Forever Young 2. rész

A történet, és a szereplői mind kitaláció.
Bármely nemű egyezés a valósággal a puszta véletlen műve.

2.    Vallomás
Brooklyn gondolatai...
Így ültünk ott, én a két térde közt, a keze még a vállamon pihent, csókja még égette a bőröm, a távolság egyre fogyott, a levegő felizzott körülöttünk, és akkor valóra vált mindaz, amire egy éve vágytam. Pontosan olyan volt, mint ahogy elképzeltem. Ha lehet még jobb! Ajka olyan finoman simult az enyémhez, mintha tükörre selyemkendőt hintettek volna. Nem éreztem a határt ég és föld között, a világ megszűnt létezni, az éterben lebegtünk, csak ő, meg én. Nem kellett azon tűnődnöm, hogy ő vajon mire gondol, mert egyszerűen tudtam. Átadtuk magunkat az érzésnek, nem gondolkodtunk. A rádióban megszólalt egy nagyon romantikus dal, Robbie Williams-től az Angels. Szerettem ezt a zenét, és nagyon meghitt hangulatot varázsolt közénk. Ekkor tudatosult bennem, hogy a testem többi részéről megfeledkeztem. Egyik tenyeremet a nyakához, másikat a tarkójához simítottam, ő pedig maga felé fordította a csípőmet, szabályosan az ölébe ültetett. Egy pillanatra sem engedtem el, féltem, ha most elszakadunk, akkor minden eltűnik a semmibe, szertefoszlik, elszáll, mint egy végtelenül törékeny pillangó. Minden másodperc óráknak, napoknak, éveknek tűnt... De tudtam, hogy mindennek vége szakad egyszer. Egy első csók sem tarthat örökké. Feleszmélve rádöbbentem, hogy egy évezrednyi boldogság gyönyörében volt részem alig 10 másodperc leforgása alatt. És most mintha a Föld gondjainak teljes súlya a két vállamra szakadt volna. Pedig nem, csak ez alatt a 10 másodperc alatt elfelejtettem mindazt, amit 16 év alatt megtanultam, hogy a világ milyen szörnyű hely ahhoz képest, ahol én jártam. Felnyitottam a szemem, és ott ültem azzal az emberrel, akin kívül nem tudtam volna felidézni senki mást abban a pillanatban, csak egyedül ő létezett számomra. Brian-nel. Kezem még mindig az arcán pihent, hüvelykujjammal végigsimítottam az almácskáját. Tekintete elárulta, hogy még nem tud megszólalni, de nem is volt rá szükség. Hátam belesajdult a feszült izgalomba, elengedtem hát az izmaimat, homlokomat Brian homlokának támasztottam. Ő beletúrt a rakoncátlankodó tincseimbe, és megszólalt: „Hú...” Mind a ketten mosolyogtunk. Az izgalom egyikünkben sem csillapodott, Brian szeme szikrázott, akár az enyém. Vágytunk egymásra, mindkettőnkben ott volt a folytatás, de egyszerűen vártunk. Hagytuk a vágyat fölnőni, míg az a tetőfokára hágott. Brian a kezét, ami eddig a lábszárán pihent, a hátamra tette, végigsimította a derekam, majd a csípőm vonalát. Beleborzongtam, a hideg futkosott a hátamon, ahol csak hozzám ért. Önkénytelenül közelebb húztam hozzá a csípőm, éreztem, ahogy a felsőteste megfeszül, mikor hozzá értem. Az ajkam az övével játszott, de nem értek össze. Legfeljebb 1 centi választott el minket, mikor ő egyik kezével hátrasimította a hajamat, és tenyerét - ami mellesleg sokkal nagyobb, mint az enyém - arcomra fektette. Majdnem elolvadtam! Valószínűleg ez neki is feltűnt (talán mert a kezeim erőtlenül az ölembe hullottak), mert elmosolyodott, és kezeit a tarkómra csúsztatva újra megcsókolt. Én újra a fellegekben jártam, mikor gyengéden játszadozni kezdett az ajkaimmal. Akaratlanul is viszonoztam minden apró rezdülését, együtt mozgott a szánk, együtt dobogott a szívünk. Ez egy kicsit magamhoz is térített. Térdemre támaszkodva megemelkedtem, a könyökömet a vállára tettem, az ujjaimmal a haját szántottam. Meglepődtem kicsit, sohasem gondoltam, hogy ilyen izgalommal jár a csókolózás. Ekkor Brian váratlanul eltolt magától. Nem értettem miért, hisz olyan tökéletes volt.
