Manipuri és Nagaföldi beutazási engedéllyel a zsebemben, a szálloda felé menet meghagytam Mohunnak, csak menjen egyedül, én kicsit körbejárom a várost a másnapi elutazásunk előtt.
- Vigyázzon uram, fakírral és magányos nővel szóba ne álljon! A fakír áltatja, a nő pedig bájolja. Mind a kettő ugyanaz, de amíg a fakír levegőbe beszél, a nő a földön ostorozza.
Csak úgy, mint odahaza néhány városunkban, itt is, kis vonatocska járja keresztül-kasul a város meredek utcáit az évnek ebben a szakaszában. Kígyó formájú, tekerődző, nyitott kabinjaiban sok külföldi szorong ilyenkor. Leginkább a természet virágos, eleven tobzódását, a tiszta, friss levegő áramlását lehet élvezni. Egy egy megállónál tágas éttermek hívogatják a vendégeket, az asztalok tiszták, ízlésesen megterítettek, a bennszülött pincérek fehér köpenyben, fejükön hófehér turbánnal sürögnek a foglalt asztalok körül. Ez az India leginkább filmekből, regényekből ismert.
A szikh sofőr nem volt ijedős, az utasok annál inkább, mély szakadékok peremére is bátran kihajtott, bozontos szakállát megsimogatta, amíg mi libabőrössé dermedtünk.
Nemsokára sűrű erdőbe értünk, a kacskaringós úttól távolabb kolostor rejtőzködött a fák alatt, buddhista, sárga lámák pergették imájuk kerekét. Kíváncsi tekintetükből könnyű volt kiolvasni mit gondolnak: ostoba fehérek, mindig utaznak, hogy új célokat találjanak, aztán újra áhítoznak, örökké a vágy végtelen tengerén hánykolódnak.
Mohun szerint a lámák az ima végtelen kerekén forognak, látszólag egy helyben és mégis mindig haladnak fölfelé: a megtisztulásba.
Visszatérve a kertvárosba, zajos forgalmas megállóhelyen nagy volt a tolongás a vonat szabad helyeiért. Egy nő, gyerekével furakodott mellém, kis híján kilökött a szerelvény mellé. Menet közben nagy pofonokkal nevelte a kis lurkót, aki megtermett szarvasbogarakkal ijesztgetett. Mire a szállodához értünk sikerült ráncba szednie a fiát, ők is leszálláshoz készülődtek. Udvariasan előre engedtem, a gyereken nagyot taszítottam a bosszantásom miatt. Ahogy mindketten távolodtak a tágas előtérben, a gyerek hamar eltűnt a forgatagban, nélküle a nő egyre megnyerőbbé vált, egy félig sült, töltöttgalambra emlékeztetett. Nem volt indus az már az első pillanatban látszott, bőre nem volt sötét, inkább világosbarna. Bár a kígyózó vonaton a nővel fia viselkedése miatt pár szót váltottam, úgy véltem, nem szegtem meg Mohun figyelmeztetését, ami csak magányos nőre vonatkozott, a gyermekes anyára nem. Vacsora után egy fél üveg Calvin Kleint borítottam magamra, hogy az észak indiaiak megvadult elefánt verejtékszaga eltűnjön rólam. Valami ellenállhatatlan vágy hajtott ez után a nő után. Sokan vannak nők, akik szépek, csinosak, jó alakúak, okosak, megannyi jó tulajdonságokkal rendelkezhetnek, azonban csak kevesen vannak olyanok, akikben nincs semmi önmagában megnyerő, de sugárzik belőlük az erotika, a minden porcikájukból áradó kéjes vonzerő mágnesként tapad a férfi vágyaira.
A szálloda minden rejtett zugát is felkutattam volna utána, ha meg nem pillantom a bárpultnál magányában. Bátor volt, hogy ebben a közegben egyedül oda merészkedett. Elég közel helyezkedtem hozzá, nem akartam, hogy a homlokomon vízesésé duzzadó verejtéket, a kandisznó csöpögő nyálával összekeverje. Messzebbről ez könnyen megeshetett volna.
- Mi tartott ilyen sokáig, már éppen indulni készültem!– pirított rám szemérmetlenül. Azután mosolyogva folytatta:
- Sasia Petronovna a nevem! És magának?
A nevem után azt is megmondtam, honnan érkeztem és hová tartok. Megkérdeztem:
- Maga orosz?
