A Semmi Hercegnője

Képzelt vonzalmak,és valós szenvedélyek,
sóhajtanak a falak,s elfojtott vágytól égnek
az éjszakák,ahogy apró sugarai a fénynek
átadják testüket az örök sötétségnek.
Lassú kábulatba merül a fáradt elme
az éjnek bódult,vad illatától telve,
s a gondolatok lágyan útra kelve
égi úton szállnak a végtelenbe.
Félig lehunyt szemed most messzire réved,
elszántan keres egy rég megkopott képet,
mi tegnapodnak reményt adott,s létet,
és a remény lassan megváltássá érett.
Mert ha hasít a csend,nincs más,csak egy álom,
mit lelked fűzött fénylő ezüst szálon,
hogy úrrá legyen a gyilkoló magányon,
egy szál virág ez a romos valóságon.
...mert a Semmi Hercegnője vagy te,
ha póklábain előmászik az este.
Hős vagy,kit a káosz fest le,
mikor kínzó szépségedtől remeg teste.
Téged a pusztulás hívott életre,
hogy erőt lehelj egy elveszett lélekbe,
s hogy belefojtsd a magányt a végzetbe,
mielőtt végleg eltűnsz titkos öröklétedbe.