Ábrahám megkísértése - 24. A sátán szemébe nézni…

Az asszony már elaludt, de Avraam csak forgolódott az ágyban. Igen, meg tudja menteni Ichakot. Holnap reggel bemegy a kihallgató szobába és megcsókolja a sátán szőrös hátsóját, bármit megtesz, csak mondja meg, hol van az orvosság a kisfiúnak. Mert igaza volt Sarahnak: csak akkor van értelme az életének, ha legalább egy életet megment.
De… Állandóan ott motoszkált benne, hogy ezzel jóváhagyja az összes mocskos gyilkosságot, amit elkövettek? Hogy Walhall vigyorogni fog az akasztófa alatt, hogy a sátán győzött, mert az áldozatok is fejet hajtottak neki?
És egy újabb „de”… Ott van Ichak, ahogy könyörgően nézett rá és azt mondta: „Aba, ugye megmentesz?”. Nem ér-e többet ez a pillantás, mint Walhall diadala? Őt így is, úgyis felakasztják, de Ichak élni fog. Ötven év… Ichak nagyapa lesz, és az összes gazember már halott. Ötven év múlva csak az számít, hogy egy életet megmentett. És ezzel nem tesz rosszat, hiszen a bűnöst kivégezték.
Nem számít, hogy a sátán egy pillanatra győzedelmeskedett, mert az csak időre szól… De az élet örök.
Hogyan is volt Ábrahámmal? Isten egy angyalt küldött, hogy megmentse a fiát, Izsákot. De vajon mit tett volna az Úr, mit küldött volna, ha Ábrahám a fiáért is elkezd alkudozni, mint tette ezt a szodomitákért és gomorritákért*? Ha azt mondja, bármit odaadok neked, Uram, csak a fiamat, ezt az ártatlan lelket ne kérd?
Ha ma éjjel egy angyalt küldene… Egy jelet… Akkor nem hajtana fejet a gonosznak.
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi** zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája.
Nem tagadta meg Istent, de egyszerűen már nem volt szüksége rá. Az ő vallása Erec Israel, Izrael földje lett.
Most mégis… Jó lett volna hinni abban, hogy van valaki ezen túl is. Aki képes lenne segíteni neki.
Talán van, csak néma… Ahogy a gázkamrákban is néma maradt.
- Uram, ha létezel… - fohászkodott magában. – Küldj jelet, hogy mit tegyek. Nem kérek csodát. csak egy jelet, hogy érdemes ellent mondanom a sátánnak.
De Isten azon az éjszakán néma maradt.

Reggel pocsékul érezte magát… Tudta, hogy meg kell tennie és be kell hódolnia a sátánnak, akármennyire is kiüresítő és megalázó lesz. Meg kell tennie a fiáért.
- Mi van veled? – kérdezte Sarah, amikor kilépett a fürdőszobából.
- Mi lenne? – kérdezett vissza Avraam. – Dolgozni kell mennem. Hamar lezavarom az ügyeket és sietek be Ichakhoz.
- Nem tudom… Olyan megtört vagy. Mintha éveket öregedtél volna tegnap este óta.
Avraam nem akarta elárulni magát, ezért csak ennyit mondott:
- Csodálod?
- Nem… Igazad van. Ne haragudj, hogy kérdeztem.

Amint beért, a kihallgató szoba felé vette az irányt, de az őr megállította.
- A főnök hívat.
- Mit akar?
- Nem mondhatok semmit. Bizalmas ügy.
Avraamot megbénította a jeges félelem. Csak nem tudta meg David, hogy Walhall milyen alkut kínált neki? Csak nem húzz keresztbe, most, amikor már kész lenne teljesen kiüresedni, megalázkodni a fiáért? De ki árulhatta volna el? Eddig abban a tudatban élt, hogy Izrael az ő hazája, itt nincsenek kápók, nincsenek besúgók.
Mégis lennének?
David az íróasztal mögött ülve fogadta.
- Vége, lezárjuk az aktát. A szokott feltétellel: soha, sehol, senkinek se beszélhetsz erről.
- Mi történt? Csak pár napot kérek még és minden valóban le lesz zárva.
- Én még megadnám, de… Walhall az éjszaka öngyilkos lett – intette le David.
- Mi? Azt hittem, éjjel nappal őrzik.
- Még a klotyón is. Mégis, valahogy szerzett mérget, vagy bevitt magával és nem találtuk meg. Ma reggel holtan találták. És ráadásul, hogy kacifántosabb legyen, valami ördögi vigyorral a képére fagyottan.
- Akkor mindennek vége… - suttogta Avraam.
- Csak egy ügy volt a sok közül. Maradt még elég náci, akit levadászhatsz, ne keseredj neki. Menj haza, vagy menj be a fiadhoz. Most ez a legfontosabb.
- Igen… A fiam a legfontosabb – mondta letörten a kihallgató tiszt, de közben káromkodni és törni-zúzni szeretett volna. Hiába volt minden? Lélekben már elárult mindent, amiben hitt, azért a halvány reményért, hogy Ichak talán meggyógyul, de hiába… A sátán elárulta őt is, hogy a halotti maszk kaján arcával nézze vergődését.
- És még valami, Avraam… Sarah telefonált. Az orvos azt üzente, hogy a végső stádiumba ért a fiad. Bármi megtörténhet néhány órán belül.
- Bármi?
- Tudod, mire gondolok… Az is. Sőt, az orvos szerint leginkább az.


* Teremtés könyve, 18, fejezet
** európai