FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
***********************************************************************
Pizo komoran sétált be az osztaga szobájába, még mindig azon gondolkodva, amit Johnnie mondott neki előző nap. Egy szó nélkül sétált el korábbi társa mellet. Azóta nem beszéltek, hogy Pizo kérvényezett egy új társat a kapitánynál. Már Hill kapitány is hallotta mi zajlik közöttük, és bár vonakodott szétválasztani a munkatársakat személyes ellentétek miat, nem volt más választása, mivel Pizo megfenyegette, hogy különben kilép a testülettől.
Miután letelepedett az asztalához, Pizo felpillantott, és meglátta az új társával beszélgető Drewt. Végigmérte a huszas évei végén járó nőt, akit frissen helyeztek át a tizenötös körzetből. Nem tudta nem észrevenni a két alak tökéletesen elütő kinézetét. Míg a nő magas volt és karcsú, Drew eltörpült melette köpcös testalkatával. Drew tekintete elfordult a társáról, amikor megérezte az őt vizslató tekintetet. Pillantásuk találkozott Pizóval, és egy pillanatra szomorúság öntötte el Drew szemeit. Pizo még mindig dühös volt rá, ezért gyorsan az aktái felé fordult. Amikor ismét felpillantott, a többiek már eltűntek.
„Jó úton haladt afelé, hogy kiváló kopó legyen belőle” – gondolta Pizo. – „Nagy kár, hogy ekkora faszkalap.”
A telefonja csörgése megszakította a gondolatmenetét. Egy barátja hívta, akinek voltak kapcsolatai a börtönökben. Miután megszerezte Mary gyilkosának nevét, rávetette magát a számítógépére, hogy kiderítsen mindent, amit csak lehet Annette Scottról.
***
Tori a tanúk padjánál ült, és várt, hogy Abbot feltegye a kérdéseit. Bob gyors kérdéseivel hamar végeztek. Megacélozta magát, hogy kibírja a háta közepére kívánt beszélgetést ezzel az arrogáns disznóval.
Abbott csak nézte a kifogástalanul öltözött tanút, miközben az a védelem kérdéseire válaszolt. Tudta, hogy vele nem lesz könnyű dolga. Ennek a nőnek olyan erős kisugárzása volt, ahogy nyugodtan ült a helyén. A magabiztossága aggodalommal töltötte el a férfit.
„Nem hiszem, hogy képes leszek megtörni” – gondolta. – „Akarom egyáltalán, hogy feldühödjön? Talán pont ez az, amire számít.” – Johnnie felé fordult, majd ismét Torira nézett. – „Nem. Nem hiszem. Csak felteszem a kérdéseimet, majd elengedem, amilyen gyorsan csak lehet. Wootennek már nincs sok tanúja, úgyhogy végre lezárhatjuk ezt az ügyet.”
O’Connell bíró megköszörülte a torkát.
– Mr. Abbott! Van kérdése a tanúhoz?
– Elnézést, bíró úr! – állt fel az ügyész, és megigazította a zakóját. – Igen. Van. – Azzal lassan odasétált a tanúk padjához. – Rövidre fogom, amennyire csak lehet, Miss Krisp.
Tori hátra dőlt a székében. Az esküdtek felé fordult, és észrevette, hogy néhányan felsóhajtanak, amikor Abbott belekezd. „Ezek már eldöntötték, ki mellé állnak” – gondolta. – „Törődj bele, seggfej!”
– Miss Krisp! Korábban azt vallotta, hogy Petrillo nyomozóval volt, amikor megtalálta Miss Greent az utcán kóborolva a polgármester meggyilkolásának idején. El tudná mondani megint, hogy viselkedett a gyanúsított?
„Komplett idióta vagy? Épp tíz perce mondtam el” – gondolta, de inkább csak nyugodtan válaszolt:
– Rendkívül részeg volt. Az utca közepén támolygott.
– Úgy nézett ki, mint aki összeverekedett valakivel?
– Igen.
– Úszott a vérben, igaz?
– Nem. Csak a ruhája volt véres. Nem úszott a vérben.
Abbott bosszúsan fordult a bíró felé.
– Bíró úr! Utasítaná a tanút, hogy a kérdésre válaszoljon, és a megjegyzéseit tartsa meg magának?
O’Connell előre hajolt a székében.
– Mr. Abbott! Úgy vélem, pontosan a kérdésre válaszolt.
Az ügyész kigombolta a zakóját, és a zsebébe nyúlt, próbálva úrrá lenni az O’Connell bíró hangjából sütő megvetés okozta dühén, akárcsak a korábbi ülésnapokon.
– Igen, bíró úr.
Tori Johnnie-ra nézett, aki alig láthatóan rá kacsintott. Önelégült vigyor jelent meg Tori arcán, mielőtt ismét Abbott felé fordult volna. Érezte, mennyire ideges a férfi.
