Luthine beküldött történetei

- Ezt idd meg! – nyomott egy üveget Sirius kezébe, majd kötszereket varázsolt elő a semmiből, és szótlanul elkezdte ellátni a sebeit. Nem kérdezett semmit, míg be nem fejezte.
- Azt hiszem, kezdek jobban lenni.
- Azt hiszem, kezd visszatérni a színed – nézett rá aggódva James. - Mi történt?
- Egy kis összetűzésbe keveredtem Pitonnal – a név hallatára James arca még jobban elkomorult. - És a drága Bella rokonnal...

- Nem akarok szülni! - jelentette ki Lily, egy vasárnap délután. Immáron a kilencedik hónapban volt, és valahogy nagyon félt attól a nagy naptól.
- Miért? - kérdezte nyugodtan James, és közben egy csésze kávét, és egy pohár vizet tett az asztalra. Lily megitta a vizet, majd a férjére emelte szép zöld tekintetét...

- Petúnia a nyolcadik hónapban van, és ő is fiút vár. Szép volt az esküvő, kár, hogy nem értél rá! - Lily csodálkozva nézett a húgára, aki nyelt egyet. Ebből megértette a szülei nem tudták, hogy őt nem hívta meg. Ő semmilyen esküvőről nem tudott.
- Tudod, anya, a varázsvilágban most sok gond van. Szükség volt rám – mondta egy mosollyal. Pedig az agyán az is átfutott, hogy bemártja a testvérét...

Egy, ha van eszed, beszervezed Siriust és Remust, kettő, csak addig kell egyedül csinálnod, míg ekkora por van. Utána már segítek – mondta Lily, majd megsimogatta, már igencsak kigömbölyödő pocakját. Már a hatodik hónapban volt, mivel a tavasz eljött, és az április is. A két terhes nő egészen február végéig, orvosi engedéllyel, dolgozott, Mordon legnagyobb örömére. Azután Tea végleg eltiltotta őket a munkától...

- Azt állítja, hogy egy varázsló, és hogy sereget akar toborozni Necron ellen. Ezt adta, és ez volt nála. - átadta a zsákot, és az újságot. A férfi elvette, és átolvasta.
- Toborzás Lirien megmentésére? Necron ellen? Ő tette ezt a várossal...
- Hallottam hírét – húzta ki a kezét az őr kezéből a fiú.
- Mit kapunk fizetségül?
- Sok ismerősöm van, akik segíthetnek régi pompájára visszaállítani Northernt. Amúgy James Seitnek hívnak...

A gyengélkedőn voltak, mindenki egy-egy ágyban feküdt, kivéve Lilyt, aki férje ágya szélén ült, és a kék púpot próbálta levarázsolni a férfi fejéről. Éppen újabb jégért indult volna, mikor Dumbledore lépett be. Kissé aggódva végignézett a társaságon, majd Lilyhez fordult.
- Jól van?
- Remekül – válaszolt a lány.
- Ez szép – morogta James. - Mi itt haldoklunk, Lily meg teljesen jól van, és mégis ő kapja a kérdést. - Az igazgató elmosolyodott, ahogy Lily is...

- Á! Hát itt is vannak! - sziszegte a nagyúr, ahogy meglátta a párost. Lily a földet nézte és úgy ment a halálfaló után. Bella és Lucius megvető tekintettel néztek a vörös hajú újoncra. - Lucius!
- Igen, Nagyúr?
- Van egy feladatom a számodra, és Lily számára is. - az említett lány nyelt egyet. - Meg kell ölnötök valakit, aki nem adta meg, amivel tartozik. Egy kentaur, és a családja. Az Árny erdőben. Örülnék, ha az egyik áldozatot Lily ölné meg...

- Szilvásvárad – szólt Harry kitűnő magyarsággal. A sofőr bólintott, majd elindította a taxiórát, és elindult ő is. Az út hosszú volt, de Harrynek tetszett az ámulat, amit a két lány mutatott a csodálatos magyar hegyi erdők iránt. A patakok, amik mellett elmentek, míg el nem érték a Bükk hegység csodálatos városkáját. Kifizették a számlát, majd elindultak az utcákon át, hogy megkeressék Emili otthonát...

- Egy bonyolult bájital által előkészített átok. Vér kell hozzá, és hogy mind a két fél igyon az italból. Az átok lehetővé teszi a mások feletti uralkodást, de nem úgy, ahogy ez a szó szoros értelmében értendő.
- Hanem?
- A testben betegséget tud okozni. Belső fájdalmat. Halált. Vagy bármi mást, amit gondol. Irányítani nem tudhat, arra az imperius is elég lett volna, de ez fájdalmasabb...

Úgy tizenegy fele kopogtattak a Godric’s Hollow-i ház ajtaján. Peter Pettigrew egy csokor virággal, kissé idegesen lépett be James invitálására. A virágot átnyújtotta Lilynek, aki vízbe tette, majd az ebéddel foglalatoskodott, míg a két másik beszélgetett. Féregfark elmondta, hogy hol dolgozik, és említette, hogy Dumbledore megkereste a Főnix Rendjével, és örömmel vállalta...