Az ismeretlen - II. Fejezet

Eltelt 46 év. 2013-at írunk s a világ, gyökeresen megváltozott. Óriási fejlődésen ment keresztül a technika az ipar a mezőgazdaság s a mindennapi élet.
Dr. Jeremy Wyler sincs ezzel másként. Sosem állt a fejlődés útjába s szerette, ha pezseg körülötte az élet.

A Yale egyetem, paranormális jelenségekkel foglalkozó tanszékén tanít már húsz éve s hála a sok érdekes könyvnek, melyeket, kutatásai alapján írt, nagy népszerűségre s közmegbecsülésre tett szert. Munkájából adódóan, állandóan, furcsa, néha ijesztő dolgokkal találja szemben magát, ám örökölvén, anyja talpraesett személyiségét, mindig felül tud kerekedni, ösztönös félelmein. Ám a tegnapi napon ez másként történt. Az 52 éves férfi épp a reggelijét készítette, mikor két, öltönyös fickó kopogtatott be hozzá, CIA-s igazolvánnyal s arra kérték, hogy azonnal velük kell mennie. Ő persze igyekezte kivágni magát, de erre nem volt mód. Nem telt bele egy óra s már egy külön gépen ült, mely Floridába szállította. Mikor leszálltak, még senki sem szólt neki semmit a történésekről, esetleg említettek volna, talán csak egy foszlányt abból, mi a fenének ráncigálták ide, 1000 mérföldre az otthonától. Válasz azonban nem érkezett. Csupán egy külön autó a maga, rémisztő fekete színével.

Már egy órája mennek egy helyre, amiről azt sem tudja, micsoda s mit akarnak vele. Agyában, furcsa gondolatok keringtek. Lehet, hogy valami olyat követett el, ami az állam ellen való? Kizárt dolog, hisz, ha megszegi a parkolási szabályokat, még aznap rohan s befizeti a bírságot. Szokásos nyugalma elszállt s kezdte magát, egyre kényelmetlenebbül érezni. Fiatal korában, sokat olvasott a második világháború idején működő gestapo, módszereiről. Jött a fekete autó s elvittek valakit, aki megcsonkítva tért csak haza, vagy még azt sem.

Szíve majd megállt e gondolattól. Úgy érzi, mintha arca, kezdene elfolyni a rémülettől. Gyorsan elővesz a kis táskájából egy tükröt s megnézi magát. ezüstösen őszülő haja rendben. Szarkalábakkal díszített képe is a helyén. Halványzöld inge, s mogyoróbarna nadrágja is megvan. Ezek szerint még él s egyenlőre, nincs baj.
Az autó egy katonai támaszpontra ért. Az ellenőrző ponton áthaladva, egy csomó, hatalmas hangár s más létesítmény közt cikáztak, míg végül a egy aprócska épület mellett álltak meg. A CIA-s fickó, kinyitotta az ajtót s illedelmesen mutatva az utat, a bejárathoz kísérte a férfit. Wyler belépett, de szíve még mindig a torkában dobogott. Majd a szívbaj jött rá, mikor a félhomályból egy magas, középkorú férfi lépett elő s szólította meg.
- Dr. Wyler. Már nagyon vártam. Bocsásson meg a kellemetlenségekért. Ígérem a továbbiak, bőven kárpótolni fogják.
A dokit ez fölöttébb meglepte s a hangja, el elcsuklott.
- Elárulná végre mi ez az egész. Reggel felébredek, lezuhanyozom, s felhívom a kislányom. Majd mennék, egy jó kis sonkás tojást készíteni magamnak, erre két CIA-s izomagy, oda lép s közlik, hogy jöjjek velük az isten tudja hová. Mégis mi kárpótolhatna s maga kicsoda?
- Robert Mangdow ezredes vagyok. Higgyen nekem. Jó okkal hívtuk ide. Jöjjön velem. A többiek már itt vannak.
- Többiek? Miféle többiek?

Mangdow ezredes egy lifthez lépett s egy lézeres ablak elé lépett, majd a szemét tágra nyitva, elvégezte a retina vizsgálatot. A felvonó robot hangja, engedélyezte a belépést s a két férfi beszállt. A hírszerző tiszt, megnyomott egy gombot s a lift, elindult lefelé. Wyler még mindig nem értett semmit.
- Most sem hajlandó elárulni, mi a fenének hoztak ide?
- Nyugalom. Mindent a maga idejében.
- Muszáj ennyire titkolózni?
- A hírszerzés vagyunk. A titkolózás a lételemünk.
- Nekem viszont nem, úgyhogy magyarázatot kérek.
- Nézze Dr. Wyler. Maga az egyik legjobb szakértője a paranormális tevékenységeknek. Beleolvastam pár könyvébe s engem meggyőzött, hogy a földönkívüliek, igen is létezhetnek.
- Most viccel? Mikor írtam azokat? Tíz éve. Most már csak tanítok.
- Látja? Pontosan ezért van itt.

