A "" kifejezés eredménye:

Várjunk csak... Már jó egy napja nem is ettem ez, hogy lehet? - tudni kell rólam, hogy rengeteget, eszem és szerencsére, nem hízok tőle, így mindig ehettem nyugodtan, de most valami más volt. Nem a finom ételek jártak a fejemben, hanem egy dolog kellett, mégpedig a vér. Éreztem a szárazságot, és tudtam, vért kell szereznem...

Játszom a zúgó széllel,
Nevetek a hideg jéggel.
Felhők könnyét befogadom,
Titkukat mindig magamban tartom...

Egyszercsak a szoba sötétebb lett. A falra néztem… nem vetült rá teljesen a hold világa, szürkés fény vette át annak a helyét. Meghúzódtam a függönyök között, és vártam…

- Ki mutat majd nekem utat, merre megyek, ha a jelölt ösvényen a nyomok porrá válnak? Hová lesz az írás, ha betűi a papírról mind lehullnak? S hogy várhatom a holnapot, ha félek, hogy a remény nem kel fel újra, s elhagy minden erőm?
- Gyenge vagy?
- Erőtlen vagyok és gyáva, hiszen magamat féltem, s a jövőt. Ha elkopnak a szavak, ha majd mindegyiket kimondja valaki, hogyan mondom el neki, hogy szeretem? ...

- Mérilu – kérdezte - Te mit tennél az én helyemben? Gyanúsított vagyok, és nem tudom átverni a hazugságvizsgálót, mert életemben nem hazudtam.
Nagyon büszke voltam, hogy Seron megtisztel a bizalmával és egy olyan talpraesett nő, aki rezzenéstelen arccal azt mondta:-„ polisz menjél a négy égtáj meleg érzése felé” tőlem a ”hezitálok, de vagyok” nőtől kér tanácsot..
- Én most az egyszer vennék fel bugyit, a meztelenség nem olyan izgalmas. - mondtam bátortalanul...

Szemed fényes, mint a Hold,
benne ezer titok ragyog.
Kinek ne lenne kedve így ragyogni?
Az ezer titkot megfejteni? ...

Ezt most nem hagyom annyiban,
Ezt most nem tehetem,
Elegen elmentek már, ma
Pedig otthon csak a homály vár...

Nos… kinek a pap, kinek a papné. Azu legalábbis így gondolja, nem szokott a falulakókkal törődni. Vörösesszőke, már- már narancsos haja derekáig ér. Enyhén rózsaszín, telt ajkai szomorúan ívelnek, és zöld szemei is ugyanezt a bánatot sugározzák magukból.
Csak bámulja a messzeséget, a falut, a sírokat. Minden egy helyen… közben azon jár az agya, hogy talán utoljára látja ezt a helyet, így jól az emlékezetbe kéne vésnie… bár nem lesz nehéz, hiszen tizenkilenc nyomorúságos évnek volt...