Sárba ragadva

Egy újabb nap kezdődött el,
Most is nehezen ébredsz csak fel,
’’ma vajon mi vár rám?’’ – gondolod magadban,
’’már igy is a sárba vagyok ragadva.
Sárba ragadtam, mert oda löktek be,
S könnyezve suttogom becsüljetek meg.
Becsüljetek meg, hisz én is csak ember vagyok,
Nem önként lettem az, de akkor is az vagyok!
Becsüljetek meg, hisz nem vagyok rosszabb nálatok,
De hiába könyörgök, leköptök mint egy állatot.
Ó Uram , miért fordultál tőlem el?
Szívemben a fájdalomnak szűnni kell!
De, Istenem ha te nem segítesz rajtam,
A fájdalom a lényem, húsomig felfalja,
S csonka test nekem nem kell,
Ezért életem is eldobom,
Mindenható! Lelkemet örökre rádhagyom!