Biztosan ők béreltek fel, hogy ezt tedd velem. Már majdnem győztem mikor te közbe avatkoztál. Szinte a semmiből pottyantál rám. Nem tudom, hogyan csináltad azt a trükköt, de megfizetsz, amiért elvontad a figyelmem. –
Eközben Hellboy csapata meglepődve szemlélték a történteket. Túl távol voltak a hercegtől és a nőtől, így nem igen hallották miről beszélnek.
- Nézzétek! Úgy veszekednek, mintha már régóta ismernék egymást. Mint egy házaspár. - szólt Johann Kraus ügynök.
- Nem hinném! Nézzétek a herceget. Folyamatosan a tőrén tartja a kezét. Mintha előakarná rántani. Szerintem meg akarja ölni a nőt. - válaszolta Piros.
- Fogadjunk, hogy tetszik neki a lány. – szólt közbe Abe.
- Azt kétlem. Elvette a játékszerét. - mutatott a megsemmisült seregre Piros.
- De tétovázik. Nézzétek, milyen közel húzza magához, és egyáltalán nem emelte fegyverét a lányra. - válaszolta Abe.
- Akkor is haragszik rá. Meg öli, ez tuti. - feleselt Piros
Nuada taszított egyet a lányon. Újból meg akarta ütni, de Evelin két kezével kivédte a csapásait.
- Ügyes. Biztosan közéjük tartozol. Ők küldtek, hogy megállíts. Ugye? –
- Semmi közöm sincs Pirosék csapatához. Puszta véletlen, hogy ide kerültem. És még azt sem tudom pontosan, hol is vagyok. –
- Ne hazudj!- üvöltötte a férfi. – Láttam mit műveltél. -
- Igen? Akkor azt is láttad, honnan jöttem. Szerintem, nem tudsz te rólam semmit sem. Én sosem hazudtam. Én mindvégig őszinte voltam, és nem direkt kerültem ide. Ez egy véletlen baleset volt. –
- Még, hogy baleset! – a férfi szemei szinte résnyire szűkültek a dühtől. – Ez egy jól kitervelt csapda volt. És sikerült is tőrbe csalnod. Milyen ostoba is voltam. - Nuada ismét közel vonta magához a lányt. - Totál elhittem minden egyes szavadat, és azt hittem valóban, őszintén érdeklődsz irányomban. –
Eközben Nuala csatlakozott Hellboyék csapatához.
- Hercegnő. Mi folyik ott? – kérdezte Abe. – Maga érzi a bátyja gondolatait. Most mit akar attól a nőtől? Felpofozta, össze vissza lökdösi, de nem bántja igazából. Pedig nála a tőre, láttuk. Egyrészt haragot érzek felőle, de másrészt vonzódik is hozzá. Nem értem mit akar. -
- Magam sem értem. Zavarosak a gondolatai. Hol gyűlöli, hol meg erős vonzalmat érez iránta. Olyan, mintha nem is a lánnyal harcolna, hanem önmagával. Ő sem tudja, mitévő legyen. –
- Szerintem, tetszik neki a lány. Figyeljétek csak!  Mennyire közel húzza magához. Mindjárt megcsókolja. - szólt közbe Liz.
- Ugyan már ez képtelenség. Ez a nő totál keresztül húzta a számítását. Szerintem meg akarja ölni. – vágta rá Piros. – Na, ki akar fogadni? Egy jó szivarban. -
- Én egy karton sörbe, hogy tetszik neki a lány. - vágta rá Abe.
- Én is Abe mellett vagyok. Mondjuk, jössz nekem egy hét mosogatással. - szállt be Liz
- Oppá. Ez egy kicsit sok. De rendben állom a fogadást. Úgy is nekem lesz igazam. – vigyorgott Piros.
- Nektek elment az eszetek? Az a nő veszélyben van és ti itt fogadásokat köttök rá? Szerintem inkább segíteni kellene rajta. – torkolta le őket az ügynök.
- Jó, tudjuk. de mire oda érnénk, már késő lenne. Ha csak felé indulunk, végez a túszával. Túl messzi vannak, nem tudunk közbeavatkozni. - Piros méricskélni kezdte a terepet mihez is kezdhetnének.
