A gyilkosnak két arca van II. rész 7. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. április 21.
*************************************************
Johnnie álom és ébrenlét között lebegett. A feje lüktetett, és sikoltani tudott volna a fájdalomtól. Tudta, hogy fel kellene kelnie. Alma megkerülte az ágyat, becsapta a ruhásszekrény ajtaját, és spanyolul káromkodott. Dühös volt Johnnie-ra, amiért egyedül hagyta őt a vendégekkel, de még inkább azért, mert félholtra kellett aggódnia magát amiatt, hogy merre járhat.
– Istenem! Mennyi az idő? – nyögte Johnnie. A torka kiszáradt.
– Nappal – sziszegte Alma.
– Kérlek! Ne kiabálj! – suttogta Johnnie, és lassan felült. A hányinger kerülgette, úgyhogy gyorsan kirohant a fürdőszobába, és leroskadt a vécé elé.
– Estupida – csóválta a fejét Alma, és nekidőlt a fürdőszoba ajtajának. – Ezt érdemled, amiért ennyit ittál. Több eszed is lehetett volna.
Miután kiürítette a gyomrát, Johnnie a mosdóhoz tántorgott, és a tükörbe nézett.
– A francba is! Rosszabbul nézek ki, mint ahogy érzem magam.
Vizet fröcskölt az arcába és kimosta a száját.
– Inkább lőj le, és szabadíts meg a szenvedéseimtől! – nézett Almára. A felesége azonban csak fújt egyet, és elhagyta a fürdőszobát, spanyolul morogva valamit.
Johnnie utána ment, és megállt előtte. Próbálta megérinteni Alma arcát, de az elhúzódott.
– Sajnálom, kicsim. Én…
– Sajnálod? – köpte Alma. – Hogy tehetted ezt velem? Szükségem volt rád.
Johnnie-t szíven ütötték ezek a szavak.
– Sajnálom, hogy nem voltam itt, veled. Csak egyedül kellett lennem, kicsim… Olyan volt, mintha meg akarnék fulladni. Nem bírtam.
– Nem voltál egyedül – nézett rá Alma gyilkos tekintettel. – Ott volt az alkohol társaságnak.
– Nem tudom, mit mondhatnék – sütötte le a szemét Johnnie.
– Nem is kell – mondta Alma, és elfordult tőle, hogy kisétáljon a szobából.
***
Pizo és a társa, Drew, Ballantine irodájában álltak. A CSU nyomok után kutatott, miközben Drew kikérdezte a titkárnőt, Pizo pedig Peterst.
– Szóval, így találták meg a polgármester testét? – kérdezte Pizo. – Elmozdítottak, vagy megérintettek bármit is? Hiányzik valami?
– Nem. Semmi – nézett körbe a férfi az irodában. – Egy pillanat! Az az üveg az asztalon! Nem kéne, hogy ott legyen.
– Hogy lehet ilyen biztos benne? – lépett oda Pizo az asztalhoz.
– Mert Ballantine polgármester sosem ivott.
– Hé, fiúk! Csomagoljátok el az üveget bizonyítéknak! – szólt Pizo a CSU-soknak.
Drew oda lépett a társához.
– A CSU úgy gondolja, a márvány hamutartó lehet a gyilkos fegyver. Már elcsomagolták és felcímkézték.
– Helyes! – bólintott Pizo.
***
Tori és Ceecee készítettek reggelit a vendéglátóiknak. Kényelmetlen csendben ettek az asztalnál. Mindenki, kivéve Johnnie-t, akinek a gyomra nem fogadott be semmilyen ételt. Ő csak kávét ivott. Tori és Ceecee igyekezett beszélgetést kezdeményezni, remélve, hogy Alma és Johnnie is bekapcsolódik.
– Köszönjük a reggelit, srácok. Jól néz ki. Sajnálom, hogy nem élvezhetem veletek – mondta Johnnie. – Szükségem van egy kis friss levegőre.
Azzal felállt és kilépett a teraszra.
Tori Almára nézett, majd követte Johnnie-t.
– Hé! Hogy vagy? – kérdezte, és leült Johnnie mellé a teraszon.
