A "" kifejezés eredménye:

Sétálunk.. szótlanul,
s kezünk tétován összeér,
elengedsz, utánam kapsz,
- elveszett minden -, véget ért...

- A gyárat már elbontották – cseveg a feleségem, aki közben ledobta fel sem vett fekete ruháit. - Azt beszélik, kísértetek lakták. A munkások szirénára keltek, de mire ágyba bújtak volna, elhallgatott a csengő. Azt is beszélik, sokáig, és túl erősen fújt itt a szél. Ezért megszűntették a rádióadást. De a szellemeket sosem vizsgálták be, és…
…és ott maradtak a betonhengerekben. A tavat 197…-ben alapították, de…
- …senki nem ivott belőle. Sohasem...

Mi volt ez? Hirtelen szorítást érzett a jobb kezén, és eszébe jutott, hogy nem egyedül van. Óriási bűntudat rohanta meg, és félszegen a mellette álló férfira pillantott. A reménytelenség érzése alig észrevehetően, de kiült az arcára, és ettől megsajnálta. Sajnálta, amiért nem tudja őt szeretni, sajnálta, amiért ilyen sokáig várt, és próbálkozott, reménykedett, sajnálta, amiért most itt kell lennie...

Elmondom nektek a nagy titkot
miért hogy a sors rám gúnynevet aggatott
hogyan csúfolt két pulyám
hogy is lettem Deni a villám ...

...Elveszett vágyait, elejtett könnyét egyre,
Kereste, majd pedig egész valóját elfeledte,
És én altatót dúdoltam néki – halálba vivőt,
Úgy vigasztaltam én e szegény szenvedőt,...

Mert míg Darvenben állandó sötétség volt, addig itt rendesen változtak a napszakok. Ahogy viszont egyre jobban bekebelezett az erdő, érezni kezdtem azt, amit Darvenben még sose éreztem. Azt éreztem, hogy éhes vagyok és szomjas, na meg persze fáradt. Már majdnem teljes sötétség borította az eget, amikor egy fényt láttam tőlem nem olyan messze. Úgy gondoltam megnézem mi az...

Szívem vérző sebeket rejt,
Azt feltépem, sebzem magamat.
Szemem fájó könnyeket ejt,
S várom, mossa el az alkonyat...

Aztán egyszer feltűnt, hogy egy kisebb 10-20 fős csoport elindult a parkoló vége felé. Utánuk mentem. Két nagyon kemény kis srác - ketten talán voltak 80 kilósak - a barátaik gyűrűjébe fogott két megszeppent csórikámmal éppen leszámolósdit játszottak.
Szitu: ing levet, - bármelyik rendező, aki a náci holokausztról készítene filmet megnyalta volna mind a tíz ujját ezeken a "kidolgozott" felsőtesteken- aztán a kihívás: bárki jöhet, mindenkit agyonverek! ...

A távolból kiáltok feléd, te látomás,
Ki incselegsz és nevetsz felém!
Távolból részegít a hangod, ha keresém,
És már nem visz lábam feléd...

Megakadt rajt a szemem, ahogy a padlón hevert valami formátlan kupac formájában. Ahogy remegő kézzel közelebb léptem hozzá, hogy gyertyám fényében szemügyre vegyem, feltűnt, hogy közvetlenül fölötte a mestergerendáról lóg valamiféle szétrothadt kötél, vagy hosszúkás szövetdarab. Mégis, minden addig látott borzongató dolog semmiség volt ahhoz képest, ami a padlón hevert...