- Nem, ha én megakadályozom. – szólt a hercegnő, ezzel előhúzta tőrét.
- Ne hercegnő, ezt nem teheti! Inkább várjunk még mik a szándékai. – szólt Abe.
- Jó, de ha veszélyessé fordul a helyzet, használni fogom tőrömet. Ha kell, a saját testi épségemet áldozom fel, hogy megmentsek egy ártatlan életet. -
Eközben Nuada még mindig a lányt támadta.
- Tudni akarod az igazat? Én mentettem meg az életedet és a húgodét. Nuala öngyilkos akart lenni, mikor te hátba akartad szúrni Pirost. Azt nem értem miként kerültem ide, de az időzítés ép jó volt.  Ha én nem esek rád, már mindketten halottak lennétek. Az Aranyhadsereg sosem lett volna a tied, ráadásul az életeteket is elveszítettétek volna. Én mentettelek meg. Ez az igazság. –
- Ez egy újabb hazugság. És honnan tudod a hadsereg nevét?-
- Ez lényegtelen. –
- Lényegtelen? – ekkor lekevert ismét egy pofont a lánynak. –Ezt az újabb hazugságért. Nagyon is sokat elárulsz magadról, bárhogy is ködösítesz. Ezt az információt csak is tőlük tudhatod. –
Evelin a könnyeivel küszködött, nem akarta fájdalmát kimutatni a férfi előtt. A pofontól kissé megszédült és tett pár lépést hátrafelé. Nuada ismét taszított egyet rajta. Evelin megtántorodott az ütés erejétől, és ahogy hátrafelé támolygott, hirtelen kicsúszott lába alól a talaj. Majdnem lezuhant, de a férfi még időben elkapta a karját. Lenézett és hatalmas izzó fogaskerekeket pillantott meg a mélyben.
Nuada ép csak el tudta kapni a lány egyik karját. Megijedt, hogy elveszíti a lányt. Nehezen boldogult, mert még mindig sajgott mindkét keze. A bal tenyere ismét vérezni kezdett, de nem engedte el terhét. Felhúzta a lányt és szorosan átkarolta hátulról. Gondolkozott miképp hozza zavarba. Valahogy vissza akarta neki adni a kölcsönt, amiért keresztül húzta terveit. Kissé letöri a lány büszkeségét.
- Azt hiszed, hagyom, hogy lezuhanj és halálra zúzd magad?  Nem úszod meg ilyen könnyen. Tartozol nekem egy hadsereggel. – súgta a lány fülébe.
- És mégis ezt, hogy gondoltad? Én nem vagyok mérnök. Nem tudok ilyen gépezeteket készíteni. –
- Ez igaz. Lássuk, mit is kezdhetnék veled? Hm…- Nuada úgy tett mintha gondolkozna a dolgon. - Van egy ötletem, bár tudom, tiltakozni fogsz. – ezzel szembefordította a lányt. – Igaz, az Aranyhadsereg megsemmisült, de a harcot még nem adom fel. Te leszel a legújabb fegyverem. Adhatsz helyettük egy másik, újfajta, hús-vér sereget. Igaz, kisebb lesz a létszámuk és jó sokáig fog tartani mire felnőnek, de megéri.–
- Mit akarsz ezzel mondani? Miféle hús-vér seregről zagyválsz?- kérdezte Evelin, de mikor megpillantotta a férfi vigyorgó ábrázatát azonnal kapcsolt. - Na, ne!- pirult el, mikor rájött a férfi mire céloz.
- Te és Én. Ideális párosítás. Az utódaim kiváló harcosok lesznek, erről én gondoskodom. És te gyermekekkel fogsz megajándékozni, amennyit csak lehet. Igaz, a seregem száma nem érheti utol az elveszettekét, de egy gondolkodó élő csapat százszor többet ér. Az én utódaim, fogják meghódítani az emberek világát. Erő és Bűbáj. Remek párosítás. És még élvezni is fogjuk a teremtésüket. -
Evelin döbbenten hallgatta a férfit. Azok után, hogy úgy elverte, most meg vonzalmával zaklatja. Teljesen belevörösödött a hallottakba.
