Forever Young 1. rész

A történet, és a szereplői mind kitaláció.
Bármely nemű egyezés a valósággal a puszta véletlen műve.


1.Édes 16
2013 boldog nyara telt, mindenkin nagy volt a megkönnyebbülés, hogy mégsem következett be a világvége. A nevem Brooklyn, 16 éves, Hampton-i lány vagyok. A bizonyítványom meglehetősen jól sikerült idén, egyetlen egy 4-esem lett: ironikus módon a fizika. A dolgozatoknál egyetlen egy szabály nem jut eszembe, de mikor valaki megkérdezi, hogy miért van kevesebb pia az üvegében, mint mikor megvette, egyből vágom neki, hogy azért, mert ezen a hőmérsékleten a legkisebb a víz sűrűsége (ami egyébként 4°C). Istenem, nem is tudom, hogy a nyár közepén miért beszélek a tanulásról, meg a biziről! Minden esetre 2 évfolyamtársamat kellett korrepetálnom a pótvizsgára, mert megbuktak. Ezzel kerestem némi pénzt. Én meg mindig jól tudtam takarékoskodni, és nem költöttem el, hanem összegyűjtöttem, hogy ha betöltöm a 17-et, akkor legyen pénzem a jogsira, meg esetleg egy motorra. De mivel még csak 15 (majdnem 16) éves voltam, nem kellett még erre gondolnom. Az ágyam alatt lévő ágyneműtartó jobb hátsó sarkában volt egy kis lelakatolt ládika. Abban tartottam mindent, ami nekem fontos volt: a saját erőmmel összegyűjtött pénzemet, a képeket a családról, a verseimet, amik 2012 és 2013 során igencsak megszaporodtak, és a HATS-es (Hampton Arts Talent School) bandáról íródott élménybeszámolókat.
Ez a banda még az 1. tanév legeleje előtt rázódott össze a verébtáborban, mikor a drágalátos Kopó – azaz a portás - bezárt minket egy szobába. Nem csípte a képünket, mert hangoskodtunk az éjszaka közepén, és így történt, hogy mi kilencen összeismerkedtünk. De számos ilyen kalandot éltem át Jess, Barbie, Richy, Angie, Brian, PJ, Randy, és Alex társaságában. Én mindből élménybeszámolót írtam, hogy legyen min nevetni, ha majd egyszer nagymama leszek.
Már készülődtem az augusztus 23-án tartandó 16. szülinapi bulimra, ami ismét egy hasonló kalandnak ígérkezett, és amire rajtam kívül ez a 8 ember volt hivatalos.
Akkoriban egy belvárosi 3 szintes társasház legfelső szintjén laktunk egy 2 emeletes lakásban, én, az anyukám és a testvérem, Timmy. Anyukám, mivel nyert egy wellness-hétvégét, elment rá a kolléganőjével. Alap esetben engem vitt volna, de megkértem rá, hogy rendbontás nélküli bulit tarthassak otthon, és mivel a múltkori bulim elég szolidra sikerült, most megengedte, hogy ezt szülői felügyelet nélkül tarthassam. A kistestvérem az édesapánknál tengette nyári napjait, így ő sem volt láb alatt. Így eshetett meg, hogy a szobám közepén 9 gimis dumált, nosztalgiázott, ki kinek az ölében, ki körmöt festve, ki telefonnal a kezében (... Jess), mások vicceket mesélve, vagy sóhajtozva. Barbie már elsőben összejött Alex-szel, és PJ Jess iránt táplált gyengéd érzelmeket, Jess azonban egy bizonyos Peter Grant-tel kavart - volna, ha Jenny Hudson bele nem köpött volna a levesébe (megint). Richy eleinte nem találta a helyét köztünk, tetszett neki Brian aztán mégsem, majd megint, és most éppen ki tudja, hogy mi van? Hogy Én hogyan kerülök a képbe? Már a verébtábor első pár perce is sorsdöntő volt számomra, mikor a buszban leejtettem az egyik versemet, ő felvette nekem, belenéztem a szemébe, és gyógyíthatatlanul elcsavarta a fejemet. Rögtön elragadott a barna, mandulavágású szeme, ami meleg, mély pillantással nézett rám, az izmos, nyári munkától szépen kidolgozott válla, dús, rövidre vágott haja, és ahogy 184 centi magasról néz rám. Azóta egy fiú sem érdekel, csak és kizárólag ő. Brian Bass.
