Az asszony már elaludt, de Avraam csak forgolódott az ágyban. Igen, meg tudja menteni Ichakot. Holnap reggel bemegy a kihallgató szobába és megcsókolja a sátán szőrös hátsóját, bármit megtesz, csak mondja meg, hol van az orvosság a kisfiúnak. Mert igaza volt Sarahnak: csak akkor van értelme az életének, ha legalább egy életet megment.
De… Állandóan ott motoszkált benne, hogy ezzel jóváhagyja az összes mocskos gyilkosságot, amit elkövettek? Hogy Walhall vigyorogni fog az akasztófa alatt, hogy a sátán győzött, mert az áldozatok is fejet hajtottak neki?
És egy újabb „de”… Ott van Ichak, ahogy könyörgően nézett rá és azt mondta: „Aba, ugye megmentesz?”. Nem ér-e többet ez a pillantás, mint Walhall diadala? Őt így is, úgyis felakasztják, de Ichak élni fog. Ötven év… Ichak nagyapa lesz, és az összes gazember már halott. Ötven év múlva csak az számít, hogy egy életet megmentett. És ezzel nem tesz rosszat, hiszen a bűnöst kivégezték.
Nem számít, hogy a sátán egy pillanatra győzedelmeskedett, mert az csak időre szól… De az élet örök.
Hogyan is volt Ábrahámmal? Isten egy angyalt küldött, hogy megmentse a fiát, Izsákot. De vajon mit tett volna az Úr, mit küldött volna, ha Ábrahám a fiáért is elkezd alkudozni, mint tette ezt a szodomitákért és gomorritákért*? Ha azt mondja, bármit odaadok neked, Uram, csak a fiamat, ezt az ártatlan lelket ne kérd?
Ha ma éjjel egy angyalt küldene… Egy jelet… Akkor nem hajtana fejet a gonosznak.
Megőrültem – nevetett fel magában. Már én is imádkozok? Aki nem hisz Istenben, csak az erőben? Még gyerekkorában, ott Egyiptomban hitt. Őt nem érte olyan trauma, mint Saraht és az askenázi** zsidókat a zsidóirtásban. Nem, ő csak egyszerűen a szülőföldjén hagyta a hitét. Izrael olyan más volt. A kibucok, a repülők, a tankok, a városok… Úgy érezte, ezeket nem az Úr adta meg, hanem a zsidók teremtették meg a semmiből. Életében először lett büszke arra, hogy zsidó, hogy Izrael a hazája.
Nem tagadta meg Istent, de egyszerűen már nem volt szüksége rá. Az ő vallása Erec Israel, Izrael földje lett.
Most mégis… Jó lett volna hinni abban, hogy van valaki ezen túl is. Aki képes lenne segíteni neki.
Talán van, csak néma… Ahogy a gázkamrákban is néma maradt.
- Uram, ha létezel… - fohászkodott magában. – Küldj jelet, hogy mit tegyek. Nem kérek csodát. csak egy jelet, hogy érdemes ellent mondanom a sátánnak.
De Isten azon az éjszakán néma maradt.
Reggel pocsékul érezte magát… Tudta, hogy meg kell tennie és be kell hódolnia a sátánnak, akármennyire is kiüresítő és megalázó lesz. Meg kell tennie a fiáért.
- Mi van veled? – kérdezte Sarah, amikor kilépett a fürdőszobából.
- Mi lenne? – kérdezett vissza Avraam. – Dolgozni kell mennem. Hamar lezavarom az ügyeket és sietek be Ichakhoz.
- Nem tudom… Olyan megtört vagy. Mintha éveket öregedtél volna tegnap este óta.
Avraam nem akarta elárulni magát, ezért csak ennyit mondott:
- Csodálod?
- Nem… Igazad van. Ne haragudj, hogy kérdeztem.
Amint beért, a kihallgató szoba felé vette az irányt, de az őr megállította.
- A főnök hívat.
- Mit akar?