- Mi az? Talán valamit... – de nem tudtam végigmondani, mert az ujját a számra téve elhallgattatott.
- Csssss! Csak figyelj! – azzal olyan könnyedén kapott a karjaiba, mintha csak egy tollpihe lennék. Karjaimat a nyaka köré fontam, míg ő felpattant a földről, az ágyhoz vitt, és ráültetett. Mellém ült, én meg újra megcsókoltam, mintha rég nem látott kedvesemmel találkoznék újra, majd lassan a párnák közé nyomtam. Az egyik térdemet átfordítottam a dereka másik oldalára, ő meg a csípőm és a derekam vonalát simogatta. Ezután felült, engem is tolt magával.  A szemembe nézett, és ezt kérdezte féloldalas mosolyával:
- Eddig hol voltál? - visszamosolyogtam rá, de nem tudtam a választ. Új embernek éreztem magam, amit ő hozott ki belőlem. Új érzésekkel, új célokkal, új vágyakkal.
- Nem tudom, de most itt vagyok! - Ezt válaszoltam. Azzal visszahúzott a párnák közé…

Jessica gondolatai…
Egyre jobban érdekel, mi történik a szobában... És vajon meddig mennek el? Nekem is el kellene hívni Petert egy buliba? Brooks mekkora mázlista! De tuti, hogy nem fekszenek le egymással. Kizárt. Még akkor se, ha már 16 éves... De valakinek azért be kéne lesni...
- PJ! Nem akarsz benézni az üvegen keresztül? Meghalok a kíváncsiságtól! Úgyse veszik észre. Egymással vannak elfoglalva – mondtam a legmézesmázosabb hangomon, mire PJ:
- Végül is, mért ne? Mi baj lehet belőle?
Vártunk 8-10 percet, mire PJ visszajött. Addig mindenki feszülten csöndbe maradt, hátha hallunk is valamit, de semmi. Sajnos Brooklyn anyukája – aki egyébként elutazott wellnessbe – nem rég csináltatta meg a hangszigetelést.
- Naa, mond már! - sürgette PJ-t Barbie és Randy, mikor megjött.
- Szóval, az első percben nem láttam szinte semmit, mert akkor gondolom még a földön voltak, utána... Hát, ne tudjátok meg mit hagytatok ki! - és el kezdett röhögni.
- Mondjad, te szemét! - mondtuk kórusban Barbie-val, és elkezdtük csapkodni a vállát, meg a lábát.
- Jól van, na! - azzal megtörölte a szemét, és folytatta. - Ööö... Ja, igen. Szóval három perc után Sir Brian Bass karjai közt vitte Brooklyn királylányt a hitvesi ágyba!
Erre nagy piszmogás támadt.
- Na, ne! Ez komoly? – Alex.
- Ó, a kis ártatlan! – Randy.
- Hm... – mondta Richy kissé még mindig csalódottan.
- Na, végre! Már mióta hajkurásszák egymást azok a szerencsétlenek! – én.
- Hogy aza’! Nem gondoltam volna! – Barbie.
- És mit láttál még? – Angie.
Ezek a mondatok hangoztak el egyszerre. PJ halkabbra fogta, és vigyorogva folytatta:
- Hát, Brian letette az ágyra Brooklynt, mellé ült, és elkezdtek csókolózni. Brooks áttérdelt fölötte, és rendesen lenyomta. Komolyan! Mintha valami pornófilm előzetesébe csöppentem volna. Aztán vagy 4-5 percig így nyalták-falták egymást. Egyszer csak Brian felült, valamit beszéltek, nem hallottam, aztán vissza az egész, és egyszer meg is fordultak.
- Hogy-hogy megfordultak? - kérdezte Angie, de Barbie, meg a többiek is értetlenül néztek.
- Brooks került alulra. De aztán eljöttem... - magyarázta PJ.
- Hát, nem kellett volna! Mármint eljönnöd. De most már mindegy. És szerintetek meddig mennek el? Vagyis... naa, tudjátok!
- Jessy! Van egy stílusod! - röhögött Barbie – Hát, nem is tudom... Brooks-nak ez volt az első csókja, nem? Akkor csak nem ugrik egyből az ágyba! Képletesen, persze, hisz már ott van.
- De nekünk, mint barátoknak abba is bele kell gondolni, hogy mi van, ha mégis... – szólt Randy.
- Jó, mi, mint barátok belegondoltunk, de nem fog megtörténni! – mondtam. Egyszerűen tudtam, hogy lehetetlen ez az egész állítás.
