Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Az ősi idegenek elmélet szerint sok ezer évvel ezelőtt okos földönkívüliek látogattak a bolygóra...
fordítás .... Eredeti történet: GESPRÄCHE .... Szerző: MixedPickles .... Literotica; 2015<br...
Szandra első felnőttfilmjét forgatja.A forgatás jól sikerül partnerével Márkkal kiválóan együtt...
Friss hozzászólások
Gömec: "leöltem a kanapéra" Segítség,...
2024-11-14 15:29
Gömec: "leöltem a kanapéra" Segítség,...
2024-11-14 15:29
laci78: nekem kicsit dagályos, de absz...
2024-11-14 09:43
laci78: jó sokat kell várni, de ez van...
2024-11-13 16:46
Rémpásztor: Következő rész publikálási ide...
2024-11-13 11:55
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Nehéz szívvel

Havas úton indult el. Lába alatt ropogott a frissen hullott hó, s arra gondolt, vajon meddig marad meg cipőtalpának nyoma a fehérségben. Hideg volt, az arcát csípte a jeges szél, sálát egészen az orráig húzta, s sapkája alól csak szemei látszottak ki. Hunyorítva nézett maga elé, karja alatt kosárban fogva azt, aki neki talán akkor a legfontosabb volt. Messziről szavaknak hallatszottak azok a sóhajok, amiket sziszegve vetett oda a vele utazónak.
Megállt. Eszébe jutottak az elmúlt évek. Nem akart sírni, de könnyei mégis folytak szemeiből, s már-már értelmetlen kifogásokat keresett, mit fog mondani, ha megkérdik, mi a baj.
– Csak a szél miatt fáj a szemem, csak az az átkozott szél az, ami miatt könnyezem – fogalmazta meg magában a mondatot. – Ez jó lesz – nyugtázta maga elé dörmögve az ötletet, s újra elindult.

Magához ölelte megint a földön nyugvó kosarat, belenyúlt, hogy kis lakóját megnyugtassa. Azt mondta neki, szereti, s talán bocsánatot is kért – ártatlansága miatt.
Fellépett a járdára, arra gondolt, nem szeretne elesni azzal, aki hóna alatt pihen.
– „Talán fázik is” – gondolta, kigombolta kabátját, levette, s ráterítette a fonott vesszőkötegre. A barna szálak halk nyikorgását azonban senki nem hallotta. Csak ő érezte ereiben a dermesztő hideget, ahogy kötött pulóverének lyukacsos szövetén átfújt a téli szél.
Jeges úton vezetett tovább az út. Óvatosan lépkedett, nehogy elcsússzon a sikamlós aszfalton. Figyelni azonban nem tudott. Csak az járt a fejében, vajon jól teszi-e azt, amire készül, hogy megérdemli-e az együtt töltött idő azt, hogy így érjen véget. Gyerekkorában tanult egy verset, mindig azzal vigasztalta magát, ha nem tudta, miként döntsön: „Csak tél van és hó és halál”. Ennek szavait ismételte lépései ütemére, s a ropogó hóra hulló könnyeit elnyelte az utca csendje.

Megint megállt. Elsöpörte maga mellől a fehér földtakarót, helyére újságpapír került – fekete-fehér betűit összemosta az olvadék víz. Óvatosan ráhelyezte a kis védencét, szinte alig akarta elengedni, kabátját levette róla, s elfagyott ujjaival vállára terítette azt. A csomagjából fájdalmas nyávogás hallatszott. Úgy érezte, a keserves hang végigrezegteti az álmos házak ablakait, beszorul minden résbe, s onnan kiszabadulva egyre erősebb lesz. Dobhártyáján elnémulva már csak a saját szívdobogását hallotta. Mintha valaki üstdobon játszana egy szomorú indulót...

Ezzel a gondolattal vette le magáról a tollból készült, meleg téli ruhát, s terítette vissza arra, melyben talán élete legfontosabb résztvevője lapult. Felemelte a földről, mellére vette, hogy lássa a szempárt, ha a fény néha megtörik rajta. Emelkedőnek indult neki, melynek jegére veszélyes takarót borított a frissen hullott hó. Nem vigyázott már, erőtlennek érezte lábait, minden mozdulatról azt érezte, csak a józan esze készteti rá. Fejében egyre hangosabbak lettek a megváltásra áhító gondolatok, s imára emelte ajkait – gyerekkora óta először. Szégyellte magát, mert az a gyerekvers jutott eszébe csupán, amit nagyanyja tanított neki, de bízott a szavakban, s elkezdte:

– „Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem, de a Tiéd nyitva Atyám...” – mormolta elgémberedett ajkaival, de a végén csak ennyit mondott: „Vigyázz reá...”
Megérkeztek. Hatalmas lélegzettel leplezte iszonyú fájdalommal járó sóhaját, s rátette lila kezét a kilincsre, s szinte elhagyta ereje, mikor lenyomta azt. Csuklójában tompa fájdalmat érzett – azzal biztatta magát, csak a hideg miatt van. Az ajtóból pedig tisztán kivehető volt a felirat: állatorvosi rendelő. Tudta, hogy ennyi volt, s egy utolsó érintéssel megköszönte a 13 évet. Beléptek.

Hazafelé már egyedül indult, üres kosárral a kezében... Csak az elviselhetetlen fájdalom volt a társa. És arcára deres utat vájtak könnyei.
Hasonló történetek
25650
Norbi látva kiéhezett puncimat, magára rántott és megkeményedett bimbóimat kezdte csókolgatni. Én pedig megleptem őt azonnal, hogy a farkára csúsztattam vágytól izzó puncimat. Gyönyörű nagy farka volt és mélyen belémhatolt. Ekkor Roland mögém helyezkedett és lassan elbarangolt csodálatos popsimban...
30062
A barátom aludt, mi csendben bevonultunk a kisszobába. Ott végre levetkőztük a maradék gátlásunkat és a ruháinkat is. Elővettem a vibrátoromat. A formás kerek mellek látványára a puncim egyre jobban nedvesedett. Meztelenül lefeküdtünk az ágyra és ő csókolgatni kezdte a testem. Mindenhol. Kezdte a nyakamnál és egyre lejjebb haladt...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

Hétköznapi nő ·
Szívszorítót írtál. Nagyon átéreztem a fájdalmát annak ellenére, hogy a macskák nem állnak közel hozzám.
Dija ·
ma és holna éjfélkor felkerül két versem is. ha van kedved, és van benned elég lelkierő, olvasd el azokat is légyszives :))
Hétköznapi nő ·
úgy lesz. :)
Szeretem az írásaidat.

További szép napot kívánok!

Adri
Dija ·
viszont :)

Utazó ·
Szegény cica. Megható történet.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: