Dzsinn a szamovárból 12.rész

Scsorin apját a hírhedt, és gyűlölt Baglaj bég kurbásit megfenyegette a szovjethatalom területi helyettes ügyésze, Salimov elvtárs, alias Radzsim bég, hogy amennyiben nem teljesíti hatékonyabban az önként vállalt kötelezettségét, a szovjetbíróság elé kerül. Ekkor az apa azt felelte neki
- Csak induljon neki most a völgy bármelyik útjának s akkor megérti, hogy mi történik. Sokkal könnyebb tűvel megásni egy kutat, mint visszatérni a múltba.
- Dicső Baglaj bég kurbásit vártam vendégül és csodálkozva látom, hogy asztalomnál egy szakálas vénasszony ül. Ki mondja, hogy egyedül harcoljon? Az igazhitűeknek mindig elég megbízható barátjuk van külföldön.
- Megint Anglia! Emlékszem, hogy a megboldogult emír milyen elkeseredve beszélt Angliáról. Azt mondta: „Angliának mindegy, ki lesz a bárány, de mindenesetre jól akar lakni piláffal!” Megint csak a régi nóta ismétlődik: a bolha elugrik s újra csak a tetűt fenyegeti veszedelem.
- Nem csak Anglia van a világon!
- Hát mi van még?
Salimov a falon függő térképhez lépett s ujjával egy köröcskébe bökött, amely mellé kövér betűkkel az volt nyomtatva: Berlin. Aztán papírlapot vett elő táskájából. A kolhozelnökké vedlett, hírhedt Baglaj bég kétszer is elolvasta a nevére kiállított kötelezvényt, tenyerével letörölte homlokáról a nagy cseppekben csillogó verejtéket s tagadóan rázta a fejét.
- Megmondtam, a szovjetbíróságra kerülsz! – kiáltotta az ügyész.
Baglaj bég mosolygott
- Úgy látszik Radzsim bég elfelejtette azt az igazságot, hogy a botnak két vége van.
- Nem felejtettem el. De ennek a botnak az egyik végét a markom szorítja erősen, a másik vége pedig Baglaj bég fején fog kopogni. Ne sértődj meg barátom, de azt még a gyerek is megérti, hogy a mi mai beszélgetésünk után nem tehetek másként: az olyan embernek, aki túlságosan sokat tudott meg, vagy velünk kell jönnie, vagy - meg kell halnia. Ami pedig a fenyegetésedet illeti, igazán gyerekes dolog. Hol vannak a tanuk? Senki sem fogja elhinni a bebörtönzött banditának, hogy az ügyész nem Salimov elvtárs. A becsületes szovjet dolgozó megrágalmazása csak súlyosbítja a bűnödet.
- És mit kell tennem?
- A gazdáink majd megmondják. Egyelőre azt, amit eddig csinált. Minden erővel megakadályozni, hogy falujában a kommunizmus megerősödhessék. Nekünk most az a fontos, hogy minél több faluban megmaradjon a vallási fanatizmus és a parandzsa.
Scsorin apja vad dühvel rántotta maga elé a papírt s a tintát szétfeccsentve, aláírta. Lenyelte a sértést: bezzeg, tízegynéhány esztendővel ezelőtt minden másként volt, akkor még Radzsib bég tiszteletteljesen leste minden szavát.
- És mi van ezzel a feleségem dolgával? – kérdezte.
- Már megmondtam, semmiség! És ne feledje, Berlinben agyafúrt mesterek vannak!
Ekkor Salimov megveregette elvbarátja vállát.
Meglehetősen későre járt az idő, amikor barátom apja kiért városból. A poros estét nem kevésbé poros éjszaka követte, de az emberek csak mentek és mentek a csatorna építése felé. Úgy érezte magát, mint kém az ellenség táborában. Bár kételkedett benne, hogy ezt a népet térdre lehessen kényszeríteni, de zavart bizonytalansága mégis elszállt. Radzsim bégnek talán mégis igaza van: jobb a görbe út, mint a járhatatlan. És egyáltalán miféle megtiszteltetés egy ilyen lerongyolódott falu kolhozelnöki rangja a bukott buharai emír volt tanácsosának. A közeli bosszúállás lehetőségére gondolt, szíve fellángolt. Olyan erősen szorította korbácsa nyelét, mintha éles, görbe szablya volna.
