Ábrahám megkísértése - 16. Technikai kérdések

- Akkor felteszem a kérdést: lemondana azokról a tudományos eredményekről, amik a háború idején kifogásolható módszerekkel születtek? Most készülnek a holdra szállásra, de ön szerint ez is erkölcstelen, hiszen von Braun* kutatásai alapján jutottak el ide? Mit gondol, hány kényszermunkás és kísérleti alany halála kellett ahhoz, hogy kifejlesszünk egy olyan rakétatechnikát, ami ehhez szükséges? Vagy lemondana a sugárhajtású repülésről, mert azt is mi fejlesztettük tökélyre? A mi orvosi kutatásainkat ugyanígy kell megítélni – védekezett Walhall.
- Bocsásson meg Siegfried – mosolyodott el Avraam, - de ön most hazudik.
- Amennyiben? – húzta fel a szemöldökét Walhalla.
- Bizonyítékunk van arra, hogy ön közreműködött a Zyklon-B ideális mennyiségének meghatározásában, amivel a gázkamrákban a foglyokat legyilkolták.
- Csak ennyi? Azt hittem, valami komolyabb. A parancs az volt, hogy adott mennyiségű zsidót le kell gyilkolni. Mint tudja, kezdetben kisipari módszereket használtak: tarkón és árokba lövést. Ez egyrészt gazdaságtalan, másrészt pszichikailag is igen megterhelő volt a személyzet részére. Egy épp erkölcsi érzékkel rendelkező embert nagyon megvisel, ha sorozatban gyilkolnia kell, a fizikai megterhelésről nem is beszélve. Tudja, mennyire fárasztó pár percen belül több tucatszor elsütni egy Lugert**? Ráadásul az áldozatok is hosszú ideig szenvedtek a pontatlan célzások miatt, amik a fáradtság következtében egyre gyakoribbá váltak.
A végső megoldás során megpróbálták az egész folyamatot humánus alapokra helyezni. Egyrészt a személyzetet is kímélni akarták: nem volt nevesített gyilkos. Az egyik csoport az öltözőbe terelte a zsidókat, a másik a zuhanyozónak álcázott gázkamrákba, a harmadik beszórta a Zyklon-B-t. Egyiknek sem kellett a gyilkosság terhét, mint olyat viselnie, egyiknek sem kellett a halál pillanatában az áldozatok szemébe néznie.
- És a humanizmus nem vonatkozott az áldozatokra? – kérdezett vissza a kihallgató.
- Dehogynem! Az eljárás célja az volt, hogy ha már megszületett a döntés, hogy likvidálni kell őket, ez minél kisebb szenvedést jelentsen nekik. Lelkileg azzal csökkentettük a megterhelést, hogy amíg a mérget be nem szórtuk, addig sejtelmük sem volt arról, mi vár rájuk. A másik, a fizikai oldalról viszont olyan megoldást akartunk választani, ami minél kisebb szenvedéssel és minél gyorsabban átsegíti őket a folyamaton. Tudom, ez most sértőnek hangzik, de ahogy a sintér sem kegyetlenkedhet az elpusztítandó kutyákkal, ugyanúgy mi sem akartunk felesleges kínokat okozni. Néhány perc alatt mindennek vége volt – magyarázkodott az öreg.
- Praktikus megoldás – válaszolta gúnyosan Avraam.
- Pontosan. És humánus is, gondoljon csak arra, Sztálin és a japánok hogyan végezték ki a foglyaikat. Mi alaposan tanulmányoztuk a kommunista haláltáborokat is, bevallom, néhány ügyes megoldást onnan is átvettünk, de elborzadtunk attól, ott hogyan kínozták halálra az embereket. Például levetkőzették őket, egy ketrecbe zárták és éjszakára kint hagyták a jeges pusztán. Ehhez képest mi tiszta és elegáns módszert választottunk.
- Tehát ön is részt vett ebben?
- Az én munkám csak a humánum erősítése volt. Nekem kellett meghatároznom a Zyklon-B ideális mennyiségét és elosztását. Hogy a gazdasági szempontokat figyelembe véve a gyors elintézést lehetővé tegyem. De hangsúlyozni szeretném, hogy nem én tereltem be a zsidókat a gázkamrákba és nem én szórtam be a mérget. Én csak elemeztem a folyamatot – tárta szét ismételten a kezét Walhall.
- De mégis részt vett benne.
- Így is mondhatjuk. De az én működésemnek a zsidók szempontjából kettős célja volt: hogy csökkentsem a szenvedéseiket és akit csak lehet, megmentsek.
- De maga is megölte őket, csak lassabban! – fakadt ki Avraam.
- Nem akarom szépíteni a dolgokat. Jelentős szenvedéseket okoztam nekik, de higgye el, csak kényszerből. Nem állt rendelkezésre a szükséges fájdalomcsillapító, másrészt háború volt, gyorsan kellettek az eredmények.
- Amik, ha valóban tudományos eredmények voltak, meghosszabbították a háborút – szögezte le a kihallgató.
- Kérem, ne feledje el, német voltam, bármi is lett volna a véleményem a nemzetiszocializmusról, a hazám háborúban állt, minden módszerrel támogatnom kellett. És az sem igaz, hogy mindenki meghalt. Jelentős százalékuk, pontos számot, bocsásson meg, de nem tudok mondani, de 10% körül lehetett.
- Csak nem kellene önnek is Világ Igaza kitüntetést adni? – kérdezte gúnyosan Avraam.
- Természetesen nem. Tudom, hogy technikailag több zsidó halálában működtem közre, mint ahányat meg tudtam menteni, de hogyan is szokták önök mondani? Aki egy lelket is megment, mintha az egész világot mentette volna meg? – védekezett az öreg.
- Ezért kegyelmezzünk meg? Sok ezerrel szemben néhány szerencsétlenért?
- Annak, aki megmenekült, mindent jelent az élet. És annak is, aki szereti – nézett az öreg a zsidó szemébe.
- Mit akar ezzel mondani?
- Én? Semmit sem – mosolyodott el Walhall.
- Akkor?
- Kérdezzen meg mást… Kérdezze meg a feleségét.


* Wernher von Braun (1912-1977) német, majd amerikai rakétatudós. Nevéhez fűződik a német A-4 (V-2) rakéta kifejlesztése, amit a világháborúban már bevetettek. Később az USA-ban nevéhez fűződik az első amerikai műhold felbocsátása és a holdprogram megvalósítása. Nem állították bíróság elé.
** az egyik legelterjedtebb német pisztoly a világháborúban