Nuada élvezettel szemlélte művét. Bosszúja célba talált. Sikerült zavarba hoznia a lányt, és milyen gyönyörű így pirosló arccal. Gondolta, egy kis elf bűbájt is latba vet, hogy még hatásosabb legyen a hódítása. Még egy kicsit felpiszkálja a lány önérzetét. Magában felidézte a megfelelő csábítási igéket. Majd még szorosabban magához húzta a lányt, lehajolt, és megcsókolta.
Eközben Hellboyék csapata a távolból figyelték a történteket, de túl messze voltak ahhoz, hogy hallják, miket suttog a lány fülébe a herceg. Csak annyit láttak, hogy a férfi átkarolja és megcsókolja a lányt.
Nuala borzasztó zavarban volt, ahogy nézte a jelenetet. Teljesen átérezte bátyja erős vonzalmát a lány iránt.
- Piros, jössz nekem egy karton sörrel. Megnyertem a fogadást. - szólalt meg Abe.
- Ezt a pechet, pedig, már azt hittem kapok egy jó szivart. -
- Egy hét mosogatás, ha hazaértünk. – Szólt Líz kárörvendően.
- Ó, az a …. Még ez is. –
- Hát titeket már nem is érdekel mi lesz a lánnyal, csak az az ostoba fogadás? – zsörtölődött az ügynök.
- De hát, egyértelmű. Nézzen rájuk. A herceg fülig szerelmes. Nem lesz itt semmiféle csata. - legyintett Piros.
- Az nem olyan biztos. - Vágott közbe Nuala. Érezte, a bátyja varázslatát, és furcsállotta, hogy ilyesmire vetemedjen. - Nézzétek a lányt, nem igazán ért egyet bátyámmal. Ráadásul bátyám tisztességtelen módszerhez folyamodott. –
Evelint szinte megbabonázta a férfi csókja, mikor ajkuk összeért. Mintha valamiféle mágikus erő hatalmába kerítené, élvezettel viszonozta a férfi közeledését. De, mikor rádöbbent a férfi csak játszik vele, a varázs szertefoszlott. Hirtelen ellökte magától Nuadát.
- Ez őrültség. Én ebbe sosem egyezem bele. Nekem férjem van és gyerekeim. - ezzel felmutatta jegygyűrűjét.
- Ezt eddig miért nem mondtad? – kérdezte csalódottan a herceg. Egy pillanatra elfordult leszegett fejjel. „És még a bűbáj sem hatott. Túlságosan makacs egy teremtés!”-
- Mert nem kérdezted. –
Nuada hirtelen visszafordult és elkapta a lány kezét, hosszasan nézte.
- Milyen pirinyó, szép formás kezed van. – szólt ravaszul. - Mutasd csak! – majd egy hirtelen mozdulattal lehúzta a lány ujjáról a gyűrűt.
- Hé! Mit csinálsz? Ehhez nincs jogod. - tiltakozott Evelin, de elkésett. Nuada belehajította a gyűrűt a tüzes mélységbe.
- Engem nem érdekel a férjed, most már hozzám tartozol. Sosem engedlek vissza hozzá. A sors küldött a karjaim közé, hát legyen meg a sors akarata. -
Evelin dühében pofon akarta vágni, de a férfi elkapta a kezét, ekkor térdével megrúgta. Ép a legérzékenyebb pontján találta el.
Nuada fájdalmasan görnyedt össze, egy pillanatra elengedte foglyát, majd ismét elkapta a lányt és lefogta.
Nuala a távolban egy pillanatra összerezzent. Túl erősek voltak számára a férfi érzései. Még sosem tapasztalt bátyja felől ilyen erős érzelmi hullámot. Harag, és szenvedély egyszerre. Ezen igen elcsodálkozott.