– Mint a mosott szar. És csak egyre rosszabb lesz. Alma is dühös rám.
– Észrevettem. Magán kívül volt az aggodalomtól, Johnnie. El sem tudta képzelni, merre lehetsz, és mit csinálsz.
– Elmondta, hogy szüksége lett volna rám. Nem voltam itt mellette, és borzalmasan érzem magam miatta – temette a kezei közé az arcát Johnnie. – Csak el kellett mennem. Nem bírtam már.
– Johnnie! Azt hitte, el akarod hagyni.
Johnnie kikerekedett szemekkel nézett rá.
– Sosem hagynám el őt. Ő az életem.
– Ne nekem mond, Johnnie! Mond a feleségednek! Ti ketten kell, hogy megbeszéljétek ezt.
***
Johnnie belépett a hálószobába, ahol Alma az ágy szélén ült. Odalépett hozzá és leült mellé.
– Alma! Beszélnünk kell!
– Rendben – bólintott a másik nő, Johnnie pedig a kezei közé vette az övét.
– Kicsim. Sajnálom a tegnap estét. Nem akartalak megbántani, de már megőrültem itt.
– Miért? – kérdezte Alma, a könnyeivel küzdve. – Ennyire gyűlölsz?
– Nem! – Johnnie el sem tudta hinni, amit hall. – Dehogy, kicsim. Dehogyis gyűlöllek. Sosem tudnálak gyűlölni – simogatta meg a kedvese arcát. – Alma! Figyeltelek tegnap. Valahányszor csak rád néztem, Phillipet láttam. Annyira hasonlított rád. Ez annyira fájt, hogy egyszerűen nem voltam képes maradni.
Alma a másik szemébe nézett és látta benne a fájdalmat.
– Sajnálom, szerelmem… De mindig el fogsz rohanni előlem, ha eszedbe jut, Phillip? Itt fogsz hagyni?
Egy apró mosoly jelent meg Johnnie szája szegletében. Megérintette Alma arcát.
– Itt leszek melletted. Különösen, amikor rá gondolok.
Alma elmosolyodott. Ez volt az első alkalom a fia halála óta, hogy mosolyogni tudott.
– Annyira hiányzott a mosolyod – suttogta Johnnie és megcsókolta. – Szeretlek, Alma.
– Én is szeretlek, Querida – simogatta meg az arcát Alma.
***
– Petrillo! Az irodámba! – parancsolta Hill kapitány.
– Mi az, főnök?
– Azonosítottuk az ujjlenyomatokat a Ballantine irodájában talált üvegen.
– És? Kié?
Hill halálos komolysággal nézett rá.
– Johnnie ujjlenyomatai voltak az üvegen, az asztalon és a gyilkos fegyveren is.
– Nem – rogyott le Pizo a székre. – Az nem lehet. Johnnie soha…
Felidézte emlékeiben Johnnie véres arcát és ruháját.
– Beszélnünk kell vele – mondta a kapitány.
***
Johnnie, Alma, Ceecee és Tori épp tévét néztek, amikor hirtelen egy rövid hírblokk szakította meg az adást. A riporter bejelentette, hogy a polgármestert holtan találták az irodájában.
– Hé! Nem ez az a fickó tegnapról a temetőből? – kérdezte Ceecee.
– De. Ő az – válaszolta Johnnie fagyosan.
Mielőtt bárki is megszólalhatott volna, megszólalt a csengő. Alma ment, hogy ajtó nyisson, és Pizót pillantott meg Hill kapitánnyal és egy ismeretlen férfival a ház előtt.
– Pizo! Mit keresel itt?
– Hello, Alma! Johnnie itt van?
Alma zavartan pillantott a férfi komoly arcába.
– Igen… Itt van… Gyertek be!
Johnnie a három férfira pillantott, ahogy azok beléptek a nappaliba.
– Mi folyik itt, fiúk?
– Johnnie! – kezdte Pizo. – Emlékszel, hol jártál múlt éjjel?