Abbott visszasétált a táskájához, és belenézett az aktáiba. „Nyilvánvaló, hogy ezzel nem jutok sehova. Mire nem tért még ki Wooten? Gondolkozz, gondolkozz!” Mintha csak fény gyúlt volna az agyában. Elmosolyodott, és visszament a tanúk padjához.
– El tudná mondani, mit tapasztalt Miss Greennél másnap reggel, Miss Krisp?
– Borzasztó másnapos volt – mondta Tori flegmán, mire az esküdtek halkan kuncogni kezdtek.
– Vele volt, amikor először hallott a polgármester haláláról?
– Igen. – Tori kezdett ideges lenni.
Abbott megérezte a változást.
– Hogy viselkedett?
– Tiltakozom! – kiáltott fel Bob. – Spekulációra szólít fel.
– Helyt adok – válaszolta O’Connell.
– Visszavonom, bíró úr – mondta Abbott. – Hogy fogadta? Mit mondott, amikor meghallotta, hogy Ballantine polgármester halott?
Tori fészkelődni kezdett ültében.
– Mind tévét néztünk, amikor egy hírblokkban bemondták. A feleségem meg is kérdezte, hogy ez az alak volt-e az a temetésen. Johnnie azt mondta, igen.
– Csak ennyi?
– Igen.
– Ezt nehezen hiszem el, Miss Krisp.
Tori tarkóján felállt a szőr. Ha volt valami, amit különösen utált, az az volt, ha hazugsággal vádolták.
– Ez minden, amit mondott – szűrte a fogai között.
„Ó, a fenébe is” – gondolta Johnnie. – „Nyugodj meg, Tori!”
– Bob! – hajolt oda a férfihoz. – Ha tovább ingerli, Tori el fogja veszteni az önuralmát. Utálja, ha hazugnak tartják.
– Nem tehetek semmit, Johnnie.
A nő visszafordult a tanúk padján ülő barátja felé.
– Biztos benne, hogy Miss Green nem mondott semmi mást Ballantine polgármester halálával kapcsolatban? – kérdezte Abbott.
– Teljesen. – Tori kétségbeesetten próbálta megőrizni az önuralmát.
– Hogy lehet ebben ilyen biztos? Még csak el sem kell gondolkodnia rajta?
Tori erősen megszorította a széke karfáit. Próbált uralkodni magán, hogy ne mosson be a férfinak.
– Nem. Nincs rá semmi szükség. Nem mondott semmi mást, mert akkor megszólalt a csengő. Jöttek a rendőrök.
Abbott visszakozva hátra lépett.
– Nincs több kérdésem.
O’Connell bíró érezte a feszültséget a levegőben.
– A tanú távozhat. Talán jobb lesz, ha tartunk tizenöt perc szünetet.
„Kellene egy kis aszpirin” – tette hozzá magában.
Tori lelépett a tanúk padjáról és egyenesen Abbott felé indult. Johnnie érezte a benne fortyogó dühöt, úgyhogy gyorsan elé állt.
– Jól csináltad, haver. Örülök, hogy vissza tudtad fogni magad – tette nyugtatólag a barátja vállára a kezét, miközben közelebb hajolt. – Engedd el! – suttogta. – Nem éri meg.
– Tulajdonképpen hazugnak nevezett, Johnnie. Tudod, hogy mennyire utálom ezt.
– Tudom.
– Rohadt szemétláda.
Johnnie átkarolta Tori vállát.
– Tudod, mennyire megkönnyebbült lesz Ceecee, ha meghallja, milyen nyugodtan viselted?
Ez hatni látszott, mert Tori arcán egy apró mosoly jelent meg.
– Igen.
– Jól csináltad. Most már biztos nem harapja le a fejed – viccelődött Johnnie, próbálva oldani a feszültséget.
Tori visszamosolygott.
– Ja. Talán ma éjjel kisöpörhetjük a pókhálókat is abból a barlangból.
Johnnie felnevetett.
– Gyerünk! Szerezzünk egy kávét!
***
Laura egy telefonfülkében várakozott a Madison Steak House-nál, várakozva a barátjára, Martin Blumra, aki az észak-karolinai büntetés-végrehajtásnál dolgozott.
– Bocsánat! Késtem, Laura – lépett oda hozzá a férfi és adott egy csókot a nő arcára.
– Semmi gond, Marty. Hogy vagy?
– Jól, jól. És te?
– Lehetnék jobban is. Más körülmények között…
Martin együttérzőn megpaskolta a nő kezét.
– Megértelek. Már régóta barátok vagytok.
– Igen.
– Nos, beszélgettem egy kicsit Annette Scott-tal. Azt mondja, baleset volt. Verekedtek, és a dolgok kicsúsztak a kezei közül.
– Hiszel neki?
– Nem… Amikor megtalálták Annette-t, nedves volt a ruhája?
– És ez mit jelent?
– Nem azért volt a zuhanyzóban, hogy mosakodjon. Azért ment oda, hogy…
– Szóval így – mondta Laura szarkasztikusan. – És most mi lesz?