- Ezt meg ne próbáld még egyszer, mert nagyon megbánod. –
- Igen? És mit teszel velem? Akár meg is ölhetsz, nem érdekel, de erőszakkal úgy sem leszek a tied. –
- Ne kényszeríts rá olyasmire, amit magam is megbánnék. Az én türelmemnek is van határa. -  Nuada ezek után már jobban odafigyelt, a lány nehogy újabb rúgásra készüljön. És jól sejtette, a lány újabb merényletre készült, de ő ügyesen kivédte a rúgást.  Tetszett neki ez a vadmacska. Minél jobban kapálózott és tiltakozott a lány, ő annál inkább vonzódott hozzá.
- Ha sokáig ezt csinálod, én nem tudom tovább türtőztetni magam. Itt helybe leteperlek, és nem fog érdekelni a nézőközönség!- szólt vészjóslóan a férfi.
Evelin kissé lehiggadt. A férfi szavai megrémisztették. Nuada erejével ő nem veheti fel a versenyt, ráadásul a férfi jól képzett harcos. Simán megtehetné, amivel fenyegetőzik. Így jobbnak látta, ha más módszerhez folyamodik. Talán ha megpróbálná meggyőzni, hogy engedje el.
- Ne fejtsd el, hogy én voltam, aki megmentettem az életedet, és húgodét is.  Ezért inkább köszönet járna és nem bántalmazás.  A hadsereg kettőtök életéért. Nem jó üzlet? Szerintem kvittek vagyunk, nincs semmiféle tartozásom. –
- Én viszont az előbb megmentettem a tiédet, mikor majdnem lezuhantál. -
- Igen? Te voltál az, aki majdnem lelökött. -
- Véletlen volt. De túl sok mostanában a véletlen. Nem gondolod? Talán a véletlen sodort a karjaim közé, talán a sors. Vagy direkt rászedtél. Nem tudom mi az igazság. A lényeg, hogy most itt vagy. És még mindig nem rendezted a számládat. –
Evelin keserűen döbbent rá, hogy a meggyőzés nem jött be. - Nincs semmiféle tartozásom. - tiltakozott ismét. – Eressz el azonnal!-
Ismét dulakodni kezdtek. Evelin ekkor összehúzta magát és szinte kicsusszant, lefelé, a férfi szorításából. A férfit meglepte ez a taktika. Evelin már talpra is szökkent és futásnak eredt, de ekkor Nuada hátulról rávetette magát. Elvágódott a kövön, hassal lefelé. A férfi ráült a combjaira, megragadta kezeit és hátrafelé csavarta. Összefogva csuklóit egy erős mozdulattal felrántotta a földről. Hátulról lefogta és előhúzta tőrét, majd a lány torkának szegezte.
- Úgy látom, Te semmiből sem tanulsz!  Ne kényszeríts rá, hogy használjam. Add fel és gyere velem. Meglátod, nem fogod megbánni. – Arcár teljesen belefúrta a lány hajába. - Olyan forró, szenvedélyes éjszakákat fogsz eltölteni a karjaim között, amiről még álmodni sem mersz!- suttogta a fülébe.
Evelin teljesen belepirult az elhangzottaktól. Még szerencse, hogy a férfi a háta mögött tartózkodott és nem látta lángoló arcát. - Soha. Ölj meg, mert nem leszek a szeretőd! –
Nuada borzasztó dühös volt, hogy nem bírja leküzdeni a lány büszkeségét. Erősen markolta tőrét, habozott, nem bírta bántani a lányt. Magában szitkozódott. Egyszerre égett szívében a gyűlölet és a szenvedély. Ekkor éles fájdalmat érzett. A tőrt markoló kezéből ömlött a vér. Ekkor értette meg, mi is történt valójában.
- Nuala, húgom!- felnézett és megpillantotta Nualát tőrrel a kezében, újabb áldozatra készen. Ott állt Pirosék társaságában.
- Engedd el a lányt, ne légy ostoba!- kiáltott oda a férfinak. – Ez a nő semmit sem akar tőled, és igazat mondott. Ha ő nincs, én már rég öngyilkos lettem volna. Meg akartam akadályozni, hogy a hadsereg elpusztítsa az emberek világát. Igen, képes lettem volna az életemet áldozni, hogy megállítsalak. De hála ennek a lánynak, erre nem került sor. Ne támadd érte. Ő egy kedves, segítőkész nő, ahogy azt először megérezted. Ne bántsd, engedd el! Kérlek! –
Nuada döbbenten hallgatta húgát.