Így hát, mi kilencen feltétlen barátaivá váltunk egymásnak. Én a poén nagymesterének számítottam kis társaságunkban, nem sokat beszéltem, de amikor mégis, akkor mindenki dőlt a nevetéstől.
Mikor együtt beszélgettünk egy körben a szobám közepén, én titokban Brian arcát fürkésztem - ezredjére sem találtam nyomát annak, hogy érdeklődne irántam. Egyszer azonban váratlanul megszólalt.
- Aou, bakker, a hátam! Napok óta fáj! Ööö, Brooks, PJ azt mondta, hogy jó kezed van a masszázshoz... Tudom, hogy a szülinapodon nem illik, de...
- Nem, semmi gond! – mondtam.
PJ onnan tudta, hogy jó kezem van, hogy ő volt a padtársam, és mivel az unalmas órákon is el kellett ütni az időt valamivel, így néha én masszíroztam őt, máskor ő engem. Persze néha leveleztünk, vagy kártyáztunk, stb... De lényeg a lényeg, Brian-ről volt szó. Szegénykém valami borzasztó színész! Nemcsak hogy én észrevettem, hogy hazudik, de a többiek is. Bárkit megkérhetett volna a masszírozásra, ha nem használja fel PJ infóját, de felhasználta! Ráadásul ez azt bizonyította, hogy szoktak rólam beszélgetni. Én meg persze kaptam a lehetőségen!
Miközben masszíroztam a hátát, agyondicsért! Hogy nekem aranykezem van, meg miegymás. Jessy-vel sűrűn összemosolyogtunk, mert ő tudta, milyen érzelmeket táplálok Brian iránt. Mindig neki öntöttem ki a szívem, és ő segíteni is tudott, mert ő volt Brian padtársa. És most ő is örült velem együtt, amiért hálás voltam. Imádom Jess-t. De nem masszírozhattam sokáig Brian-t, mert egyszer csak elégedetten nekidőlt a térdemnek, és hátradöntötte a fejét.
- Fantasztikus vagy! – sóhajtott egyet. – Na, most te jössz! - és mintha legalább egy összeesküvést terveltünk volna ki, rám vigyorgott. Én meglepetten visszamosolyogtam, majd helyet cseréltünk. Ő se masszírozott rosszul, de már nem oda figyeltem, cikáztak a fejemben a gondolatok. Mit akarhat ezzel? Talán csak viszonozni akarja... Vagy szeret a bőrömhöz érni? Keresi a testi kontaktust? De miért keresné? Talán tetszem neki? Vagy nem... Esetleg mégis... És ha mégsem?
De akkor minden figyelmem az arcom egy pontjára terelődött. Meggyulladt bennem egy gyertya, ami lelkem, s testem azon kis részét perzselte, ahol az ajka hozzám ért. A szívem vadul kalimpált, levegőt se kaptam rendesen. Máskor is előfordult már, hogy Brian megpuszilta az arcomat, de tudtam, hogy ez most más. Nem húzta el rögtön a száját, és valahogy másképpen ért hozzám, nem barátilag. Ez az érintés tele volt intimitással, bizalommal, gyengédséggel, és remélem, nem kárhozok el érte, ha azt mondom, hogy szerelemmel. Feszülten figyeltem, mi jön most, és akkor rádöbbentem, hogy nem csak én figyelek. Mindenki ledermedt, abban a pózban, amit épp csinált, és kíváncsi, feszült, izgatott tekintettel követte az eseményeket. Az arcomon megrándult egy izom, amit Brian megérezhetett, de még így is fráziskéséssel húzta el ajkait a nyakamról. És mióta hozzáért mindössze 3 másodperc telt el. Kinyitotta a szemét, körülnézett. Végigcipelte tekintetét minden jelenlévőn, a másodperc töredékéig látni véltem rajta, hogy bűntudata támadt Rachel miatt – ugyanis köztudott volt, hogy Rachel szerelmes Brian-be –, majd pillantása megtelepedett az arcomon. Én őt néztem. Azt a gyönyörű, mogyoróbarna szemét. Ugyan csak 5 cm választott el minket egymástól, egyikünk sem mozdult. Ekkor PJ meg Jessy röpke pillantást váltottak, majd vigyorogva bólintottak, aztán PJ megszólalt:
- Na, jó, együnk valamit! Éhen döglök! Ki éhes még rajtam kívül? – állt fel, és ki véltem hallani egy felszólító mellékzöngét a hangából... Jessica természetesen egyből rávágta, hogy „Én!”, és már húzta is Barbie-t, hogy menjenek. Angie kitessékelte Richy-t, aki még mindig vágyakozó tekintettel nézte Brian-t, a fiúk meg követték őket. Én értettem a célzást, de valamiért ösztönösen mozdultam utánuk, csakhogy Brian megfogta a kezem, és visszahúzott az ölébe. Megértettem, hogy ő többet tervezett ma estére. Így hát visszaültem. A szívem majd kiugrott a helyéről, a gyomrom remegett, és a torkomban megjelent az a bizonyos gombóc, amiről már annyit hallottam. Mielőtt PJ is kiment, egy pajtási vigyort villantott Brian-re, és felmutatta a hüvelykujját, majd becsukta maga mögött az ajtót. A tekintetem ezután visszavándorolt meglepetést okozó fiú arcára, aki már a reakciómat próbálta kiolvasni a szememből. Így ültünk ott, én a két térde közt, a keze még a vállamon pihent, csókja még égette a bőröm, a távolság egyre fogyott közöttünk, a levegő felizzott körülöttünk, és akkor...

