Háromszor dacolni és meghalni (9.)

- Nem akarok szülni! - jelentette ki Lily, egy vasárnap délután. Immáron a kilencedik hónapban volt, és valahogy nagyon félt attól a nagy naptól.
- Miért? - kérdezte nyugodtan James, és közben egy csésze kávét, és egy pohár vizet tett az asztalra. Lily megitta a vizet, majd a férjére emelte szép zöld tekintetét.
- Nem tudom, rossz érzés fogott el – mondta majd az asztalra dőlt. - Hányadika van?
- Július 29 – válaszolt a férfi, majd felállt. - Holnap hosszabb útra megyek.
- Most? - szeppent meg Lily, majd fel akart állni, de rájött, hogy jobb, ha nem teszi meg.
- Muszáj. Két ember kell a feladathoz.
- És miért pont te? - kérdezte a másik.
- Frank az Ispotályban van, hiszen tudod, Alice bármelyik pillanatban szülhet. Holnap telihold lesz, Remus nem mehet, Így a csapatból én és Sirius maradtunk.
- Lehangoló. És mikor jöttök?
- Holnap után, ha minden jól megy – rántotta meg a vállát a férfi.
- Meg sem merem kérdezni, mi van, ha nem megy jól. - James megfordult, és egy csókot nyomott Lily homlokára.
- Beszéltem Teával. Még pont három napig van szabadságon. Azt mondta szívesen itt lesz veled. Így nem leszel egyedül.
- Remek. Végül is, bármelyik nap megszülethet. És te ilyenkor vagy távol.
- Ne dühöngj, nem tesz jót – mosolygott rá James.
- Nem dühöngök! - makacskodott Lily, majd felállt. Lassan és óvatos mozdulatokkal. Majd megállt. - Felkísérsz?
- Gyere! - nyújtotta a kezét a másik, majd így a segítséggel felmentek a hálóba, ahol Lily ledőlt az ágyra, James pedig mellé ült.
- Rugdos.
- Nem sokára láthatod is.
- Olyan rossz érzésem van, félek.
- Csak nyugodj meg, és gondolj arra, hogy nem sokára Harryt a kezedben tarthatod.
- Alig várom – mosolygott Lily, majd becsukta a szemeit.

- Vigyázz magadra! - csókolta meg Lily a férfit másnap reggel az ajtóban. - És ha lehet gyere vissza, mert nem egyedül akarok gyereket nevelni. - James elmosolyodott, majd átölelte Lilyt.
- Vigyázok magamra.
- Meg én is vigyázok rá – mondta Sirius, az ajtón túl. - Különben sem kell minket annyira félteni.
- Téged ki féltett? - viccelődött a lány, majd még egyszer megcsókolta Jamest.
- Köszi! - vigyorgott Sirius, majd mikor vége lett a búcsúnak, hoppanált James egyetemben. Ahova érkeztek egy nagy rét volt, és egy eléggé romos ház.
- Neked is kellene valaki – jegyezte meg James, miközben elindult a ház felé.
- Én már csak agglegény maradok – válaszolt amaz, majd előhúzta a pálcáját. - Mi vár ránk odabent?
- Tőlem kérded? Azt hittem te átnézted az aktát.
- Tudod, mit mondana erre Lily vagy Mordon?
- Tudom, úgyhogy ne mond el – válaszolt James. Majd megfogta a ház kilincsét.

Tea délben érkezett meg. Azóta ott ültek a kanapén és beszélgettek.
- Holnap lesz a július utolsó napja.
- Nem baj, lassan kezd elegem lenni a melegből. A hőségből – válaszolt Lily. - Kifáraszt.
- Elhiszem. Tényleg jó, de nem hiszem, hogy az augusztus enyhülés hozna. Most valahogy tényleg melegebb van.
- És mindjárt este hét. Még semmit nem csináltam...
- Nem is baj. Ha ülsz és pihensz, az neked tesz jót. - mosolygott Tea, majd felállt. - Kinyitom – szólt mivel kopogtattak. Az ajtó mögött egy feketébe öltözött, hosszú nyakú szürke nő állt. - Parancsol?
- Lilyt keresem – mondta gőgösen.
- Jöjjön be – állt el az ajtóból, majd a kanapéhoz vezette, ahol Lily nyugodtan ült.
- Petúnia? - hökkent meg a nő, mikor meglátta a húgát. - Miért?
- Anya és apa meghaltak, elütötte őket egy autó, gondoltam jobb ha tudod – azzal távozott. Lily egy ideig fel sem fogta a szavakat, aztán azt, hogy a húga hogy tudta ezt ilyen könyörtelenül megmondani neki, mikor ilyen állapotban van. Aztán végleg felfogta. A szülei halottak. Nincsenek többé. Nem látják az unokájukat. Kezét a szája elé tette, és érezte, ahogy a könnyek lassan lecsorognak az arcán. Úgy sírt volna, de hirtelen elkezdett görcsölni a hasa.
- Tea! - szorította meg a kanapét, majd nap levegőt vett. - Azt hiszem...
- Akkor mennünk kell! Hívom a Kóbor Grimbuszt.
- Ne, csak ne azzal!
- Nincs ami gyorsabban bevinne az Istápolyba! - majd kiment. Lily csak ült a kanapén. Tea felsegítette, majd ki a buszhoz. - A Szent Mungoba, ja és terhes, ráadásul nemsokára szülni fog! Ha lehet, finomabban, de gyorsan.
- Értettem. Taposs bele Earn, de csak finoman! - a busz elindult, és tényleg nem volt olyan hányingert keltő, mint máskor.
- Fáj?
- Nem, most elmúlt.
- A legközelebbinél számold az időt, két fájás között. - Pillanatok alatt a Szent Mungo előtt teremtek. Tea segítségével Lily lassan bement az előcsarnokba, ahol, amikor meglátták, azonnal kerítettek neki tolókocsit. - Van szabad szülőszoba?
- Természetesen doktornő! - válaszolt egy ápoló, aki a kocsit varázsolta elő, majd a doki után tolta a terhes nőt. Egy szép fehért szobába, ahol Lily átöltözött egy fehér hálóingbe, és az ágyra feküdt.
- Meddig fog tartani? - kérdezte halkan szipogva.
- Nem tudom, lehet, hogy csak holnap születik meg. Idő, két fájás között?
- Azóta még nem volt.
- Akkor szerintem, csak holnap fogsz szülni. De nehéz este elé nézel. - És valóba. 9 felé kezdtek sűrűsödni Lily fájásai, így onnantól kezdve állandó felügyelet alatt állt, egészen éjfélig, míg fel nem sírt egy gyerekhang a szülőszobában.