- Te képes lettél volna meghalni, csak hogy segíts az embereknek? – borúsan nézett maga elé. Gondolkozott mi tévő legyen, majd hirtelen elengedte a lányt.
- Akkor minden szavad igaz volt. Kérlek, bocsásd meg, hogy bántottalak! Sajnálom, ami történt. – és eltette tőrét.
Evelin meglepődött, hogy a férfi ilyen hirtelen elengedte.
- Rendben, elfogadom a bocsánat kérésed. Bár, nehéz lesz elfelejtenem, amit műveltél velem. –
- Főleg a csókomat. Igaz? Tudom, hogy élvezted, éreztem. – mosolygott erőltetetten a férfi, de közben látni lehetett arcán, fájdalmakkal küszködik. Vérző kezét magához szorította, és úgy tett mintha nem is érdekelné a sérülése.
- Elég ebből. Azt mondtad, nem akarsz többé bántani. Hát tartsd a szavad!-
- Ezt nem bántásból mondtam. Ez tény. De jó, ahogy akarod, nem piszkállak többet. Inkább beszéljünk másról. Szeretném tudni, honnan jössz, és honnan tudtad mi fog történni? -
- Ez hosszú történet. Igazából én, nem tartozom ide. Se közétek, se az itt élő emberek közé. – Evelin a férfi kezére pillantott. Ekkor letépett egy újabb csíkot toppjából. – Mutasd! Had kötözzelek be ismét. Még a végén itt vérzel el. – Ezzel, megragadta a férfi vérző kezét, és kötözni kezdte, miközben mesélt. - Én azt hiszem, egy másik világból, vagy dimenzióból kerültem ide. Bár ez még számomra sem világos. Nekem is érthetetlen a történtek. Igazából egy filmből ismerem a részleteket. Mármint a ti életeteket. És nem én vagyok az egyetlen. Rengetegen ismerik az Aranyhadsereg történetét. -
- Hogy, mi? Egy ostoba filmből? De hát, ez a valóság, itt élünk, ez nem egy film. -
- Mégis ez az egész egy filmben játszódott.  Annyi különbséggel, hogy tragikus halálotokkal ér véget a film. Én sem értem, hogyan lehetséges, hogy ez az egész történet megvalósult. Valaki megálmodta ezt a történetet, papírra vetette, és másvalaki megfilmesítette.  Ti mind kitalált hősök vagytok, bár nagyon is élethűek. Számomra is teljesen felfoghatatlan. –
- Talán nem is kitalált történet. Talán volt valami jóstehetsége annak az írónak és belelátott a jövőbe. És ő ezt egy álomnak vélte. Leírta a történetet, már amennyit tudott, a végét kitalálta hozzá, aztán megfilmesítették. És most megvalósult a történet egy része, és mi itt vagyunk, és élünk. - szólt Nuala aki eddigre odaért hozzájuk. Hellboyék még mindig távolról figyeltek, mert nem bíztak a férfiben. Közben Látni lehetett, hogy Nuala keze már gyógyulásnak indult. Már alig vérzett. Ezen Evelin igen elcsodálkozott. Aztán hirtelen kapcsolt és elkapta tekintetét a nő kezéről.
