Érzelmek harca IV. rész 12-13. fejezet

FIGYELEM! Ez a történet két nő szerelméről szól és előfordulnak benne részletes szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, inkább keressen más olvasnivalót!
Köszönöm.

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

12. fejezet

Szűk két héttel később Cassidy belépett a lakásába és körbe nézett a nappaliban. Hiányzott már neki az otthon. Gretchen és George közvetlenül mögötte álltak a csomagjaival. Még mindig könnyen elfáradt és a bőre is sápadt volt. Idő kellett még, amíg teljesen meggyógyul.
Bármennyire is vágyott rá, Andrea nem lehetett ott, mert dolga akadt az iskolában, de megígérte, hogy délután benéz. George azonban ragaszkodott hozzá, hogy a gondját viselje, és Gretchen is kivett egy kis szabadságot, hogy ott lehessen, amíg Andrea dolgozik. Robie is gyakran benézett, hogy egy kicsit elbeszélgessenek. A munkája azonban gyakran elszólította, de akkor is telefonált, hogy éreztesse Cassidy-vel, gondol rá.
Cassidy az asztalra dobta a kulcsát és felsóhajtott.
- Annyira hiányzott már, hogy itt leszek - mosolygott a barátaira. - Nem is tudom, hogy köszönjem meg, amit értem tettetek.
Gretchen megrázta a fejét.
- Ezért vagyunk barátok, nemde?
George is elmosolyogott.
- Így van - vitte be a táskákat a hálószobába.
Cassidy elmosolyodott, majd odalépett az üzenetrögzítőhöz.
- Cassidy! - szólalt meg egy ismerős hang a pittyenés után. - Itt Joel. A barátod, Andrea hívott, hogy szóljon a betegségedtől. Ja, és az orvosod, Dr. Simmons is. Maradj csak, ameddig szükséges! Kerítek addig rendkívüli cikkeket. Minden rendben lesz. Csak hívj, ha már otthon vagy! Hali!
Ezt még pár másik barát üzenete követte, majd: - Cassidy! Itt Robie. Bár tegnap találkoztunk, de akkor is szeretném, ha tudnád, hiányzol. Remélem, jobban vagy már. Ha megkapod ezt az üzenetet, bizonyára már otthon leszel, szóval már jobban is. Majd hívj fel! - kuncogott.
Cassidy, Gretcen és George is felnevettek. Majd pár pillanat múlva ismét Robie hangja szólalt meg:
- Csak szerettem volna, ha tudod, mindig rád gondolok, és alig várom, hogy ma este találkozzunk. Főzök valami finomat. Remélem, jobban vagy és sokat pihensz. Fél négyre ott leszek - sóhajtott, majd letette.
Cassidy is sóhajtott egyet és miközben a készülék elhallgatott, a zsebébe dugta a kezét. Titkon azt remélte, hallhatja Andrea hangját is.
Intett a barátainak, hogy foglaljanak helyet, majd ő is leült velük szemben és nézte, ahogy ott ülnek, kéz a kézben, és sokat mondóan bámulnak rá.
- Nos - szólalt meg George -, most mi lesz, Cas?
Cassidy végigsimított az arcán.
- Nem tudom.
George elhúzta a száját.
- Akárhogy is, tudod, hogy érzel, és azt is, mit kell tenned.
- Kérlek, ne beszéljük erről! - suttogta Cassidy fáradtan, majd végignyúlt a kanapén. - Nagyon elfáradtam - hunyta le a szemeit.
George oda lépett hozzá, miközben Gretchen elment egy párnáért. Mire vissza ért, Cassidy már elaludt. Óvatosan a feje alá tették a párnát, levették a cióőjét és betakarták.
Aztán csak ültek mellette, és George átölelte Gretchent, fejét a másik nő vállán nyugtatva.

***

Andrea két órával később érkezett meg. Amikor belépett, Gretchen felpattant ültéből, George pedig nagyot ásított. Látta a fáradtságot a szemükben. Aztán Cassidy-re nézett, aki még mindig csendben aludt a kanapén.
Látta az alvó nő homlokába lógó tincseket és szívesen oda nyúlt volna, hogy kisöpörje, de nem akarta felébreszteni őt. Csak hallgatta a halk szuszogást. Aztán felnézett George-ra és elmosolyodott.
- Mi újság? - suttogta.
- Minden rendben, asszonyom! - viccelődött George, miközben játékosan szalutált.
Gretchen gyengéden a vállába bokszolt, majd átölelte és együtt felnevettek, majd szenvedélyesen megcsókolták egymást.
Aztán Gretchen elvörösödve Andrea felé fordult, aki némán kuncogott rajtuk.
- Szinre azonnal elaludt, amint haza értünk. Nagyon elfáradt, Andy. - George-ra nézett, aki ismét ásított. - Mi most haza megyünk, és rád bízzuk a beteget. George meg most kicsit figyelhet RÁM is.
Andrea felnevetett és figyelte, ahogy George elpirul, majd megköszörüli a torkát.
- Ahogy óhajtja, asszonyom. Állok ön és a szenvedélye szolgálatára.
Gretchen a szemeit forgatta, majd megragadta George derekát és becsúsztatta ujjait a nadrágja pereme alá.
- Gyerünk haza! - integetett Andreának. - Majd hívunk - mondta, mielőtt kiléptek az ajtón.
Andrea megfordult és ismét Cassidy-re nézett. Leült a dohányzó asztal szélére és csak bámulta a nőt, majd végül kiment a konyhába, hogy összeüssön valami vacsorát.

***

Cassidy a hátára fordult és ásított, majd nyújtózkodott egyet. Észre vette, hogy sötét van a szobában és az ablakra nézett. Már besötétedett. Csak az utcai lámpák fénye látszódott. Felült és ismét nyújtózott és ásított egyet. Aztán hangokat hallott a konyhából.
Már az előtt tudta, hogy Andrea az, hogy arrafelé menet megérezte volna a parfümje illatát. Megborzongott és belépett a konyhába. Andrea látványától elállt a lélegzete is. A nő ott ült az asztalnál, egyszerű otthoni ruhában és kibontott hajjal. Papírok hevertek előtte. Valószínűleg a diákjai dolgozatai. Cassidy felsóhajtott a gyönyörű látványtól.
Andrea megérezte a jelenlétét és felnézett, majd szélesen elmosolyodott.
- Végre felébredtél? Annyira örülök! Már kezdtem aggódni. - Elhallgatott és Cassidy szemébe nézett, majd beharapta az alsó ajkát. - Én… csináltam neked vacsorát.
Cassidy a tűzhelyen rotyogó fazékra nézett és megkordult a gyomra.
- Mmm! Éhes vagyok. Mennyit aludtam?
Andrea teríteni kezdett, amíg Cassidy tisztálkodott. Majd a másik nő is visszatért.
- Segítek - nyúlt a papírokért. Andrea a szemébe nézett és ismét érezte, ahogy elönti a testét a szenvedély. Elfordult, hogy úrrá legyen magán, majd szedett az ételből Cassidy-nek. Aztán a nő megfogta a kezét, mire a tekintetük ismét találkozott.
- Köszönöm - mondta Cassidy.
- Erre semmi szükség - mosolygott Andrea zavartan, közben azonban ajkai sóvárogva vágytak a nő csókjára. Visszahúzódott és az ételre nézett. - Egyél!
Cassidy bólintott és a tányérjára nézett.
- Csodásan fest - mosolygott. - De egy falatot sem eszek, amíg nem csatlakozol.
Andrea bólintott és magának is szedett, majd leült Cassidy-vel szemben.
Evés közben egy pillanatot sem szalasztott el, hogy az élvezetet figyelje Cassidy arcán.
- Ez csodás volt! - tette le végül Cassidy az evőeszközeit és Andreára mosolygott. - Már el is felejtettem, milyen csodás szakács vagy.
Andrea elpirult és lesütötte a tekintetét. Vontatottan Cassidy tányérjáért nyúlt és a mosogatóhoz lépett.
Cassidy hátra dőlt a székében és felnézett rá. Nyugodt akart maradni, de a szíve hevesen vert. A bőre sóvárgott Andrea érintéséért. Át akarta ölelni és szeretni akarta őt. Andrea háttal állt neki, de szemmel láthatóan remegett. Cassidy el akarta mondani, mennyire szereti és mennyire vágyik a meztelen teste érintésére, de a nyelve nem engedelmeskedett. Inkább felállt, Andrea mögé lépett és megérintette a haját.
Félre söpörte a tincseket, hogy feltárja a fehér nyakat, majd Andrea hátához simult és hallgatta, ahogy a nő felnyög az élvezettől. Gyengéden csókolgatta Andrea nyakát, majd a füle tövét.
Andrea nem tudott ellenállni. Érezte, ahogy combjai között eluralkodik a nedvesség. Halkan felnyögött és Cassidy testéhez simult. Hátra hajtotta a fejét és utat engedett a másik nő ajkainak és simogató nyelvének. Aztán megfordult, Cassidy nyaka köré fonta a karjait és hozzá bújt, miközben nyelveik találkoztak.
Hatalmába kerítette őket a szenvedély. Cassidy kissé hátra húzódott, hogy letépje Andreáról a ruháit, nem törődve a lepattogó gombokkal. Majd felkapta Andreát és a pultra fektette.
Andrea felnyögött a gyönyörtől és bugyija már teljesen átázott. Cassidy-t már semmi nem érdekelte, csak hogy örömöt szerezzen ennek a nőnek. Kezébe fogta a melleit és gyengédem gyúrogatta, hallgatva Andrea nyögéseit. Aztán előre hajolt és nyelvével a nő mellbimbóit izgatta melltartóján keresztül.
Andrea a dereka köré fonta a lábait, hogy még közelebb húzza őt magához, miközben az elméje elhomályosult. Kikapcsolta a saját melltartóját és elhajította, majd felnyögött, ahogy Cassidy ezúttal szabadon vette ajkai közé a mellbimbóit.
Teste megfeszült, ahogy Cassidy végigsimított a hasán. Majd hátra hajtotta a fejét, ahogy hallotta a zipzár hangját és egész teste felkészült az érzésre, amikor Cassidy a combjai közé csókolt.
Cassidy lassan végigcsókolta a combjait, amitől Andreávan csak egyre jobban nőtt a hév. Felsikoltott, ahogy érezte, hogy a teste készen áll. Cassidy is érezteaz orrát betöltő csodás illatot, majd végül, habozás nélkül, a lüktető szeméremajkakhoz préselte arcát.
A száját elöntő íz mámorító volt. Hallotta Andrea sikolyait, érezte, ahogy a görcsök rázzák a testét.
Andrea szorosan lehunyta a szemeit. A végtelen gyönyör egyre közelebb került. Hevesen zihált, aztán már végül nem bírta tovább. Egész teste megfeszült és hangos sikolyok törtek fel a torkából.
Cassidy gyengéden leemelte őt a pultról és a padlón szeretkeztek tovább. Végül, amikor a gyönyör elmúlt, ott feküdtek a padlón, egymás karjaiban, teljesen meztelenül.
Andrea lassan kinyitotta a szemét és Cassidy-re nézett. Ajkaik ismét találkoztak és nyelvük lassú táncot járt. Cassidy-hez simult, átkarolta a nyakát és fölé kerekedett. Aztán kissé felemelte a fejét és a szemébe nézett. Cassidy csodálta ennek a nőnek a szépségét, miközben az a haját simogatta. Aztán Andrea ismét megcsókolta őt.
- Menjünk be a hálószobába - javasolta Cassidy.
Andrea talpra segítette őt, majd kézen fogta és az ágyhoz vezette. Egy ideig csak ültek az ágy szélén és egymásra mosolyogtak.
- Mi a baj? - kérdezte Andrea.
Cassidy habozott egy ideig.
- Mit vársz ettől az egésztől?
- Hogy mit várok? - nézett rá Andrea habozva. Nem tudta ő se igazán, csak egy dolgot: - Én… szeretlek téged.
Cassidy egy pillanatig hallgatott.
- De… szerelmes vagy belém?
Andrea nem tudott válaszolni.
- Miért kérdezed ezt?
- Mert tudnom kell. Nem akarok csak egy kísérlet lenni neked. Túlságosan fájna, ha végül hozzámennél Jeffrey-hez. - Szemei könnyel teltek meg. Andrea kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Cassidy megelőzte. - Semmi sem változik a barátságunkban - hazudta. - Te mindig a legjobb barátom maradsz, Andy.
Andrea érezte, hogy ez nem igaz.
- Hazudsz, Cassidy - érintette meg az arcát, de Cassidy elhúzódott.
- Nem hazudok - állt fel és az ablakhoz lépett. - Szeretnéd, ha most abbahagynánk? Amíg még nem megyünk túl messzire.
- Te sem akarhatod - adott hangot Andrea Cassidy gondolatainak.
Felé indult és maga felé fordította. Cassidy maga köré fonta a karjait és lehunyta a szemeit. Andrea átölelte őt és hozzá simult.
- Nem akarom abbahagyni, Cassidy - suttogta.
Cassidy elhúzódott és kiment a hálószobából. Andrea követte a kanapéhoz, a kezei közé vette az arcát és megcsókolta.
Cassidy nem tudott ellenállni. Minden megszűnt számára létezni. Csak ők voltak és a szerelmük. És minden beleolvadt a végtelen gyönyörbe.

13. fejezet

Jeffrey megnyomta a csengőt Andrea lakásánál és várt. Hamar rá kellett jönnie, hogy a nő nincs otthon. Későn ért haza az üzleti útjáról, de azonnal látni akarta Andreát. Valószínűleg már alszik, hiszen másnap munka van.
Ezért visszament máskor, amikor otthon kellett lennie munka után, de semmi változás nem volt. A férfi összevonta a szemöldökét, miközben távozott.

***

Andrea Cassidy karjainak kényelmében feküdt és mélyen beszívta szeretkezésük mámorító illatát. Cassidy nyakának hajlatába fúrta az arcát és szorosan átölelte őt. Érezte száradó izzadtságuk hűvösét.
- Cassidy! - suttogta fátyolos hangon. - Én…
Cassidy mohón megcsókolta őt és a szájába tolta a nyelvét. Andrea felnyögött és nyelvével átölelte az övét. Beszélni akart, de ilyenkor Cassidy mindig megállította, és a csók végére már mindent elfelejtett.
Aztán egy újabb heves szeretkezés után felült az ágyon és lenézett Cassidy-re. A másik nő az oldalán feküdt, lehunyt szemekkel, de Andrea tudta, ébren van.
- Cassidy, nézz rám! - Cassidy kinyitotta a szemeit. - Miért nem beszélsz hozzám?
Cassidy is felült és magához ölelte a térdeit. Nem szólt semmit. Nem talált szavakat arra, mennyire szereti Andreát.
- Nem tudok - válaszolta végül.
- Miért? Én próbálok beszélni hozzád, de nem engeded. Próbálom elmondani, hogy érzek, de nem figyelsz rám - mondta Andrea sértetten. Kezdte már azt hinni, Cassidy csak a testére vágyik. - Csak erre kellek neked? Csak ennyi lennék? Nem is érdekel, én mit érzek?
Cassidy nem akarta hallani. Így egyszerűbb volt. Tudta, hogy Andrea nem szerelmes belé. Ebben biztos volt. Nem szereti annyira, mint ahogy ő szereti viszont.
- Csak ennyi vagyok neked? - ismételte meg Andrea.
Cassidy felé fordult és látta a könnyet a szemében. Majd meghasadt a szíve.
- Rosszabb vagy, mint egy férfi - mondta Andrea csalódottan. - Egyszerű játékszernek használod a legjobb barátodat. Még azt sem engeded, hogy hozzád szóljak. Csak ágyba akarsz vinni. - Cassidy tiltakozni akart, de Andrea nem engedte. - Kihasználtad, mennyire vágyok valaki közelségére. Kihasználtad, hogy Jeffrey…
- Őt ne keverd ide! - csattant fel Cassidy és felpattant az ágyból, hogy megragadja az egyik széket és a falhoz vágja. Andrea megdermedt és csak nézte, ahogy Cassidy a szemébe bámul. - Neki semmi köze ehhez - suttogta fortyogó hangon. Egy percig se gondoltál rá, amíg itt voltál. Soha, amikor úgy szerettelek, mint senki más azelőtt… Te használtál ki engem. Elérted, hogy jobban vágyjak rád, mint bármire ezen a világon. Te nem akartad, hogy abbahagyjuk, amíg még lehetett. Kértelek. Megmondtam, ha azt akarod, ott vége lett volna. Te jöttél utánam. Ez mind rajtad múlott, Andrea - mondta sértetten.
Aztán kibámult az ablakon és hosszan hallgatott.
- Azt hiszem, jobb, ha elmégy - szólalt meg végül. A harag tapintható volt a hangjában. - Sosem fogod megérteni, mit érzek idebent - érintette meg a mellkasát. - A fájdalom, ami… - halt el a hangja -, ami felemészt.
Andrea felállt és oda lépett hozzá. Át akarta ölelni, hogy megnyugtassa, de Cassidy elhúzódott.
- Csak menj! - mondta halkan, fájdalommal teli hangon. - Menj vissza a te Jeffrey-dhez, a megszokott, normális életedhez. Nekem itt nincs helyem.
Andrea nem tudta visszatartani a könnyeit.
- Cassidy… - zokogta. Nem tudott elmenni. Szerette őt. Csak ennyit tudott. Szerette ezt a nőt. Biztosan tudta. - Én szeretlek.
Cassidy megrázta a fejét.
- És én is szeretlek téged - suttogta. - De ott van Jeffrey, aki el akar venni. Aki szeret… - Elhallgatott. Érezte, hogy a szíve meghasad.
- Jobban, mint te? - kérdezte Andrea. Mindennél jobban szerette volna hallani Cassidy tiltakozását. Érezni akarta, ahogy a nő átöleli és megcsókolja.
De Cassidy inkább a szenvedést választotta.
- Igen, jobban.
Ez olyan volt Andreának, mintha arcul csapta volna.
- Ezt nem gondolod komolyan - zokogott. Próbált Cassidy szemébe nézni, de ő elfordult. - Nem lehet… - A hangja elakadt. Felkapta a ruháit és zokogva elrohant.
Egy szó nélkül hagyta el a lakást. Cassidy pedig csak állt az ablak előtt, meg se próbálva megállítani őt. Hallotta az ajtó csapódását, és az arcán könnycseppek csorogtak le. Lefeküdt az ágyra, beszívva Andrea ott maradt illatát.
Aztán kifújt mindent az emlékekkel együtt, és érezte, ahogy a fájdalom elemészti.

Folytatása következik!

Vége a IV. résznek!