A hadistennő 3

III
A kalandok kezdete

Beköszöntött a június, és Antonia befejezte középiskolai tanulmányait. Színötösre érettségizett, és ami még jobb, hogy felvették a Tanítóképző Főiskolára. Tyr is örült, hogy minden sikerült, és szombatra meghívta vacsorázni. Antonia örült a meghívásnak, és a szüleinek azt mondta, hogy randira megy Ralffal. Hát igen, Ralf kissé sokat „szerepelt” tudtán kívül a Wolf szülők előtt, mint kifogás, ha Antonia ki akarta valami program alól menteni magát.
- Egyszer igazán bemutathatnád nekünk is a lovagodat!- jegyezte meg Evelina aznap este, miközben segített a lányának a készülődésben.
- Majd egyszer elhozom bemutatni, ha erősebb lesz a viszonyunk, most még nem.
- Milyen fiú ez a Ralf?
- Nagyon kedves, nagyon aranyos, és nagyon intelligens. Van humora, és fantáziája. Meg látjátok, tetszeni fog nektek.- hazudta ügyesen a lány, ami csak félig volt hazugság.

Na persze nem Ralf érdemeit kell kétségbe vonni, hanem a mondat második felét. Antonia tudta, hogy a fiú szerelmes belé, hisz ezer apró jellel árulta el már előtte magát, ám sose jött volna vele össze. Nem lehetett rá mondani, hogy csúnya, mivel igen jóképű volt, de nem volt Antonia zsánere. Az összes volt lány osztálytársának tetszett, ám Antonia „nem esett hasra” tőle. Nem tudta miért, ő csak barátként tudta elképzelni, többnek nem. Talán mert túl csendes, és szerény volt. Közben elkészültek, és Antonia megnézte magát a tükörben. Egy csinos vörös színű ruha volt rajta, haja elegáns kontyba volt fogva. Szolid sminket viselt. Egyedül lépett ki a kapun, és átsétált az utca túloldalán várakozó Tyr-hez. A férfi egy fekete sportkocsiban ült, és a lány beszállt mellé. Elhajtottak, majd egy elegáns étterembe mentek. Mielőtt bementek volna a férfi egy hosszú csomagot vett elő a hátsó ülésről.
- Utólag is boldog születésnapot!- mondta és a lány ölébe helyezte, aki kibontotta.
Az Erikksonok kardja volt a csomagban.
- Ez hogy szerezted meg?
- Gyorsabb voltam az apádnál.- mosolygott a hadisten.
- Ne szórakozz, Tyr! Komolyan kérdeztem!- pirított rá a lány, ám a férfi nem felelt, csak kiszállt a kocsiból.
Megkerülte, majd ajtót nyitott a lánynak, aki kiszállt.
- Kösz.- szólt oda férfinak, majd megvárta, míg átadja a kulcsot az odasiető londinernek, majd együttléptek be az étterembe.

Az ajtó mellett várakozó pincérnek megmondta a foglalását, mire egy kényelmes kétszemélyes asztalhoz vezették őket távol a zajos teremtől. Az asztalon egy hatalmas vörös rózsacsokor, és mellette egy kis doboz feküdt az asztalon. Tyr udvariasan lesegítette a lány kabátját, majd kihúzta neki a széket.
- Köszönöm.
- Most pedig jöhet az ünneplés új fázisa. A csokor remélem elnyerte tetszésedet, és örülnék, ha megnéznéd a doboz tartalmát.
A lány kinyitotta, majd egy gyönyörű kék köves fülbevaló párt vett ki.
- A nyakláncodhoz van. Tegnap láttam, és megállapítottam, hogy nem az őseid vették.
- Hát nem is ők, hanem Ralf. Tudod azért egy ilyen elég drága mulattság. Láttam ezt a láncot, és a fülbevalót együtt, és mindkettő szép, de az áruk még szebb. Azt hittem ott esek hasra, mikor megláttam az árakat.
- Hát valóba borsos az áruk, de egy ilyen szép hölgynek a még szebbé tétele minden pénzt megér!- jelentette ki a férfi.
- Nagyon köszönöm a bókot, jól esett.
- Ugyan, ezt nem bóknak szántam, hanem ez az igazság!
- Ne udvarolj, Tyr, még azt hiszik, hogy nem találsz magadnak barátnőt, és kislányokkal kezdesz.
- Ugyan, kor szerint az apád lehetnék, és amúgy sem vagyok olyan fajta. Mi csak barátok vagyunk, semmi több. A külvilág azt hisz, amit akar, mi tudjuk az igazat.
Megrendelték a vacsorát, és a végén egy üveg pezsgő is előkerült, mint a cég ajándéka a polgármester úrnak, és bájos unokahúgának.
- Te jó ég, Tyr! Ezt igazán nem kéne!
- Megérdemled!- intett a férfi.
Éjfélkor távoztak, majd a férfi hazavitte a lányt. Mikor kiszálltak hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Antonia lebukott a kocsi mögé, míg Tyr, aki közelebb volt az eseményhez, a robbanás ereje ellökte, és nekicsapódott a szomszéd kapujának. Mikor felnéztek egy lángoló házat láttak.
- Mi volt ez? Mi történt?- kérdezte remegve a lány.
- Azt hiszem gázrobbanás.- szólt Tyr, és feltápászkodott a kocsibehajtóról, ahová a légnyomás lökte.
- De hát mi történt az istenért?
- Lehet, hogy rosszul zárták el a gázt, aztán valaki rá akart gyújtani, és berobbant. Hívom a tűzoltókat meg a rendőröket.
- Jaj, istenem!- nyögte a lány, és üres tekintettel meredt a lángoló házra.

