Sétálunk.. szótlanul,
s kezünk tétován összeér,
elengedsz, utánam kapsz,
- elveszett minden -, véget ért.
Mohón húzod markodba
vágyódó karcsú ujjaim,
utolsó táncukat járják,
felfedezik újra, tenyerem
apró kicsiny halmait.
Átölelsz némán, kezeddel
testem, lágy ívét simítod,
majd megpihenve,
reszkető ujjaimat, égő
ajkadhoz szorítod.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
laci78:
@Rémpásztor: várható folytatás...
2025-11-03 19:59
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Jó vers, gyönyörűen leírtad a szerelem és a vonzalom mivoltát, de tudod mit hiányolok ebből?
Azt, hogy nem írtad tovább, biztosra veszem pedig, hogy az még jobb lett volna :grinning:
Szóval én 8 pontra értékelem :grinning:
És sok sikert a további íráshoz:)