A "" kifejezés eredménye:

mint a világ értelmetlenségébe süppedt
gondolat- hever a test karjaiban -
a hinta meglódul - leng a lét
így lesz se lent se fent előre-hátra
öntudatos öntudatlanságba...

Ekkor nekirepítettem a sziklának, de vigyáztam arra, hogy ne essen nagyon nagy baja, mert kellet Nina és Colin visszahozásához. Ránézésből úgy ítéltem, hogy tetszett neki a képesség így hát belement! Megegyeztünk, hogy előbb feltámassza Colin- t majd adom az erőt és Ninát is feléleszti...

Jöjjön a gonosz nagyúr,
pendüljön sikoltva a húr,
jöjjenek csak, el nem szállok,
úgy érzem, én készen állok! ...

Tiéd az életem,s minden,
Mi boldogságot rejt bennem.

Tiéd az első pillanat,
Mit a hajnal az emlékembe juttat.
Tiéd a kép, mit látok,s rajta vagy! ...

Az első volt talán a próba számomra,
Magáévá akart tenni,
Hiszen férfinak képzelte magát,
De nem volt az, csak egy gyermek,
Akit a férfias vágyak fűtöttek.
Tudat...

Magányos utakon járok,
Egy nagy csodára várok.
Miért ily idegen minden,
semmi sem olyan, mint régen...

A rohanó Világban nem értékeljük a kicsit. Mégis van, aki megáll az "értéktelent" megismerni...

- „Nevezett beteg azt állítja, hogy hozzá a Zéta Reticuli rendszerből gyakran ellátogatnak az ismerősei, akik speciel földönkívüliek…” – a doktornő feje lassan lilulni kezd, miközben epés megjegyzésével kiegészíti az olvasottakat – csak úgy magának…
- Bezzeg hozzám a Karakószörcsögön élő anyám sem tud eljönni, pedig csak öt kilométer…

magánysarokban kuporgok már megint
ha én lent, te fent, ha bent vagyok, te kint ...