- Jóslás? Elképzelhető. Bár még mindig nem értem, hogy miért kerültem ide. -
- Talán a sors nem akarta, hogy ily értelmetlenül múljunk el. Talán más célja van velünk. - szólt Nuada. - Meséld el részletesen, miként kerültél ide. Hátha abból jobban megértünk mindent. –
A férfi felemelte bekötözött kezét és szemügyre vette. –Remek, egy újabb kötés. Már lassan úgy nézek ki, mint egy múmia. - szólt ironikusan. Majd felsóhajtott. - Hogy fogom meg így a fegyvereim?- majd a lányra nézett, - Szóval, mi történt?-
- Szerintem, nem sokat segíthetek ezzel, de elmesélem, ha ennyire érdekel. –
Válaszolta a lány. – Vásárolni indultam. Gyönyörű verőfényes nyári napsütés, sehol egy felhő. Az időjárás jelentés szélcsendes forró nyári időt jósolt. Amint sétáltam, gyenge fuvallatot éreztem. Apró villámok cikáztak végig az égbolton. Örvényleni kezdett a levegő és egy apró fényes pont jelent meg a fejem felett. Először azt hittem gömbvillám. Gondoltam gyorsan odébbállok, mert esetleg veszélyes lehet, de ép csak ezt kigondoltam, hírtelen kiszélesedett és egy hatalmas rés keletkezett. Furcsa fények vibráltak benne. Ismerős terem képe bontakozott ki előttem, de először eszembe se jutott a film. És hirtelen felkapott az örvény és magába szippantott keresztül a résen. Elájultam. Már csak arra emlékszem, hogy te ébresztgetsz. Nem én akartam ide kerülni. Én is csak a véletlen áldozata vagyok. –
- Szóval így történt. Sajnálom, hogy bántottalak. – Nuada megfogta a lány állát és felé fordította fejét. – Tiszta piros az arcod a sok ütéstől. Ne haragudj! Te tényleg semmiről sem tehetsz. – ezzel megsimogatta a lány arcát. Evelin kissé összerezzent, majd félénken elmosolyodott, és eltolta a férfi kezét. Nuada nagyot sóhajtott, és bűnbánóan nézte a lányt.
- Már nem haragszom. - Evelin eltöprengett. – Már csak egy dolgot szeretnék tudni. –
- És mi lenne az?- kérdezte Nuada. -
- Hogy, hogyan juthatnék haza? De erre azt hiszem, senki sem adhatja meg a választ. –
Ekkor hirtelen a semmiből, mintha csak a lány óhaját teljesítenék, gyenge fuvallat söpört végig nem messze tőlük. Apró villámok cikáztak keresztül a termen. A levegő örvényleni kezdett és megjelent nem messze tőlük a magasban egy apró fénypont.
Evelin tudta, hazatérhet. Azonnal a fénypont felé rohant. Megállt alatta, lehunyta szemeit és érezte amint az örvény kezdi magába szívni.
Nuada szinte egy szempillantás alatt megértette mi történik. Gyors döntést kellett hoznia. Nekiiramodott és egy gyors szökkenéssel a lány után vetette magát.
- Ne, bátyám! – kiáltott Nuala, de elkésett.
Evelin várta, hogy végre hazatérhessen. Érezte amint teste felemelkedik a kövezetről, ekkor valaki megragadta és visszarántotta. Nagyot koppant a kövön és végighempergett támadójával. Majd mikor megállt a pörgés kinyitotta szemeit. Tekintete Nuadáéval találkozott. Tiltakozni akart, de a férfi szorosan a kövezethez szorította. Kezeit a feje mellett tartotta fogva a férfi, még csípőjével ránehezedett a lány combjaira. Lábaival egyetlen erőteljes mozdulattal összeszorította és a földhöz szegezte a lány vékonyka lábait. Evelin mozdulni sem bírt alatta.
- Hová ilyen sietősen? Még csak el sem búcsúztunk illendően. -
- Engedj el, kérlek! Én nem tartozom ide. Ez nem az én világom. Elvégeztem, amiért a sors ide hozott. Most már nélkülem is folytathatjátok életeteket. Nekem haza kell térnem a saját családomhoz. – könyörgött a férfinek, de Nuada még mindig szorosan a földhöz szegezve tartotta.
- Nem! Szükségem van rád, nem hagyhatsz csak úgy itt. -
Evelin minél jobban szabadulni próbát, a férfi annál erősebben tartotta. – Fejezd ezt be, de sürgősen! Nem akarok fájdalmat okozni neked. –
Evelin tekintete folyamatosan a fénylő örvényt figyelte.
Nuada megragadta és bal kézzel összefogta a lány csuklóit a feje fölött, még jobb kezével megfogta a lány állát és felé fordította arcát. – Nézz már rám, ha hozzád beszélek! Felejtsd el azt az átjárót! Te most már hozzám tartozol. Ez a sors akarata, hiába tiltakozol ellene. – Evelin riadtan bámult rá. Nuada erősen tartotta a lányt. Ekkor eltűnt az átjáró és minden elcsendesedett.