A szomszédok is felriadtak a robbanásra, és kijöttek. Hamarosan rendőrök és tűzoltók lepték el az utcát, és kérdezgették a szomszédokat és a lányt is, aki Tyr kabátjával a vállán, még mindig a kocsinak dőlve állt, de ekkora már összeszedte magát annyira, hogy válaszolni tudjon a kérdésekre. Tyr végig ott ált mellette, majd úgy döntött, eleget zaklatták már a lányt.
- Hagyja békén a lányt, legyen kedves, fárasztó napja volt, és már huszadszor hallja tőle a történetet! - szólt rá a fiatal nyomozóra.
- Elnézést!- pirult el a rendőr
- Gyere, menjük haza!- mondta, és elvonta a rendőr elől, és kinyitotta a kocsit, ám mielőtt beszállt volna egy hang rászólt:
- Viktor, várj! A lány meddig marad veled?
Tyr visszafordult, és egy köpcös, 40 éves férfival találta magát szembe.
- Ameddig szükséges, Leonard.- szólt, és beszállt, indított, és elmentek.
Antonia mereven nézte az utat nézte, a férfi pedig megfogta a kezét, és csak akkor engedte el, mikor sebességet váltott.
- Sajnálom, kislány, hidd el!- mondta csendesen, és megszorította a kezét.
- Tudom.- suttogta maga elé a lány, és elkönnyesedett a szeme.
Hazaértek. Tyr felvezette a lányt a jól ismert szobába, és ezt mondta.
- Itt maradok még egy kicsit, oké?
- Köszönöm, Tyr, örülnék, ha maradnál.

A férfi megsimogatta a lányt, majd magához ölelte. Tudta mekkora szüksége van most rá. Antonia belebújt a férfi karjaiba és a mellkasára fektette a fejét. A férfi a hátát simogatta, és nézte a szoba falait. A lány hozzádörgölőzött, és átadta magát a kényeztetésnek. Tyr lenézett, majd elmosolyodott.
- Jobban vagy már?
- Igen, jobban. Kezdek megnyugodni, jó hogy itt vagy! Veled nem tudom miért, de biztonságban érzem magam.
- Ezt örömmel hallom.
Még tíz percig dédelgette, majd elengedte a lányt.
- Feküdj le és pihenj! Hosszú volt a nap!
- Igen, azt hiszem, lefekszem.- mondta lány.
- Nos, akkor jó éjt!
- Neked is!
- Ha kellek, a veled szomszédos szobában lakom. - intett a férfi, majd távozott.
Antonia ismét belebújt a fekete hálóingbe, és lefeküdt. Nem hitte volna, hogy ezt az éjszakát is itt fogja tölteni. Nehezen aludt, el és sokszor felébredt az éjszaka folyamán. Egy ilyen felébredéskor halk nyöszörgésre lett figyelmes. A lány kimászott az ágyából, és hallgatózott. A hang Tyr szobájából jött, így átment hozzá, hogy felrázza. A férfi épp egy zavaros álom kellős közepén volt. Odin jelent meg előtte.
- Tyr, fiam! Segíts nekünk, szükségünk van rád! Térj vissza Azgardra, és szabadíts ki minket Hél fogságából!
- De hogyan? - nyögte a férfi.
- Használd az emlékeidet!- szólt az öreg, és az álom véget ért, mivel Antonia hangja égi szózatként hullott bele az álomba.
- Tyr, Tyr, ébredj, hallod?
Tyr első rémületében elkapta a lány nyakát, majd maga alá gyűrte. Nehezen, de végül rá ismert.
- Antonia? Mi történt?
- Semmi, csak úgy nyögsz, mintha házas életet élnél!- morogta a lány, miközben kikászálódott a férfi alól.
- Ne haragudj, ha felébresztettelek. - mondta a férfi bűnbánóan.
- Semmi baj, csak nem tudtam mi bajod, és átjöttem. Remélem nem baj:
- Nem, nem! - visszakozott a férfi.