Világok Csatái ( II.Rész )

Síkföldén, három királyság osztozik. A legterjedelmesebb az előbb említett Kreg, majd ott az ugyancsak kiterjedt szomszédja Muyrs és végül a legkisebb, Zaladun. Háború és viszálykodás jellemezte, nem túl felhőtlen szomszédságukat, de az utóbbi három évtized, békében és nyugalomban telt. Ha azonban jobban körültekintünk, láthatjuk, hogy vitán felül a legfigyelemre méltóbb királyság, Kreg.

Fővárosa a már említett Karasum. Ám a riasztó falak mögött egy virágzó várost találunk. Az itt élő, majd kétszázezer ember, igyekszik nyugodtan élni életét, változatos színekben pompázó, kőből emelt házaikban., melyeknek a mintás cseréptető a homlokzat faragásai, mind megnyerő külsőt kölcsönöznek. Az utcák minden métere kikövezett s a kosz, sosem gyűlhet fel rajta, hála a folyton szolgálatban levő, takarító brigádnak. Ám a hely igazi ékessége a város központjában álló, csodás királyi palota, melyet a birodalom kezdetén, sok száz éve emeltek. Kilenc, henger alakú, hegyes tornya az ég felé nyúlik, miközben egyik sem oly magas, mint a másik. Nincs még egy hasonló építmény, szerte síkföldén, így érthető a szomszédos uralkodók, pukkadt irigysége. Hófehér márványlapokkal burkolt falán, megcsillan a déli napsütés, de ez csak a külső álca.

A csinos máz mögött, három öl vastag gránitfal húzódik, mely a legerősebb lövedékektől is megvédi a bentlakókat. Nem látni ablakot az alsó szinteken csak jóval feljebb, így nehezítvén meg az ellenség dolgát. Végezetül a palota legmagasabb tornyán a mindenki által jól ismert s tisztelt, királyi lobogó a dicső, ezüst szarvas címerrel. Eme állat, kezdetektől fogva az uralkodó hatalmának és bölcsességének megtestesítőjeként szolgált. Maga a bejárat azonban, inkább illik egy erődhöz, mint ehhez a díszes építményhez. A méretes kétszárnyú kapu, tölgyfából készült s belső oldalát, láncokkal megerősített, vaspántokkal látták el. A kapu előtt, négy alabárdos férfi strázsál. Vörös posztó ruházatuk fölött, láncos ruhát, mellvértet s acél, lábszárvédőt viselnek. Fejük, orrvédős sisak, melynek közepén a király címere. Díszes öltözéküket, mind a hatszáz palotaőr viseli, s büszkén hordják, nap, mint nap. Itt laknak a palotában s sosem hagyhatják el azt, kivéve akkor, ha elcsapják, vagy nyugalmazzák őket. Ha jobban körbetekintünk, láthatjuk a város, óriási főterét, mely régóta színhelye a közéletnek s mulatságoknak.

A tér közepén ott az oszlopokkal elválasztott, huszonhét, két ember magas márványszobor, mely régi fényükben ábrázolja az elmúlt idők, nagy királyait. Vele szemben kapott helyet az agóra, melynek sok száz, ponyvákkal fedett, hosszú faasztala a kofáknak nyújt helyet a heti vásárok idején. Eme jeles esemény, lázba hozza még a legunalmasabb embereket is. Ezernyi árú kínálja magát, szépségével és árával. Van itt minden a gyümölcsökön és húsokon át, egészen a szerszámokig. Nincs oly lakos, ki ne venne magának vagy családjának, valami vásárfiát. A tér azonban, nem csak a szórakozásnak ad helyet, hanem bizony elrettenti, azon bűnös lelkeket, kik gonosz szándékkal érkeznek a fővárosba. Bitófák s hóhértőkék hirdetik a király kíméletlenségét a bűnösökkel szemben. Szó se róla.

A kreg királyok egy idő után megszerették a békét, de kíméletlenül lesújtottak az ellenük vétkezőkre. De naép tiszteletét, nem csupán a félelem vívhatja ki. Épp ezért épült a város nyugati oldalán a gigászi, lovag tér. Eme füves térség, minden évben az alapítási ünnepségen ad helyet az ilyenkor megrendezett, lovagi játékoknak. Ugyan efféle móka, csupán egyszer látható egy évben, de az emberek ekkor kitombolják magukat, s képesek lesznek kivárni a következő alkalmat.

Ám a mai napon viszont, különös erő lett úrrá a város lakóin. Vegyes tömeg várakozik a palota tövében. Kereskedők, ácsok, szabók és más egyéb népek. Sutyorgásuk s gesztusaik, nyugtalanságról árulkodnak. Vajon mire várnak s mire ez a nagy izgalom?