Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Haliho!:) Ez az első szöveg, amit kirakok. A helyesírásbeli problémaként elnézést, fejlesztem...
- Margitkám, ha megkapom a nyugdíj emelést akkor elutazom a Maldív szigetekre.<br /> - Juditkám...
A háború után nem sokat változott a táj, a tűzeső ugyanúgy esett és a maró homokot továbbra...
A pokolról általában úgy vélik az emberek, hogy forróság van. Nos, mikor először léptem be...
-Nem emlékszem, hogy rendeltem volna…-hallották Frank motyogását, amint a fürdőszobában tépelődött....
Friss hozzászólások
eliksz13: 91esfiu, üdvözlet ! Honnan tud...
2022-05-25 21:35
8:1
91esfiu: De hát szerintem az már nyilvá...
2022-05-25 20:31
8:1
Dr. Stephen P. St.John: Az az igazság, hogy ez a törté...
2022-05-24 12:30
Marthy: Aztamindenit! Egyrészt mennyir...
2022-05-24 12:21
Pavlov: Milyen további kalandokat képz...
2022-05-23 08:44
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az utolsó vonat Ungvárról - 19. 1944. október 17.: „otthon”

Amikor belépett a lakásba, a felesége a konyhából szólt ki:
- Isten hozta, mindjárt kész a vacsora.
- Megjöttem…
- Tudtam, hogy meg fog jönni – lépett ki Ilona a konyhából és megölelte férjét. – Azt ígérte, hogy megjön, és tudom, nincs az a világháború, ami miatt a férjem ne tartaná be az ígéretét.
- És ha egy kóbor lövedék eltalált volna? – kérdezte nevetve István
- Nincs az muszka golyó, ami a férjem makacs fejében kárt tudna tenni – simogatta meg nevetve férje arcát. – De Gyula is üzent, hogy várjam magát, meleg étellel és civil ruhával, így már csak az volt a kérdés, hogy melyik vonatra fér fel. Mosakodjék meg és… - de Ilona nem tudta befejezni a mondatot, mert a két gyerek ordítva kirohant a szobából, s a meghittség átadta helyét a viszontlátás örömének.

A vacsorán látszódott, hogy a „Húsos ételek hústalan napokra” című füzetke alapján készítette Ilona, amit a magyar háziasszonyoknak adtak ki, hogy háborús időkben is ízletes étellel várják haza a munkában és harcban megfáradt férjeiket. A vacsora végén még haditortát is felszolgált az asszony, amiről a köznyelv azt mondta, hogy nincs benne tej, tojás és köszönet, mégis, ehhez képest ízletes volt. István hálás volt feleségének, hogy ezekben az őrült időkben normális órákat élhet meg vele.

Este, mikor végre nyugodtan tudtak beszélgetni, az asszony feltette neki a kérdést:
- Hogy döntött? Megyünk, vagy maradunk?
- Maradunk.
- Akkor maradunk… - sóhajtott halkan a nő. – Ha így döntött, biztos meg volt rá az oka.
- Igen. Eddigi életünk jó része a kommunistáktól való félelemben telt, minden tettünket ez indokolta, minden bűnünk alól ez adott feloldozást. Nem tudunk tovább menekülni, szembe kell néznünk a félelmeinkkel.
- Ha belehalunk is?
- Nézze, egyértelmű, hogy nem csak az ezeréves Magyar Királyságot ítélték halálra, hanem azt a majdnem Magyarországot is, amit az elmúlt években felépítettünk. Kárpátalját, mint a többi visszacsatolt területet elveszik tőlünk és a szovjet ígérete szerint visszaadják a cseheknek. Csehszlovákia a szövetségesük, talán itt nem lesznek olyan vérengzések, deportálások, mint az ellenségnek tekintett Magyarországon, vagy a Német Birodalomban, még ha el is tudnánk vergődni addig. És ne felejtse el, hogy katonatiszt vagyok: ha nyugaton esem fogságba, egyértelműnek fogják tekinteni, hogy a nyilasokat szolgáltam, felhúznak az első lámpavasra – sorolta István egy lendülettel.
- Szóval, itt talán túléljük, míg máshol biztos lenne a pusztulás?
- Nem akarom önt illúziókba ringatni. Én magyar tiszt vagyok, tehát a megszállók képviselője, rajtam valószínűleg bosszút állnak, azért, hogy a betonerősnek hirdetett Csehszlovákiájuk kártyavárként omlott össze, de a csehek mégiscsak európai kultúremberek, nem hiszem, hogy a civil lakosságon állnának bosszút. Lehet, hogy máshol is túlélnénk a háborút, de úgy gondolom, itt a legjobbak az esélyeink. Legalábbis önöknek.
- Nem fogadhatom el, hogy feláldozza magát értünk.
- Nem csak önökről van szó, hanem rólam is. A haza, a Kormányzó azt akarta, hogy itt szolgáljak, itt álljak helyt. A legitim hatalom most akadályoztatva van, a nyilas csürhét nem fogadom el annak, így az utolsó parancs marad érvényben: maradni. Hogy bármi is jön, néggyel több magyar legyen Kárpátalján. És belefáradtam a retirálásba is. Ezer kilométert hátráltam a Dontól, de mindig azt mondtuk, hogy a magyar határon megállítjuk a ruszkikat. És most itt vagyunk, a honvédség kiüríti a területet. De én nem! Maradok, kitartok, még akkor is, ha ennek a szónak: „kitartás”, a hivatalos lózungok elveszik a becsületét.
- Értem. Akkor a becsület és a józan ész egyaránt a maradás mellett szól.
- Igen. De ígérem: mindig az önök biztonsága lesz az első.
- Nekem ez nem elég - vetette ellen az asszony, - én azt akarom, hogy mindannyian biztonságban legyünk.