– Miss Scott, úgy tűnik, állandó vendégünk lesz. Itt a jelentésem.
– Kösz, Marty. Jövök eggyel.
***
Myra beugrott meglátogatni Almát. Nagyon boldog volt, hogy találkozhat a barátjával.
– Hogy vagy, Alma? – ölelte magához a mexikói nőt.
– Jól vagyok, de mégjobb lesz, ha ez az ügy végre véget ér, és Johnnie visszatérhet hozzánk.
– Úgy legyen! – szorította meg Myra Alma felkarját. – Hol van Ceecee és Tori?
– Tori ma tanúskodott, Ceecee pedig elment, hogy hozzon egy kis thai kaját ebédre. Biztos egy raklappal hoz. Szeretnél csatlakozni?
– Örömmel – mosolyodott el Myra, miközben leültek a kanapéra. – Johnnie hogy viseli?
– Tegnapig úgy tűnt, minden rendben. Azt hiszem, hallottad, mi történt azzal a nővel, aki megpróbálta megölni őt a börtönben, ugye?
– Igen. Hallottuk. Borzasztó.
– Akárhogy is, amikor Johnnie hazajött, nem volt teljesen önmaga. Amikor bement a hálószobába, éreztem, hogy valami nincs rendjén vele, úgyhogy követtem őt és hallgatóztam. Marvin Gaye-t hallgatott. A „What’s Going On” CD-t.
– Hát, nem egy örömteli választás.
– Nekem mondod? És akkor, hirtelen mintha hallottam volna a gondolatait. – Alma hangja lehalkult. – Azon gondolkodott, hogy öngyilkos lesz.
– Na ne!... Nos, ez megmagyaráz mindent.
– Mit?
– Minden éjjel, mióta a tárgyalás elkezdődött, Annie bemutat egy sor áldozatot. Minden nap épít egy kis tüzet naplemente után, leül mellé és kántál. Figyelem, mert szeretnék többet megtudni a kultúrájáról. Múlt éjjel csinált valamit, amit még sosem láttam tőle. Felállt, és elkezdte körbetáncolni a tüzet. Ez volt a leggyönyörűbb tánc, amit valaha láttam… Biztos megérezte, mi jár Johnnie fejében.
Alma lenyűgözve hallgatta.
– Tudtad, hogy Annie apja sámán volt.
– Igen.
– Meg kell majd köszönnöm Annie-nek amit tett Johnnie-ért.
Időközben Ceecee visszatért az étellel. Myra kirohant a kocsihoz, hogy segítsen neki becipelni az ínycsiklandozó illatot árasztó ételt. Ettek és beszélgettek.
Amikor Tori megérkezett, üdvözlésként adott egy szenvedélyes csókot Ceeceenek. Szerencséjére a felesége eltett neki egy tányér ételt.
– Hogy ment, kicsim? – érdeklődött Ceecee.
– Csak amire számítani lehetett. Próbálkozott, de kitartottam – válaszolta Tori tele szájjal.
– És mi van Johnnie-val? – kérdezte Alma.
Tori letette a villáját, és Alma kezére tette a sajátját. Mindannyian tudták, mi játszódott le a két nő között az éjjel.
– Alma! Minden rendben lesz.
– Hála Istennek! – sóhajtott fel a mexikói nő megkönnyebbülve.
***
Laura bement a kórházba, miután megebédelt Martinnal. Az intenzív osztály várótermében találkozott Glendával és Mike-kal.
– Hogy ment? – kérdezte Mike.
– Nos, abból, amit Martin mondott, nem balesetről van szó. Mary a zuhanyzóban volt, amikor ez a Scott nevű nő rátámadt. Úgy értem, miért mégy be a zuhanyzóba és esel neki valakinek? Tudta, hogy Mary sebezhető.
– Láthatnám az aktát, Laura? – kérdezte Glenda.
– Persze – nyújtotta át neki a másik nő.
Glenda kinyitotta és azonnal felnyögött.
– A fenébe! Ez a nő egy óriás. 183 centi és 115 kiló. Minek kellett neki kés?
– Jó kérdés – válaszolta Laura.
– Úgy tűnik, nyomon vagyunk, hölgyeim – mondta halkan Mike.
***
Mark megszorította Tracy kezét. Folyamatosan suttogott valamiről. Nem mondott semmi fontosat, de muszáj volt beszélnie.
Laura leült mellé, és elmesélte neki, mi történt a tárgyaláson, és beszámolt Mary ügyéről is. A kezébe fogta Tracy-ét, és miközben beszélt, érezte, hogy a férfi megszorítja.
– Istenem! – nyögött fel. – Ez az, Tracy! Gyere vissza hozzánk!
Szólt a nővérnek, de Tracy keze addigra már elernyedt. Amíg a nővér odaért, egy könnycsepp gördült le Laura arcán.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Kayann Sunarth alias Victoria Krisp.
:grinning: