Forever Young 4.rész

4.    Az egyik fél mindig többet érez
Brooklyn gondolatai…
Az évnyitóról elkéstem, pedig úgy terveztük, hogy Brian-nel együtt jelenünk meg, kézen fogva. De az Évnyitó Afterpartyra, amire hivatalosak voltunk, együtt mentünk – motoron. Byron David Page szüleinek hatalmas házuk van, medencével, meg mindennel, és most, hogy anyuci és apuci pici fia nem szerette volna, hogy a szülei otthon legyenek, nem is voltak. Így a buli sokkal, de sokkal felszabadultabb hangulatú volt, mint az előző évi. A konyhapulton mindenféle pia sorakozott, Jägermeister-től a Jack Daniels-ig. Eleinte, mikor még világos volt nem ivott senki semmit, csak üdítőket, esetleg sört, mivel a buli 5-től kifulladásig tartott. Mikor mi megérkeztünk, már sokan fürdőruhában voltak, és a lányok napoztak, a fiúk pedig labdáztak, kivéve Patric, aki a medence szélén kenegette a lányokat napolajjal. Minden lány az évfolyamban odavolt Patric Barett-ért. Kevesen vették észre, hogy mekkora szoknyapecér. 9-ben nekem is írt egy-két e-mailt, amik „csöppet” romantikus hangvételűek voltak. Én nem írtam vissza neki, mivel nem nagyon izgatott, hogy milyen érzelmeket szül Patric Barett ágyéka, és mellesleg teljes szívemből utáltam. Mi már a HATS előtt is ismertük egymást, együtt jártunk felvételi előkészítőre, és ott nagyon rendes srácnak ismertem meg. Sokat dumáltunk, még jégkorcsolyázni is elmentünk együtt, és akkoriban gyengédebb érzelmeket is tápláltam iránta. És aztán jött a verébtábor. Ugyanabba a turnusba kerültünk, de rájöttem, hogy ez a Pat nem ugyanaz, akit én annak idején megismertem. Nagyképű rohadékká vált, aki önző, csak magára gondol annak ellenére, hogy nincs mire nagyon felvágnia. Nagyon durván csalódtam benne. Év közben pedig az is kiderült számomra, hogy ezeken felül még hatalmas nőcsábász is. Ennek ellenére bomlottak érte a lányok. Az évfolyamon Patric-en kívül volt még két fiú, akiért bármelyik cafka szívesen kútba ugrott volna. Az egyik Byron David Page, akinek a buliján voltunk. Bevallom, ő tényleg irtó vonzó pasi. Mindig nagyon nyugodt, laza, és ezen kívül a hangja, és ő, maga is dögös, és olyan szexi megjelenést produkál, hogy aki látja, begerjed tőle. Egy a baki: mióta ismerem, egyetlen egy barátnője sem volt, csak egy rakás futó kalandja... Ebből arra következtetek, hogy vagy stikkes a kis-srác, vagy ferde hajlamú. És történetesen ő volt Pat legjobb haverja, aki nem arról híres, hogy maga köré vonzza a konkurenciát. Ha csak nem konKÚRenciáról van szó... Szóval eddig ők ketten a legdögösebb pasik az évfolyamon, és a harmadik... a harmadik... Szó mi szó, ő érte is rengetegen odavannak, és ugyan neki se volt barátnője kilencedikben, de róla biztosan tudom, hogy nincs vele gond. A külseje kisportolt, a modora hibátlan, nagyon rendes, segítőkész, megértő, és a mosolya elbűvölő. A lányok bármelyike - akár szingli, akár nem – eldobta volna bármijét, hogy vele járhasson, de ő nem. Ő már mással jár. Ő már velem jár. Ő Brian Bass.