– Tényleg nem emlékszem – próbálta felidézni a történteket a nő. – Csak azt tudom, hogy megálltam az italboltnál, aztán pedig elsétáltam a parkba… Utána semmi.
– Arra sem emlékszik, hogy mi hoztuk haza – tette hozzá Tori.
– Mit ittál, J? – kérdezte Pizo.
– Pontosan tudod, mit szoktam inni… Miért?
– Emlékszel, hogy elmentél volna a polgármester irodájába, múlt éjjel? – csattant fel Drew idegesen.
– Mondtam már, hogy semmire nem emlékszem a park utánról – morogta Johnnie.
– J! A te ujjlenyomataidat találták a helyszínen – mondta Pizo.
– Máskor is volt már ott – szólt közbe Alma. – Nem emlékszel? Te hívtál fel, hogy próbáljam meg rávenni, jöjjön haza.
– Volt ott egy üveg vodka is, az ujjlenyomataiddal, J.
– Nem emlékszem, hogy lettem volna ott, Pizo. Esküszöm.
– Johnnie! Sajnálom, de be kell vinnünk néhány kérdésre – lépett közbe Hull kapitány.
– Nem! – sikoltott fel Alma. – Nem tett semmit.
– Kicsim! Nyugodj meg! – lépett hozzá Johnnie. – Tisztázzuk a dolgot – ölelte át a feleségét. – Minden rendben lesz.
– Nem veszíthetlek el, Johnnie. Most nem – fakadt sírva Alma.
– Ne sírj, kicsim – szorította magához Johnnie. – Meglátod, vacsorára már itthon leszek.
Próbált meggyőzően beszélni, de tudta, hogy amit mond, nem igaz. Torira és Ceecee-re nézett.
– Itt tudnátok maradni vele?
– Persze, Johnnie – bólintottak mindketten.


Johnnie ismét átölelte Almát, majd a három férfi felé fordult.
– Hogy akarjátok csinálni?
Drew a bilincsei felé nyúlt, de Pizo megállította.
– Csak vedd a kabátod, J!
A kapitányra nézett, az pedig egyetértően bólintott.
– Kellenének a tegnap éjszakai ruhák is, Johnnie..
– Hozom – ajánlotta fel Tori.
Johnnie felvette a kabátját, megcsókolta Almát, és kiléptek az ajtón.
***
Alma közel volt az összeomláshoz, mire Rosa és Miguel megérkeztek. Ceecee hívta őket közvetlenül az után, hogy Johnnie-t elvitték. Alma egy széken ült, és némán ringatta magát. Próbálta visszatartani a könnyeit.
– Mit csináljak? Mit tehetnék most? Phillipet már elveszítettem. Nem veszíthetem el őt is. Szükségem van rá. Nem tudnék élni nélküle.
– Alma! – térdelt le elé Tori. – Minden rendben lesz. Mind tudjuk, hogy Johnnie nem tehette. Túlságosan is részeg volt. Még lefeküdni sem tudott egyedül.
– Miért hiszik azt, hogy bármi köze is lehet az ügyhöz? – kérdezte Miguel. – Azért, ami a temetőben történt?
– Bizonyítékuk van rá, hogy Johnnie járt az irodában múlt éjjel – mondta Ceecee.
– Oda akarok menni – állt fel Alma.
– Veled megyek – vette a kabátját Tori.
***
– Vegyük át újra, J! – kezdte Pizo. – Emlékszel, hogy megveszed a vodkát, és kimész a parkba. Aztán minden teljes sötétség?
Johnnie a homlokát dörzsölte. Már kezdett elege lenni abból, hogy ugyanazt kell elmondania újra és újra.
– Már mondtam, hogy nem emlékszem. Részeg voltam, nem érted? – kérdezte dühösen. – Láttad te is, milyen állapotban voltam. A fenébe is, te többet tudsz arról, mi történt velem múlt éjjel. – Azzal felállt és körbepillantott a szobában. – Tényleg nem emlékszem.
