3 nights’ fantasia - III. fejezet

- Azure! De jó, hogy itt vagy! Már mindenütt kerestünk! Pár perce jöttünk, csak nem tudunk bemenni.
- Szervusz Selma, Boris. Ne haragudjatok, csak Ursula néni elment az este, és őt kerestem.
- Nem sok sikerrel, látom.
- Jó látod.
- De miért a temetőben?
- Csak a végén mertem a legrosszabbra gondolni.
- És ott sem volt?!
- Nem. Bár nagyon nem mentem be – egyedül.
- No persze.
- Boris, Selma! – rohan ki a két hölgyemény, Vilhelma és Jueliette.
- Sziasztok! Mi újság?
- Semmi új. Veletek?
- Szintén nem sok.
- Figyeljetek, megyek, készítek valami reggelit.
- Jó, mi is megyünk. Kíváncsiak vagyunk, mit adsz nekünk. És hol van anya? ANYAAA!
- Ne firtasd, Vilma, úgysem értesz a főzéshez. Anyátok meg elment – és nem kívánván tovább magyarázni Azu bevonul a konyhába.
- Hé, várj, ne fordíts hátat nekem! Hova ment anya?
- Pont oda! – legyintett Azu. Igyekezte éreztetni a lányokkal, hogy legalább annyira becsüli őket, mint ők őt. Főleg, hogy Ursula most nincs itt…
- Öhm… gyertek lányok, kiülünk a kerti asztalhoz!
- Ne már! Megbarnul az arcunk!
- De igen. Nyomás. Azu!
- Igen?
- Kihoznád akkor a kerti asztalhoz…
- Persze – vág a szavába a lány, és visszatér az ételhez – Hihetetlen, milyen folyékonyan tudok hazudni, nem? – kérdezi a rotyogó tojásoktól, majd választ nem várva megszórja őket sóval.

Azu a konyhában eszi meg a maga részét, miután kivitte a többieknek a tojást, szalonnát, kenyeret, ilyeneket. Ha van valami külön kívánságuk bejönnek, és szólnak. Evés után összepakol, elmosogat, majd minden, a ház körül dolgozó alkalmazottnak kiadja a feladatát, és ama kérdésükre, miszerint; „Hol van a nacsasszony?” tömör, kitérő válaszokat ad.
Mire visszatért, Selmáék készen álltak, a két lány értetlenül néz.
- Most akkor hol van anya?
- Megkeressük.
- Rendben. Hívd a kocsist, Johns.
- Minek? – tágul ki Selma szeme – keresni már csak nem kocsival megyünk!
- Selma! Meg vagy te hibbanva! – fakadt ki Jueliette.
- Ne szemtelenkedj!! Mire való a cipő?
- Föltöri a lábam!
- Gyere papucsban.
- Mi vagyok én, valami szolga? Jó hogy nem cseréltettek mindjárt pozíciót és ruhát Johns- szal!
- Sokáig szemtelenkedsz, esküszöm, megteszem. Induljunk.

Az épphogy ébredező falu csodálkozva figyelte őket, egyen- ketten meg is kérdezték, hová tartanak ilyen korán. Röviden, tömören elmagyarázzák úticélukat, így lassan az egész faluban elterjedt Ursula néni eltűnésének híre. Mindenki kijött segíteni.
Miután az egész falut átkutatták, Selma azon tanakodott, bemenjenek- e az erdőbe.
- Szerintem szükségtelen. Nem találtunk arra utaló nyomot, hogy az erdőben volna, de ha eltévedünk…tudod.
- Igen. Akkor még nézzük meg a temetőt…azt mondtad, láttál arra valakit.
- Rendben. Menjünk.