- Mondjuk, ki tudja? Én se így ismertem Brooklynt, de abból, amit hallottam... Brian meg fiúból van, nincs mit tenni - mondta Alex, és kicsit mintha belepirult volna az utolsó szavaiba.
- Jó, de óvszer sincs náluk! Csak van annyi eszük, hogy nem fekszenek le! - mondta PJ. Ezután senki nem szólalt meg, feszült csönd szállt a konyhára. Ekkor azonban...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Brooklyn gondolatai...
Azzal visszahúzott a párnák közé, ahol minden folytatódott, immár egymáshoz simulva. Már én magam sem tudtam követni az agyam kicsapongásait. Abbahagytuk a csókolózást rövid levegőszünet miatt, de az kapóra jött, mivel összeszedhettem a gondolataimat. A felsőtestemet magához vonta, lassan, gyengéden. Most már egymás mellett feküdtünk, nem egymáson. Az orrunk súrolta a másikét, a szánk is épp hogy nem ért össze, érezni lehetett, hogy gyakorlatlanok vagyunk, úgy lihegtünk. Mind a ketten csak sóhajtoztunk és nyeltünk, s eközben milliónyi kérdés kavargott a fejemben: Jessy mondta el? Egyáltalán elmondta valaki? Akkor most járunk? Mi van a többiekkel? Most mit kellene tennünk? Vajon mióta kedvel? És lesz ebből valami komoly?
De csak egy kérdést tettem fel.
- Hogy történhetett ez meg? – de mire ezt kimondtam, már meg is bántam. Pont egy ilyen félreérthető kérdést bírok kinyögni, mikor álmaim pasija a karjaiban tart!?
- Ezt hogy értsem? – fél szemöldökét felvonva, megütközve, furcsálló tekintettel mosolygott rám.
- Hm... Hát, csak annyi, hogy eddig csak egy-két fiúnak tetszettem, azok meg nem jobbak egy kicsit sem, mint Bob Skyler (az iskola strébere) – bár ez hazugság volt, mert Patric Barett is tett ilyen megjegyzéseket, de erről nem most fogom tájékoztatni Brian-t. – Erre most idejössz te, és minden eddigi számításomat keresztül húzod - mondtam gúnyosan megsértődve.
- Ó! És esetleg levezetnéd nekem ezeket a számításokat? - mondta sűrűn rebegtetve a szempilláit, és közben féloldalasan felkönyökölt.
- Hát, úgy volt, hogy miután befejezem a gimit, keresek egy munkahelyet egy elit leányiskolában, ahol tilos az érintkezés férfiakkal, majd öt év után felmondok, és zárdába... - folytattam volna, de Brian fölém hajolt, és a nyakam vonalán haladva elkezdett csókolgatni. Elakadt a szavam, levegőt se tudtam venni. Ekkor Brian anélkül, hogy abbahagyta volna, elmormolta, hogy "Folytasd!", és lassan, komótosan lépegetett lefelé. Én eleget akartam tenni, folytatni, de..
- Ööö... hm... Zárda... Izé... - csak ennyi tellett tőlem. Éreztem a bőrömön, hogy Brian halkan nevet rajtam, mikor épp a kulcscsontomnál járt. Nem tudtam összeszedni a gondolataimat. A vállamon elindulva elérte ruhám pántját. Egy lenge nyári ruha volt rajtam, világoskék selyemből. A pántját pont a vállamnál kellett megkötni, ráadásul nekem nem csomóra, hanem csak masnira volt kötve. Még nem tudtam, hogy ez pech, vagy szerencse. Brian fogta az egyik szalag végét a fogával, és kioldotta a masnit. Ahol csak hozzám ért kirázott a hideg, elkezdtem bizseregni, és beleborzongtam. Hihetetlen jó érzés volt! Nem tudom, hogy a tapasztalat, vagy a sok pornó tette, de valami nagyon profin csinálta. A tenyere egész derekam, csípőm és combom vonalát bejárta. Újra a nyakamat árasztotta el csókjaival, mikor észbe kaptam.
- Úristen! Mit csinálok? – azzal lepattantam az ágyról. Egyik kezemmel a ruhámat tartottam, másikkal próbáltam magamon lehúzni ott, ahol Brian felhúzta. Ő két könyökére támaszkodva értetlenül nézett rám.
- Mi van?! – nem értette, hogy mért teszem azt, amit teszek, vagy éppen mért nem.
- Nem feküdhetek le veled! – kiabáltam, és örültem, hogy anya tavaly megjavíttatta az ajtóm hangszigetelését.
- Mi? De mért...? Mármint... Úgy értem... Mi változott meg ilyen hirtelen? – kérdezte, és látszott rajta, hogy komolyan nem ért semmit.