A buli már javában folyt, mikor mi megérkeztünk (mert beugrottunk fagyizni). Együtt jöttünk, de eleinte senkinek sem esett le, hogy „együtt jöttünk”. Elkeveredtünk egymástól, és egyébként sem akartunk nagy felhajtást magunk körül. Én a lányokhoz mentem dumálni, ő pedig körbekérdezte a srácokat, hogy telt a nyár. Később, mikor már kezdett sötétedni, előkerültek a feles poharak, a hangulat egyre oldódott. A zene is kezdett egyre inkább a bulis hangulatú felé hajlani a háttérzenéből, és mi a lányokkal nekiálltunk táncolni. Egymást váltották a jobbnál jobb zenék, és mi rendesen kifárasztottuk magunkat, úgy döntöttünk, hogy kiállunk az üdítős pult mellé, hogy kicsit kifújjuk magunkat. Ekkor felbukkant Patric Barett, és illedelmes bájolgásba kezdett. Célozgatott nekem is a tavalyi leveleire, amiket csak én érthettem.
- És Brooks – nagyon idegesített, hogy így hívott, mert csak a barátaim hívhatnak így- veled mi újság? Szoktál még gondolni arra, hogy belépj az email-edbe?
- Hm, Patty, édesem, tudod, mostanában elég elfoglalt vagyok, meg egyébként is, ki ír manapság email-eket? – győztes tekintetem arcára fagyasztotta amúgy is erőltetett mosolyát. Tovább folyt a társalgás, de Patric ezek után feltűnően visszafogta magát.
Ekkor az események robbanásszerűen felgyorsultak. Brian odasétált mellém. A lányok a közelben olvadozni kezdtek.
- Szia, Brian! Hogy telt a nyár, mi újság veled? – nyávogta a sok kis ribi, és erős késztetést éreztem arra, hogy megfojtsam őket egy felesben, de visszafogtam magam, és titokban reccsentettem párat az ujjaimon. Valószínűleg ezt Brian is hallotta, mivel sandán elkezdett mosolyogni, miközben illedelmesen válaszolt nekik. Ekkor Pat kissé megköszörülte a torkát. Bry rá kapta a tekintetét, és lehervadt a mosoly az arcáról. Felvont szemöldökkel elmélkedett keveset, majd rám nézett. Láthatta az arcomon, hogy nem tudom, mire készül most, de egy mindent megmagyarázó cinkos pillantást villantott rám. Ezután a kezét váratlanul a nyakamra emelte, és ajkait az enyéimhez préselte. A jelenlévők állát a padlóról kellett felkaparni a meglepetéstől. Brian elégedettséget sugárzott, majd miután újra kinyitottam a szemem, ő mélyen belenézett, és ezt mondta:
- Táncoljunk! – és kézen fogott, én pedig megadó, elégedett mosollyal az arcomon követtem a táncparkettre. Visszanéztem, és láttam, hogy sokáig nem tértek magukhoz az agyonszolizott kis libák, és a mellettük álló Patric, és persze a bandája sem. Furcsa érzés volt, hogy én épp a világ legjobb pasijával táncolok egy hatalmas partin, miközben a gazdagok és szépek irigykedő pillantással sandítanak felém. Olyan nagyon-nagyon furcsa…
Miután végigtáncoltunk kb. 10 számot, Bry elment innivalóért, és én leültem egy kerti fotelbe Jess és PJ mellé, akik valamit nagyon néztek Jessica fényképezőjén.
- Gyere Brooks, ezt látni kell! – és az orromba nyomta a gépet. Ketten voltunk a képen Brian-nel, ahogy megejtjük első nyilvános csókunkat. Látszik, hogy mindketten mosolygunk, és hogy sugárzik belőlünk a boldogság (megjegyzés: meg kell változtatni a profilképem). Most tűnt csak fel igazán a köztünk lévő magasság különbség.
- Majd átlküldöd? – vigyorogtam Jess-re.
- Ez lesz az első dolgom! Ú, nézd már azokat az arcokat a háttérben! – mutatott mögénk a képen.
- Minden esetre, nagyon sok irigyem lesz tízedikben…
- Hát, Brooklyn, nem te tehetsz róla, hogy Brian-nek nem a rúzs és a szoli bérlet, hanem a szegecs és az edzésterv jön be – mondta PJ, mire Jessy-vel dőltünk a nevetéstől.
- Hát, PJ – törölgette a szemét Jess -, igazán adhatnál nekem is néhány tanácsot.
