A "" kifejezés eredménye:

Éjjeli órán zafíros álmok,
mint csendbe vesző félimádságok
halnak el, s élednek új világok.

Lassan előkúszik a kétségbeesés
a sarokból, s múltad mesés
árnyait...

Dr. House a lefelé tartó liftben állt és várta mikor ér végre az alagsori garázsba, hogy a motorjára pattanva a szél belekapjon a hajába és hűsítse az arcát, hogy végre kissé felébressze. A lift végre egy zöttyenéssel megállt és a csengő hang kíséretében kinyílt az ajtaja. Amit ekkor Dr. House látott az felettébb hasonlított egy horrorfilm egyik jelenetéhez; Frank a parkolóőr állt előtte rémült tekintettel és véres kézzel...

Valami oltári nagy dördülést hallottunk kintről. Azonnal kisiettünk, hogy megnézzük mi az. Hosszú, barna hajam az arcomba lógott, és tiszta por volt... Az ajtó fölötti ablakot kirobbanva találtuk. Még nem oszlott el a robbanástól/robbantástól keletkezett köd, így csupán egy sötét, lebegő alakot láttunk, bár nem mintha ez önmagában nem lenne elég! Mindenki halálra rémült, ugyanakkor kíváncsiak is voltunk, ki, illetve mi lehet az. Inkább ki...

Hatalmas hibát követtem el, az életem pedig romokban hever, bár ez annyira nem újdonság. A különbség az, hogy ezzel végleg elástam magam. Mit kellene most tennem? Száljak szembe a rendőrökkel? Törődjek bele a sorsomba? Túl sok gond ez egyszerre egy ilyen vénembernek, mint én. Csak az vigasztal egy kicsit, hogy már kevés időm van hátra....

Azzal belemart a lány nyakába, kiszívta a vérét, és elengedte. A lány elterült a földön, és vonaglani kezdett. Haldokolt, de csak öt percig. Mikor egy utolsót rándult a teste, Alexander felemelte a fejét, így mindenki láthatta, hogy a szája két szélén hogyan csordul ki az a kevés vér, amit épp nem tudott lenyelni...

Az éjjel gyönyörű álmot láttam
Álmomban a gyerekkoromban jártam
Újra védtelen gyerekként éltem
Sötétben rettegve, sírva féltem ...

Óvatosan ráhelyezte a kis védencét, szinte alig akarta elengedni, kabátját levette róla, s elfagyott ujjaival vállára terítette azt. A csomagjából fájdalmas nyávogás hallatszott. Úgy érezte, a keserves hang végigrezegteti az álmos házak ablakait, beszorul minden résbe, s onnan kiszabadulva egyre erősebb lesz. Dobhártyáján elnémulva már csak a saját szívdobogását hallotta. Mintha valaki üstdobon játszana egy szomorú indulót...

Képzelt vonzalmak,és valós szenvedélyek,
sóhajtanak a falak,s elfojtott vágytól égnek
az éjszakák,ahogy apró sugarai a fénynek
átadják testüket az örök sötétségnek...