– J! – sóhajtott fel nehézkesen Pizo. – Tudom, hogy ez nehéz neked, de végig kell csinálnunk. Az iroda tele volt az ujjlenyomataiddal. A vodkásüvegen és a gyilkos fegyveren is voltak – nézett a nőre. Úgy érezte, megszakad a szíve, hogy a legjobb barátját kell ebben a helyzetben látnia. – Tisztáznunk kell ezt az egészet, Johnnie, vagy le fognak csukni.
– Pizo! Épp most temettem el a fiamat! – üvöltötte Johnnie.
– Eggyel több indíték. Mindenki látta, mi történt a temetésen. Mindenki hallotta, hogy megfenyegetted, megölöd.
Johnnie felé fordult és az asztalra csapott a kezével.
– Az a fattyú komédiát akart csinálni a fiam temetéséből. A hazugságai miatt kellett Phillipnek meghalnia – köpte dühösen. – Sajnálnom kéne, hogy az a kurvapecér meghalt? Egy szart.
– Miért voltál az irodájában, J? – kérdezte Pizo, igyekezve nyugodt maradni. – Mi történt kettőtök között.
– Nem tudom – ült le Johnnie.
***
Jonas Peters szinte berobbant Hill kapitány irodájába.
– Hallom, elkapták azt az állatot, aki megölte a polgármestert. Letartóztatták már?
Hill rápillantott. Azon gondolkodott, miért akarja Peters annyira, hogy Johnnie-t letartóztassák.
– Akárcsak Ballantine! Miért utálja őt annyira?
– És maga miért fogja a pártját, Hill? Csak nem azért, mert zsaru volt?
Hill felállt és megkerülte az asztalt.
– Nem fogom a pártját – üvöltötte. – Green több volt, mint egy egyszerű zsaru. Ő volt a legeredményesebb nyomozónk. A munkájának szentelte az életét.
– Meglehet. De most ő az elsőszámú gyanúsított Alexander Ballantine meggyilkolásának ügyében. – Elhallgatott és Hill asztalának támaszkodott, hogy közelebb hajolhasson hozzá. – Tegye a munkáját, Hill, vagy elérem, hogy valaki más kerüljön a helyére, aki megteszi!
– Ezt vegyem fenyegetésnek?
– Nem. Vegye ígéretnek! – válaszolta a férfi és megfordult, hogy távozzon.
***
Madeline Marshall államügyész a kihallgató helyiségben állt, és figyelte Pizót és Johnnie-t. Égszínkék szemeivel a szoba minden apró részletét megvizsgálta. Félresöpört néhány szőke tincset az arcából és hátra nézett, amikor Hill kapitány belépett.
– Emlékszik bármire is? – kérdezte a férfi reménykedve.
– Nem. Még arra sem, hogy lett volna az irodában. Sajnos azonban egyértelmű bizonyítékok kötik őt a tetthelyhez.
– A francba is, Johnnie – morogta a kapitány, majd intett Pizónak, hogy kövesse.
– Mindjárt jövök, J – sóhajtott a férfi.
– Pizo! – ragadta meg a távozni készülő férfi karját Johnnie. – Szeretném, ha megtennél nekem egy szívességet.
– Mi lenne az?
– Tedd meg, amit tenned kell, Pizo! Csak végezd a munkád, partner!
Mindketten tudták, mi fog most történni. Pizo kiment a szobából, Johnnie pedig sóhajtva leült. A fejében záporozni kezdtek a kérdések. „Mi történt? Mit tettem? Lehetséges, hogy tényleg én öltem meg?”
Pizo visszatért, Hill kapitány társaságában, Johnnie pedig felállt és feléjük fordult. Pizo őt nézte, és a szemében könnycseppek csillogtak.
– Johnetta Green! Ezennel őrizet alá helyezem Alexander Ballantine meggyilkolásának gyanújával… Jogában áll hallgatni. Ha…
Az államügyész figyelte, ahogy Pizo elsorolja Johnnie-nak a jogait. Ő is a könnyeivel küzdött.
***
Maddie, hevesen izzadva helyezkedett lovaglópózba a szintén csurom izzadtság Johnnie fölött. A sötét bőrű nő megragadta a derekát és magához húzta.
– Ó, kicsim! – nyögte Maddie. – Mindjárt elmegyek.
