A "" kifejezés eredménye:

- Kíváncsi vagyok egypár dologra, és a sok kérdés már egy jó ideje kínoz, és sehogy sem kaptam meg rá a választ. Szerintem csak te tudnád megadni rá, így gondoltam szerencsét próbálok! - válaszolt egy kicsit zavarodottan, de határozottan Iván.
- Hmm. Meglátjuk, mit tehetünk, de szerintem elmehetnénk táncolni egyet, hisz én azért jöttem - mosolygott továbbra is Jázmin, majd megkereste a lányokat a szemével. Összehúzta a szemét, pupillái kitágultak, addig sima homlokán ráncok jelentek...

- Fel kell tennem önöknek néhány kérdést.
- Csak tessék - bólintott Dénes professzor.
- Készen áll Julianna lányuk arra, hogy elhagyja a szülői házat, hogy feleségként, és anyaként folytassa tovább az életét?
- Készen áll.
- Jó szívvel fogadnák, ha Aladár unokaöcsém feleségül kérné a lányukat?
- Áldanánk a seregek urát, a nagy szerencséért ami, a lányunkat érte...

Homályba vész a suttogás,
Egykor Te kellettél, senki más.
Elhaló képek, s pillanatok,
Bennem élnek a mozdulatok.
-"Szeretlek"- nem súgott már,
Szíved...

Felötlött bennem a gondolat
De mit sem ér hát eldobtam
Elmúlhat száz és ezer év
S nem maradok fiatal örökké...

Emma élvezte önmaga kényeztetését. A futástól ellazultak az izmai, a zuhany felfrissítette. Ahogy olajos kezével végigsimított simára borotvált testén, Adam-re gondolt és arra, hogy ma este a vacsoránál el fogja csábítani. Magához hívta meg vacsorára, valami könnyen elkészíthető ételre gondolt, amit kevés munkával össze tud hozni. Majd a szexre tereli a szót, és az alkalmas pillanatban meg fogja csókolni. Hogy mi lesz az este vége? Nos, Emma reménykedett, hogy végre egészen közelről is...

Csodálatos hirtelenséggel tért vissza tudatomba a mozgás és a hang, dobogó szívem viharos mozgása és a dobogásnak hangja fülembe. Akkor szünet, és minden eltűnik. Aztán megint hang s mozgás és érintés, mely átfut testemen. Sejtésem sem volt, mi történt és mennyi ideig voltam eszméletlen állapotban. Mindeddig szememet még nem nyitottam ki. Éreztem, hogy hanyatt fekszem. Kezemet kinyújtva magam mellett, éreztem, ahogy ujjaim közt csiklandósan végigsimulnak a bársonyos fűszálak...

Akkor még sok kilométerrel távolabb voltam, de mégis hallottam, amint nagy robajjal leválik a hegy oldala, és óriási gőzfelhőt formálva végighasít Catánián. Életem legszörnyűbb élménye volt, mégis jöttem, mert nem tehettem azt, hogy megállok, mert tudnom kell, meddig kell elmennem ahhoz, hogy ott legyek ahol lennem kell. Igen bonyolult, de gyönyörű, mindenféleképp gyönyörű. Látni az emberek szemében a fényt, amikor a kezemben tartom a gyermekeiket, akiket a romok alól mentettünk ki......

Egy újabb nap kezdődött el,
Most is nehezen ébredsz csak fel,
’’ma vajon mi vár rám?’’ – gondolod magadban,
’’már igy is a sárba vagyok ragadva...

- Először is fogd be a szádat. Én nem mondok semmit az más dolga. De ha itt fogsz egész nap visítani, akkor kiharapom a nyakadat úgy vigyázz - mondta fenyegetően, majd megvillantotta a fogait és a szemét. Fel izzottak a szemei, vörösesen. A fogai pedig megvillantak a fényben. A tépőfogai nyúltabbak voltak, mint az átlagé. Nem értem micsoda ő? Milyen lény?