Ábrahám megkísértése - 18. Kétség, mint lelkiismeret

- Gratulálok, Avraam, jó munkát végeztél – kezdte David a beszélgetést. – Walhall lényegében mindent elismert, ez már elég egy tárgyaláshoz. Ha hozzátesszük a túlélők vallomásait is, kész vagyunk.
- Igen – gondolkodott el Avraam, - mindent beismert. Amivel védekezni tud, hogy közvetlenül nem vett részt zsidók meggyilkolásában, amit meg tett, azt bárki megtette volna a hazája érdekében. Bőségesen hozott példát Izrael történetéből is. Szerintem a bíróság előtt is ezzel fog védekezni, hogy nálunk is volt Deir Jaszin, hogy nincs jogunk elítélni őt.
- Azt hiszem, ez az a védekezés, amivel senkit sem fog meghatni Izraelben. Néhány száz halott és több millió között nagyságrendi különbség van.
- Mégis… A világ előtt nem fog úgy tűnni, hogy az egyik gyilkos ítélkezik a másik felett? – bizonytalankodott Avraam.
- Csak nem hatott rád is ez a lózung? Idáig jó hazafinak ismertelek.
- Nem, dehogy! – tiltakozott Avraam. – Csak elgondolkoztam, hogy milyen hatást váltana ki.
- Egy kihallgató tiszt, akinek lelkiismerete van? Még engem is érnek meglepetések – mosolyodott el David – Nézd… Neked nem kell bemutatnom Izraelt. Nálunk is vannak fanatikusok, akik, remélem, a pokolban közös üstbe kerülnek a Walhall-félékkel. De te is tudod, hogy Izrael más. Nálunk meg van a kételkedés joga. Nálunk is történtek olyan dolgok, amikre nem vagyunk büszkék, de a társadalom többsége ezeket elítéli. Szégyelli – kereste a szavakat. – Ők büszkék voltak arra, amit tettek, ahogy te is mondtad, benne szemernyi kétség sincs, hogy ártatlan és minden, amit tett helyes vagy védhető. Egy demokratikus társadalomban, mint a miénk a közvélemény nem engedi, hogy az őrültség eluralkodjon rajtunk.
Nálunk, ha harcra kerül sor, mindenki kézbe veszi a puskáját és harcol, de egyébként kritizál. Gondolj arra, hogy hány zsidó áll ki a palesztinok mellett. Nálunk van kétség, és ha valami, akkor ez különböztet meg tőlük.
- Tudod, David, ahogy beszélgettem vele, sokszor elgondolkoztam. Tudod, 67*-ben a páncélosoknál szolgáltam. Amikor parancsot kaptam, teljesítettem. Nem, nem kaptam olyan parancsot, hogy civileket öljek. De elgondolkoztam azon, hogy ha akkor olyan utasítást kapok, amit békeidőben szégyellnék, vajon mit tettem volna? Teljesítem? Teljesen mindegy, hogy egy vagy száz ártatlanról van szó. Átléptem-e volna azt a határt, amit minket tőlük elválaszt?
- Látom, valahol hiba volt, hogy engedélyeztem, hogy te foglalkozz Walhallal.
- Elkövetted. Az ő kérésére – mosolyodott el Avraam.
- Mi zsidók sportemberek vagyunk… De azt hiszem, vonatkoztassunk el attól, hogy most a zsidók ítélkeznek egy náci felett. Nem történelemkönyvet kell írnunk ezzel a perrel, vagy legalábbis nem csak azt – magyarázta David.
- Hanem?
- Be kell bizonyítanunk, hogy vannak olyan emberiesség elleni bűnök, ami alól nincs feloldozás. Mert nincs olyan embertelenségre épülő ország vagy birodalom, ami egyszer ne bukna meg. És igen, igazad van: tanulnunk kell ebből az esetből. Nem elég, ha azzal dőlünk hátra, hogy felakasztottunk egy tömeggyilkost. Hanem arra kell gondolnunk, hogy soha nem szabad olyanná válnunk, mint ők. Hogy, ha Izrael egy napon olyan állammá válna, ami a terrorra épül, mi is rálépünk a bukáshoz vezető útra. Hogy minden tettünk mögött ott kell, hogy legyen a kétség, vajon helyesen cselekszünk-e.
