Fradnay beküldött történetei

Mendez látta, hogy ellenfele ereje igen nagy, s tovább folytatta a kántálást. Fejes pálcáját a vízbe mártva, szenteltvizet fröcskölt a kisfiúra, mely felüvöltött s a vízcseppek helyén, felrepedt a bőr. A démon megelégelte a dolgot s néhány edényt vágott a papoknak, ám azok felkészültek s elhajoltak előle. Folytatták a szertartást, de a démon ereje ettől csak még nagyobb lett...

Megint éreztem valamit a lábam alatt. Mintha egy sötét árny, suhant volna el alatta. Minden ízemben reszketek, s belegondolni sem merek, mi is lehetett az. Bár csak visszaforgathatnám az idő kerekét. Biztos nem szállok hajóra azon az átkozott reggelen. Pedig oly szép lett volna egy csendes hajókázás itt a Karib-tengeren. Az otthoni életem, oly szürke és csendes. Három nyomorult évig spóroltam erre az útra. Majd jött a vihar s a húszméteres hullámok között, kis lélekvesztőnek tűnt a négy...

Nagy a nyüzsgés a támaszponton. Az ezredes tudta mit akar s jó előre, felkészült. Egy C-500 Hercules már készen állt a felszálláshoz. A szükséges felszerelések és eszközök már a gépen. Már csak az üzemanyagot tankolják. Legfeljebb fél óra s indulhatnak. Dr. Wyler, kezdte élvezni ezt a nyüzsgést. Eddigi, hétköznapi életét, most regényekben illő kalandok váltják fel. Még mindig ott motoszkált fejében az eligazítás, döbbenetes mivolta. Lehetséges, hogy egy földönkívüli űrhajó csücsül már...

- Muszáj ennyire titkolózni?
- A hírszerzés vagyunk. A titkolózás a lételemünk.
- Nekem viszont nem, úgyhogy magyarázatot kérek.
- Nézze Dr. Wyler. Maga az egyik legjobb szakértője a paranormális tevékenységeknek. Beleolvastam pár könyvébe s engem meggyőzött, hogy a földönkívüliek, igen is létezhetnek.
- Most viccel? Mikor írtam azokat? Tíz éve. Most már csak tanítok.
- Látja? Pontosan ezért van itt...

Síkföldén, három királyság osztozik. A legterjedelmesebb az előbb említett Kreg, majd ott az ugyancsak kiterjedt szomszédja Muyrs és végül a legkisebb, Zaladun. Háború és viszálykodás jellemezte, nem túl felhőtlen szomszédságukat, de az utóbbi három évtized, békében és nyugalomban telt. Ha azonban jobban körültekintünk, láthatjuk, hogy vitán felül a legfigyelemre méltóbb királyság, Kreg...

A vad harcosok, felbuzdulva a sikerek láttán, bekebelezték az egész vidéket, földig rombolva a falvakat s városokat. A szomszédos birodalmak, rémült félelemmel tekintettek, új szomszédaikra, kik csak úgy nevezték magukat, kregek. E nép ezelőtt, ismeretlen volt a mágusok, hatalmas könyvtáraiban...

Fernandez, embereivel, lassan araszolt a csúszós vájatba, míg végül az aljára értek. Nem láttak sem meteort, sem más kőzetet. Az ezredes, elkeseredetten kutatott valami rendkívüli után, de a percek múlásával, kezdte feladni. Ám ekkor Felix őrnagy, megbotlott valami keményben. Fernandet felfigyelt erre s a helyszínre sietett. Ő és katonái, kezükkel, ásni kezdtek, s hamarosan egy fémes tárgy bukkant elő a laza földréteg alól...

Jennyn, remegő kézzel tartotta a petróleum lámpát. Lassú léptekkel haladt a lépcső felé. A feszületet markolászva próbálta túltenni magát, félelmein. A fiúk elmesélték az ebédlőben történteket. Elhatározta, hogy szembenéz a kisfiúval s igyekszik majd, szót érteni vele. Nem retteghet örökké. Abba beleőrülne. Nincs más választás, mint a találkozó. Elérte a lépcsőt...

A szomszédok kíváncsi tekintete fürkészi az új családot. Néhányan oda is mennek s köszönnek. Mások viszont meglepett tekintettel figyelik őket. Nem velük van bajuk, hanem a döntésükkel, hogy a régi, Calloway házba költöznek. A hatalmas kúria, valaha a viktóriánus kor egyik legszebb alkotásának számított. Gyönyörű oszlopai, csodás kertje az istállóban tartott lovak, mind öregbítették a grófi család, amúgy is makulátlan hírnevét. Ám néhány hét leforgása alatt, mind, váratlanul és igen szörnyen,...