Kolkata és Guwarati között forgalmas légijáratokat közlekedtet az Jet Airways társaság. A repülőgépek zsúfolásig megtelnek, noha az utasok között csak kevés indiaira lelni. Külföldiek, főleg az extrém sportok kedvelői rajzanak errefelé. Hegymászók sietnek a Himalája csúcsai felé, vadászok loholnak az indiai „vad-kelet” -re, golfozók sétálnak a füves, lankás pályákhoz.
A helybéliek inkább vasúton vagy buszon, de legfőképp gyalog utaznak. Szárnyakon állítólag azért nem repülnek, nehogy megzavarják isteneik nyugalmát ott fenn a magasban.
Szerencsés véletlenek köszönhettem hát, hogy egy indiai férfi mellé szólt a repülőjegyem. Félútig egy szót sem váltottunk egymással, úgy látszott: neki is a szótlanság a kenyere. A hinduk amúgy is zárkózottak, idegen emberrel szemben gyanakvók, nem akarja e a fehér lépre csalni. Az évszázados elnyomás és a földi élet sivársága befelé fordítja a tekintetüket. A hinduk élete csupa filozófiai elmélkedés, elmélyedés a fogalmak labirintusaiban, ebből nincs kivezető út. Ezért lett a Kelet passzív és ezért hisznek lenyűgöző erejében. A megváltás, és az istenek akarata úgyis átsegít minden jóravaló hindut a Nirvánába. Az Isteneik rabszolgái ők.
Szemem sarkából alaposan megvizsgáltam útitársamat, láttam rajta néhány árulkodó, külső jelet, ami alapján úgy véltem csak félig indiai. Fehér selyemmel átszőtt, vékonyan feltekert turbánt viselt, homloka fölött középen, ezüst foglalatban, ibolyaszínű, ametisztből készült medál díszítette. Egy kígyó, szájával és farkával horogkeresztet tartott alulról körülölelve. Európaias homokszínű pantallót, mezítelen lábán sarut, világos buggyos ujjú inget hordott, finom vágású kezeit ezüstláncok, ékköves gyűrűk díszítették. Arcára mívesen megkomponálta bajuszát és szakállát, olajosan fénylett, kékes-fekete színében. Talán a titkolózó érdeklődésemet elégelte meg, udvariatlannak tarthatott, mert először magában majd félreérthetetlenül hozzám beszélt. Kiderült ő is kilétem után kutakodott, őt azonban hamarabb hatalmába kerítette a kíváncsiság.
A kötelező bemutatkozás után kiderült ő egy Tommy, az angol katonák és az alacsonyabb kasztból származó indus nők leszármazottja, Kemir Bellowushínak hívták. Eddigi tartózkodása ezek után érthető volt, ugyanis alaposan fel kell derítenie leendő társalgópartnerének kilétét, hiszen ortodox hindu szóba sem állna vele. Egykoron a társadalom kitaszítottjai voltak, mostanra enyhült valamelyest a velük való bánásmód. Először fura mód hitbéli életem felöl érdeklődött, azután a gyermekeim, a faji hovatartozásom, a foglalkozásom, majd a kedvteléseim, egyéb számomra jelentéktelen apróságok után kíváncsiskodott. Legutoljára asszonyomról kérdezett. Kimerítő választ semmi másra nem adtam csak a vallásos életemre szerkesztettem meggyőző mesét. Ismerve az indiai nép egyes isteneinek éberségét és brutalitását nem akartam lakhelyükről feldarabolva aláhullani és új város építéséhez alapot adni. Indiáról óvatosan, udvariasan, megfontolva minden szót, annyit mondtam - egyszer már jártam itt fiatalabb koromban turistaként, de csak Delhi környékére jutottam el, Agrát és Amritszárt láttam.
- Akkor azt sem tudja milyen India! – elevenedett meg útitársam.
- Kérem, uram mondja el!
- Sokan, sokféle képen leírták már hazámat, de egyik sem igazán sejteti milyenségét.
Nyugat India olyan, mint a fiatal őz, szeme sarka vörös színű, arca, mint a telihold, keble dús, feszülő, tekintete büszke, testének színe sötétbőrű, gyönyörernyője a kipattant lótuszbimbóhoz hasonló és méz illatú.
Északnak barnás-fehér haja van, természete nyers, szemérmetlen magas teste görbés, szerelemgödrében a szerelmi előjáték nedve zavaros, szaga a megvadult elefánt homlokverítékére emlékeztet, amúgy nehezen féken tartható.
Dél nyugtalan és lusta, hangja mintha kakukk szólna, szép fara van, szerelemvize hússzagú, magva bőséges, gondolata mindig a rossz körül forog.
Keletnek erőszakos a természete, hasa a teknősbékára hasonlít, erényekben gazdag, szenvedélyektől izgatott, vad, mint a tigris, sovány karú, szerelemhorga alig tíz hüvelyk hosszú.
Útitársam még hosszan sorolta a tájak alakját, a fakadó vizek illatát és a benne horgászók botjának hosszát, miközben megijedtem, nem csak a tekintetétől. Az előadásában volt valami bűnös erotika, közeledő felcicomázott „melegséget” sugárzott hangja. Később már rájöttem, semmi különös fenyegető nincs benne, csak egy vallási fanatikus. Mindenesetre, amit hallottam arról győzött meg: az Indiáról való ismereteim eléggé hézagosak. Eddig fogalmam sem volt arról, hogy a kontinensnyi ország mely szegletében, az örömtanyákon, milyen közalkalmazottakkal találkozhatom. Az epés megállapítás csak magamnak szólt, egyébként az országrészek leírása valóban igen találó és érzékletes volt.
Kemir Bellowushít a turbán kitűzőjéből kezdtem faggatni, európai ember érdeklődését felkelti, mit keres egy horogkereszt a turbánon. Elmondta, hogy egy jelkép, a teozófusok viselik. Tibeti nőt vett feleségül és rajta keresztül ismerkedett meg Koot Hoomi tanításaival. A nagy tibeti mester szerint a tibeti szellemek isteni megtestesülésüket átplántálhatják a hívőkre. Őt is kiszemelték, mert méltónak tartották erkölcsi tisztasága és égi származása miatt, hogy e tant hirdesse. Minden kérdésre meg tudja adni a választ, ami a tibeti szellemektől finom rizspapíron, az űrön át érkezik.
Amit hallottam az kíváncsivá tett, de arra jólneveltségem miatt nem kérdeztem rá: a tibeti vagy az indiai postahivatal pecsétjét nyomták e ezekre a levelekre!
Kerim Bellowushí nem volt olyan ember, aki, amit egyszer elkezd, azt hamar abbahagyja! Teozófiája szerint Jézus és Krisztus nem egy személy. Krisztus előtt Jézus egy dél-indiai maharadzsának volt a felesége, ezután egy bizonyos angol nő fivére lett, majd Julius Caesarrá, később egy madraszi teozófus atyjává inkarnálódott. Most egy keralai fiúban fog új életre kelni.
Ez után nem kis csalódottsággal vettem tudomásul, hogy a Guwaratiba való megérkezés sajnos lehetetlenné tette, hogy feltárja előttem Jézus után azon szerencsés embertársaim kilétét, akik a múltban, de legfőképp a jövőben Krisztusként osztották, osztják az igét.
Búcsúzáskor azonban még arra intett, legyek barátságos Indiához, azért érkeztem ide, mert hívást kaptam, az indiai istenek szólítottak, előző életemet ugyanis itt töltöttem.
