Havas úton indult el. Lába alatt ropogott a frissen hullott hó, s arra gondolt, vajon meddig marad meg cipőtalpának nyoma a fehérségben. Hideg volt, az arcát csípte a jeges szél, sálát egészen az orráig húzta, s sapkája alól csak szemei látszottak ki. Hunyorítva nézett maga elé, karja alatt kosárban fogva azt, aki neki talán akkor a legfontosabb volt. Messziről szavaknak hallatszottak azok a sóhajok, amiket sziszegve vetett oda a vele utazónak.
Megállt. Eszébe jutottak az elmúlt évek. Nem akart sírni, de könnyei mégis folytak szemeiből, s már-már értelmetlen kifogásokat keresett, mit fog mondani, ha megkérdik, mi a baj.
– Csak a szél miatt fáj a szemem, csak az az átkozott szél az, ami miatt könnyezem – fogalmazta meg magában a mondatot. – Ez jó lesz – nyugtázta maga elé dörmögve az ötletet, s újra elindult.
Magához ölelte megint a földön nyugvó kosarat, belenyúlt, hogy kis lakóját megnyugtassa. Azt mondta neki, szereti, s talán bocsánatot is kért – ártatlansága miatt.
Fellépett a járdára, arra gondolt, nem szeretne elesni azzal, aki hóna alatt pihen.
– „Talán fázik is” – gondolta, kigombolta kabátját, levette, s ráterítette a fonott vesszőkötegre. A barna szálak halk nyikorgását azonban senki nem hallotta. Csak ő érezte ereiben a dermesztő hideget, ahogy kötött pulóverének lyukacsos szövetén átfújt a téli szél.
Jeges úton vezetett tovább az út. Óvatosan lépkedett, nehogy elcsússzon a sikamlós aszfalton. Figyelni azonban nem tudott. Csak az járt a fejében, vajon jól teszi-e azt, amire készül, hogy megérdemli-e az együtt töltött idő azt, hogy így érjen véget. Gyerekkorában tanult egy verset, mindig azzal vigasztalta magát, ha nem tudta, miként döntsön: „Csak tél van és hó és halál”. Ennek szavait ismételte lépései ütemére, s a ropogó hóra hulló könnyeit elnyelte az utca csendje.
Megint megállt. Elsöpörte maga mellől a fehér földtakarót, helyére újságpapír került – fekete-fehér betűit összemosta az olvadék víz. Óvatosan ráhelyezte a kis védencét, szinte alig akarta elengedni, kabátját levette róla, s elfagyott ujjaival vállára terítette azt. A csomagjából fájdalmas nyávogás hallatszott. Úgy érezte, a keserves hang végigrezegteti az álmos házak ablakait, beszorul minden résbe, s onnan kiszabadulva egyre erősebb lesz. Dobhártyáján elnémulva már csak a saját szívdobogását hallotta. Mintha valaki üstdobon játszana egy szomorú indulót...
Ezzel a gondolattal vette le magáról a tollból készült, meleg téli ruhát, s terítette vissza arra, melyben talán élete legfontosabb résztvevője lapult. Felemelte a földről, mellére vette, hogy lássa a szempárt, ha a fény néha megtörik rajta. Emelkedőnek indult neki, melynek jegére veszélyes takarót borított a frissen hullott hó. Nem vigyázott már, erőtlennek érezte lábait, minden mozdulatról azt érezte, csak a józan esze készteti rá. Fejében egyre hangosabbak lettek a megváltásra áhító gondolatok, s imára emelte ajkait – gyerekkora óta először. Szégyellte magát, mert az a gyerekvers jutott eszébe csupán, amit nagyanyja tanított neki, de bízott a szavakban, s elkezdte:
– „Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem, de a Tiéd nyitva Atyám...” – mormolta elgémberedett ajkaival, de a végén csak ennyit mondott: „Vigyázz reá...”
Megérkeztek. Hatalmas lélegzettel leplezte iszonyú fájdalommal járó sóhaját, s rátette lila kezét a kilincsre, s szinte elhagyta ereje, mikor lenyomta azt. Csuklójában tompa fájdalmat érzett – azzal biztatta magát, csak a hideg miatt van. Az ajtóból pedig tisztán kivehető volt a felirat: állatorvosi rendelő. Tudta, hogy ennyi volt, s egy utolsó érintéssel megköszönte a 13 évet. Beléptek.
Hazafelé már egyedül indult, üres kosárral a kezében... Csak az elviselhetetlen fájdalom volt a társa. És arcára deres utat vájtak könnyei.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2024-11-06
|
Sci-fi
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
2024-10-26
|
Történetek
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
2024-10-24
|
Novella
Szandra első felnőttfilmjét forgatja.A forgatás jól sikerül partnerével Márkkal kiválóan együtt...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-15 00:00:00
|
Történetek
Norbi látva kiéhezett puncimat, magára rántott és megkeményedett bimbóimat kezdte csókolgatni. Én pedig megleptem őt azonnal, hogy a farkára csúsztattam vágytól izzó puncimat. Gyönyörű nagy farka volt és mélyen belémhatolt. Ekkor Roland mögém helyezkedett és lassan elbarangolt csodálatos popsimban...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-17 00:00:00
|
Történetek
A barátom aludt, mi csendben bevonultunk a kisszobába. Ott végre levetkőztük a maradék gátlásunkat és a ruháinkat is. Elővettem a vibrátoromat. A formás kerek mellek látványára a puncim egyre jobban nedvesedett. Meztelenül lefeküdtünk az ágyra és ő csókolgatni kezdte a testem. Mindenhol. Kezdte a nyakamnál és egyre lejjebb haladt...
Hozzászólások
Szeretem az írásaidat.
További szép napot kívánok!
Adri