A "" kifejezés eredménye:

Ó, Istenem! Gyilkosságra adtam fejem,
Késsel leszúrtam, kit szerettem,
S vele együtt megöltem magam is, uram,
Száraz levélként földedre hulltam.
Gyilkoltam, megöltem...

Érzések, szívek, vágyak repkednek,
Ha szerelmes szívek egymásért epednek.
Nincs az a szikla, víz, vagy tűz,
Mely ilyen szerelmet elűz...

Egy hónapja már hogy láttalak
Fehér ruhádat, fátyladat
Arcod ragyogását, lelked ünnepét
Megőrzöm mindezt szívem hűlt helyén
És mégis: Téged várlak még...

Amióta Galilei és galerije gombócot csinált, és ráadásul meg meg is pörgette ezerféle irányba, lapos, kissé unalmas az univerzum középpontjában lebegő világunkat, keresi az emberiség az időgép lehetőségét...

Itt állok a szakadék szélén, itt állok, és nem nézek hátra.
Keskeny a sziklahíd, mögöttem ásít a sötét mélység,
Előttem a mélyben száguldó folyó, melynek tört a gátja.
És hajt...

Nem engedsz. Velem siratod lelkemet,
Mit leszakítottak rólam,
Míg elvesztettem szerelmemet,
És halálfegyvert koholtam...

degesen kapkodva újfent belefúrta tekintetét a sötétségbe, de nem látott semmit. Ettől kissé megnyugodott, s gyorsan kiosont az ajtón. Amint kijutott az utcára, elkezdett rohanni a közeli erdő felé. Itt már nem törődött azzal, látják-e vagy sem- sietnie kellett, már vártak rá. Mintegy 20 percnyi bolyongás után kiért egy tisztásra, aminek közepén egy ősöreg szomorúfűz állt. A lány futólag körbepillantott a tisztáson, s lassan elindult a fa felé. Mikor odaért, halk sóhaj hagyta el ajkát,...

Feljöttem a bánat fátyla alól,
Megszabadultam lelkem, tépő láncától,
Eldobtam a tőrt, mi szívembe hasított,
Eltemettem az emlékeid mi a bánatba taszított...