- Ne! – sikított fel a Evelin, és könnycseppek csordultak le arcán.
- Most vagyunk kvittek. – mosolygott a férfi és letörölte a lány könnyeit.
- Itt ragadtál örökre. Velem!- Ezzel Nuada ismét megcsókolta a lányt, de ezúttal addig tartotta a karjai között, elhalmozva csókjaival, még végül a lány feladta a küzdelmet.
Talpra állította, de még mindig erősen tartotta karjánál fogva, nehogy megszökjön.
Nuala ekkor ért oda hozzájuk.
- Bátyám, mit tettél? Miért bántod még mindig? –
- Én nem akarom bántani, de képtelen vagyok elengedni. Szeretem Őt. –
Evelin úgy érezte forog körülötte a világ. Mintha távolról hallaná a hangokat. Homályosan látta, ahogy a férfi beszél valakihez, de a szavakat már nem értette, aztán megtántorodott és összeesett.
Nuada érezte amint a lány ránt egyet a szorításán. Még időben sikerült elkapnia, mielőtt elvágódott volna a talajon. A karjaiba kapta az ájult testet.
- Nuala, segíts! Mi történt vele? Én nem bántottam. Ehhez most tényleg semmi közöm.
Nuala megfogta a lány kezét és lehunyta szemeit. Koncentrált.
- De igen. Ezt te okoztad. Sokkot kapott. –
- Hogy mi csoda? Az meg, hogy lehet? Ennyire nem szerethette a férjét. Éreztem, hogy tetszem neki. A csókja nem hazudik. -
- Nem a férje miatt. Már régóta nincs köztük semmi. A gyermekei elvesztése fáj neki.
-Ó, én ostoba, hogy erre nem gondoltam. Lehet, ezért örökre meggyűlöl. – sóhajtott fel keserűen Nuada.
- Nem hiszem. Éreztem valamit irányodban, vagyis hát ő. De ez még kialakulófélben van. Adj neki időt, és hagyd kipihenni ezt a sokkot. -
- Rendben. Köszönöm. Ugye most nem hagysz cserben, és velem jössz. Segíts ápolni, amíg teljesen felépül lelkileg. –
- Persze, számíthatsz rám. –
- Abe. –kiáltott oda a többiekhez. Most menjetek el. A bátyám nem akar mára több harcot. –
Nuada már épp távozni készült, mikor Piros odakiáltott. - És mi lesz a lánnyal? Azonnal tedd le, és hagy ott. Nem viheted magaddal. –
Az elf herceg hirtelen megállt, megfordult, és ravaszul nézett a csapatra.
- Semmi közötök hozzá. Házastársi vita. A feleségem nem szereti, ha harcolok, félti az életemet, ezért ájuldozik állandóan. Így adja elő nemtetszését. De semmi komoly, hamar rendbe jön. Most viszont távozunk, ha megengeditek. –
- De, az a jelenség, ahogy megérkezett. Az meg mi volt? Biztos, hogy a felesége?- szólt közbe Abe.
- Kételkedni mersz a szavamban? Evelin szereti a látványos belépőket. Így ismerkedtünk meg annak előtte. Imádom a kis boszorkámat. Igaz, sok fejfájást okoz a kotnyeleskedése, de sosem bántalmaznám igazán. És most tényleg távozunk.
Ezzel sarkon fordult és elhagyta a termet.
Pirosék teljesen ledöbbentek a hallottakon.
- Feleség?  Most már minden világos. Már értem mért veszekedett annyit a lánnyal és mért nem ölte meg rögtön. Elég viharos egy kapcsolatuk lehet.– szólt Johann Kraus. – Azt hiszem ehhez tényleg semmi közünk, ez családi perpatvar.  A feladatunkat mi elvégeztük, az Aranyhadsereg nem fenyegeti többet az emberiséget. Szerintem tűnjünk el innen minél előbb. –
Közben Nuala követte bátyját. Ő is kissé kiakadt a hallottakon.