Azzal visszafordulnak, és fölfele mennek a Fő utcán. A temető ugyanis annak másik végén van. Odaérve körbejárják, de nem sok minden t találnak. Ám az egyik kripta előtt néhány méterrel az öreg, cigány jósnő elkezd kiáltozni;
- Nézzsék, Nézzsék, azs ott nem a naccságos assony kendője? Az a fehér- fekete pöttyös!
Az egész falu odatódul.
- De igen! – kiáltozzák – Ez az!
- Éljen! Tessék fogatlan, arany.
Egy páran elkezdik föl- föl dobálni a jósnőt.
- Jaj! Jaj! Tegyenek le, drága uraim, leesek, összetörik a burám!
- Jól van, nyugalom – inti le őket Selma – Most már csak azt kellene kigondolni, kit küldjünk be körülnézni. Hiszen ez csak anyám kendője.
- Selma… bemehetünk mindannyian! – szól közbe Azu – nappal van, mitől kéne tartanunk? Legalább mindenki dob egy gondolatot a halottainak. Mindenkinél van kereszt?
A babonás falu minden egyes tagja föltart egyet, ki kisebbet, ki nagyobbat.
- Akkor mehetünk.

Belépnek a temetőbe. Mindenki néma csöndben lépdel az előtte haladó után, csak a fű halk surrogását lehet hallani. Amikor a fiatal tölgy előtt haladnak el, Azunak rögtön eszébe jut Gerard. Vajon hol tölthette az éjszakát? Akkor jutott eszébe a Gans- kripta. Vetett egy pillantást, és valóban úgy tűnt, az ajtaja nem 500 éve volt utoljára kinyitva.
- Nézzsék, ott a kendő! – kiált fel újra a cigányasszony. Ezért még további aranyakat kap, Selma és Azu is a kezébe nyom egyet.
- Jól van, Roze, csak így tovább!
Továbbmennek.
- Azu, miből gondolod, hogy erre kell jönni? – szegezi neki a kérdést remegő hangon Selma. Boris is kétkedik. Azu megtorpan. De aztán körülnézve megnyugszik;
- Látod a letört ágakat? A lábnyomokat? Egy- két leszaggatott ruhadarab… ez nem gyárilag került ide.
- De hát anyánk sosem járt mezítláb!
- Talán elhagyta valahol a cipőjét. Üldöztében az is lehet, hogy szándékosan dobta el! Nem szokott az ilyenkor jól jönni. És a kendőt is errefele találtuk. Azt hiszem, továbbmehetünk.

- Jaj, nézd! – sikkantott Jueliette – Nézd!
- Mi az?! Mit nézzek? – förmedt rá Azu.
- Nézd, nézd, nézd!
- MIT?!
- A… a… a.. .cipőm. Ó te jó isten, a cipőm!
Azu bal szemöldöke a haja alá menekült.
- Ez egy rossz vicc… - mormogta magában. Selma halványan elmosolyodott.
- Tiszta sár! Jó ég, én így nem megyek sehova!
- Akkor tán vedd le…
- Óh, egek – úgy tűnt Jueliette mindjárt elájul – én itt megvárlak titeket. Siessetek.
- És itt maradsz egyedül?
- Ááá! Nem! Vigyetek!
- Hát gyere!
- Nem…úgy értem kézben…jártányi erőm sincsen!
Felejtsd el, Jueliette! Gyertek, emberek!
- Várjatok! – Jueliette lélekszakadva rohan utánuk. Így további sárgöbök csatlakoztak a „tiszta sár”- nak titulált pár szem vizes földdaraboz.
- Nézzétek, emberek!
- Vilhelma Johns, vizes lett a harisnyád?
- Nem. A földön….véres lábnyomok, és az a gyökér…tiszta vér a föld is körülötte!
Jueliette elájul, Azu közömbösen néz rá. Majd kiutasít egy harminc év körüli, házas férfit, hogy vigye haza. Az fölnyalábolja a lányt, és kifele indul vele a temetőből. A többiek továbbmennek. Egyszercsak arra a helyre érnek, ahol Azu tegnap a vérfarkassal hadakozott. Ám az állat helyén ezúttal a tokás Ursula néni hever – épp úgy eláztatva saját vérével. Mindenki felszisszen, elszörnyedése jeléül, Vilhelma pedig zokogni kezdett. Selma csak sóhajt. Azu ránéz, és bár nem tudja mit mondjon, kinyög némi vigasztalást;
- Figyelj… sajnálom.
- Tényleg?
Azu csak lehajtja a fejét. Nem igazán – csak nyomja a lelkét, hogy ő tette.
- Túlélem.
- Rendben, de Vilhelma és Jueliette?
- Ők is túlteszik magukat ezen. Kénytelenek lesznek – azzal megfordul, és hazavezényli a dermedt népet.