Milyen őrült dolog is a háború, gondolta István, miközben éjjel a fürdőszobából kiszűrődő neszeket hallgatta. Milliók halnak meg, menekülnek el, de még van villany, víz, telefon és a vonatok is járnak még. Sőt, még a cukrászda is nyitva van. Tudjuk, hogy pár napon belül mindez a múlté lesz, élvezzük hát a jelent!
Az asszony is hasonlókra gondolhatott, mert a vízcsobogás ellenére kihallatszott, ahogy énekel:

Minden elmúlik egyszer,
Minden végéhez ér,
de minden december új májust ígér…
Folytatások
2197
Még ma sem tudjuk pontosan, hogy hány magyar és német halt meg a kárpátaljai deportálásokban. Igaz, itt nem került sor olyan vérengzésekre, mint Erdélyben, vagy a Délvidéken, de az embertelen körülményekbe (élelmezés nélkül halálmenetek, ahol lelőtték, aki nem bírt továbbmenni, a téli hidegben szabadban töltött éjszakák, embertelen munka*) a deportáltaknak több mint a fele belehalt. Csak Szolyván (ahol összegyűjtötték a foglyokat, mielőtt továbbhajtották volna őket, 10-15 ezer teste nyugszik...
2072
Ezek lennénk mi, gondolta István. Egy csapat riadt szerencsétlen, akik tülekednek, hogy fel tudjanak szállni a vonatra. Minden civilizációs máz lekopott rólunk, hol van már a „kultúrfölény”, amiről annyit hallottunk régebben? Csak egyetlen ösztön, a túlélésé irányít minket. Engem is, gondolta őszintén. Ha már csak három hely lenne a vonaton, én is megölnék mindenkit, aki az utamba áll.
Pattanásig feszültek az idegek, amikor végre hozzákezdhettek a felszálláshoz. Egy kalauz nyugtatgatta...
2094
- Egyszer a szemedben kérdés volt… Emlékszel? Amikor a frontra indultam, a szemed azt kérdezte, hogy szeretlek-e és azt válaszoltam, hogy igen. És ma is ezt válaszolom: szeretlek. És ennek a szeretetnek a nevében kérlek, hogy keltsd fel a gyerekeket és csomagolj.
A nő a férfi szemébe nézett és csak ennyit mondott: - Hiszek neked.
- Köszönöm. Én addig elmegyek, de legkésőbb egy óra múlva itt vagyok.
- Hová mész?
- Akit lehet, riadóztatok. A barátainkat, az alárendeltjeimet.
2123
Mert Darwinnak és Hitler uraknak nincs igaza: az ember több, többnek kell lennie, mint egy ösztönvezérelt, túlélésre és szaporodásra játszó állat. Mindig ott van a jó és rossz közötti választás és mindig választani is kell. Talán nem is az a fontos, hogy mindig a jót válasszuk, hiszen gyengék vagyunk, tudatlan parasztok a történelem sakktábláján, hanem maga a választás, hogy ne hagyjuk magunkat sodorni az aktuális árral. Igen, küzdeni fog és megőrzi a családját és azt, ami emberré, morális...
2086
- Hát… - vakarta meg a fejét Iván. – Nagyon úgy tűnik, hogy itt se magyar, se cseh világ nem lesz, hanem csak orosz, bocsánat, ukrán.
- Mit tud?
- Tulajdonképpen én egyszerű ruszin paraszt vagyok, nem értek a politikához, hogy a nagyurak vagy elvtársak hogyan egyeztek meg egymással, de azt látom, hogy hiába vannak itt a cseh hivatalnokok, se a nép, se a katonák nem veszik őket semmibe se. Ha reggel bejön a faluba egy cseh és mond valamit, az orosz estére csak azért is az ellenkezőjét...