- Nem mondhatok semmit. Bizalmas ügy.
Avraamot megbénította a jeges félelem. Csak nem tudta meg David, hogy Walhall milyen alkut kínált neki? Csak nem húzz keresztbe, most, amikor már kész lenne teljesen kiüresedni, megalázkodni a fiáért? De ki árulhatta volna el? Eddig abban a tudatban élt, hogy Izrael az ő hazája, itt nincsenek kápók, nincsenek besúgók.
Mégis lennének?
David az íróasztal mögött ülve fogadta.
- Vége, lezárjuk az aktát. A szokott feltétellel: soha, sehol, senkinek se beszélhetsz erről.
- Mi történt? Csak pár napot kérek még és minden valóban le lesz zárva.
- Én még megadnám, de… Walhall az éjszaka öngyilkos lett – intette le David.
- Mi? Azt hittem, éjjel nappal őrzik.
- Még a klotyón is. Mégis, valahogy szerzett mérget, vagy bevitt magával és nem találtuk meg. Ma reggel holtan találták. És ráadásul, hogy kacifántosabb legyen, valami ördögi vigyorral a képére fagyottan.
- Akkor mindennek vége… - suttogta Avraam.
- Csak egy ügy volt a sok közül. Maradt még elég náci, akit levadászhatsz, ne keseredj neki. Menj haza, vagy menj be a fiadhoz. Most ez a legfontosabb.
- Igen… A fiam a legfontosabb – mondta letörten a kihallgató tiszt, de közben káromkodni és törni-zúzni szeretett volna. Hiába volt minden? Lélekben már elárult mindent, amiben hitt, azért a halvány reményért, hogy Ichak talán meggyógyul, de hiába… A sátán elárulta őt is, hogy a halotti maszk kaján arcával nézze vergődését.
- És még valami, Avraam… Sarah telefonált. Az orvos azt üzente, hogy a végső stádiumba ért a fiad. Bármi megtörténhet néhány órán belül.
- Bármi?
- Tudod, mire gondolok… Az is. Sőt, az orvos szerint leginkább az.
* Teremtés könyve, 18, fejezet
** európai
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Ábrahám megkísértése - 24. A sátán szemébe nézni…
Folytatások
’48-ban megtörtént a csoda. Ben Gurion kikiáltotta a zsidó államot és a filmhíradó képein láttam, ahogy kétezer év után Erecben újra felhúzzák a Dávid-csillagos lobogót. És újra könnyeztem, pont úgy, mint magyar lakta területek visszacsatolásnál. És akkor engem is megkísértett a gondolat, hogy alijázzak. Mégis, valami visszatartott.
Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy...
Valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy apáink ezen a földön éltek. Hogy anyáddal ezen a földön voltunk boldogok. Nekem az a szó, hogy...
Ha Isten jó, miért kellett ez a rengeteg szenvedés? Ha viszont igazságos, miért akkor segített rajtuk, amikor már eljutott addig, hogy megtagadja?
Avraam odalépett a fiához. A maciját felvette a földről és odarakta a kisfiú arcához. Hiszen a macija nélkül soha sehova se akart elmenni, azt mondta, a maci vigyázza az álmát. Hát vigyázza az örök álmát is.
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek?
- Hová mennél, Ichak?
- Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme.
- Igen, a tengerpart…
- És a macim… - mondta félálomban Ichak.
- Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
- Hová mennél, Ichak?
- Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme.
- Igen, a tengerpart…
- És a macim… - mondta félálomban Ichak.
- Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt.
Előző részek
-...Még mindig magyarul álmodok, gyakran veszem észre, hogy magyar dalokat dúdolok. Volt egy dal, már nem tudom a szövegét, mégis, állandóan itt motoszkál az agyamban, nem tudok szabadulni tőle. Tudod… Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé – kezdte dúdolni a nő. Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül…
- Ez zsidó dal, nem?
- Most már igen. De apám sokszor elmesélte, hogy ez egy magyar dal volt. Egy zsidó dal magyar dallamra, nem groteszk?