Barbie gondolatai...
Mindannyian leültünk az asztalnál. Én még szótlan voltam a döbbenettől. Ennyire el lettem volna foglalva Alex-szel, hogy észre se vettem, hogy mi folyik Brooklyn meg Brian között? De láttam a többiek tekintetét, és tudtam, hogy ők sem értenek semmit, kivéve Jess meg PJ. Ők vidáman előadtak egy elég bonyolult pacsi-kombinációt, és nagyon örültek valaminek. Aztán Jess elmagyarázta, hogy ők ketten együtt már rég azon dolgoznak, hogy összehozzák Brooklynt és Brian-t.
- Szóval az egész a táborban indult - kezdte Jessica –, amikor is Brooks belezúgott a mi Bassy-nkbe – így hívta Brian-t, mivel a vezeték neve Bass volt –, de erre ti is emlékezhettek – legalább is a lányok. Szóval Brooks szólt nekem, hogy majd tartsam szemmel Bassy-t, nehogy felszedjen valami ringyót, és ez ugyebár könnyű volt, mivel egymás mellé ültettek minket. Bassy nem mutatott semmi érdeklődést a lányok iránt, pedig azok úgy bomlottak utána, mint a legyek. Még Carly Rovens is rebegtette neki a műszempilláit, miután szakított vele Patric. Szóval az évfolyam összes női tagja odavolt meg vissza Bassy-től – mondjuk kitől-mástól lettek volna? Dave Bart-tól? De Brian magasról tojt az összesre, és ez szúrni kezdte a szememet – természetesen nem féltékenységből. Tudtam, hogy Bassy jóban van PJ-vel, és ezért őhozzá fordultam tanácsért.
- Mindeközben Brooks padtársa voltam, és nálam dettó ugyan ez volt a helyzet. Brian megkért, figyeljek oda, hogy Brooks nehogy bepasizzon – mondta PJ. - De nekem sem volt nehéz, mivel Brooklyn-t nem érdekelték a pasi osztálytársaink, és évfolyamtársaink, pedig volt egy-kettő, akinek tetszett.
- Igen, például Patric-nek is – mondta Angie.
Erre nagy csönd támadt. Patric Barett-ről lenne szó? Arról a Patric-ről, aki fűnek fának szapulja a mi Brooks-unkat? A kínos csöndet Jessy törte meg.
- A mi Brooklyn-unkról van szó?
- Igen, Brooklyn Prime-ról. Ki másról? Pat mögött ültem tavaly a teremben, és ő kivétel nélkül minden órán a hatalmas iPad-jén netezik. És hát meg van a hátránya annak, ha valakinek HATALMAS iPad-je van, mivel tisztán láttam, hogy mit levelezett.
Mindenki úgy figyelt, mintha legalább valami krimi felolvasásán lennénk.
- És mit levelezett? – szólt a kórus.