- Én még szűz vagyok! És most csókolóztam életemben először! Nem történhet meg! Kicsit sok lenne egy estére, nem gondolod?
- Hát képzeld, én is szűz vagyok!
Erre nem tudtam mit válaszolni. Azt hittem, már rég nem az, mivel annyi lány oda volt érte az évfolyamból, és a bulik sem voltak éppen szelíd hangvételűek. Kicsit elszégyelltem magam, abbahagytam a ruhám húzogatását, és leültem a zongoraszékre. Ő a körmeivel, meg a párnákkal babrált, kerültük egymás tekintetét. Így telt el körül-belül 3 perc. Az agyam közben zakatolt, hogy mit kellene tennem. El akartam neki mondani, hogy egy éve várom, hogy lépjen, annyi időt töltöttünk együtt, közben teljesen belezúgtam, de túl sokat csalódtam már, hogy cselekvésre szánjam magam. Az agyamon kívül a szívem is zakatolt, de ez kezdett alább hagyni, úgyhogy már levegőt is tudtam venni. Nem mertem megszólalni, mert attól féltem azzal csak mindent elrontanék. De ez sem volt jó így, mert nem telhet szótlanul a 16. születésnapom estéje. Nagy levegőt vettem, és megszólaltam.
- Figyelj...
- Igen, tudom. Te nem akarsz egy olyan fiúval járni, aki csak arra gondol. Mert, hogy te még szűz vagy! Hát képzeld, Én is! (Hatásszünet) És nem is akármiért! Miattad! Mert lehet, hogy te már nem emlékszel, de egyszer azt mondtad nekem, hogy szüzességi fogadalmat tettél magadnak 16 éves korodig. És én vártam rád! Mert... (Hatásszünet) Mert szeretlek! – egyre halkabban beszélt, most már a szemembe nézett, a hangja néhol megremegett – Már egy éve azon vagyok, hogy ne csak egy fiút láss bennem, aki beáll a sorba a többiek mögé, hanem valakit, aki küzd, hogy bekerülhessen egy lány kegyeibe. Egy olyan lányéba, akibe az első pillanattól kezdve szerelmes. Egy olyan lányéba, aki mindenkinek a szívébe lopja magát, és akivel bármikor megoszthatta, hogy mi bántja. De neked meggyőződésed, hogy én csak egy gyerek vagyok a többi közül, aki csak be akar nézni a szoknyád alá, igaz? - mondta elgyötört arccal.
Fogalmam sem volt, hogy így érez.  A meghatódottságtól – minő meglepetés – elsírtam magam. Ő eközben már felült, és újra a párnát vizslatta. Felálltam, átléptem az ágyhoz, leültem mellé. Ő ekkor felkapta a fejét, de nem hagytam szóhoz jutni, csak csendben átöleltem. Először nem értette, hogy miért csináltam ezt, de pár másodperc késlekedés után visszaölelt. A könnyeim a hátára cseppentek, de nem érdekelt. Miután kibontakoztam az öleléséből elmondtam neki az igazságot.
- Már egy éve arra vágyom, hogy megtörténjen az, ami ma megtörtént. Remélni sem mertem, hogy te valaha is viszonozni fogod azt, amit érzek. Úgy terveztem, hogy érettségi után, a ballagáson vagy a szalagavatón közlöm veled, hogy 4 évig beléd voltam zúgva! Komolyan azt hitted, hogy ennyitől kiábrándulok belőled?
Erre felült mellettem, és rám nézett:
- Hát nem?
Rövid fejcsóválás után újra megcsókoltam, de most úgy, hogy érezze, hogy kell nekem, hogy szükségem van rá. Átéltem, ahogy lenyugszik, ahogy szétárad benne a bizalom, ahogy eloszlik a csalódottság, és a friss élmények emléke tölti ki a helyét. Egy csók csodákra képes.
- És mellesleg eszméletlenül jó vagy! Majdnem belementem - mondtam. Együtt nevettünk. Nyomott egy puszit a homlokomra. Összekulcsoltuk a kezünket, és így kezdtünk nevetni, hogy hány esélyt szalasztottunk el az év során. Hiszen majdnem minden szombatot együtt töltöttünk, ebből minden másodikat kettesben. Elkezdtük számolgatni, hogy hány embert kosaraztunk ki. Én 14-et, ő 17-et. Mikor minden lényegeset kitárgyaltunk, még egyszer lehelet finoman megcsókolt, mintha egy pillangó szállt volna egy virágra, majd kézen fogott, és kihúzott a szobából, a magyarázat-éhes barátaink közé.