PJ értetlenkedve nézett rá.
- Hát, tudod… Peter-rel kapcsolatban.
- Ja… Hát… Oké. Ne szaladj olyan szekér után, ami nem vesz fel! – mondta PJ viccelődve, de láttam, hogy a szeme nem nevet. Sajnos ez csak nekem tűnt fel, mert Jess játékosan belebokszolt, majd csukott szemmel ráhajtotta a fejét a mellette ülő PJ vállára, és álmodozni kezdett, ráadásul hangosan, nem is magában. Olyanokat mondott, hogy mennyire, de mennyire jó srác ez a Peter Grant, és hogy milyen jó lehet vele csókolózni, stb., de PJ hirtelen odébb tolta Jessy fejét, felállt, és ezt mondta:
- Mindjárt jövök – és eliszkolt. De szegény Jess még most sem vett észre semmit. Csak odaszólt, hogy „Oksa”, és nekem dumált tovább. Úgy tettem, mintha nagyon érdekelne, de igazából PJ-t figyeltem, aki nem inni, vagy a mosdóba ment, hanem egyenesen kiment a kapun. Jessica ezt sem vette észre.
Nagyon szívesen elmondanám neki, hogy mellesleg van valaki, aki fülig szerelmes belé, ráadásul nagyon kedves, rendes, odaadó, hűséges, barátságos, szenvedélyes, és minden, ami kell. Majdnem köztük van a legjobb fiú-lány barátság az egész suliban. De az is igaz, hogy a legtöbb ilyen baráti kapcsolatban az egyik fél mindig többet érez. De nem fogom elmondani neki. Tisztességtelen lenne PJ-vel szemben.
Jellemre összeillenének. Nagyon. Ha valamiben összedolgoznak, az mindig jól sül el. Nekik köszönhetem azt is, hogy Brian-nel járok. Két dudás ugyan nem fér meg egy csárdában, de mindig van kivétel. A humoruk is egybevág, és sok a közös témájuk.
Egy dolgot furcsállok. Jessy tipikus lány: szereti magából kibeszélni az érzelmeit. PJ viszont a sajátjai elé helyezi a mások gondjait. Az érzéseiről sose beszél. Mások problémáját gond nélkül megoldja, a sajátjaival viszont nem bír.
A külsőség már más tészta.
Jessica egyszerűen gyönyörű, PJ viszont nem kifejezetten álom pasi, de karakteres arca van, és ez megmarad az emberekben.
Jess-nek vállig érő aranyszőke haja van, PJ-nek rövid, és tejföl szőke.
Jessy érett arcával mindenkit lenyűgöz, még a kis szeplők is jól állnak neki. PJ kisfiús még. Nem csak arcra, magasságra is. És sajnos ez a legfőbb probléma.
Jessica modellt szégyenítően magas, nagyjából 176 centi. És vékony. Persze nem fog soha hallgatni rám, hogy menjen modellnek, mert őt nem érdeklik a külsőségek. PJ viszont legalacsonyabb fiúként az évfolyamon alig éri el a 160-at. Ha nem ismerném őket, azt hinném, Jess legalább harmadikos, PJ meg még nyolcadikos sincs. Pedig idősebb, mint Jess. Kb. fél év van köztük. És a legszomorúbb, hogy mindezek ellenére nagyon jól mutatnának együtt!
Hirtelen ötlettől vezérelve rákérdeztem:
- Figyu, Jess! – mondtam kissé elnyújtva a szavaimat, és megjátszva a hangsúlyokat - Mit gondolsz PJ-ről?
Először még fel sem fogta, mit kérdeztem, mert még Peter körül forgott az agya. Aztán rám meredt.
- Ezt meg hogy érted? – kis gúny bujkált a hangjában.
- Hát, tudod… mint pasi!
- Na, ne szórakozz velem! Max az öcsém lehetne – nevetett.
- Ó, ne már… Most mért mondod ezt?
- Hülye kérdés, hülye válasz – tárta szét a karját.
- Á, csak vicceltem – mosolyogtam kínosan, és felhörpintettem a kezemben lévő felest.