Wyler fejébe ez szöget ütött, de inkább nem mondott semmit. A lift megállt s az ajtó kinyílt. Egy sor őrön s folyosón baktattak keresztül, mire elérték végső céljukat egy konferencia teremnek látszó helységet. Mindenütt székek s asztalok, középen meg egy kivetítő. A jobb sarokban pedig egy hét fős társaság. Az ezredes, oda vezette a dokit, majd így szólt.
- Hölgyeim és uraim. Megjött az utolsó vendégünk is. Ő itt Dr. Wyler. Üljön le. Ismerkedjenek össze. Egy óra múlva, eligazítás.
Wyler leült, de húzta a száját. Mi az, hogy ismerkedjenek össze. Különben is, kik ezek a pofák?
Két nő és öt férfi ül vele szemben. Fiatalok és öregebbek. S hirtelen, ahogy az egyikükre néz, beugrik valami. Az arca formája a szeme a szája a szőkés haja. Igen. Biztos ő az s meg is szólítja.
- Én ismerem magát. Láttam egy cikkét az egyik tudományos magazinban. Igen. Dr. Haumann, ha nem tévedek.
- Így igaz. Jó az arcmemóriája.
Innentől már simán ment a dolog.

Egy alacsony, csontsovány, de annál csinosabb, barna hajú hölgy, Dr. Elizabeth Mills a Cambridge egyetem, asztrofizikai docense. Dr. Fritz Haumann a berlini egyetem, modern technológiai tanszékének professzora. Dr. Francois Labus a sorbon egyetem, kiváló biológusa. Dr. Maria Kayukin a tokiói egyetem fizikusa. Dr. Elliot Wonders a Columbia egyetem tervezőmérnöke. Dr. Vladimír Koslov a Lomonoszov egyetem kiváló kémikusa s végül Dr. Mohamed Assala a kairói egyetem történésze.
Nyolc kiváló elme a saját területén, de most közös a téma. Miért is kerültek ide? Wyler, hamar beilleszkedett s kezdeti félelmei, enyhülni látszottak.
Azonban az összes tekintet az ezredesre szegeződött, mikor belépett a terembe s így szólt.
- Jól van. Foglaljanak helyet a kivetítővel szemben.
Engedelmesen követték az utasítást s alig várták a magyarázatot.
- Bizonyára, mindannyijukat az a kérdés foglalkoztatja, miért is vannak itt? Most kapják meg a választ.
Egy kapcsolót lenyomva, műholdas felvételek jelentek meg a kivetítőn.
- A kép, amelyet most látnak az egyik kémműholdunk készítette 1967 májusában.
Dr. Mills máris közbevágott.
- Elnézést. 46 éve?
- Pontosan. Amint látják ez egy 50 méter átmérőjű kráter a brazil dzsungel közepén.
Dr. Koslov nem volt nagyon elragadtatva a hírektől.
- Ez nagyszerű. Azért utaztam 10 000 kilómétert, hogy egy 46 évvel ezelőtti becsapódásról beszéljünk?
- Nyugalom. Ez nem egy hétköznapi becsapódás. Alig 18 órával később egy kisebb katonai egység, belép a kérdéses területre, s átvizsgálja azt. Na és mit találnak? Egy húsz méteres járművet a földbe ágyazódva.

Aki eddig aludt az most felkapta a fejét.
- Jól hallották. Járművet. A felszínre hozták s bementek, de már nem jöttek ki. Nyomtalanul eltűnt, valamennyi.
Dr. Wylert kezdte érdekelni az ügy.
- Csak úgy eltűntek?
- Pontosan. Nyomuk veszett. Több felderítő csapat is indult a keresésükre, de semmi. A brazil hadsereg, lezáratta a környéket s igyekeztek eltussolni ezt a végzetes hibát. Nagy botrány volt annak idején ebből, de hála a mi közreműködésünknek s az önök segítségének, talán fényt deríthetünk a rejtélyre.
Dr. Mills közbe szólt.
- Na várjunk. Azt akarja mondani, hogy egy ismeretlen eredetű jármű van elrejtve a brazil dzsungelbe már lassan ötven éve?
- Igen. A helyi kormányzat, bizalmas ügyként kezelte az esetet.
- Na és persze, valószínűsítik, hogy ez nem emberi jármű.
- Igen. Eddigi ismereteink szerint, nincs olyan szerkezetünk, ami kibírna egy ilyen becsapódást, károsodás nélkül.
Wyler most már komolyan feleszmélt.
- Földönkívüli űrhajóról van szó?
- Elég valószínű.
Ez mindenkit letaglózott. Dr. Haumann, most szólalt fel először.
- Na, de a brazil kormány, miért titkolta el, egy ekkora felfedezés tényét?
- A sok katona eltűnése miatt. Tartottak a nemzetközi szégyentől.
- Ez akkor is bűncselekmény a tudomány ellen. Ezt mind belátjuk. Ez az emberiség történelmének, legnagyobb felfedezése. Egy idegen űrhajó érkezett a földre s mi csak ötven évvel később kapunk hírt róla?
Ez elképesztő.

A többiek igyekeztek lecsitítani, de nem sikerült.
- Ez éppen olyan, mintha Neumann János, csak most mondaná el, hogy a számítógépet már rég felfedezne. Lehet, hogy a technikánk még közel sem tartana itt.
Az ezredes, tisztában volt a tudós, izgatottságának jelentőségével s így szólt.
- Nos. Látom, mindenkit érdekel a téma. Akkor készüljenek, mert holnap, délelőtt 10 órakor, gépre ülünk, s megyünk a helyszínre. A kormány, erős nyomásának hála a brazil kormány, engedélyt adott a kutatásra.
Mindenki döbbent csendben hallgatta az elhangzott szavakat. Lehetséges, hogy ők lesznek, azon szerencsések, akik elsőként kutatják egy idegen civilizáció nyomait.