- Feleség? Miket hordasz itt össze? Szeretnéd, igaz?-
- Valamit hazudnom kellett, hogy végre békén hagyjanak. És ami a lányt illeti, nem is olyan rossz gondolat. Különben is a Tanács azt akarja, hogy utódom szülessen. Ha már így ragaszkodnak hozzá, hát megkaphatják. –
- Te őrült vagy. A tanács sosem egyezne bele ebbe a frigybe. Ő nem királyi sarj, és még csak nem is elf. Ő egy közönséges ember. 
- Még te beszélsz? Azok után, hogy összejöttél azzal a kék békával? –
- Én ne jöttem össze senkivel. Én csak…
- Csak Mi? Láttam, hogyan néztetek egymásra. -
- Abe lelke gyönyörű. Szeretem őt és ő is ugyanígy érez irántam. –
- A kis románcotok tényleg nagy botrányt fog kavarni a tanácsban. Ő tényleg sokban különbözik tőlünk. Egyáltalán, lehet köztetek valami?  Ahogy láttam, ő egy vízi lény, te pedig szárazföldi vagy. Szerintem semmi esélyetek az együttlétre. -
- Tudom. A mi szerelmünk csak plátói lehet. – sóhajtott fel keserűen Nuala. - Ép ezért nem is kell, hogy a tanács tudtára jusson. Viszont ha te kijelented, hogy az ellenségedet akarod elvenni, gondolod, hogy bele fognak egyezni? -
- Én vagyok az uralkodó, és én mondom meg kit veszek el. -
- Te tudod. Én figyelmeztettelek. Amúgy meg a lánynak is lesz egy két szava hozzá.
- Te mondtad, hogy csak idő kérdése. Meg fogom hódítani, ebben biztos lehetsz. Nekem van időm bőven. –
Mikor megérkeztek, Nuada letette a lányt az ágyára és levette róla koszos szakadt ruháit. Majd elsietett, és egy lavór tiszta vízzel meg törölközővel tért vissza. Közben ő is leszedte kötéseit. A sebei begyógyultak, csak forradások jelezték egykori sérülését. Nedves ronggyal törölgetni kezdte a lányra száradt alvadt vért.
- Bátyám, megváltoztál. -
- Igen, és miben?-
- Valahogy más lettél. Olyan gyengéden bánsz most ezzel a lánnyal. Még sosem láttalak ilyennek. Talán a sors azért küldte a karjaidba, hogy észhez térítsen. –
- Valóban? De azért még nem puhultam el. Ne gondold, hogy egykönnyen feladom a küzdelmet. Az emberek tovább pusztítják környezetüket és ezzel a mi világunkat is, és ez ellen tenni fogok. A népem sosem hagyom cserben. –
- Ezt tudom, de remélem letettél a gyilkos szándékaidról és finomabb módszerekhez folyamodsz. Vannak más megoldások is. -
- És mégis ezt, hogyan képzeled. miféle módszerek? Á, értem már, a Zöldek mozgalmára gondolsz. Gyenge próbálkozás. De hagyjuk most ezt a témát. Nem akarok erről vitázni veled - Nuada eközben végzett a lány mosdatásával. Letette a koszos lavórt. Egy száraz törölközővel letörölte a vizet a lány testéről, végül előkotort, ládájából egy fekete köntöst, majd ráadta az ájult lányra. Aztán betakarta, nehogy megfázzon.
- Most csak Evelin állapota érdekel. Ugye segítesz megnyugtatni? Szeretném, ha minél előbb rendbe jönne. –
- Ahogy akarod. - Nuala odaült a lány mellé és megfogta a kezét, majd lehunyta szemeit. Pár perc múlva fáradtan nézett fel. Most már rendbe fog jönni. Pár óra pihenés és jobban lesz. Én most távozom, vigyázz rá, és ne bosszantsd! És még valami. Tudom, hogy megváltoztál, ne is tagadd. Érzem. – mosolygott.
Ezzel otthagyta a férfit.
- Még, hogy megváltoztam, ez nevetséges. - morgott az orra alatt Nuada, majd kivitte a lavór vizet. Ezután megfürdött, majd a szobájába sietett. A lány még mindig aludt. Ledőlt a kanapéra és ő is mély álomba zuhant a fárasztó nap után.