- Hogy vagy? - kérdezte Tea másnap reggel, a felébredő Lilytől.
- Fáradtan, elnyűtten, és érzelmileg nullán – válaszolt a nő egy fél mosollyal.
- Az első kettő érthető egy szülés esetén. Azt utolsó, meg a te esetedben.
- James?
- Még nem tértek vissza Siriusszal, legalábbis Remus szerint. Ma este hazamehetettek. Majd hazakísér.
- Remus?
- Igen. A fiad egészséges, és pontban éjfélkor jött a világra. Mindjárt behozom, szoptatásra. - A kisfiú, akit Tea behozott a legszebb kisbaba volt, Lily szerint, akit valaha is látott. Kicsit zöld szemei, apró kezei. Remegve fogta meg a pokrócba pólyált kicsi testet, majd rámosolygott. Nem lehetett nem rá mosolyogni. Nézte egy kicsit, majd Tea a segítségével, mivel még egy kicsit gyenge volt, megszoptatta a kisbabát.
- Gyönyörű...
- Igen, az – válaszolt Tea. A szoptatás végén elvette a kicsit, majd az ágy végén lévő kiságyba fektette. Háttal, és visszaült a barátnőjéhez, akinek az arca elkomorult. - Akarsz egy kicsit sírni? - kérdezte, ahogy rá nézett. Tudta, érezte, hogy mi jár a fejében. A szülei, akik sose láthatják Harryt, a kis unokájukat.
- Az minden vágyam – válaszolt Lily halkan. Tea átölelte, majd hagyta, hogy a nő kizokogja magát.

James késő este ért haza. Úgy 11 óra körül. Letette a dolgait, majd szétnézett a sötét lakásban. Úgy gondolta, hogy Lily már biztos alszik, így először a fürdőszobába ment. Feloltotta a villanyt, majd belenézett a tükörbe. Vissza rá egy sebhelyekkel „kidíszített” fáradt arc nézett. Letusolt, majd a pálcájával meggyógyított néhány kisebb horzsolást, kék foltot, és felsóhajtott. A háló felé vette az irányt. Kinyitott az ajtót, de Lilyt nem találta ott. Az ágy meg volt vetve. Letette a pálcáját, majd átment a babaszobába. Itt érte a nagy meglepetés. Lily a kanapén feküdt, csendesen aludt, akárcsak az a kis ember, aki a kék babaágy védelmében feküdt a hátán. A férfi elmosolyodott, és beljebb lépett. Kicsit sajnálta, hogy lemaradt a nagy eseményről, tudta, hogy jobb lett volna, ha Lily mellett van. Mosolyogva nézte a fiát, majd a kanapéhoz lépett. Leült Lily mellé, ekkor vette észre a cetlit a kis asztalon. Megfogta.

Ha James és Sirius nem érnek haza, holnap átjövök, hogy ne maradj egyedül.
Remus.

Visszatette a cetlit, majd megsimogatta Lily arcát. A nő lassan kinyitotta zöld szemeit, és felnézett a férfira. Elmosolyodott.
- Késtél.
- Láttam – válaszolt a másik, és megcsókolta. Lily felült, és átölelte Jamest. - És, hogy van a boldog anyuka?
- Fáradtan – válaszolt, majd elkomorodott. - A szüleim meghaltak. - James is elkomorodott.
- Sajnálom. - Lily a fejét James mellkasára hajtotta, és hallgatta a szívverését. Hosszan és nyugtatóan, ahogy szokta.
- Olyan szép, nem? - nézett a babaágyra.
- A szemeidet örökölte. A gyönyörű zöld szemeid – simogatta meg a felesége arcát.
- Szülők lettünk... nagy feladat szakadt a nyakunkba
- Hát igen – sóhajtott James. - De ezt a feladatot szívesen csinálom. - Lily elmosolyodott, majd megcsókolta a férfit.
- Én is.