Háromszor dacolni és meghalni (10.)

10. fejezet

Egy két gond

- Ne, én olyan fáradt vagyok! - nyitotta ki a szemeit Lily az éjszaka közepén. Harry felsírt. Keservesen. Még csak pár napja volt otthon, és két három óránál többet nem igen aludtak, egyikük sem.
- Azt hiszem átíratom magam éjszakai műszakra, akkor legalább nappal aludhatnék – ásított James, majd az oldalára fordult. Lily felvette a köpenyét, majd egy visszamosolygott rá.
- Azt próbáld meg... - azzal kiment a másik szobába, ahol a kiságyban, a kékbe öltöztetett kisbaba feküdt. A nő óvatosan kivette, majd rámosolygott. - Felébredtél? Hm, itt vagyok, most már nyugodj meg. - Megszoptatta a kis Harryt, majd addig ringatta, és éneket neki, míg újra el nem szunnyadt. A hátára fektette szakszerűen, majd nézte pár percig. Mindig öröm és aggódás töltötte el a szívét, mikor ránézett. Öröm, hiszen egészséges, szép kisfia van, és aggódás, mert azóta sem felejtette el Voldemort szavait: „...a halál megszünteti a ragaszkodást. A férjed és a barátaid halála!... A döntés a tied lesz... az életed, az életükért!” Ha ránézett Harryre mindig eszébe jutottak. Napról napra félt, és rettegett, de ezt nem mutathatta ki, erősnek kellett lennie. Nézte a fiú, majd valaki megfogta a vállát. A hirtelen ijedségtől összerezzent, de csak James volt az.
- Édesen alszik.
- Igen, édesen – ölelte át a férjét, majd úgy nézte a kiságyat. A családi idillt egy ideges kopogtatás szakította meg.
- Majd én megnézem ki az – ajánlkozott James, majd elengedte a feleségét és lement a földszintre. Lily nézte még egy kicsit Harryt, majd mikor meghallotta a beszélgetést oda lentről, becsukta az ajtót, majd ő is lement.
- Szia Lily! - köszönt komor arccal Sirius. A komorságra minden oka megvolt. Az arcán vágások, keze vérzett, lábára sántított, ráadásul az is vérzett, és Jamesre támaszkodott, aki épp a kanapéhoz vezette.

Lily megbénulva nézte a férfit, majd felrohant az egyik szobába, leszedett néhány bájitalos üveget a polcokról, felkapta a pálcáját, és lerohant. Ekkor már
Sirius a kanapén ült, miközben James a lábán lévő sebet nézte. Nagyon vérzett, szinte ömlött belőle a vér. Lily letérdelt a kanapé elé.
- Ezt idd meg! – nyomott egy üveget Sirius kezébe, majd kötszereket varázsolt elő a semmiből, és szótlanul elkezdte ellátni a sebeit. Nem kérdezett semmit, míg be nem fejezte.
- Azt hiszem, kezdek jobban lenni.
- Azt hiszem, kezd visszatérni a színed – nézett rá aggódva James. - Mi történt?
- Egy kis összetűzésbe keveredtem Pitonnal – a név hallatára James arca még jobban elkomorult. - És a drága Bella rokonnal.
- És így kikaptál? - kérdezte összehúzott szemmel Lily. - Milyen átkot használtak ilyen mély vágáshoz?
- Valami Sectum Semprát, és Piton használta. A jó ég, még mindig fáj...
- Fog is, jobb, ha itt maradsz pár napig. Csoda, hogy eddig el tudtál jönni – állt fel James. - Hozok neked egy párnát és egy plédet, itt kipihened magad...
- Itt ugyan nem – mondta Lily komoran, mire a másik kettő csodálkozva nézett rá.
- De Lily, nem küldhetjük el... - ámult el James.
- Nem is mondtam ilyesmit – mosolygott a nő. - De ha Harry két-három óránként felsír, akkor nem fogod kialudni magad.
- Valahogy majdcsak kibírom – dőlt el fájdalmasan Sirius. James felment a párnáért, Lily pedig megnézte Harryt. Mikor újra csend költözött a Godric’s Hollow-i házra az ágyra dőlt behunyta a szemét, és szinte azonnal elaludt.