- Először, még december környékén Byron Page-nek írta: „De Byron, ez akkor is nagyon ciki. Egész évben csak két csaj utált, Carly, meg Brooks. Az egyik azért, mert szakítottam vele (*ez Carly), a másik meg csak úgy, mert nem bírja a képem (*ez Brooks). És én annak ellenére, hogy egy csomóan a suliból belém vannak zúgva (ne is tagadd), én még mindig ő belé vagyok „szerelmes”. Mármint Brooklyn-ba. Ez valami betegség nálam, hogy ahhoz vonzódom, aki ki nem állhat?” Erre már nem tudom mit írt Byron, de ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy Pat odavan Brooklyn-ért. Ezt meg később, májusban, Brooklyn-nak írta: „Figyelj, kérlek, fejtsd már ki, hogy miért gyűlölsz engem ennyire! Nem tudom mit tettem, amivel megbántottalak, vagy, hogy mi van bennem, ami ennyire irritál téged, de mondd el, ne kímélj, és változtatok rajta! Az előkészítőn tökre jóban voltunk, mi változott meg? A verébtábor óta olyan távolságtartó vagy, pedig én közelednék! Na, jó, ha elolvastad írj!” Az egészet leírtam a házi füzetembe. Nem hittem a szememnek, mikor ezt olvastam.
- Brooks ezt mi a fenéért nem mondta nekem? – így Jess – És azt nem tudod, hogy mit írt vissza?
- Nem, de Pat ezek után napról napra idegesebb lett, szóval szerintem semmit.
- Figyeljetek, a 9.-10. évfolyam összes szingli lánya odaadná a fél veséjét, hogy járhasson Patric-kel, de neki az az egy kell, aki pont utálja! Ez olyan, de olyan pasi-logika! – mondtam.
- Brooks arról áradozott nekem, hogy mennyire odavan Brian-ért, és hogy csak ő kell neki, senki más... senki más... Lehet, hogy tényleg csak Brian kell neki? – szólt Jessica.
- Ő meg ugyanezt nyomta nekem. Hogy még soha nem érzett ilyesmit, meg hogy minél többet tud róla, annál inkább kedveli – mondta PJ. - Mindenesetre kíváncsi leszek Pat reakciójára, mikor rájön, hogy Brooks meg Brian összejöttek. Egyébként... Amit most fogok mondani, az 7 pecsétes titok! Brooks egyszer azt mondta Brian-nek, hogy 16 éves koráig szűz akar maradni. És ma van a 16. szülinapja. Értitek? Elég durva mi? Amúgy meg egy csomó időt töltenek együtt. Azt sem t’om, hogy hogyan sikerült eddig eltitkolniuk, hogy fülig szerelmesek egymásba!
- Mikor ez kiderült előttünk PJ-vel, akkor elkezdtünk olyan talikat gyártani, amikre csak ők mentek el. Ti úgy tudtátok, hogy le vannak fújva. Végül mi ketten is lemondtuk, és így csak ketten dumáltak át órákat! De még így se sikerült őket összehozni. Már majdnem feladtuk, de.. – emlékezett vissza Jess.
- De mivel ma van Brooklyn 16. szülinapja, Brian bedobta magát. És véleményem szerint tarolt! És, hát, a szerelem fáj, de megéri! – szólt PJ.
- Minden jó, ha a vége jó! Még akkor is, ha arra a végére nagyon sokáig kell várni – zárta le végül Jessy.
Oh, ez olyan filmbe illően romantikus! Mindenki nevetgélve osztotta az észt, találgattunk, hogy vajon smárolnak vagy beszélgetnek, és egyre jobb lett a hangulat. Ekkor vettem csak észre, hogy Richy könnytől elöntött szemmel ül és a sírás peremének legszélén táncol.
- Úr Isten! Jól vagy? – kérdeztem. Aggódtam miatta, még nem láttam ő ennyire szomorúnak.
- Persze, semmi bajom! – mondta remegő hangon. De persze mindenki tudta, hogy mi a baja. Még mindig szerelmes Brian-be. És szerelmet is vallott neki, csakhogy Brian lepattintotta azzal a kifogással, hogy ő nem akar egy kapcsolatba keveredni. De mint kiderült igazából végig Brooks-ba volt szerelmes. Szegény Richy! Így kellett megtudnia...
- Édesem! Ne emészd magad miatta! Sok hal van még a tengerben! Brian-nel nem illettetek volna össze! – próbáltam vigasztalni. Nagyot sóhajtott, majd így szólt.
- Igazad lehet. Fáj bevallani, de Brian nekem csak barát! – mondta, és elmosolyodott. Képzelem mekkora kő esett le szívéről. Jess ezután beavatott minket szerelmes galambocskáink történetének legapróbb, szaftos kis részleteibe is. Szegények, hogy 'elkerülték' egymást! Egyre jobban érdekel, hogy mi történik a szobában...