Érzelmek harca 16-17. fejezet

FIGYELEM! Ez a történet két nő szerelméről szól és előfordulnak benne részletes szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, inkább keressen más olvasnivalót!
Köszönöm.

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

16. fejezet

Péntek volt. A Crystal Bar egy közepes nagyságú hely volt a belvárosban. Többnyire leszbikusok jártak ide mindenfelől táncolni, inni és szórakozni. Aznap este a hely tele volt. Gretchen sok barátja eljött ünnepelni a győzelmét.
Nem mintha ez lett volna az első győzelme. De első alkalommal aratott sikert, amikor a gyűlöletbűn volt terítéken. Egy fiatal, neves leszbikust védett, akit azért vertek meg, mert nyilvános helyen csókolózott a barátnőjével. Gretchen elérte, hogy mindhárom elkövetőt fejenként két-két év börtönre ítéljék.
Most felszabadultan táncoltak George-dzsal, élvezve a pillanatot. Ashleigh is ott volt egy feltűnően csinos fiatal nő társaságában.
Robie félre húzódott és csendben iszogatta a koktélját. Aggódott Cassidy-ért, aki még nem érkezett meg. Amikor a szám véget ért, Ashleigh oda ment hozzá.
- Minden rendben? - lépett mellé.
Robie bólintott és a szemébe nézett. Kényelmetlenül érezte magát a vonzó nő társaságában.
- Csak aggódom Cassidy és Andrea miatt. Még egyikük sem jött meg.
- Te hívtad Andreát, ugye?
Robie bólintott és az ajtó felé nézett, épp amikor Andrea belépett. Ashleigh is felfigyelt a jelenlétére és elmosolyodott.
Andrea viszonozta a mosolyukat, amikor észrevette őket és feléjük indult a tömegen át.
- Cassidy megérkezett már?
- Még nem - rázta a fejét Robie, épp amikor a másik nő is belépett az ajtón.
Amikor a tekintetük találkozott, Ashleigh azonnal megérezte a köztük vibráló érzelmeket. Cassidy oda ment hozzájuk, de senki másról nem látszott tudomást venni, csak Andreáról.
- Helló! - szólalt meg végül Andrea. - Mi újság?
- Minden rendben… Azt hiszem - vont vállat Cassidy. Időbe telt, mire felfigyelt Ashleigh és Robie távozására.
- Táncolnak - mondta Andrea, követve a pillantását és felemelte a kezét, hogy megérintse a nő arcát.
Cassidy lehunyta a szemét és megremegett az érintésétől, majd gyengéden belecsókolt Andrea tenyerébe. De aztán hátra lépett és a zsebébe mélyesztette kezeit. Erősen küzdött a vágy ellen, hogy átölelje Andreát.
A másik nő fájdalmasan vágyott a csókjára.
Aztán Gretchen és George is oda lépett hozzájuk, örülve, hogy együtt látják őket. George elhívta Cassidy-t italért. Amíg a bárnál vártak, megkérdezte: - És, hogy vagy, pajti?
- Remekül.
George egy pillanatig sem hitt neki. Látta rajta a jeleket. Amikor megérkezett az utaluk, Cassidy azonnal leküldte és intett a pultosnak még egyért.
Amikor vissza értek a többiekhez, Gretchen kivette az italt Cassidy kezéből és a tánctér felé húzta őt, miközben George-ra kacsintott. Cassidy nem tiltakozott, csak átölelte  Gretchen derekát és magához vonta őt, de kerülte a tekintetét.
- Cassidy! - szólalt meg a nő. - Elég a hazugságból! Mi a baj?
Cassidy nem válaszolt, csak Gretchen nyaka hajlatába temette az arvát.
- Ó, Cassidy! Mit művelsz magaddal? - suttogta a nő.
Cassidy elhúzódott, amikor a szám véget ért, majd visszatértek a többiekhez.
Andrea felfigyelt arra, hogy egy huszonkét év körüli, csinos szőke lány folyamatosan Cassidy-t bámulja, szemmel láthatóan csak az alkalomra várva. Nem akarta hagyni, hogy ez bekövetkezzen, úgyhogy oda lépett a barátjához és a kezébe csúsztatta az övét, majd amikor Cassidy rá nézett, elmosolyodott.
- Táncolunk?
Cassidy nem válaszolt, de nem is tiltakozott, amikor Andrea a tánctérre vonta őt. Mindenki észrevette a szemében csillogó féltékenységet és egymásra mosolyogtak.
Andrea Cassidy nyaka köré fonta a karjait és hozzá simult, az pedig vonakodva átölelte a derekát. Andrea felnyögött, ahogy megérezte a hevületet a combjai között.
Arcuk egymáshoz simult és Andrea végigfuttatta ujjait Cassidy haján, majd tarkójára simította a kezét, magához vonva a másik nő ajkait. Cassidy azonnal reagált a csókra és nyelveik összefonódtak. Combját Andrea lábai közé tolta és szenvedélyesen csókolta az alacsonyabb nőt.
Minden megszűnt körülöttük létezni. A zene csak nekik szólt. Aztán valami megtört Cassidy-ben és sírva fakadt. Andy szorosan tartotta őt és gyengéden letörölte a könnyeit. De Cassidy kitépte magát az öleléséből, megrázta a fejét és hátrálni kezdett.
Aztán elsietett, Andrea pedig utána rohant, hogy megállítsa. De amikor ő is kiért az utcára, már nem látta Cassidy-t sehol. Visszasietett a kabátjáért.
- Hová ment? - lépett oda hozzá Gretchen.
Andrea olyan gyorsan meg akarta találni, ahogy csak lehet.
- Nem tudom, Gretchen - válaszolta. - De megtalálom őt. - Azzal elviharzott, mielőtt a másik nő megszólalhatott volna.