- Nem! Afgán vagyok! A férjem volt orosz! Afganisztánban ismerkedtünk meg 1982-ben. Apán törzse lepaktált az oroszokkal. Sok katona járt hozzánk, egyikük a kecske- ólban magáévá tett. Amikor kivonultak ott akart hagyni, apám ekkor megfenyegette, hogy elvágja a torkát, de előbb kiheréli, amit kivág belőle azt szeme láttára kutyák elé veti. Nem használt. Akkor én azt mondtam neki, vagy elvesz, vagy feljelentem a tábornokánál, még a kecskét is meghívom tanúnak. Ettől aztán megijedt, az orosz tábornokok ilyen esetekben mindig az afgán nőknek adtak igazat. Balakovoba költöztünk a szüleihez, katonai főiskolára járt, főtiszt lett. 2001-ben Dakkába küldték az orosz nagykövet mellé katonai attasénak. Azóta élek Bangladesh-ben. A meleg nyarakon jöttünk ide, felfrissülni. Három éve meghalt szegény, nem bírta a bengáli klímát. Amúgy szőnyegszövő üzemem van. Minden évben három-, négyhetet itt töltök a fiammal. Áldott jó gyermekemet büntette Allah, amiért szüleim vére ellen vétkeztem, epilepsziás szegény. Az orvostudomány nem segít, most egy szentéletű embernél voltunk. A risi azt jósolta, feltétlenül háljak azzal az első férfival, akivel a jóslás után egy inchnél közelebb kerülök. Amíg szerelemnedvünk egyesül, a fiam meggyógyul. De a férjem meghalt, én nem hálhatok férfival, szent fogadalmat tettem, mondtam neki. Mire ő két szarvasbogarat nyomott a kezembe, azzal, hogy az egyiket tegyem a férfi ágyába, a másikat az enyémbe. Így nem kell egy ágyba feküdnünk, éjszaka a vágy, ami lelkünk rejtett zugában pihen, átvándorol a szent bogarak testébe. Másnap tegyem őket rizsporral behintett, friss tehéntrágyára, ott majd elvégzik, amit ember nem végezhetett el, ezután a gyermekem egészséges lesz.
- Ön hisz ebben?
- Igen! Hiszek benne!
Kivett a válltáskájából egy kis nádpálcikákból font dobozkát, megtermett szarvasbogár ágaskodott benne.
- Kérem, éjszakára tegye az ágyába! Reggel majd átküldök érte. Olyan kedves jóravaló férfinak látszott, magát választottam a kígyós vonaton. De már mennem is kell. A kisfiamat nem hagyhatom sokáig magára. Ugye nem haragszik?
Elköszönt és otthagyott. Mialatt néztem távolodó csábító alakját, összeroskadtam, mint a használaton kívülivé tett, felrobbantott gyárkémény.
Ó én isten barma, Indiába kellet utaznom, hogy egy féleszű afgán nő, ez a töltött galambba bújt némber bolondot csináljon belőlem? Pedig készülődés közben még a Káma Szutrába is belelapoztam, hogy minden lehetséges eshetőségnek megfeleljek. Hogy elképzeltem, ahogy szerelemernyőjében, a kipattanó lótuszbimbó kéjszirmában gyönyörködöm, ahogy arcomat, szememet csókolja, körmeivel felhasítja hátamat, köldökömet nyitott tenyerével ütögeti, ahogy dús kebleit simogatom, mellbimbóit hosszan ízlelgetem és a szenvedély tetőfokán áradó szerelemvizünkben fuldokolunk. De nagy marhák tudunk lenni mi férfiak!
Lefekvés előtt a pálcikás dobozkát még egy nagy zsebkendőbe is becsomagoltam nehogy megzavarja álmomat a felajzott szarvasbogár és az ágyvégében a lábamnál a matrac alá tettem. Nem akartam a gyerek gyógyulásának útjába állni.
Reggel Mohun megkérdezte tőlem:
- Uram! Kellemes volt az éjszakája?
- Gondolhatja, egy szarvasbogárral háltam!
- Talán téved uram! A Vágy csalárd, ha nőhöz küldik, gyakran szarvasbogárhoz megy. De ha a szarvasbogarat párnája alá fekteti és meztelenül fekszik rá, azzá a nővé változik, akihez vágyát eredetileg küldte.
- Ó, Mohun maga ostoba, amikor a fakírról meg a magányos nőről beszélt, ezt miért nem mondta!
- Nem tudtam uram, hogy a szarvasbogár a gyengéje!
Megfogott bennünket E írás!
Kanyar és kicsi felesége!