- Maradj már, Sirius! - morgott Lily másnap reggel. A férfi újdonsült kereszt fiát tartotta a kezében, és ringatta, így a nő nem tudta rendesen kicserélni a kezén lévő átázott kötést. - Ha nem maradsz nyugton elveszem tőled!
- Hallod? - mosolygott a fiúra. - Elszakítana minket egymástól, de akkor ki tanítana téged a bajkeverésre?
- Arra nem kell tanítani, az a vérében van! - mosolyodott el a nő, mikor végre sikeresen bekötözte a vágott sebet.
- Au, ez szoros, Lily!
- Bocs, de így a legjobb, minél szorosabb, annál kevesebb vért vesztesz. Valamiért nem tudom varázslattal meggyógyítani. Be kellene menned a Szent...
- Na azt már nem. Akkor inkább te...
- Ezt most gúnynak vegyem, vagy bóknak? - nézett rá, majd felállt. Elővarázsolt még egy adag kötszert, és a férfi lábával kezdett el foglalkozni. Eközben James jött le az emeletről.
- Huh, kezdek féltékeny lenni – vigyorgott. - Úgy néztek ki, mint egy család.
- Most, hogy így mondod, James, az orra az enyémhez hasonlít – vigyorgott vissza Sirius, James oda lépett mellé, és lenézett Harryre.
- Meg a fülei is.
- Pukkadjatok meg! - morgott Lily, majd úgy megszorította a kötést, hogy a férfi felszisszent.
- Lily!
- Bocs..., ha kész vagy. Kérem a fiam. Mert, már nem is tudom ki az apja, de tuti, hogy én szültem – vette el egy mosollyal Harryt, majd felvitte az emeletre. James humorosan aggódó képet vágott.
- Ha így haladtok, nem merlek titeket egyedül hagyni – heccelődött.
- Járni sem tudok, mi történhetne – kacsintott Sirius, mikor Lily lejött. James adott neki egy búcsúcsókot.
- Délután jövök. Sziasztok!
- Szia!

A délelőtt jól telt. Sirius a kanapén pihentette a lábát, és a kezét, míg Lily főzött, aludt (egy, egy pillanatokat), és Harryvel foglalkozott. Ilyenkor a kisbabák még 10-12 órákat alszanak, csak nem egyhuzamban. Két-három óránként mindig meg kellett etetni, fürdetni vagy pelenkázni. James csak három óra fele ért haza. Belépett a házba, majd becsukta az ajtót, és Lilyre nézett.
- Szia, hogy vagy?
- Köszi jól... - válaszolt sóhajtva Sirius. James vigyorogva ránézett.
- Jobb, ha megjegyzed a sorrendet, haver, Lily, Harry (vagy Harry, Lily) és csak utolsónak te.
- Tudtam. Ha bejön a feleség, és a gyerek a legjobb barát a végére szorul.
- Nősülj meg – ajánlotta Lily, majd a konyhába ment, előkészíteni Jamesnek valami ebédet.
- Á, nem lehet. Beccát még elvettem volna, de róla lemaradtam.
- Még mindig őt siratod? - nézett vissza a konyhából.
- Lily, akkor igazán szerelmes voltam...
- Akkor Becca is az volt. Csak egyet nem értettem, sohase..
- Mit? - nézett fel James.
- Hogy miért nem jöttetek össze.
- Hm. Becca azt mondta, hogy ő, férjet akar, de szeret annyira, hogy ne vegye el a szabadságom, ezért férjhez ment.
- Hm, ő sem volt teljesen normális – jegyezte meg alig hallhatóan James. - Izé, Lily! Harry sír!

- Megnéznéd?
- Megnézhetem, de kétlem, hogy bármit tudnék vele kezdeni, ugyanis, én nem tudom, mikor mi kell neki... - válaszolt zavartan a férfi. Lily felsóhajtott, majd letette a kanalat.
- Akkor tedd meg, hogy kavarod az ételt, különben nem ebédelsz – azzal felment a gyerekszobába. Benyitott az ajtón, és óriási meglepetésére Bellatrix Lestrange állt a szobában, a babaágy fölé hajolva. Aki sírt. - Te meg mit keresel itt? - Előkapta a pálcáját, de Bella is eléggé gyors volt. Bár nem vette fel a fiút, de a pálca a kezébe került.
- Áh... - nyögte keservesen, mert beakadt a lába a kanapéba.
- Capitulatus! - kiáltott Lily, mire a halálfaló hátraesett az ablakig.
- Stupor! - jött a válaszreakció, de Lily sikeresen hárította. Közelebb lépett a ágyhoz.
- Tűnj a házamból! - kiáltott Bellára, aki gyorsan feltápászkodott, és a nyitott ablakon kiugrott. Lily utána hajolt. - Incarcerandus! - a bűbáj nem talált. James ekkor lépett be a szobába.
- Lily mi történt?
- Bellatrix volt itt... - mondta dühösen, majd a babágyhoz lépett, és felemelte Harryt. - De hogy jutott be? A házunkat elég sok bűbáj védi...
- Küldök egy baglyot Dumbledore-nak, kikérjük a véleményét. Lestrange mostanában sok gondot okoz.
- Túl sokat – ringatta a kisbabát Lily.