– Igen! – morogta Johnnie, felemelve a derekát, teljes hosszában betolva a műfalloszt Maddie testébe. – Gyerünk, kicsim!
– Istenem! – sikoltott fel Maddie.
***
Maddie megrázta a fejét, és visszatért a jelenbe. Az eltelt tíz év sem feledtethette el Johnnie érintését.
– Mit tehetnék? – motyogta magában.
Johnnie elhagyta a helyiséget a két férfi kíséretében. Közben balra fordította a fejét és Maddie-re nézett. Látta rajta a lesújtottságot. Már évek óta nem voltak ilyen közel egymáshoz.
– Régen volt – nézett a nő szemébe. – Hogy vagy, Maddie?
A másik nem tudta többé visszatartani a könnyeit.
– Jól vagyok, Johnnie… Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell ismét találkoznunk – nézett hosszan Johnnie szemébe.
– Igen… nos, én is. Szóval, te viszed az ügyet, he?
– Igen – köszörülte meg Maddie a torkát.
– Nagyszerű – grimaszolt Johnnie.
– J! – szólalt meg Pizo halkan. – Mennünk kell. El kell végeznünk a papírmunkát.
Johnnie egyetértése jeleként csak bólintott.
Ahogy az iroda felé sétáltak, Alma és Tori jött szembe.
– Mi folyik itt, Querida? – vetette magát Johnnie nyakába Alma.
– Letartóztattak, kicsim – érintette meg a felesége arcát. – Úgy néz ki, nem érek haza vacsorára.
Alma sírva fakadt.
– Mi a franc folyik itt? – fakadt ki Tori. – Te is tudod, hogy nem ő tette.
Johnnie a vállára tette a kezét.
– Most nyugodtnak kell maradnod, Tori. Neked kell vigyáznod Almára.
– Johnnie! Ez az egész egy rohadt szarság! – üvöltötte Tori és Hill kapitány felé fordult. – Most veszítették el a fiúkat. Nem tehetne valamit?
A kapitány azt kívánta, bárcsak tehetne, de követnie kellett a protokollt.
– Nem tehetek semmit. Meg van kötve a kezem.
Alma közelebb bújt Johnnie-hoz.
– Szeretlek, kicsim – zokogta. – Kihozlak, amint lehetséges.
– Minden rendben lesz, drágám – ölelte át Johnnie! – Szeretlek. – Azzal adott egy csókot a feleségének, és Pizo felé fordult. – Gyerünk! Intézzük el!
Maddie a folyosó végén állt, és figyelte a jelenetet. Ahogy látta Johnnie-t és Almát együtt, feltörtek az emlékek, amikor a nő még vele volt. „Miért hagytál el, Johnnie?” – próbálta elűzni a fájó érzést.
***
Miután Johnnie-t hivatalosan is őrizetbe vették, átszállították a börtönbe. Alma hisztérikusan zokogott, ahogy figyelte a távozását.
– Ma már nem emelnek vádat ellene, úgyhogy jobb, ha hazamentek pihenni – lépett oda Pizo hozzá és Torihoz.
– Nem hagyhatom itt – nyöszörögte Alma. – Nem maradhat a börtönben, Pizo. Az nem lehet.
– Alma! Én megteszek mindent, hogy tisztázzam őt – próbálta megnyugtatni a nőt Pizo. – Tudom, hogy Johnnie nem tenne ilyet. Ő a legjobb barátom. Akármilyen dühös is volt Ballantine-ra, képtelen lett volna ezt tenni.
– Tudom, hogy nem ő tette – ismételgette Alma.
– Menjetek haza, és pihenjétek ki magatokat! – javasolta a férfi. – A végére járunk az ügynek.
***
Maddie egész haza vezető úton sírt. „Hogy vádolhatnám meg azt a nőt, akit valaha szerettem?” – visszhangzott a fejében – „Kit akarok becsapni! Hiszen még mindig szeretem őt.”