Előző részek
1929
- ...már ő is temeti Magyarországot – bólintott beletörődően István.
- Engedje meg, alezredes úr, de én itt élek nemzedékek óta. A magyar világot már annyiszor temették, de valahogy mégiscsak megmaradt. Gondoltam, csak maradjon, aki ezt ki tudja várni, ezért jobb, ha életben maradok, így éltem az engedelemmel. És hazaindultam, az én drága Ungdarócomba, ahol minden zugot ismerek. Volt még egy kis hitlerszalonnám, becseréltem civil gúnyára, s olyan szabadnak érzem magam, mint a madár!
1876
A haza mindig ugyanaz. Gondolj a mi életünkre. Én még a Monarchiában, a fekete-arany színek alatt kezdtem szolgálni. Aztán hűséget esküdtem Károlyinak, mert igaz, hogy romlásba döntötte az országot, de akkor ő jelentette a legitim felsőbbséget. Aztán szolgáltam a kommün alatt is, mert azok próbáltak meg legalább valamit tenni az ország területi épségéért. Aztán jött egy majdnem negyed évszázados kegyelmi időszak, amikor a sajátomnak érzett zászló alatt szolgálhattam egy olyan hatalmat,...
2226
Egy ilyen helyzetben mit ér az eskü, hogy a „Hazáért mindhalálig”? Ha most Budapest közelében lenne, átvehetné a parancsnokságot és a fővárosba vezényelhetné a katonákat, hogy támogassák a Kormányzót, de mit tehet itt, elvágva a világtól?
Ha most Horthyt puccsal eltávolítják, akkor kinek tartozik engedelmességgel? Az új vezetésnek, aki pusztulásba viszi az országot, vagy álljon át az oroszokhoz, de könnyen lehet, hogy akkor azok arra kényszerítik, hogy magyar testvérei ellen harcoljon?...
1811
A vonalak még tartották magukat, Isteni csoda volt, senki sem értette, főleg a szovjet hadvezetés, hogy hogyan. A nemzet színe-javát húsdarálóba küldték, a csapatok jó részét át kellett csoportosítani a délebbi frontszakaszokra, de a támadók csigalassúsággal haladtak előre, szinte álltak.
1885
Ez a honvédség már nem az volt, amelyik 1938-ban csodával határos módon felszabadította Kárpátalját, de nem is az, amelyik a Donnál próbálta meg feltartóztatni a szovjetet. Szakadt egyenruhák, borostás, megfáradt arcok, a kórház folyosóján fekvő csonkolt sebesültek, összeszorított fogak, gyermekekből férfivá érett fiúk szemei, akik tágra nyílt tekintettel néztek a világba, hogy minél többet befogjanak belőle, mielőtt rájuk borul az örök sötétség.
Hasonló történetek
4386
A fehér mezes New Yorki csapat védvonala mögül előretört ez a viszonylag magas kb. 180 cm magas leomló barna hajú lány. Arcán néhány piros folt volt. A meze karja felszakadt és a térdét is lehorzsolta egy esés következtében...
3623
- Nem, sőt legyen szíves a feleségemnek se szóljon, hogy itt jártam. Meg akarom lepni.
Elővette a legcsábosabb mosolyát és egy húszdollárost csúsztatott a pultra, majd távozott. Beült egy gondolába, és a főtérre vitette magát. Beült a vendéglőbe, és szép komótosan megebédelt. A mosdóba kimenés ürügyén alaposan körülnézet...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni:
Elmúltál már 18 éves?
Kérjük nyilatkozz, hogy elmúltál-e már 18 éves.