***

Cassidy Josua ajtaján kopogtatott. Hallotta a hangokat bentről, majd az ajtó kitárult. A férfit meglepte a jelenléte, de egy pillanatig sem habozott, hogy behívja. A lakás sötét volt, a TV lenémítva. Cassidy a kanapéhoz lépett és lerogyott rá. Josua mellé ült.
- Mi a pálya? - kérdezte.
Cassidy majd minden éjszakát nála töltött az elmúlt két hétben a fehér poros zacskók társaságában.
- Túl sok minden - bámult a saját ölébe Cassidy, majd megrázta a fejét. - Szereztél még cuccot? - kérdezte érzelemmentes hangon. Josua egy ideig bámulta őt, majd Cassidy felállt és a bárszekrényhez lépett egy kis viszkiért. Aztán meggondolta magát és egyenesen az üvegből öntötte a torkára.
Sűrűn nyelte az italt, míg végül a frissen bontott üveg már félig kiürült. Közben Josua előkészítette az anyagot. Cassidy pedig visszatért az asztalhoz.
Amint beszívta a fehér port, már érezte is a szétáradó energiát. Erősebb volt az alkohol miatt. Mély levegőt vett és lehunyta a szemét. A szíve hevesen vert. Kezei remegtek és hevesen pislogott. Ismét az üvegért nyúlt és az ajtó felé indult. Már nem tudott gondolkodni. Csak nyelte a whiskey-t és végül elhajította a kiürült üveget. Josuára nézett, aki lehunyt szemmel elterült a kanapén. A férfi észre sem vette, amikor kilépett az ajtón.

17. fejezet

Andrea nagyon aggódott. Fel-alá járkált Cassidy lakása előtt. Eldöntötte, hogy kivárja, amíg a nő haza ér. Ott hagyta az ő kulcsát, amikor legutóbb távozott. Ideges volt és félt. Látta Cassidy tekintetét és az nem ígért semmi jót.
Könny marta a szemét. Nem értette, miért csinálja ezt vele Cassidy. Miért csinálja ezt magával. Hiszen olyan boldogok voltak együtt!
Mozgást vett észre a szeme sarkából és arra fordult. Cassidy volt az, ahogy lassan támolygott az úton. Lábai összeakadtak. Hangosan vette a levegőt. Andrea látta a gyöngyöző izzadtságot a homlokán.
- Cassidy! - kiáltott felé oda rohant hozzá, majd megpillantotta a fehér por nyomait az orrán. - Ó, ne!
- Andy! - suttogta a nő fátyolos hangon. Aztán a szemei befordultak és összeesett.
- Cassidy! - sikoltotta Andrea, a vállát rázva, majd zokogva a telefonjáért nyúlt, hogy hívja a mentőket.