- A háborúban is?
- Akkor főleg. Ha a halál inflálódik, az emberek hajlamosak behunyni a szemüket. És mi, néhány milliónyian százszor annyi arab között vagyunk elszórva, ha elveszítjük az erkölcsi tartásunkat, akkor milyen jogunk lenne ehhez a földhöz? A tóra? – tette fel a költői kérdést David.
- A rabbik szerint igen… - vetette ellen Avraam.
- Persze, ahogy a kádik** szerint a Korán meg nekik ad jogot Jeruzsálemre. Istenre hivatkozni a tulajdonjogi kérdésekben nem túl perspektivikus.
- Akkor, ha jól értem, azt mondod, hogy legyen kétségünk abban, hogy igazunk van, hogy igazunk legyen? Csak nem egy jesivába*** jártál? – kérdezte nevetve Avraam, hiszen tudta, hogy David a legkeményebb kibucnyikok**** közül való.
- Ha a kétséget lelkiismeretnek nevezzük, ugye jobban hangzik? De lényegében igazad van. No, hagyjuk a filozofálgatást, fogadd gratulációmat, remek munkát végeztél.
Avraam megértette a kimondatlan célzást:
- El akarod venni tőlem az ügyet?
- Sajnos el kell vennem – vonta meg a vállát David. – Emlékszel? Amikor rád osztottam az ügyet, azt mondtam, többek között azért kapod meg, mert szefárd vagy, közvetlenül nem érintett, ezért nem vádolhat senki sem azzal, hogy bosszúszomjas bibsi vagy. De – csapott az asztalán fekvő mappára, - ennek vége. Kiderült, hogy valami köze van a feleséged szenvedéséhez. Nem engedhetem, hogy bárki is azzal vádoljon meg, hogy az egyéni sorsod miatt gyűlölöd Walhallt és nem vagy pártatlan.
- Értem, főnök. De tudnod kell, hogy a dolog nem úgy áll, ahogy gondolod – mondott ellen Avraam.
- Hanem? – húzta fel a szemöldökét David.
- Tulajdonképpen, valószínűleg neki köszönheti az életét. Ő vagy valamelyik társa húzta ki a gázkamrákba indulók közül.
- Tulajdonképpen, akkor hálásnak kellene lenned neki?
- Ez azért túlzás. De talán bosszúállással senki sem vádolhat meg.
- Mindegy – vonta meg a vállát David. – Érintett vagy, tehát nem viheted tovább az ügyet. Így döntöttem.
- Emlékszel – próbált meg ellenkezni Avraam, - az elején azt mondtad, hogy érzed, hogy még van valami a történet mögött. Hogy miért jön ide egy náci és adja fel magát nekünk.
- Igen, emlékszem. És?
- Erre még nem sikerült rájönnöm. Érzem, most, hogy mindent elmondott, kész arra, hogy ezt is elárulja. Csak pár napra lenne szükségem.
- Hm… - gondolkodott el David. – Mondjuk egy hétre?
- Annyi biztosan elég lesz.
- Akkor megmondom, mi lesz. Elveszem tőled az ügyet, nem tehetek másképpen. Azonban, mivel itt egy kiemelt fontosságú ügyről van szó, nem akarok egyedül dönteni, írok a miniszternek egy feljegyzést arról, hogy állítson le. Mire visszaér a feljegyzés további intézkedés végett, legalább egy hét. Addig még tied Walhall. Rendben?
- Igen, főnök, köszönöm. Ígérem, ki fogom nyomozni, hogy mit titkol.
- Ebben biztos vagyok. Aztán menj el szabadságra. Sarahnak nagy szüksége lehet most rád.


* az úgynevezett 6 napos háborúban, amikor Izrael elfoglalta a jelenleg részét képező területeket
** muzulmán elöljárók
*** zsidó vallási iskola, ahol a Tórát (Mózes öt könyve) és a Talmudot (Biblia utáni tanításai) tanulmányozzák
**** kibucban vagyonközösségben élő zsidó, híresek keménységükről és vallási közömbösségükről