- Groteszk, mint a zsidó sors.
- Ez zsidó dal, nem?
- Most már igen. De apám sokszor elmesélte, hogy ez egy magyar dal volt. Egy zsidó dal magyar dallamra, nem groteszk?
- Groteszk, mint a zsidó sors.
Érezte az öregember sátáni csapdáját.
Ha azt mondja, hogy haljon meg a fia, de éljen az igazság, akkor ugyanolyan fanatikussá válik, mint a náci gyilkosok. Ha viszont azt mondja, hogy minden mindegy, csak éljen a fia, akkor a saját vére életéért jóváhagyta milliók halálát – pont mint a nácik, akik azt mondták, hogy a saját vérük, a saját népük fennmaradásáért nem nagy ár mások halála.
Ha azt mondja, hogy haljon meg a fia, de éljen az igazság, akkor ugyanolyan fanatikussá válik, mint a náci gyilkosok. Ha viszont azt mondja, hogy minden mindegy, csak éljen a fia, akkor a saját vére életéért jóváhagyta milliók halálát – pont mint a nácik, akik azt mondták, hogy a saját vérük, a saját népük fennmaradásáért nem nagy ár mások halála.
- Én mondtam, mit akarok – mosolyodott el Walhall. – Egyetlen mondatot, amiben elismeri, hogy igazunk volt, hogy mi németek Hitler alatt valóban emberfeletti teljesítményekre voltunk képesek, akik nélkül ma nem tartana itt a világ. Von Braun nélkül az amerikaiak nem készülnének a holdra szállásra, a Junkers-motorok nélkül nem lennének lökhajtásos utasszállítók, a pótélelmiszereink segítenek legyőzni az éhezést, és a mi kutatásaink nélkül, például a gerincvelői reflexek terén, nem tartana...
- Tudja, öregszem… Nem emlékezik, hogy hogy hívták azt a hegyet Középföldén, ahol a törpék egy várost hoztak létre a barlangokban?
Mória, akarta kimondani Avraam, de elharapta a szót. Hirtelen úgy érezte mindent ért, vagy legalábbis majdnem mindent. Végtére is, ha mindent tud a feleségéről, a fiáról ne tudna? És Mória hegye nem csak a Gyűrűk urában, hanem a Tórában is szerepel.
Mória, akarta kimondani Avraam, de elharapta a szót. Hirtelen úgy érezte mindent ért, vagy legalábbis majdnem mindent. Végtére is, ha mindent tud a feleségéről, a fiáról ne tudna? És Mória hegye nem csak a Gyűrűk urában, hanem a Tórában is szerepel.
Avraam gyalog ment haza, nem tudott volna buszra ülni és a halál örök körforgásán gondolkozott. A nácik megpróbálták meggyilkolni a zsidókat, miközben az életre, a Lebensraumra, az élettérre hivatkoztak. Izrael kikiáltása óta háborúzik, mert élni akar, azt akarja, hogy legyen egy hely a földön, ahol a zsidók békében élhetnek. Magában tudta, hogy ez a háború más, mint a náciké volt, mégis, eszébe jutott, amikor ’67-ben a tankban ülve hogy kiáltoztak örömükben, ha egy-egy ellenséges tankot...
Hasonló történetek
Most zuhanyozzál le, aztán irány a szülői ház. Utólagos engedelmeddel haza telefonáltam, hogy előkészítsem a terepet. Csak azt mondtam, hogy összevesztetek Adammal és te, ott hagytad...
New Yorkban éjjel lehetett úgy közlekedni autóval, mint egy európai városban, a délutáni csúcsforgalomban. A mozielőadások most értek véget, és az emberek sorra fogták a taxikat. Hatalmas tülekedés folyt, ha megállt egy- egy. Kifestett kurvák kínálták nem is olyan olcsó bájaikat, majd beültek a pasasok kocsijába, vagy felmentek velük a garniszállókba...
Hozzászólások