***

Ashleigh, Robie, Gretchen és George együtt költötték el korai reggelijüket egy közeli étteremben. Vártál Andrea híreit Cassidy-ről.
- Menjünk el inkább Cassidy lakására! - javasolta George. - Ott talán többet tudunk meg.
A többiek bólintottak és felálltak, amíg George kiegyenlítette a számlát. Ekkor megszólalt Ashleigh telefonja.
- Egy páciense van itt, Dr. Simmons - szólt bele az egyik nővér. - Nagyon rossz állapotban van, asszonyom.
- Mi a neve? - merevedett meg Ashleigh, majd kisietett az étteremből. Robie és Gretchen követte.
Papírzörgés hallatszott a telefonban, majd a nővér ismét megszólalt.
- Cassidy Monsignor.
- Azonnali tájékoztatást kérek - vakkantotta Ashleigh, miközben beugrott a kocsijába.
- Kokaintúladagolás - magyarázta a nővér.
Ashleigh lehunyta a szemeit és igyekezett megnyugodni. Addigra George is oda ért és válaszokat kért.
- Tíz perc és ott leszek - tette le végül a telefont Ashleigh és a barátaira nézett. - Beszállás!
- Mi történt? - kérdezte Gretvhen, miközben beültek a kocsiba.
Ashleigh nem válaszolt, csak beletaposott a gázba.
- Ashleigh! - követelte az anyósülésen ülő George. - Mi folyik itt? Történt valami Cassidy-vel?
Ashleigh bólintott, beharapva az ajkát.
- A kórházban van - mondta szárazon. - Kokaintúladagolással.
- A francba! - fakadt ki George. - És túléli?
- Az állapota kritikus. Megfigyelés alatt van.
- Ki talált rá? - kérdezte Gretchen.
- Nem tudom - sóhajtott Ashleigh. Megállt a kórház előtt és kiugrott a kocsiból. - Leparkolsz? - kérdezte George-tól, meg se várva a választ, csak berohant. Azonnal észrevette Andreát és odasietett a könnyel áztatott arcú nőhöz.
A sürgősségi osztály vezetője fogadta és Cassidy-hez vezette.
- Hogy van, Marco? - érdeklődött Ashleigh.
- Stabil az állapota, de még mindig kritikus - tájékoztatta a férfi. - Tudom, hogy jó barátod, de higgadtnak kell maradnod, oké? - Ashleigh bólintott. - A vizsgálatok alapján három embernek is elég szer van a vérében. Bárki is felelős ezért, vagy holtan akarta látni, vagy nem érdekelte, mennyit vesz be.
Ashleigh bólintott és követte az orvost a szobába. Cassidy nagyon gyenge volt. Lassú légzésén látszott, már alig tartja benne valami a lelket.
- Agykárosodás? - kérdezte Ashleigh sietve.
Dr. Marco Estevez sóhajtott.
- A vizsgálatok szerint nincs. De nem lehet megmondani. Két percig nem kapott levegőt, amíg a mentősök rá nem kötötték a gépekre.
- Ki hívta őket?
- Egy fiatal nő. Odakint vár. Azt hiszem, ismered. Ő mondta, hogy téged hívjunk.
Ashleigh bólintott.
- Rendben… Azt hiszem, most semmit nem tudok tenni. Szeretném kérni az esti jelentést. Ezen túl én gondoskodom róla - tette a férfi vállára a kezét. - Köszönöm, Marco.
- Túl lesz rajta, Ashleigh - mosolygott az orvos. - Ne aggódj!
Ashleigh bólintott.
Miután átöltözött, visszament a váróterembe, ahol ott találta Gretchent, George-ot és Robie-t is Andrea mellett. Andrea arcát könny áztatta.
Amikor meglátták Ashleigh-t, könyörgően néztek rá.
- Ugye nem…?
- Nem - rázta a fejét a nő mosolyogva. - Túléli. Megteszünk mindent.
Aztán leült Andrea mellé, aki könyörgő szemekkel nézett rá. Ashleigh átölelte.
- Kicsinál ez a helyzet - suttogta Andrea és maga köré fonta a karjait. George elé térdelt és gyengéden megszorította a kezeit. - Miért teszi ezt magával? Miért?
Ashleigh próbálta visszatartani a saját könnyeit.
- Nem tudom… Tényleg nem tudom megmagyarázni, Andrea. De megígérem, megkapja a megfelelő pszichológiai segítséget.
George felállt.
- Asheligh! Beszélhetnék veled?
Ashleigh felállt és arrébb sétált pár lépésnyit George-dzsal. Gretchen követte őket és megfogta a barátnője kezét.
- Most az a kérdés, ki adta neki a szert.
Ashleigh látta, George milyen nehezen tudja visszatartani a dühét. Bólintott és Gretchenre nézett.
- Van egy ötletem - sóhajtott.
- Ki az? - vonta össze George a szemöldökét.
Ashleigh válla leereszkedett.
- Egy barátja. A neve Josua. Ő… - habozott. - Ő súlyos függő. Cassidy évekig próbálta leszoktatni őt.
George Gretchenre nézett, majd ismét Ashleigh-re.
- Hol lakik?
- A Monroe Street-en. Nem messze Cassidy lakásától.
George bólintott.
- Pontosan hol?
- Nem tudom - vont vállat Ashleigh. - A név Josua Maldonado.
George összepréselte az ajkait.
- Remek. - Azzal a zsebébe nyúlt egy tollért és papírért és leírt egy számot. - Ezen hívj, ha bármi van! Elviszem a kocsid. - Ashleigh kezébe nyomta a papírt és Gretchen társaságában elsietett.

Folytatása következik!

Vége az V. résznek!