Miután lezuhanyozott, magára vett egy köntöst és a ruhásszekrényéhez lépett. Elővett egy dobozt és a kanapéra fektette. Aztán kiment a konyhába, és hozott egy üveg bort és egy poharat. Kinyitotta a dobozt és kiemelt belőle egy lemezt. Johnnie kedvence volt. A „The Best of Minnie Ripperton”. Betette a lejátszóba és elindította.
***
Johnnie épp vacsorát készített, Minnie Ripperton zenéje pedig betöltötte a lakást. Ő is vele együtt énekelt, amikor Maddie belépett a konyhába. Azon gondolkodott, hogy a nőnek énekesnek kellett volna mennie, nem zsarunak.
– Hé, te! – mosolygott rá Johnnie, amikor felfigyelt a jelenlétére. – Mióta vagy itt?
Maddie odalépett hozzá, és átölelte.
– Elég régen, hogy halljam az én drágám gyönyörű hangját.
Johnnie megcsókolta a homlokát.
– Pár perc és kész a vacsora.
– Le kell zuhanyoznom. Szeretnél csatlakozni? – nézett rá Maddie csábosan.
Johnnie elgondolkodva ránézett.
– Csak adj néhány percet!
***
A szám csúcspontja visszarántotta Maddie-t a jelenbe. A feje elnehezült már attól a fél pohár bortól is. Elfeküdt a kanapén, de hiába próbált, nem tudott szabadulni az emlékeitől a Johnnie-val folytatott fergeteges szeretkezésekről. Keze becsúszott a köntös alá és megérintette már így is izgatott mellbimbóit. Két ujja közé fogta az egyiket, elképzelve, hogy Johnnie kezét érzi magán. Miután a keze átsiklott a hasán, felnyögött, ahogy elérte az ágyékát.
– Ó, Johnnie! – suttogta, és egy ujjal behatolt a lüktető szeméremajkak közé.
Aztán az első ujjat még egy követte. Lelki szemei előtt újra megjelent, ahogy Johnnie ráveti magát. A teste remegett az intenzív szeretkezéstől. Érezte a testében a lángoló tüzet. A csípője ütemesen mozgott, míg végül sikoltva érte el az orgazmust.
– Ó, igen, Johnnie! Igen!
***
Ceecce vacsorát készített, és próbálta rávenni Almát, hogy egyen.
– Alma! Alig ettél valamit egész nap. Ez nem tesz jót neked. És a gyereknek sem.
– Tudom – sóhajtott Alma. – De most nem tudok enni… Aggódom Johnnie miatt.
Ceecee leült vele szemben és a kezére tette a sajátját.
– Tudom, kedvesem, de muszáj enned valamit… Kitaláltad már, mikor mondod el Johnnie-nak a babát?
***
– Mami! Kisbabánk lesz? – csillogott Phillip szeme.
– Si, mijo. Kisbabánk lesz. Lesz egy kisöcséd, vagy hugicád. Emlékszel, mit kell mondanod a mamának?
– Persze, mami! Azt, hogy kisbabánk lesz – mondta a kisfiú büszkén.
Alma összekócolta a fia haját.
– Nagyon jó, mijo.
***
– Úgy volt, hogy Phillip mondja el neki – mondta ki szomorúan Alma, és érezte, hogy könny szökik a szemébe. – Akkor mondta volna el, amikor odaadja neki a CD-t, amit vettünk – fakadt sírva, és Ceecee arcán is könnycseppek csordultak le.
Amikor a csengő megszólalt, Tori nyitott ajtót. Laura és Tracy álltak a ház előtt.
– Gyertek be! Ceecee a konyhában van Almával. Próbálja rávenni, hogy egyen valamit.
– Köszönjük – válaszolták az érkezők és beléptek a házba.
– Csak most hallottuk, mi történt – mondta Tracy. – Van valami, amiben tudunk segíteni? Almának esetleg van szüksége valamire?
– Csak legyetek vele, amíg Johnnie nem jöhet haza! Nagyon maga alatt van – válaszolta Tori.
– El tudom képzelni – sóhajtott Laura.
Folytatása következik!
Ui.: A képes Shaghayegh Claudia Lynx alias Cecilia "Ceecee" Krisp.