A kerületi pártbizottság titkára igencsak meglepődött, amikor Halima komszomolka megmutatta neki a területi ügyészségtől kapott levelet. Ebben az állt, hogy a feljelentés semmit sem igazolt, tanú nincs, törvényszéki orvosi látlelet nincs és maga a sértett is azt vallotta, hogy az egész beadvány – hazugság: a férje szereti őt, s nem hogy megütötte volna, de soha, még csak meg sem szidta. A levélből még az is kiderült, hogy a feljelentő, becsületes szovjet dolgozót rágalmazott meg, és ha az érintett akarná keresetet is indíthatna, de annak nincs szándékában panaszt tenni. A helyettes ügyész közölte: az ügy be van fejezve.
A párttitkárnő most már világosan látta: ha ilyen ördöggel akar megküzdeni, akkor el nem engedheti a szeme elöl egy pillanatra sem. Elgondolkodott már azon, hogy ez az ember egykori béres létére túlságosan írástudó s nagyon kiismeri magát a Korán bölcsességeiben is, még a mullah sem éri őt utol ilyesmiben. Nagyon gyanús ez. Döntő lépésre szánta el magát.
Időközben a csatorna építése nagy lendülettel folyt, mindenki a közelgő nagy robbantásra figyelt: évmilliós sziklákat készültek elmozdítania víz útjából.
A robbantási előkészületeket azonban nagyban gátolta, hogy a területen működő szivattyúk váratlanul meghibásodtak. A falubeliek is elszenvedtek egy tragédiát: leégett az új iskolájuk.
A kolhoz elnöke e különös és riasztó eseményekre hivatkozva felbolygatta az egész falut. Szaladgált ide-oda, mint aki eszét vesztette. Kikényszerítette, hogy a falutanács, ülést hívjon össze, ahol több ember gyűlt egybe, mint amennyi mag van a dinnyében. Itt aztán Scsorin apja újra elővette a régi nótát, bölcs férfiakra hivatkozott, akik azt mondják, hogy mindezek a történések, baljós jelek, Allah figyelmeztetései, amiért az építkezéshez födetlen arcúakat engednek, s amiért a faluban már a nők is a földekre járnak dolgozni. És ekkor a kolhozelnök gyilkos buzgalmában túlfeszítette a húrt, arról kezdett szónokolni, hogy maga Allah késlelteti szándékosan az építkezést, hogy az végül meg is hiúsuljon, így az emberek visszatérhetnek falujukba, a mezei munkákhoz. Az iskola leégésével kapcsolatban pedig nem kevesebbet állított, mint hogy az iskola volt az utolsó szög Mohamed próféta koporsóján.
Most felállt Halima, aki nem is volt falubeli, pusztán a kerületi párttitkár kinyújtott karja, a falugyűlés egyetlen hívatlan női résztvevője és ezeket mondta
- Ez az ember egy jött-ment, aki a faluban annyira a keze közé kaparintotta a hatalmat, hogy még az öregek sem mernek mindig ellent mondani neki. Jól tudjuk, hogy a fülemüle szürke madárka, de amikor énekelni kezd, körülötte mindenki elnémul, és szájtátva hallgat. Mintha nem is madárka énekelne, hanem magának Allahnak a lelke. Nem világos-e előttetek elvtársak, a kolhozelnök csak tetteti magát. Sokkal jobb lesz, ha nem mesékkel szórakoztat bennünket, hanem elmondja miért rendelték be a területi ügyészségre, miért megy tönkre a gyapot idő előtt, mit csinált a csatornánál, kikkel találkozik titokban és hogyan gyulladhatott ki a falu iskolája. Ezt az embert le kell váltani és a szovjetbíróságon a helye.
Scsorin apja olyan mélyre hajtotta a fejét, hogy arca nem is látszott, csak tyubetyejkája két oldalán ágaskodott magasra két vörös füle.
Hirtelen nagy zajongás és fölfordulás támadt a teremben, a mullah ekkor felállt nagyot koppantott a botjával, mire elcsendesültek és minden figyelem rá szegeződött
- Emberek, hogy lehet, hogy egy idegen, ráadásul egy istentagadó, födetlenarcú, a falu egyik tagja fölött ítélkezzen. Ez a nő, mint egy ravasz sátán, tréfát űz velünk. Hát nem látjátok, szívesen változna öntözőcsatornává is, hogy vizével az istentagadás pestisét árassza a falura. Csak a sátán megszállottai hihetnek neki, s tapsolhatnak, mint valami előadáson. Allah megbocsátja és helyesli a hazugságot, ha azért történik, hogy vele az igazhitűeket védelmezzük, de hallottátok, családunk egyik legmegbecsültebb tagját támadta. Úgy kell vele bánni, mint az urát megcsaló asszonnyal, kövek által pusztuljon hitványságáért. Allah nagy és Mohamed az ő prófétája.
Az utolsó befejezett szó, az isteni kinyilatkoztatás után néhány öregebb férfi fölugrott a szőnyegéről és a komszomolkát kitaszigálták az utcára.